Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-11 / 239. szám

1980. október 11.

"NÉPÚJSÁG 3

— ön szerint miből áll a hatalma az ország legfelsőbb államhatalmi szerve tagjának?

— Többféleképpen megfogalmazható, talán így is:

szavakkal és tettekkel a választók érdekében fellépni, a választók érdekeinek megfelelő döntéseket hozni. Számomra ez jelenti a hatalmat.

V. Z.

Az MSV tolnai gyárának portáján várakoznom kell: nehezen találják meg Kapi- nya Miklósné technikust; aztán fiatalos lendülettel érkezik, s mondja:

— Lent voltam a gépeknél.

Elindulunk befelé, a gyárba, s közben mentegetődzöm, amiért munkaidőben zavarom. S adódik a kérdés is:

— Országgyűlési képviselővé történt megválasztása milyen változásokat hozott időbeosztásában ?

— Kevesebb a szabad időm, mert az új feladatok közül azokat, amiket lehet, nem munkaidőben akarom megoldani.

— Júniusban választották meg. Mi történt azóta?

— Nem is olyan régen volt ez, s mégis nagyon sok élményben volt részem. Azóta kétszer ült össze az ország- gyűlés, s tagja vagyok legfelsőbb államhatalmi szervünk terv- és költségvetési bizottságának, amely havonta ülésezik. Részt veszek a tolnai tanács és végrehajtó bizottsága ülésein is, s képviselőcsoport-ülés is volt, legutóbb Dalmandon. Mindezek időt igényelnek, de a rájuk való fejkészülés még többet. Állandóan új és új ismereteket kell szereznem, mert csak úgy érvelhetek, esetleg vitakozhatom a választók érdekében.

— Ügy érti: csak akkor tud érdemben dönteni, ha ismeri társadalmi, gazdasági, politikai életünk eredményeit, feladatait?

— Igen, de ez még mindig kevés, hiszen az egyes állampolgárok, s a kisebb-nagyobb közösségek gondjait, kéréseit is figyelembe kell vennem.

Ezekhez pedig jórészt úgy juthatok hozzá, hogy felkeresem például az üzemeket, meghallgatom az ott dolgozókat. Tolna több üzemében jártam már, s a hallottakat elemzem, hogy később egy- egy elképzelést megfelelő érvekkel alátámasztva továbbíthassak esetleg az ország- gyűlés, vagy annak bizottsága elé.

— Tehát a felkészültség megszerzése a részvételnél nagyobb feladat.

— És kevésbé látványos, mint egy bizottsági vita. Most például azt tervezzük a község vezetőivel, hogy bejárjuk a tanácsi kezelésben lévő óvodákat, iskolákat. Aztán a

környező települések minél több lakosával akarok találkozni, megismerni őket, véleményüket, javaslataikat.

— Kérem, beszéljen országgyűlési élményeiről.

— Ha kezdetben volt is bennem egy kis megillető- döttség, hamar eloszlatta azt környezetem, elsősorban a Tolna megyei képviselőcsoport régi tagjai. Az alakuló országgyűlésen együtt voltam velük, de a terv- és költség- vetési bizottságban már nélkülük, s ráadásul egyetlen nőként. Nagyon sok emberrel találkoztam, akik az ország lakosságának minden rétegét képviselik, s tetszett a közvetlen légkör, a nyílt, egyenes beszéd, a természetes fesztelenség, a meglévő problémák megszüntetésére való törekvés, a megoldáskeresés. Most már jobban belelátok a mindenkit érintő intézkedések hátterébe, jobban ismerem az indítóokokat.

De hadd mondjak el egy epizódot. Az alakuló ülésen a Parlament delegációs terménél várakoztunk Kosár István bátaszéki képviselő- társammal, amikor Kállai Gyula odaérkezett. Átkarolt bennünket, s kedvesen érdeklődött: Hogy vagyunk,

mi újság? Tudom, hogy az országgyűlés érdemi munkája a döntő, de ennek értékét, hatásfokát egy megfogalmaz- hatatlanul jó légkör csak fokozhatja. Az ilyen jelentéktelennek tűnő epizódok is. Meg az, hogy mindenki egyenrangú partner. Kérdést intézhetünk miniszterekhez, interpellálhatunk, s ha netán nem tartjuk a választ megfelelőnek, akkor jogunkban áll nem elfogadni.

