Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-30 / 255. szám

6 “RÉPÜJSÁG 1980. október 30. Labdarúgóosz *80 Mérkőzésről-mérkőzésre Természetjárás Bonyhádi ODSK-sok a Vértesben Székesfehérváron a romkert bejáratánál Érdekes hírt röpített vi­lággá Frankfurtból a DPA hírügynökség: eszerint a né­hány nap múlva Hamburgba visszatérő Franz Becken­bauer, az egykori „Ferenc császár” neve is szerepel Jupp Derwall labdarúgó szö­vetségi kapitány noteszában... Derwall, aki eddig huszon­egy mérkőzésen dirigálta az NSZK csapatát és veretlen maradt, úgy nyilatkozott: ha a bundesligába visszatérő Beckenbauer csúcsformát ér el, visszakerülhet a váloga­tottba. Nagy kérdés azon­ban, hogy a Cosmos-beli szereplés után a Bayern München volt kapitánya ké­pes-e olyan erőnlétet elérni, ami a bundesliga-játékosok- ra jellemző. Beckenbauer egyébként 35 éves, tehát ha a kapitány bizalmat szavaz­na neki, akkor a legközeleb­bi világbajnokságra már- már mint „veterán játékos” jönne számításba... * A labdarúgó VB selejtező­mérkőzések európai második csoportjában kedden a késő éjszakai órákban fejeződött be Párizsban a francia—ír mérkőzés, amely a hazaiak biztos győzelmét hozta. Franciaország—Írország 2-0 (1-0). Labdarúgás Országos serdiilő- és ifjúsági bajnokság SERDÜLÖK: Szekszárdi Dózsa—Keszt­hely 2-0 (2-0). Szekszárd: Makovinyi — Papp, Varga, Bogos, Nagy, Kőszegi, Kiss, Uzner, Szűcs, Deli, Boros. Csere: Patyi, Hodász, Vecsei. Edző: Luibastyik István. Jó iramú, sportszerű találkozón megérdemelt hazai siker. G: Kiss, Boros. Jók: Kiss, Varga, Uzner, Boros. Olajbányász SE—Dombó­vári MSC 1-0 (1-0). Dombó­vár: Kerényi — Varga II, Ács, Bánfalvi, Varga I, Hor­váth, Berki, Papp, Csanádi, Bencze, Szűcs. Edző: Egyed Lehel. Irreális talajú pályán a végig egyenrangú dombó­váriak potyagóllal vesztettek. Jók: Ács, Bánfalvi, Bencze. IFJÚSÁGIAK: Szekszárdi Dózsa—Keszt­hely 4-1 (3-1). Szekszárd: Hujbert — Török, Papp, Ko­máromi, Csorbái, Szabó Gy., Dienes, Fábián, Joó, Kiss, Gyöngyösi. Csere: Wirth, Já­nos, Szegedi. Edző: Kovács István. Nagyszerű első félidő után erősítettek a keszthelyi­ek, de így is biztosan nyert a Dózisa. G.: Komáromi, Gyön­gyösi, Joó, Szabó Gy. Jók: Szabó Gy., Dienes, Joó. Olajbányász SE—Dombó­vári MSC 11-0 (6-0). Dombó­vár: Csipák — Vass, Hoff­mann, Antal, Harnóczi, Pé­ter, Horváth, Zádori, Farkas, Helmeczi, Koósz. Csere: Nagy, Dörnyei, Miklós. Ed­ző: Karászi Imre. A minden csapatrészében jobb kanizsai­ak ellen alárendelt szerepet játszott a DMSC. A „SÍRBÓL” HOZTAK VISSZA... Ha valaki ismeretlenül top­pant volna be a városi ifjú­sági sporttelepre mondjuk a félidő derekán, az a mérkőzés láttán aligha tudta volna el­dönteni: melyik a dombóvá­ri csapat. A tataiak az első 45 percben ugyanis úgy haj­tottak, mintha ők lettek vol­na a pályaválasztók. Sőt, mintha nekik lett volna ége­tőbb szükségük a két pontra. Pedig azt a DMSC játékosai is jól tudják, hogy az újon­cok egymás elleni találkozóin szerzett pontok a bajnokság végelszámolásakor értékük­ben megduplázódhatnak. Egy szó mint száz, 1-0-as vezetés birtokában vonult pihenőre a Honvéd Rákóczi SE. Herbei edző cserét határozott el a szünetben: Vörös beállításá­val kívánta felfrissíteni a dombóvári középpályássor játékát. Sikeresnek bizonyult az edző húzása, szemláto­mást javult a hazaiak táma­dójátéka. Sorozatban roha­mozták az ellenfél kapuját, végig támadták a második félidőt. A fokozatosan fárad­ni látszó tatai gárda ekkor jobbára csak védekezésre koncentrált. Időhúzásért a bíró háromszor jelzett egy- egy perces hosszabbítást. No, de ki törődött mindezzel komolyan? Letelt a másfél óra, a nézőtérről csoportokba verődve haza indultak a né­zők. Ök elkönyvelték csapa­tuk 1-0-as vereségét. Aztán a hosszabbítás második percé­nek végén Landek cselsoro­zatba kezdett, ami egyre ígé­retesebbnek látszott. Már a 16-oson belül „csomózta” a védők lábát, amikor a tömö­rülő honvédek egyike meg­elégelte a balszélső villogását. Buktatás. 