Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-24 / 250. szám

1980. október 24. "népújság 5 történelmi folyamat, amelynek során megnő a városok szere­pe a társadalmi fejlődésben, változásokat idézve elő a társadalom szó­URBANIZÁCIÓ: ciális és demográfiai struktúrájában, a kultúrában, az életmódban, a pszichológiában, s egyúttal koncentrálja az emberek érintkezési for­máit. (Filozófiai kislexikon, 1972. 386. old.) ' Mitől város egy város? Magyarországinak 1080, ja­nuár 1-én 96 városa volt. Azóta nléhánnyal szaporodott. Ebiből (Tolna megyében négy található. Szűkebb pátriánk­ban a legrégibb és a 'legné­pesebb a megyeszékhely, a legfiatalabb hazánk első atomvárosa*, ‘Paks. A várossá nyilvánítások időpontja: Szekszárd 1905, Dombóvár 1970, Bonyhád 11978, Paks 1079. A négy városban lakik a megye lakosságának több mint egyharmada, mintegy százezer ember. 19761—1979. között Szekszárd népessége 11,1 százallékkal nőtt, csak Zalaegerszeg előzte meg 12,7 százalékával. A Központi Statisztikai Hi­vatal legutolsó évkönyve sze­rint „ipari, vegyes” jellegű város Bonylhád, „ipari, me­zőgazdasági” jellegű Paks, „vegyes, egyéb” jellegű Dom­bóvár és Szekszárd. A címben szereplő kérdést legalább fél száz embernek föltettem. Volt közöttük úgy­szólván, mindenféle foglalko­zású, kollégáimat se hagytam ki a sorból.' Támaszkodtam számos értekezlet és tanács­kozás résztvevőinek véiemé- nyéne, a megye több, külön­böző szintű vezétőjének meg­állapítása sokat segített. Be- vallam, még a tudományos- fantasztikus irodalomtól se határoltam ©1 magam, hiszen a „vízfej-metropolisok” ki­alakulásának veszélyeire sok­szor figyelmeztetnek. Nagyon sokat merítettem E'nyedi György „Falvaink sorsa” cí­mű tanulmányából, amely a Gyorsuló idő sorozatban je­lent meg nemrégiben, és ame­lyét ebben a témában egyik legjobbnak tartok. A Filozó­fiai kislexikon, a témával kapcsolatos, több mint 1Ö0 sora közelebb vitt saját véle­ményem megformálásához. A lakosságszám minden? Egy ismerősöm elkesere­dett, amikor megtudta, hogy Szekszárd az ország legkisebb lélekszámú megyeszékhelye, s nem egy járási székhelyen több ember lakik, mint Tol­na megye központijában. Raj­ta kívül is többen hangsú­lyozták a lélekszám szerepét abban, városnak tekinthető-e egy település, ha bizonyos számúnál kevesebb lakosa van. Foglaljon ebben állást, aki tud, de nem hiszem, hogy akad erre vállalkozó. Olcsó játék lenne a nem­zetközi összehasonlítás. Van­nak országok, ahol egy-két ezer lelkes település már vá­ros nevet visel, van ahol kö­zel százezres falvakat tarta­nak nyilván. Ahány ország, annyi szokás, egyfajta szem­pontból azonban nekünk sem árt figyelembe vennünk. Mégpedig abból a szempont­ból, hogy ma a magyar mun­kásosztálynak mintegy fele községekben él, szemben a fél évszázaddal ezelőtti hely­zettel, amikor a munkásság gyakorlatilag városi volt. Érdemes tehát figyelembe venni ezlt a tényt azoknak akik az úgynevezett munkás- pollitikára hivatkozva sürge­tik a városok elsődleges, sőt privilegizált, fejlesztését. 