Az ülésterem, ahol: „kezdetben volt bennem egy kis meg illetődöttség...”

„Kevesebb a szabad időm...”

Tisztelet a magvetőknek

Az aratók dicséretté nem akarom érdemtelennek mondani. Tisztelet nekik. Ám sokszor úgy tűnik, elfelejtjük a magvetőket. Mondhatják, beszélni könnyű, kivált annak, aki soha életében még nem aratott. Ebben van igazság. Jómagam csak egyszer arattam, marokrakó gép mellett. Amit a gép levágott és lerakott, egy-egy „markot”, abból kettőt össze kellett kapni, aztán azt a leterített kötélre rakni és -összekötni. Ez volt a tisztem. A nap tűzött, égetett. A kalászok toklásza fölmarta az ember keze szárán a bőrt. Az izzadtság csak növelte a kínt. Beosztottak a sorba, menni kellett. Annál is inkább, mert asszonyok is ezt a munkát végezték és ugye legény létemre... Kegyetlen munka volt. Délben aztán befeküdtem a szekér alá, az árnyékba. Nem volt any- nyi erőm, hogy a kétszáz méterrel odébb álló facsoporthoz menjek hűsölni, mint a többiek. Hős voltam, mondhatnám, az aratás hőse. Betakarítottam az „életet”, a jövő évi kenyeret. Megkóstolni, megkóstoltam tehát az aratás nehézségét, kínjait.

Viszont soha nem vetettem. Mármint búzát. Se modern gépekkel, se régiesen. Székelyesen szólva „,bolondjában”. Köténybe rakva a szemet és onnan szórva a magágyba, a lépést, a lendülő kéz mozdulatát összehangzó ritmusba hozva.

Ilyen tapasztalatom tehát nincs, most mégis a magvetőt szeretném dicsérni. Nem akarok olyanféle összevetéseket tenni, hogy melyik munka a nehezebb: a naptól izzított földeken, rekkenő hőségben aratni, vagy a sáros, őszi szántókon esős, ködös nappalokon és éjszakákon vetni.

A téma az inkább: nem bölcs dolog aratni, ha nem vetünk. Ezt mindenki tudja — hallom a válaszokat. Sőt még azt is, nem lehet aratni, ha nem vetünk. Pedig igen sok kinését learattuk már a természetnek, sok-sok javát föléltük, anélkül, hogy vetettünk volna. Egyre gyakrabban rajzolódik fel szemünk előtt az élettelen földi táj holdbélihez hasonló sivatagja.

Az ősz bölcs. Puha avarágyba bújtatja az apró magvakat, menedéket ad, rejteket állatnak, bogárnak, a magokban szunnyadó csíráknak. A jövőre gondol.

A jövőre gondol, mint minden magvető, az is, aki a mostani őszön búzával, árpával veti be a hatalmas földtáblákat, a tanító, aki apró vagy nagyobb növendékei fejébe plántálja a majdan tán új emberi javakat szülő tudomány alapjait... Tisztelet minden magvetőnek.

CZAKÓ SÁNDOR

Megkezdődött a kukorica átvétele

A gazdaságok a megtermett kukoricának 25—30 százalékát a gabonaipari vállalatoknak adják el a termékértékesítési szerződések alapján, a fennmaradó nagyobb részt pedig a mezőgazdasági üzemek saját állatállományukkal etetik fel, illetve részben ebből fedezik a kistermelők szükségletét.

A gazdaságok a tulajdonukban maradó kukoricának csak elenyészően kis részét értékesítik valamelyik társgazdaságnak — az idei termés kereskedelmi mérlege így vonható meg a Gabona Tröszt illetékeseinek tájékoztatása alapján. Az elmúlt évekhez képest 1980-ban az értékesítés arányaiban változás nem várható; az állami gabonaipar továbbra is a termésnek valamivel kevesebb, mint harmadával gazdálkodik.

Az új kukorica átvétele megkezdődött. A szabvány, valamint az árrendelkezések változatlanok. Az első tízezer tonnás tételt zavartalanul fogadta az ipar, és jó részét a takarmánybolt-hálózatba irányította. Így az új termés egy része rövid úton a kistermelőkhöz került.