11-es. Horváth kí­méletlenül értékesítette a büntetőt, 1-1. Kezdésre is alig futotta az időből, a „sírból” hozták vissza a dombóváriak az egyik pontot. SOMODI KÉTSZAZADSZOR Az NB II. vasárnapi 13. fordulójában újabb jubilán- sot köszöntött a Szekszárdi Dózsa. A 26 éves Somodi András 200. bajnoki mérkő­zését játszotta a lila-fehér klub csapatéiban. A Bakony Vegyész elleni találkozót kö­vetően a népszerű „Somát” pályafutásáról kérdeztük. — 1974. nyarán igazoltam a Paksi Kinizsiből a Dózsá­ba. Nehezen fogadott be a szekszárdi közönség, jobb szélsőként kezdtem Kormos edző csapatában. Persze, nem azonnal a kezdő 11-ben, jócs­kán koptattam csereként a kispadot. Akkoriban nagysze­rű csapata volt a Dózsának: Lipovszky. Korner, Vágó, Szentes, Márkus, de nem is sorolom tovább a neveket. A mostani társak közül csak Pólyák volt már itt. Hogy szalad az idő! Már a hetedik bainóki esztendőt „nyűvöm” Szekszárdon. A csatársorból A meteorológiai előrejelzés szerint a hét végére jó idő várható. Ebben nemcsak a szüretelők — akik még nem végeztek —, hanem a moto­rosok is bíznak. Idényzárás­ként vasárnapra még egy versenyt szerveznek, mely tu­lajdonképpen inkább hírve­rő jelleggel bír és erre meg­hívják azokat a motorosokat is, akik kedvet éreznek be­mutatni ügyességüket. A program szerint vasár­nap reggel Szekszárdon, a volt csatári téglagyárnál lé­vő pályán először a közúti motorosoknak rendeznek te­rep ügyességi versenyt. Ne­később a középpályára, majd a közvetlen védelembe he­lyezték át posztomat. A hát­védsorban egyébként már mindegyik posztot végigská­láztam. Most a 200. meccsen éppen jobbhátvédként a ven­dégek házi gólkirályának, Görbicznek az őrzése volt a feladatom. Az elmúlt két baj­noki esztendőben csaptom 76 mérkőzésén az elsőtől az utolsó percig a pályán vol­tam. A szép sorozat most ősszel Tatán megszakadt, sé­rülés miatt nem tudtam vál­lalni a játékot. A jubileum­ról? Mielőtt kivonultunk a pályára, köszöntöttek a tár­sak, az egyesület ajándékát a technikai vezető adta át. Kaptam egy ajándékkosarat a paksi konzervgyártól, egy­kori munkahelyemtől is. Az ízletes befőttek elfogyasztá­sában segítségemre lesz a kisfiam is — mondta a ju­biláns. HA TOTÓBAN SZEREPELT VOLNA... ... akkor alighanem kevés telitalálatos szelvényt szám­láltak volna össze vasárnap este. A megyei ifjúsági baj­nokság mérkőzései eddig szerencsére nem okoztak fej­törést a totózőknak. A Dózsa i fistál pontveszteség nélkül utaztak Tevelre. A házigazdák fiataljai viszont pont nélkül sereghajtók vol­tak. A gyenge szereplés ag­gasztja a teveli vezetőket, akik úgy döntöttek: az eddig a felnőttek között szerepelte­tett Denkingert és Illés Il-t a Dózsa ellen visszaviszik az ifibe. Az eredmény ismert: a sereghajtó 5-3-ra nyert a listavezető ellen. A teveliek öröme kettős volt ezen a dél­utánon. A katonai szolgálatát teljesítő, de szabadságon lé­vő Miklós I. játékra jelent­kezett Kozma edzőnél. Egy félidőn csak kispados volt, ekkor 0-0-ra állt a találkozó. Szünet után minden edzés nélkül pályára lépett és csa­pata motorjává vált. Példát mutatott lelkesedésből, aka­raterőből. Érdemeket szerzett a TÁÉV SK elleni 3-1-es győzelemben. A FADDIAK ISMÉTELNEK? Nehezen hihető, hogy alig négy hónap távlatából a fele­dés homálya övezné a leg­utóbbi évadzárást. Júniusban elégtelen osztályzatú bizo­nyítványt állított ki önmagá­ról a Fadd'i