'Nagyon sokan ingáznak a mii megyénkben is. Nem hi­szem hogy túlzók, ha azt mondom, hogy közel félszáz­ezer ember. Miért ez az ingá­zás? Megint csak olcsó fogás lenne azt mondani, mert a városokban kevés a lakás. Olcsó fogás lenne azért is, mert tapasztalható egyfajta kiáramlás is a városokból. Lakjunk csak falun '(vállalva annak sok hátrányát — és bár ezt nem mondják: vállal­va sok előnyét) elleniben dol­gozzunk a városban. Az a — mi megyénkben nem több idő — negyed-fél órás utazás, meg se kottyan. íNem tudtam ellentmondani annak a beszélgetőpartne­remnek, aki azt mondta „mesterségesen felduzzasztot­tak az én falumat, várossá nevezték ki, de most mint te­lepülés, relative visszaesett.” Az ellátottság színvonala Éppen a közcím előtti mon­datban történt már erre ne- gaíív utalás. Ezt most hagy­juk, nem mintha nem tartal­mazna igazságot, hanem vé­gül is egy esetből általánosí­tani igen szerencsés dolog. lA kultúráról 'és az azzal kapcsolatos kérdésekről most és itt ne szóljunk, később lesz arra is alkalom, maradjunk a „kézzelfogható” ellátásnál. Azít mondta valaki, hogy a közművesítés benne például a vízöblítéses WC, elengedhe­tetlen egy városban. IMás a jó helyi közlekedést kérte szá­mon. Megint más úgy fogal­mazott, hogy az .infrastruktú­ra színvonala a döntő. Volt aki azt mondta, városról nem beszélhetünk, ha a centrum­ban téhenet hajtanak. Fonto­sabb volt annak a vélemé­nye, aki így fogalmazott': A mindenkort kor, ember által elvárt igényeinek feleljen meg. No, ebben már nagyon sok a figyelmet érdemlő meg­állapítás. Mi az, hogy mindenkori kor? Mi az, hogy ember által elvárt? Mi az, hogy igény? A legutóbbit a legkönnyebb még megfogalmazni, ezért nem is teszem, tudjuk, miről van szó. A mindenkori kor kérdése azonban már más. Senki sem vitatja, hogy az ókori Róma igazán Urbs volt, pedig nem volt benne bízöb- l'ítéses WC, a mai techniká­nak megfelelően, a középkori Firenzében embert égettek, mert szembeszegült a kor­eszmével. Villany nem. vilá­gított egyik városban sem, el­lenben már ők is hadakoztak a 'kor éretlen suihancai ellen, akik ugyan nem mopedeken, hanem öszvér-, vagy lóháton száguldoztak a keskeny ut­cákon. A szennyvíz az utcákon folydogált, ellenben volt egyetem, pontosabban uni­verzitás. A jó helyi 'közlekedést min­den beszélgetőpartnerem em­lítette. Ehhez hozzáfűzni való nincs, de ki kell bővíteni az­zal, hogy nemcsak a helyi közlekedés megfelelő színvo. nalát kell megteremteni, ha­nem az egyéb közlekedést is, elsősorban, az ingázók utaz­tatását. Ebben a m;i megyénk­ben is igen sok a tennivaló, mert a vonatok, autóbuszok zsúfoltak, lassúak, legtöbbjük elveszi az emberek kedvét attól, hogy a közeli városban vállaljanak munkát. A keres­kedelmi ellátottság városaink, ban általában megfelelő, de mintha nem mindig vennék figyelembe, hogy a városnak vonzáskörzete is van és a környék lakói itt a központ­ban nemcsak munkavállalók­ként vannak jelen, hanem vásárlókként is. Nem egészen alaptalan az a megjegyzés, amely így hangzott egyik vá­rosunkkal kapcsolatban.: Fel­duzzadt sőt az sem túlzás, hogy mesterségesen feldOz. zasztottáik, de ez a „fejlődés” relatíve visszaesést hozott ugyanakkor. Megyénk városainál a he­lyi szervek fölterjesztésükben, az illetékes legmagasabb szer­vek döntésükben, ügyeltek arra, hogy a nélkülözhetet­len infrastruktúra biztosított legyen. Arra már nehezebb lett volna ügyelni, hogy meg­legyen minden városunknak a maga sajátos hangulata, amely magában hordja a tör­ténelmi múltat csakúgy, mint a továbbfejlesztés lehetősé­geit. A történelmi levegővel n.em is abban van a hiányér­zetem, hogy nem lehetne, ha­nem (inkább abban, hogy év­tizedeken át elfelejtettük, hogy múlt nélkül nincs jelen, de jövő sem. Nem valamiféle „nemzeti” tudatot 'kérek