Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-29 / 254. szám

/ 1980. október 29. tolna . ‘rféPÜJSÁG I/fjMOVi/ó/j^n/lóc • egy földrajzi (vízgyűjtőterület) körforgást végző vizek hasznosítására és kártevésük elhárítására irá- W«#«0» v politikai területegységen nyúló tevékenység. (Új Magyar Lexikon) A Sió balparti öntözőfürt jelentős beruházás, s az a fel­adata, hogy a Szekszárdi Ál­lami Gazdaság, a sióagárdi, a tolnái, valamint a mözsi szö­vetkezet területének egy ré­szén lehetőséget biztosítson az öntözésre. Az öntözhető te­rületeiken intenzív kertészeti kultúrákat lehet beállítani, mód van a szántóterületek, legelők mesterséges csapa­dékkal való ellátására is. Ezen a vidéken évente át­lag 600 milliméter csapadék esik. Az idei évre furcsa mód nem az volt jellemző, hogy a természetes csapadék megha­ladta az átlagot, hanem az, hogy sok volt a csapadékos nap. Július végéig 64 esős nap alatt 241 milliméter csa­padék esett. Minthogy ápri­lisban 16 nap alatt 82 mil­liméter volt a csapadék, el­maradt a kora tavaszi öntö­zés. Az öntözőfürthöz tartozó gazdaságok csak július 8-án kezdtek öntözni. Október el­sejéig tartott az öntözési idő­szak, — ezideig 656 hektáron öntöztek, holott a kapacitás 1390 hektár lenne. Félgőzzel ment idén a munka, részben a már említett sok csapadék miatt, részben azért, mert ke­vés volt az öntözhető terü­let. A tolnai téesz, valamint az állami gazdaság idén csök­kentette a burgonya vetéste­rületét, ezenkívül a vetésvál­tás miatt olyan növények ke­rültek az öntözhető területre, amelyek nem igénylik a mes­terséges csapadékot. Hazánk­ban nem szokás öntözni pél­dául a kukoricát, de nem is lehet, hisz a gépesítése nem megoldott. Mit öntöztek hát idén? Mö- zsön legelőt, burgonyát, zöld­ségféléket, paprikát, káposz­tát, szántóföldi babot és lu­cernát. Tolnán kertészeti nö­vényeket, zöldbabot, lucernát, Sióagárdon 140 hektáron 6— 8 féle kertészeti növényt, és 90 hektár cukorrépát. A Szek­szárdi Állami Gazdaságban minimális volt az öntözött te­rület, mindössze a szőlpsza- porítoanyagot öntözték. Csu­pán összehasonlításul két adat: míg tavaly 200 ezer, idén 12 ezer köbméter vizet használt fel a gazdaság... Az öntözőfürtről ebben az évben 760 ezer köbméter víz jutott az intenzív termesztés­re alkalmas területekre, szemben a tavalyi 1 millió 094 ezer köbméterrel. Igaz ugyan, hogy monokultúrában kevés növény termeszthető, de meg kellene vizsgálni az öntözőfürtre kapcsolt gazda­ságokban, hogy a vetésforgó­ban melyek azok a növények, amelyek bő terméssel hálál­ják meg a mesterséges csa­padékot. d­Fotó: Gk. Már nines vízhiány Pakson Szigorú korlátozó intézke­déseket kellett tenni tavaly Pakson, a májusi kánikula idején, mert a város maga­sabb fekvésű részei víz nélkül maradtak. Büntetésre is sor került, a kerti locsolás, az au­tómosás valóban megenged­hetetlen ilyen körülmények között. Ugrásszerűen megnőtt a la­kosság lélekszáma és az épít­kezés sem kevés, így termé­szetes, hogy a korábbi nem kielégítő ivóvízellátás zavarai tovább fokozódtak. Csak úgy tudták biztosítani az egész lakosság vízzel való ellátását, hogy napo/ita kétszer elzár­ták a mélyebben fekvő ut­cáktól a vizet, így jutott a magas helyekre legalább né­hány óráig. Örkényi József, a Tolna megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 3. számú, paksi üzemmérnökségének vezetője nagyon nehéz hónapokról tud számot adni, „az előírt 16 órás üzemmód helyett „hu- szonnégyóráztak” vagyis ál­landóan kellett működtetni a kutakat, a szivattyúkat. Eh­hez pedig ügyeleti munkára volt szükség. Három