Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-24 / 250. szám
1980. október 24. "népújság 5 történelmi folyamat, amelynek során megnő a városok szerepe a társadalmi fejlődésben, változásokat idézve elő a társadalom szóURBANIZÁCIÓ: ciális és demográfiai struktúrájában, a kultúrában, az életmódban, a pszichológiában, s egyúttal koncentrálja az emberek érintkezési formáit. (Filozófiai kislexikon, 1972. 386. old.) ' Mitől város egy város? Magyarországinak 1080, január 1-én 96 városa volt. Azóta nléhánnyal szaporodott. Ebiből (Tolna megyében négy található. Szűkebb pátriánkban a legrégibb és a 'legnépesebb a megyeszékhely, a legfiatalabb hazánk első atomvárosa*, ‘Paks. A várossá nyilvánítások időpontja: Szekszárd 1905, Dombóvár 1970, Bonyhád 11978, Paks 1079. A négy városban lakik a megye lakosságának több mint egyharmada, mintegy százezer ember. 19761—1979. között Szekszárd népessége 11,1 százallékkal nőtt, csak Zalaegerszeg előzte meg 12,7 százalékával. A Központi Statisztikai Hivatal legutolsó évkönyve szerint „ipari, vegyes” jellegű város Bonylhád, „ipari, mezőgazdasági” jellegű Paks, „vegyes, egyéb” jellegű Dombóvár és Szekszárd. A címben szereplő kérdést legalább fél száz embernek föltettem. Volt közöttük úgyszólván, mindenféle foglalkozású, kollégáimat se hagytam ki a sorból.' Támaszkodtam számos értekezlet és tanácskozás résztvevőinek véiemé- nyéne, a megye több, különböző szintű vezétőjének megállapítása sokat segített. Be- vallam, még a tudományos- fantasztikus irodalomtól se határoltam ©1 magam, hiszen a „vízfej-metropolisok” kialakulásának veszélyeire sokszor figyelmeztetnek. Nagyon sokat merítettem E'nyedi György „Falvaink sorsa” című tanulmányából, amely a Gyorsuló idő sorozatban jelent meg nemrégiben, és amelyét ebben a témában egyik legjobbnak tartok. A Filozófiai kislexikon, a témával kapcsolatos, több mint 1Ö0 sora közelebb vitt saját véleményem megformálásához. A lakosságszám minden? Egy ismerősöm elkeseredett, amikor megtudta, hogy Szekszárd az ország legkisebb lélekszámú megyeszékhelye, s nem egy járási székhelyen több ember lakik, mint Tolna megye központijában. Rajta kívül is többen hangsúlyozták a lélekszám szerepét abban, városnak tekinthető-e egy település, ha bizonyos számúnál kevesebb lakosa van. Foglaljon ebben állást, aki tud, de nem hiszem, hogy akad erre vállalkozó. Olcsó játék lenne a nemzetközi összehasonlítás. Vannak országok, ahol egy-két ezer lelkes település már város nevet visel, van ahol közel százezres falvakat tartanak nyilván. Ahány ország, annyi szokás, egyfajta szempontból azonban nekünk sem árt figyelembe vennünk. Mégpedig abból a szempontból, hogy ma a magyar munkásosztálynak mintegy fele községekben él, szemben a fél évszázaddal ezelőtti helyzettel, amikor a munkásság gyakorlatilag városi volt. Érdemes tehát figyelembe venni ezlt a tényt azoknak akik az úgynevezett munkás- pollitikára hivatkozva sürgetik a városok elsődleges, sőt privilegizált, fejlesztését. 'Nagyon sokan ingáznak a mii megyénkben is. Nem hiszem hogy túlzók, ha azt mondom, hogy közel félszázezer ember. Miért ez az ingázás? Megint csak olcsó fogás lenne azt mondani, mert a városokban kevés a lakás. Olcsó fogás lenne azért is, mert tapasztalható egyfajta kiáramlás is a városokból. Lakjunk csak falun '(vállalva annak sok hátrányát — és bár ezt nem mondják: vállalva sok előnyét) elleniben dolgozzunk a városban. Az a — mi megyénkben nem több idő — negyed-fél órás utazás, meg se kottyan. íNem tudtam ellentmondani annak a beszélgetőpartneremnek, aki azt mondta „mesterségesen felduzzasztottak az én falumat, várossá nevezték ki, de most mint település, relative visszaesett.” Az ellátottság színvonala Éppen a közcím előtti mondatban történt már erre ne- gaíív utalás. Ezt most hagyjuk, nem mintha nem tartalmazna igazságot, hanem végül is egy esetből általánosítani igen szerencsés dolog. lA kultúráról 'és az azzal kapcsolatos kérdésekről most és itt ne szóljunk, később lesz arra is alkalom, maradjunk a „kézzelfogható” ellátásnál. Azít mondta valaki, hogy a közművesítés benne például a vízöblítéses WC, elengedhetetlen egy városban. IMás a jó helyi közlekedést kérte számon. Megint más úgy fogalmazott, hogy az .infrastruktúra színvonala a döntő. Volt aki azt mondta, városról nem beszélhetünk, ha a centrumban téhenet hajtanak. Fontosabb volt annak a véleménye, aki így fogalmazott': A mindenkort kor, ember által elvárt igényeinek feleljen meg. No, ebben már nagyon sok a figyelmet érdemlő