szá­mon, bár kellő mértékkel az se bűn ellenben, őseink mum­Részlet az atomerőmű lakótelepéről musban, amelynek a szub­jektivitás az éltető eleme, megelőzik a megye másik há­rom városát. Sokan számon kérik — és sokan nem is alaptalanul — a szórakozási lehetőségeket, a művelődés feltételeit új és régi városainktól. De azért álljunk meg egy szóra. Min­den korosztály egyforma igénnyel lép föl? Korántsem. Egyrészt meg (kell találni mindenki szóiméra a megfele­lő szórakoztatást, másrészt, ha a szórakozást is a kultúra lehetőségek mennyiségével mérik, város-e lakóhelyük, vagy sem. A hangsúly az idé­zőjelen és a mennyiségen, van. Mindannyian tudjuk, miről van szó. Ennek ellenére a városi élet, a több és színvo­nalasabb kulturális lehetőség és mindenekelőtt a modem nagyiparral való találkozás, ha nem is a várt gyorsasággal és nem is minden korosz­tálynál pozitív irányú válto­zást hoz az életmódváltás­ban is. Helyzetünk káját megbecsülni nem szé­gyen, s hellyel-közzel még a ma atomkorszaka is tanulhat egyet, s mást a régenvolt fa­tengelyes világtól. Ha többet nem, lokálpatriotizmust is. Ne sértődjenek meg a dom­bóváriak, egyáltalán nem akarom a „fatengelyes” jelzőt rájukragaszitani, abban vi­szont biztos vagyok, hogy ná­luk él a legelevenebben a szülőfalu — immáron szülő­város — szeretető, s nem; vé­letlen, hogy abiban a dinamiz­részének fogjuk föl, akkor olyan kulturális lehetősége­ket kell teremteni, amelyek nevelő hatásúak, az emberek jobbik énjét erősítik, az egészséges ösztönök fölkelté­sét segítik, a humánum ural­kodóvá válását mozdítják elő. E téren még Szekszárdon a legjobb a helyzet a Tolna me­gyéi városok közlött, bár ugyanakkor a megyeszékhely jár élen az alantasabb szóra­kozási lehetőségek biztosítá­sában is. Életmódyáltás, nevelés a szebbre lA városba költözés, a nagy­községek várossá fejlesztése és fejlődése nemcsak számok­ban mérhető, nemcsak meny. nyiségi kérdés, nem csupán azt jelenti, hogy többen, jobb anyagi körülmények között élünk ugyanazon a helyen, lent minőségi váltást. Az életmód jelentősen átalakul, de nem mindig kívánatosán. Olvasom egy helyt, hogy az összkomfortos, szupermodern lakásban megtalálható a fa­lusi életimód emléke a „tisz­ta szoba”. és a feladatok (Eleddig négy városa van Tolna megyének. A várossá ny iltv ám t ás k ritériu m ain afc mind megfelelt. Ennek elle­nére fejlődésüket és fejleszté­süket koránt sem tekintjük- lezártnak. A városi Cím ado­mányozásával csak a legelső lépés történt meg. Üj városa­ink csak megindulták az Igazán várossá válás útján. A mennyiségi feltételeknek ez idő szerint is megfelelünk, itt az.alkalom, hogy a minő­ségi fejlesztésre -helyeződjék a súly. Üdvözlendő az a megyei elhatározás, hogy semmine­mű gigantomániának nem ad helyt, óvja városainkat a túl­népesedéstől, inkább a meg­levő kereteket színvonalas tartalommal kívánja megtöl­teni. Van tennivaló ebben is bőfen, jut belőlük még az unokáinknak is. Bonyhád központja az új városháza felől hanem azt is, hogy másként élünk. Vagy másként élhet­nénk. IMéginikábfo,' ez a másként nem föltétlenül je­'Főleg a fiatalok körében él egy hamis értékítélet a váro­siasodással, a város-volttal kapcsolatban. Amikor szinte kizárólagosan a „szórakozási” LETENYEI GYÖRGY Fotó: BAKÓ JENÓ és GOTTVALD KAROLY Űjabb park készül Dombó váróit Szekszárd. Űj lakótelep, magas- és családiházas beépítés­sel.

Next

/
Thumbnails
Contents