hónapig mindegyikük szolgálatban állt tulajdonképpen éjjel­nappal. Rengeteg volt a ta­nácskozás is. A város gond­jának megszüntetését, a víz­hálózat soron kívüli, gyors fejlesztését a következők döntötték el, illetve dolgozták ki a megvalósítás módját: a tanács, az ERBE, a PAV, a vízmű, a TÁÉV, a MÉLY- ÉPTERV. Azért beszélhetünk soronkívüliségről, mert sze­repelt ugyan a tervben Paks vízhálózati fejlesztése, de ké­sőbbi időre. A gyakorlat, az igény felborította a tervet. Persze nem is lehet mindent pontosan, évre meghatároz­ni ekkora beruházásnál, vá­rosváltozásnál, mint amilyen a paksi. Döntés született tehát ta­valy újabb kutak fúrásáról. Végül is, összesen nyolc új kút készült, az év végéig. Be­kötni, a hálózathoz kapcsolni csak egyet tudtak 1979-ben, a négyes számú kutat. Az idén eddig négy kút beköté­se tötrént meg, tehát vissza van még három. Ebben az esztendőben nem volt vízhiány. Az augusztusi meleg időkben sem érte el a csúcsfogyasztás azt a meny- nyiséget, amire képes a víz­szolgáltatás. Jelentős a tartalékkapaci­tás, mintegy három évre szól. Vagyis ha annyit növekszik a város lakossága a követke­ző három esztendőben, amennyire számítanak, akkor is elegendőnek kell lenni a nyerhető víznek. Augusztus 7-én fogyott leg­több víz Pakson, 5830 köbmé­ter. Az összes kút bekötésé­vel, hálózatra kapcsolásával napi 7000 köbmétert tudnak adni a városnak. A tartalék megnyugtató helyzetet mutat. Természetesen ennél a számí­tásnál nem 24, hanem 16 órás üzemeltetést vesznek alapul, tehát a normális ál­lapotot. Örkényi József elmondta még: a Virág utcai tározó­ban (Paks régi városrészé­ben, dombtetőn) csak egy at­moszféra volt a víznyomás és a környék többszintes házait nem is tudták ellátni, ezért bekapcsolták a tározót a boehegyi tározó rendszerébe és öt atmoszférára emelke­dett a nyomás. Tehát nincs már hiány itt sem. A Boche- gyen néhány éve kiépített hatalmas tározó látja el az atomerőmű lakótelepét víz­zel, és részben a régi várost is. A Bochegy az egész kör­nyék legmagsabb pontja, Pakson kívül, a Németkér felé vezető út mellett. Ren­geteg munka kellett a háló­zat megépítéséhez, nagyok a távolságok, de megbízhatóan működik a rendszer, hiszen a víz a magasabb helyről fo­lyik. nyomul a városba, a la­kótelep toronyházaiba is. GEMENC/ JÓZSEF Szennyvíztisztítás Szekszárd első csatornázási tervei már 1913-ban elkészül­tek, de különböző okok mi­att arra csak a 30-as évek elején kerülhetett sor. Mára a jelenleg üzemelő telep fe­lett is eljárt az idő, annak bővítése, teljesítményének növelése elkerülhetetlen. Ez két ütemben folyik, az első ütem ez év végéig, a követ­kező ütem az ezredfordulóig tart. Kétszeres mechanikai tisztítás, biológiai levegőzte­tés, a szerves anyagok teljes lebontása után olyan szenny­víz kerül ki a tisztítótelepről, ámely megfelel a környezet- védelmi követelményeknek. Tolna megye vízgazdái kodása Tolna megye a Sió—Nádor—Kapos vízgyűjtő területének alsó részén helyezkedik el. A terület felszíne igen változatos, vízfolyások által felszabdalt löszdombok sorozatából áll. A felszínre jellemző tagoltság, az erózióra hajlamos lösztakaró, valamint a sík vidéki vízelvezetés komplex vízrendezést kö­vetel meg. Dombvidéken az erózió állandó visszaszorítása, sík vidé­ken pedig a vízlevezető rendszerek karbantartása, a belvizek visszaszorítása a feladat. Mindezeken túl figyelembe kell venni a települések védelmét is. Szorosan kapcsolódik a víz- gazdálkodáshoz a felszíni és a felszín alatti vizek védelme, a lakossági, az ipari és a mezőgazdasági vízellátás, valamint