Tsz SE csapata. Hogy az őszi idényt mégis a megyebajnokságban kezd­hették, azt egyes egyedül a DMSC NB II-be kerülésé­nek köszönhették. Megmene­kültek a kieséstől, s azokban a napokban nem volt hiány a vezetők fogadkozásaiból: ren­dezik a sorokat, hogy még egyszer... S most tessék csak rápillantani a táblázatra: 10 forduló után 4 ponttal is­mét az „alsóházban” ta­nyáznak. Ujfent ott lebeg fölöttük Damoklész kardja. vezés a helyszínen, 9.30-tól, a verseny 10 órakor kezdő­dik és az előzetes tervek sze­rint 12 óráig tart. Ekkor kö­vetkezik a szekszárdi moto- crossosok bemutatója. Mivel Lengyelről és Paksról is ér­keznek crossmotorosok, így mintegy 16—18 versenyző mutatja be tudását, felké­szültségét a crosspályán. A sportág népszerűsítése érdekében a nézők nem fizet­nek belépődíjat, a nevezési díj is minimális lesz. A közúti motorosok részé­re az idén a megyeszékhely környékén nem volt verseny, Szloszár István edzőt kér­deztük a gyenge szereplés okairól. — A fogadkozások gyorsan elillantak, a vegetáció vi­szont tartósnak bizonyul a szakosztály háza táján. Hú­szas kerettel vártuk a rajtot, ám gyorsan kiderült, hogy a tolnai Havasit hiába igazol­tuk át, egyszer sem játszott nálunk. Az őszi idényben az­tán rajta kívül további négy játékos, Oláh, Szűcs, Percsi és Kovács vált ki a keretből sérülés, visszavonulás miatt. Ök alkották volna kezdőcsa­patunk gerincét. Heti négy ed­zést tartunk, csakhogy az el­ső kettőn öten, hatan vesznek részt. Vasárnap Ozorára 12 játékossal utaztunk. Második tartaléknak az ifjúságiak „szükségkapusát” neveztem meg a mérkőzés előtt. Ettig sérülésekor be is kellett ál­lítanom a fiatal Schusztert. Elszomorító, hogy az ifiknél egyetlen olyan játékos sincs, akit — bárki legyen is az ed­ző Faddon — beállíthatna a felnőttek közé. Ha vasárnap Aparbant ellen sem nyerünk, akkor egyhamar nem lába­lunk ki a jelenlegi mélység­ből — mondta. VAGY A LABDA, VAGY A BABA Csemegének ígérkezett a Bátaszék—Paksi SE mérkő­zés. Anak tartották a szurko­lók is, akiknek a száma hét­száz fölé emelkedett ezen a szeles vasárnap délutánon. Húsz percen át nem is érhet­te kritka a játék színvonalát, a két együtes küzdeniakará­sát. Ekkor még a labdáé volt a főszerep, ellenfelek harcol­tak a pályán. A 25. percben egy összecsapásnál Pál letal­palta a paksi Sóthyt. A rúgás térden találta a listavezető középpályását, esés közben a bőrszeges csuka a sípcsontot is felszakítota. Sóthyt letá­mogatták a pályáról, a PSE ügyvezető elnöke kocsival a szekszárdi kórház baleseti osztályára szállította. Ott az­tán tíz öltéssel varrták össze a sérült lábszárat. A pályán '' persze tovább folyt a ... Már majdnem já­tékot írtunk, pedig hát ami ekkor folyt, annak kevés kö­ze volt már a labdarúgáshoz. Az ellenfelek ellenséggé vál­tak, keveset törődtek a lab­dával, annál inkább a „ba­bával”. Eldurvult a küzde­lem, magasra csaptak az in­dulatok, ketten még szünet előtt mehettek zuhanyozni. Az első 45 perc látványa nem melegítette fel a fázós publi­kumot. Aggodalommal szem­lélték csapatuk széteső tel­jesítményét. A második fél­időben szerencsére lecsilla­podtak a kedélyek a zöld gyepen. A kilenc főre csap­pant paksiak pontot szerez­tek. Erre a 90 percre azon­ban aligha emlékeznek visz-, sza szívesen, éppúgy mint a bátaszékiek. Mert hát az iga­zi sport mégis csak játék... így várhatóan nagy lesz az érdeklődés. A terv szerint négy kategóriában bizonyít­hatják a motorosok ügyessé­güket. Külön indulnak a se­gédmotorosok (a rendszám nélküliek), külön az 50 köb­centiméteres Simson moto­rok, majd a harmadik kate­góriában 250 köbcentiméterig bezárólag, míg a negyedik kategóriában ennél nagyobb űrtartalmú