A takarmányellátás országszerte kiegyensúlyozott, nyugodt, zavartalan az állatok etetése. Van elegendő keveréktakarmány is. Új keverőüzem indult Sarkadon, évi 120—140 ezer tonnás teljesítménnyel. Mind több üzemben a sikeres rekonstrukció után várják a feldolgozandó új kukoricát.

Szekszárdi tejüzem

Várják a

Szekszárdon, a húskombinát szomszédságában építik a tejipari vállalat korszerű üzemét.

Az épület akkora helyen van máris, mint egy nagy sportpálya. A főépület váz- szerkezete elkészült. Felállítottak több száz betonelemet,

premizált

relhető, jó a hő- és hangszigetelése is. A térelhatároló elemek, tehát köznapiasan falak, folyamatos szerelése majd akkor veszi kezdetét, ha úgy előrehaladtak a tartók építésével, hogy szalagszeren tudják a szerelést folytatni.

és jelenleg az épület külső vázának szerelése folyik.

A betonelemekre felrakják azokat a vasalkatrészeket, amelyek majd tartják az újfajta könnyűszerkezetes falelemet, a premizált. Ez az anyag eternit és hőszigetelő összetételű, könnyen felszeA főépület vázszerkezete kész, beemelték a tetőt borító betonstázsákat is, és szerelik

a premizál tartóit.

A népfront életéből

A népfront életében jelentős esemény előkészületei zajlanak. Kongresszusra készül hazánk legnagyobb tömegmozgalma. A megyében is megkezdődött a szervezés. Megtartották a népfrontbizottságok tikárainak a tájékoztatót a soron következő feladatokról, témája lesz a jövő heti megyei elnökségi ülésnek is.

A bizottságok tagjait falugyűléseken választják meg. Már a legutóbbi népfrontkongresszuson is szó volt a fiatalítás jelentőségéről. A 30 év alattiak számarányuknál kevesebben veszik ki érdemben részüket a népfront munkájából. Fontos — kortól, nemtől függetlenül —, hogy azok az emberék kerüljenek be a helyi bizottságba, akiknek tekintélyük van és akik akarnak is tenni szőkébb hazájuk fejlődésért. Nem a kifogástalan statisztikai összetétel, hanem a tartalmi munka javítása a legfőbb cél.

Először a körzeti népfrontbizottságok megválasztására kerül sor, de a lakó-, illetve falugyűlések időpontjáról még nem döntöttek.

•

Ezekben a napokban számolnak be az iskolai szülői munkaközösségek az elmúlt évben végzett munkáról és választják meg az új iskolai szülői munkaközösségeket. Az elmúlt években is történt előrelépés a munkaközösségek tartalmi tevékenységében. Régebben a munkaközösségek többnyire a szülők iskolai társadalmi munkáját szervezték. Ennek az összefogásnak az eredményeit nem kell tagadni, sőt egyenesen büszkék lehetünk arra, hogy a megyében is jelentős anyagi segítséget kaptak az iskolák. Készültek sportudvarok szemléltető eszközök, nemegyszer az SZMK közvetítésével alakultak ki kapcsolatok az üzem és iskola, brigád és osztályok között. Ma már ezek a kapcsolatok is lassan túllépnek a manuális munkák elvégzésén, és több nemzedék találkozásának, a nevelés fórumává válnak.

Korszerűsödött az évek folyamán az SZMK munkája is. Néhány éve a Hazafias Népfront támogatja segítő irányelvekkel, tanácsokkal témaajánlatpkkal a munkaközösségeket. Egyre inkább igényli az iskola a ■neveléshez a szülők segítségét. Egyes népfrontbizottságok a pedagógusok segítségével előadássorozatokat szerveznek szülők számára, annak érdekében, hogy átok megismerjék az iskolai nevelés céljait, és az új tanterveket.

Kivehetik a szülők a részüket a veszélyeztetett és a hátrányos helyzetű gyerekek segítéséből. Adott a kapcsolat elmélyítésének a lehetősége az egészségügyi felvilágosításban és nem utolsó sorban a munkára nevelésben.

Kapinya Miklósné hatalma