a szennyvíz elvezetése és tisztítása. VÍZVÉDELEM, VÍZKÁRELHÁRÍTÁS A megye területén a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgató­ság kezelésében van a Duna, a Sió, a Nándor-csatorna, vala­mint a Völgységi patak — mellettük a kiépített árvédelmi fő­vonalak hossza 209 kilométer. A másodrendű védvonalak, a lokalizációs vonalak és a nyári gátak hossza 100 kilométer. Tanácsi kezelésben mindössze 10 kilométer hosszú töltés van. A megyét keletről határoló, körülbelül 100 kilométer hosszú Duna-szakasz az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság kezelé­sében van. A folyamszabályozási munkák legfontosabb fel­adata a jeges árvíz levezetése. Megyénkben jelentős a belvízcsatornák száma és hosz- szúsága, ezek fenntartásáról, karbantartásáról állandóan gon­doskodni kell. A vízügyi igazgatóság kezelésében 328,6, tár­sulati kezelésben 1047, tanácsi kezelésben pedig 234,7 kilo­méter hosszú vízfolyás van. Ezeknél a legfőbb szempont, hogy a különböző kezelésben lévő vízfolyásokat összehangoltan rendezzék. A víztározás témakörébe tartozik az öntözés, a halászat, valamint a szabad idő hasznos eltöltésének segítése. Az utóbbihoz megyénk földrajzi adottsága kedvező: elkészült a szálkai, a váraljai és a sötétvölgyi tó. IVÓVÍZELLÁTÁS A víz minőségében bekövetkezett negatív változások, az életbe lépett, új vízminőséget meghatározó szabvány az ivó­vizek fogyasztás előtti kezelését, vastalanítását, gáztalanítását igényli. A mezőgazdasági kemikáliák és a kezeletlen háztar­tási szennyvíz miatt a felszínközeli vízadó rétegek elszennye­ződtek, ezért a mélyebben lévő vízadó rétegek csapolása válik szükségessé. Mindez nem csekély költségnövekedéssel jár. Ez év végéig a megye 113 településéből 69-ben épült köz­mű, egyben pedig tsz kezelésű vízmű. Az ellátatlan települé­sek közül a közegészségügyileg veszélyeztetett helységek szá­ma 15, — itt a víz lakossági fogyasztásra alkalmatlan. Annak ellenére, hogy sok településen van vízmű, kevés a hálózatba bekötött lakások száma. Ennek jobbára az az oka,. hogy a vízművek többsége társulati úton, utcai nyomós kutakat épí­tett. Jelentős probléma, hogy a veszélyeztetett települések száma várhaóan növekszik. Ezeken a településeken az ivóvíz- ellátást tartálykocsikkal oldják meg. Megyénkben egyébként a víztermelő kapacitás ez év végére eléri a napi 64 ezer köbmétert. CSATORNÁZÁS, SZENNYVÍZTISZTÍTÁS A közműves szennyvízcsatornával és tisztítóművel ren­delkező települések száma megyénkben 10, ebből három ki­zárólag mechanikai tisztítást végez. Környezetvédelmi és te­lepülésfejlesztési szempontokból célszerű lenne a csatorna- hálózatot jelentős ütemben bővíteni és ezzel párhuzamosan növelni a tisztítókapacitást. Nemcsak megyénkben, de orszá­gosan is probléma a kisebb létszámú, de fejlődő települések szennyvizének elvezetése és a tisztítást végző létesítmények építése. A szennyvíz tisztítása igen jelentős környezetvédelmi té­nyező. Jelenleg a lakossági és ipari vízfogyasztásnak csak egy részét tisztítják, a többi tisztítatlan víz, s szennyezi nemcsak a talajt, hanem a felszíni és a felszín alatti vízkészletet is. Kettős hasznosítás Az aparhanti Búzavirág Tsz 1958 óta foglalkozik halászat­tal. A mucsfa—aparhanti víz­folyás mellett nyolcvan hek­táros telepített legelő és 34 hektáros, halgazdálkodásra alkalmas üzemi vízfelület van, amelyből az idén hektá­romként nyolc mázsa ponty és tíz mázsa busa kerül a há­lókba. Az őszi lehalászást a szövetkezet november har­madikén kezdi meg. A meglévő 34 hektáros víz­felület mellett további 18 hek­táros