motorral verse­nyeznek. Reméljük, az időjárás ked­vező lesz, de ha mégsem, a crossosok akkor is megtart­ják bemutatójukat. A túramozgalmak közül a legrangosabb az országos Kék-túra. Ennek újabb szaka­szát teljesítette a Bonyhádi 504-es számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet harminc- nyolc tanulója. A cél: közü­lük legalább néhányan az is­kolás évek alatt megkedvelt természetjárást a szakmun­kásvizsga után is folytatják, járják végig az ország leg­szebb tájain vezetett több mint ezer kilométeres útvo­nalat. Nagy izgalommal készült a zömében elsősökből verbuvá­lódott csapat, hogy Bencze Attila tanár vezetésével útra keljen. Az időjárás nem ke­csegtetett szép reménnyel, hisz egész úton csak néha- néha pihen az autóbusz ab­laktörlője. A tamási erdő el­rejtette a vadakat, a Siófo­kon feltűnő Balaton sem csá­bított fürdésre. Nagy élénk­séget keltett viszont a Szé­kesfehérvári Videoton sta­dionján világító lámpák messzire látszó fénye és az eredménytábláról olvasóható akkori 2-1-es eredmény. A sötétedés sürgetett, nem tud­tak a városban időzni, mert a szálláshely az Ml-es úttól másfél kilométerre, a Vértest nagy kiterjedésben borító er­dőben volt. A kellemes, me­leg szobákban legtöbben meg­feledkeztek az őszi esőről, de a túravezetőnek nem volt nyugodt az éjszakája. Kint csak hajnal felé szűnt meg az eső kegyetlen kopogása. Ébresztő után már minden­kiben ez volt .a kérdés: mi­lyen a terep? Végig lehet-e járni a tervezett útvonalat? A gondnoknő válasza meg­nyugtató volt: a kövek, szik­lák ugyan csúszósak, de az út nem sáros. — Akkor indulhatunk, csak segítsünk egymásnak. A gondnoknőnek igaza volt. A földet már vastag avar ta­karta, így a vízfolyásokat is száraz lábbal sikerült kike­rülni. A fő „ellenség” a hű­vös szél volt, akadályt pedig a meredek,, csúszós terep je­lentett, főleg a Mária-szaka­dék környékén. Az edzett if­júságért szellemében — da­colva a széllel — az akadá­lyokon egymást átsegítve vé­gigjárták a tervezett útvona­lat. A változatos terep, a ro­mantikus, vadregényes ős­bükkös, gyertyános, Vörös­marty Szép Ilonkáját idézte. A források környéke gondo­zott parkkal, pihenőkkel nyújt maradandó, kellemes emléket. A Szarvas-forrást orosz hadifoglyok építették 1915—18 között, a Mátyás­forrást a Tatabányai Cement- és Mészmű természetjárói hozták létre és tartják kar­ban. A sok szépség után mégis a nap fénypontja a gesztesi vár volt. Kemény munkát jelentett a meredek, csúszós terepen feljutni a 385 méteres Várhegyre épített várhoz az egyre erősödő szél­ben. A XIV—XV. században épült gótikus vár földszint­jén étterem, emeleti szobái­ban turistaszálló működik. — Itt lesz a következő tú­ránk egyik szálláshelye — je­lentette be Bencze Attila, a túra vezetője. A vár a legújabb kori tör­ténelembe is beírta nevét — itt tartották illegális össze­jöveteleiket a munkásmozga­lom résztvevői az 1931—32- ben, a Munkás Turista Egye­sület tagjai által épített me­nedékházban. Jólesett a haj­dani lovagteremben elfogyasz­tott meleg ebéd. „Viszontlá­tásra két hét múlva” — így búcsúztak a vártól. Útjuk még egy darabig a Vértes erdei, messzire világló mészkősziklái között kanyar- gott. Gánt határában vöröskő bauxitdombok vonták ma­gukra figyelmüket. Tovább­haladva elérték a Mezőföld lankáit. A távolban feltűn­tek a székesfehérvári gyárak kéményei, tornyai, lakótele­pei. Egy órai pihenőjüket az István király Múzeumban töltötték, majd elindultak ha­za. A komoly teljesítmény tudatában, szép emlékekkel értek vissza Bonyhádra. Séta az őszi avaron a Vértesben-f. I— Közúti motorosoknak is... Ügyességi és crossverseny »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents