Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-26 / 252. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai szamunkból

Hz MTI jelenti

XXX. évfolyam, 252. szám.

ARA: 1,60 Ft

1980. október 26., vasárnap

Alain Poher megyénkben

Tegnap délelőtt megyénkbe látogatott Alain Poher, a francia szenátus hivatalos látogatáson Magyarországon tartózkodó elnöke, Péter János, az országgyűlés alelnöke és Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete 'társaságéban.

A megyei tanácson dr. Sza- bópál Antal, a megyei tanács elnöke és Daradics Ferenc, az országgyűlési képviselők Tolna megyei csoportjának vezetője fogadta a vendégeket. A megyei tanács elnöíke rö(Folytatás a 2. oldalon.)

ELŐTÉRBEN A HATÉKONYSÁG, A MINŐSÉG,

A TAKARÉKOSSÁG (3. old.)

HÄRMAN — UGYANARRÓL (3. old.)

NAGY SZAVAK NÉLKÜL (4. old.)

ELŐKÉSZÍTŐ AZ ISKOLÁRA (4. old.)

A FILMVÁSZON HATALMA (5. old.)

VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.)

AHOL AZ ÖREG ÜZEM IS FIATAL (7. old.)

ÉPÜL A FADDI SERTÉSTELEP (7. old.)

HALLOTTATOK MÄR AZ EVENKEKRŐL? (8. old.)

SPORTEGYESÜLETI KÖZGYŰLÉSEK (14. old.)

VADREGÉNYES TÁJAKON (8. old.)

XXVI.

KONGRESSZUSÁRA KÉSZÜLŐDIK AZ SZKP (9. old.)

FUTÓSZALAGON A MOSZKVICS-LUX (9. old.)

GÉPPUSKATÜZ ÉS FEGYVER- CSEMPÉSZET (9. old.)

AZ ÖREGASSZONY ÉS A FIÜ (10. old.)

A MŰVÉSZET KÖLESDEN (11. old.)

A FEJEDELEM ARCKÉPE (11. old.)

NAGY KAPACITÁSÚ HAJÖKIRAKODÖ- BERENDEZÉS (12. old.)

ÁRULKODÓ CSONTVÁZÁK (13. old.)

Fejlesztők két szék között

Tavaly volt az első olyan esztendeje az élelmiszer- iparnak, a felszabadulás utáni egész történelmét tekintve, amikor a termelés növekedését — 3,2 százalék — kizárólag a termelékenység emelkedése fedezte. Ez értékes kamata az egyébként lassú, egyenetlen, a legkorszerűbbet olykor a kevésbé modemnél ötvöző fejlesztésnek.’

Hazai és nemzetközi tapasztalatok egyaránt azt bizonyítják hogy a gyártási hibáknak 51—-20 százaléka írható csupán a munkások rovására, ugyanakkor 15—80 százaléka a féjlesztek, a gyártmányszerkesztők, a gyártás-előkészítők számláját terheli. Képletesen kell értenünk e számla megterhelését, mert valójában az említették ösztönzíése, érdekeltsége, felelőssége alakult ki a legkevésbé a vállalati szervezetben, holott befolyásuk a termelés eredményességére, azon beliül a termelékenységre döntő.

Fejlesztői és fejlesztői felelősség, vagy érdekeltség között nagy a különbség. A gyóigyszeriiparban. tíz év távlata már olyannyira ködbe vész, hogy a futurológiái, s nem a fejlesztési szakemberek feladatkörét alkotja, ugyanakkor az erdőgazdálkodásban még az 50—60 esztendő is a fejlesztés természetes időhorizontja. Jelentős differenciáltságnak kellene érvényesülnie tehát a fejlesztésben dolgozók kezelésében, társadalmi, anyagi elismerésében, szervezeti elhelyezkedésük magállapításában. A gyakorlat viszont ennek az ellenkezőjét mutatja.

Ma egyiharmad annnyi tüzelőanyagot halsznélnak fel a hazai gyárakban egy tonna üveg olvasztáséhoz, mint két évtizeddel ezelőtt. A számítástechnikai központi fejlesztési program eredményeként e területen tavaly az .1070. évinek a két és félszerese volt a termelés. Ami nem egyszerűen mennyiségi többlet, hanem a korábbiakkal minőségükben össze nem hasonlítható tevékenységek és termékek megjelenése. Még egy példa arra, hogy mennyire sokrétű tevékenységről szólunk: egyszerű fejlesztési lépésnek látszott az új munkásbetanítási módszer, amit például a cipőiparban alkalmaznak, s eredményéként a dolgozó számára az átlagteljesítmény eléréséhez a korábbi 8—12 hónap helyett 6—8 hét elegendő lett, ám a gyakorlatban kiderült: szinte ráfordítás nélkül 10—15 százalékkal növelte a termelékenységét.Olykor azonnali eredményt várnak a gyári fejlesztőktől, amikor megnehezedik valamilyen okból a termelés, az értékesítés, hol pedlig a mai haszon feledteti a holnap feladatait — hosszú időre árnyékba szorulnak, senki sem törődik velük. Gyakori, az intézeti és a helyi fejlesztési szakemberek indokolatlan megkülönböztetése,, fölértékelésük, lesajnálásuk, a kellő megbecsülésük helyett, s az sem ritka, hogy a koncentráció sokszor emlegetett követelménye a fejlesztési tevékenységben a valóságban visszájára fordul, szétaprózottság lesz belőle. S ilyenkor ki firtatja, valóban azzal foglalkoznak-e a féjlesztők, amire szükség van, s hogy ez a szükség tényleges piaci lehetőségekre támaszkodik-e, avagy csupán ködös elképzelésekre? Magyarán: csupán elméleti kérdésiként merül fel, mire irányul a fejlesztők munkája, miire kapják — várhatják — az elismerést^ a termelés mindennapjaiban ennek sajnálatosan szinte nincs is jelentősége.

Az iparban 195 kutató-fejlesztő hely volt tavaly, s ott 37,5 ezer ember dolgozott 16 279 kutatási, fejlesztési témán. Ehhez még adjuk hozzá a gyári „egyszerű” technológiai, gyártirnányféjileszíésd osztályok, csoportok dolgozóinak seregét, a kisüzemek egy-két fős, nem jelentéktelen feladatú fejlesztőgárdáját, s akkor tisztán előttünk áll a kép: foglalkoztatottak nagy csoport jóról van szó, s egyben az ipar léhétséges holnapjáról is, amit ők lényegesen befolyásolhatnak.

Befolyásolhatnak akkor, ha érdekeltségük, ösztönzésük és felelősségük mai ellentmondásai megoldódnak, szervezeti, irányítási hovatartozásuk rendeződik, ha munkafeltételeik, eszközrendszereik egyszerre igaizod- nafc a követelményeidhez és a teljesítményekhez, ha maguk a fejlesztők nem' csupán azzal törődnek, hogy valami papírra kerüljön, hanem kialakítják képességeiket az új, a jobb elfogadtatására, a frissel szembeni szinte ösztönös ellenállás legyőzésére.

A könnyűiparban egy évtized alatti 00 milliárd forint értékű berulhiázás valósult meg, — jelentősen javítva a műszaki színvonalat, ám kevésbé sikeresen szorgalmazva az új technika megkívánta szervezést, az új gépek, berendezésék technológiailag teljes összehangoltságát —, s az állóeszközök értéke megkétszereződött. Nem a legjelentősebb résZterepe az iparnak, s mégis: hatalmas összeg kamatait reméli, várja a társadalom. Természetesen a fejlesztők munkája nyomán. Ami a többi ipar- területre is éppígy igaz. Rendezetlen viszonyok között azonban nehéz eredményesen dolgozni. Két szék között a földre huppanni annál1 könnyebb. Az ismétlődő feltápászkodás pedig sokai több energiába kerül, mint annak értő kijelölése, ki melyik székre üljön, s ott mit csináljon!

MÉSZÁROS OTTÖ

Az újságolvasó naponta találkozik a jelzéssel: „MTI”, és ezzel a kifejezéssel: „Az MTI jelenti”. A rövidítés mindig megjelenik a lapokban, a teljes név: Magyar Távirati Iroda — ritkán. Nehezen lehetne összeszámolni, hogy száz év alatt hányszor olvashattuk. Azért írtunk száz évet, mert a napokban ünnepelte századik évfordulóját. Nagy utat tett meg ez az intézmény az elmúlt száz év alatt. A kezdetleges eszközöktől eljutott a display-rendszer kiépítéséig. Ezzel az új, korszerű hírtovábbító és -vevő berendezéssel megsokszorozhatják gyorsaságukat. Képünkön:

munkában a display. (Képriportunk az 5. oldalon.)

Waldheim beszéde az ENSZ napján

A világszervezet székhelyén pénteken este hangversenynyel ünnepelték meg az ENSZ napját. Kurt Waldheim főtitkár a koncert előtt elhangzott beszédében egyebek között kijelentette, hogy a világszervezet megtette a kezdő lépést „az egyetemes béke, stabilitás és igazságosság megteremtése felé”. „Sokat tettünk — mondotta a főtitkár —, de még rengeteg a tennivalónk a fent említett célkitűzés elérésében.”

Az ENSZ-közgyűlés 1. számú politikai bizottsága pénteken rendkívüli ülést tartott a világszervezet fennállásának 35. évfordulója, valamint az ENSZ leszerelési hete kezdetének alkalmából.

Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának pénteki plenáris ülésén az ázsiai békével és együttműködéssel foglalkozó napirendi pont vitájában felszólalt Rácz Pál nagykövet, Magyarország állandó ENSZ-képviselője. Hangsúlyozta: a világszervezet feladata, hogy elősegítse a konstruktív párbeszéd kialakítását és elmélyítését a délkelet-ázsiai térség országai között.

Az ENSZ-közgyűlés különleges politikai bizottságának pénteki ülésén felszólalt Budai Iván, a magyar küldöttség tagja és méltatta a szocialista országoknak az In- terkozmosz-program keretében megvalósuló együttműködését.

\