víztározó megépítését tervezik Nagyvejkán, mivel a szövetkezet 80 hektáros terü­leten a jövő évben legelőt te­lepít. A telepített legelő je­lentősen csökkenti a növen- dékimarha-taikanmány költsé­gét, ezért az aparhantiak nagy súlyt fektetnek az in­tenzív legeltetésre, a legelők öntözésére is. Csendélet Tíz. Tiszta víz... Tiszta víz... Maholnap már csak a címben idézett gyer­mekmondókában fordul elő. Meg a labortóriumokban, de az más dolog. Természetes (természetes?) vizeink állapo­ta elszomorító, s főleg elgon­dolkodtató, Hovatovább az utolsó órában vagyunk. Ha még lehet tenni a jobbítás érdekében, itt a legfőbb ide­je. Legnagyobb élő vizünk a Duna. Azt mondják a szak­emberek, hogy tisztábban hagyja el az országot Mohács alatt mint amilyen állapotban Gönyü fölött hazánk terüle­tére lép. Lehet hogy így van, ez azonban semmit sem vál­toztat azon, hogy tisztaságá­val korántsem lehetünk elé­gedettek. Ezért hadakoztunk annak idején — örülünk, hogy eredménnyel — a dom­bon szivornya üzembe állítá­sa ellen. A fenol, a foszfor, az olaj és a növényvédő szerek széles skálája mellett újab­ban megjelent a szalmonella is. öntözésre módjával alkal­mas, fürdésre még módjával sem. Legszennyezettebb folyó­vizünk a Kapos, amely a ka­posvári cukorgyár és főleg a vágóhíd jóvoltából már szennyvíz minőségűén lép megyénkbe. A környékbeli mezőgazdasági üzemekben a nyersen fogyasztható termé­nyek öntözését megtiltotta a KÖJÁL. Van olyan üzem, amelyben a paprika, paradi­csom, uborka helyett most vi­rágot öntöznek a Kapos vi­zével. A Sárvíz (Nádor-csatorna) ügyében fölcsillant némi remény. A fűzfői Nitrokémia 1982-re üzembe helyezi a víztisztítót. Ez jelentősen ja­vítja a Sárvíz egész hosszá­ban és a Sió Sióagárd alatti szakaszán a víz minőségét. Élő vizeink közül a Sió álla­pota a legjobb, különösen olyankor, amikor eresztik a Balatont. Persze, amikor a Nitrokémia ereszt, akkor a sióagárdi híd alatt még a bé­kák is kiugrálnak a vízből. A szálkai víztározóról csak egyértelműen jót mondha­tunk, ellenben vize — a hor­gászatot kivéve — altgí hasznosítható. Van egy sereg horgásztó és kisebb víztározó a megyében, köztük néhány nagyobb is, mint például a tamási és a dombóvári vizek. Ezeknek a minősége általá­ban jó. És végül elérkeztünk leg­nagyobb üdülő-, fürdő- és horgászvizünkhöz, a faddi holt Duna-ághoz. Nem kell ahhoz vegyésznek lenni, hogy megállapítsuk, valmi baj van Domboriban. Nem tudjuk, létezik-e olyan algafaj, amely itt nem tenyészik, sőt nem érzi jól magát. Terpeszkedik a hínár és meleg nyári napo­kon büdös a víz sekély része. Sokan hibáztatják a horgá­szokat, mivel mértéktelenül sok etetőanyagot szórnak a vízbe. Ez igaz, de az is igaz, hogy legalább azokat kelle­ne kiszűrni és akár súlyosan is büntetni, akik valóban mértéktelen mennyiségben etetik, például konyhai hul­ladékkal, a halakat. Aztán az egy, néhol másfél méteres iszapért már kár lenne a horgászokat hibáz­tatni. Ezt a vizet — ha egyál­talán azt akarjuk, hogy az ezredfordulón is fürdővíz le­gyen — meg kell kotorni. Még azt is meg merjük koc­káztatni: kerül, amibe kerül. Hétszáz üdülő található a víz partján, kicsi és nagy, vegye­sen. Ezek sorsáról is szó van, amikor a víz jövőjéről beszé­lünk. De addig is, ősszel en­gedjék le a vizet, amennyire lehet. A holtág vízgyűjtő te­rületének van akkora hoza­ma. hogy tavaszra pótolja, amit ősszel leengednek. Így legalábbis valamelyes vízcse­re biztosítva lenne. L. Gy. Az öntözőfürt „félgőzzel” üzemelt Nem csak kertészeti növényeket, füvesherét si lehet ön­tözni

Next

/
Thumbnails
Contents