megállapítás. Mi az, hogy mindenkori kor? Mi az, hogy ember által elvárt? Mi az, hogy igény? A legutóbbit a legkönnyebb még megfogalmazni, ezért nem is teszem, tudjuk, miről van szó. A mindenkori kor kérdése azonban már más. Senki sem vitatja, hogy az ókori Róma igazán Urbs volt, pedig nem volt benne bízöb- l'ítéses WC, a mai technikának megfelelően, a középkori Firenzében embert égettek, mert szembeszegült a koreszmével. Villany nem. világított egyik városban sem, ellenben már ők is hadakoztak a 'kor éretlen suihancai ellen, akik ugyan nem mopedeken, hanem öszvér-, vagy lóháton száguldoztak a keskeny utcákon. A szennyvíz az utcákon folydogált, ellenben volt egyetem, pontosabban univerzitás. A jó helyi 'közlekedést minden beszélgetőpartnerem említette. Ehhez hozzáfűzni való nincs, de ki kell bővíteni azzal, hogy nemcsak a helyi közlekedés megfelelő színvo. nalát kell megteremteni, hanem az egyéb közlekedést is, elsősorban, az ingázók utaztatását. Ebben a m;i megyénkben is igen sok a tennivaló, mert a vonatok, autóbuszok zsúfoltak, lassúak, legtöbbjük elveszi az emberek kedvét attól, hogy a közeli városban vállaljanak munkát. A kereskedelmi ellátottság városaink, ban általában megfelelő, de mintha nem mindig vennék figyelembe, hogy a városnak vonzáskörzete is van és a környék lakói itt a központban nemcsak munkavállalókként vannak jelen, hanem vásárlókként is. Nem egészen alaptalan az a megjegyzés, amely így hangzott egyik városunkkal kapcsolatban.: Felduzzadt sőt az sem túlzás, hogy mesterségesen feldOz. zasztottáik, de ez a „fejlődés” relatíve visszaesést hozott ugyanakkor. Megyénk városainál a helyi szervek fölterjesztésükben, az illetékes legmagasabb szervek döntésükben, ügyeltek arra, hogy a nélkülözhetetlen infrastruktúra biztosított legyen. Arra már nehezebb lett volna ügyelni, hogy meglegyen minden városunknak a maga sajátos hangulata, amely magában hordja a történelmi múltat csakúgy, mint a továbbfejlesztés lehetőségeit. A történelmi levegővel n.em is abban van a hiányérzetem, hogy nem lehetne, hanem (inkább abban, hogy évtizedeken át elfelejtettük, hogy múlt nélkül nincs jelen, de jövő sem. Nem valamiféle „nemzeti” tudatot 'kérek számon, bár kellő mértékkel az se bűn ellenben, őseink mumRészlet az atomerőmű lakótelepéről musban, amelynek a szubjektivitás az éltető eleme, megelőzik a megye másik három városát. Sokan számon kérik — és sokan nem is alaptalanul — a szórakozási lehetőségeket, a művelődés feltételeit új és régi városainktól. De azért álljunk meg egy szóra. Minden korosztály egyforma igénnyel lép föl? Korántsem. Egyrészt meg (kell találni mindenki szóiméra a megfelelő szórakoztatást, másrészt, ha a szórakozást is a kultúra lehetőségek mennyiségével mérik, város-e lakóhelyük, vagy sem. A hangsúly az idézőjelen és a mennyiségen, van. Mindannyian tudjuk, miről van szó. Ennek ellenére a városi élet, a több és színvonalasabb kulturális lehetőség és mindenekelőtt a modem nagyiparral való találkozás, ha nem is a várt gyorsasággal és nem is minden korosztálynál pozitív irányú változást hoz az életmódváltásban is. Helyzetünk káját megbecsülni nem szégyen, s hellyel-közzel még a ma atomkorszaka is tanulhat egyet, s mást a régenvolt fatengelyes világtól. Ha többet nem, lokálpatriotizmust is. Ne sértődjenek meg a dombóváriak, egyáltalán nem akarom a „fatengelyes” jelzőt rájukragaszitani, abban viszont biztos vagyok, hogy náluk él a legelevenebben a szülőfalu — immáron szülőváros — szeretető, s nem; véletlen, hogy abiban a dinamizrészének fogjuk föl, akkor olyan kulturális lehetőségeket kell teremteni, amelyek nevelő hatásúak, az emberek jobbik énjét erősítik, az egészséges ösztönök fölkeltését segítik, a humánum uralkodóvá válását mozdítják elő. E téren még Szekszárdon a legjobb a helyzet a Tolna megyéi városok közlött, bár ugyanakkor a megyeszékhely jár élen az alantasabb szórakozási lehetőségek biztosításában is. Életmódyáltás, nevelés a szebbre lA városba költözés, a nagyközségek várossá fejlesztése és fejlődése nemcsak számokban mérhető, nemcsak meny. nyiségi kérdés, nem csupán azt jelenti, hogy többen, jobb anyagi körülmények között élünk ugyanazon a helyen, lent minőségi váltást. Az életmód jelentősen átalakul, de nem mindig kívánatosán. Olvasom egy helyt, hogy az összkomfortos, szupermodern lakásban megtalálható a falusi életimód emléke a „tiszta szoba”. és a feladatok (Eleddig négy városa van Tolna megyének. A várossá ny iltv ám t ás k ritériu m ain afc mind megfelelt. Ennek ellenére fejlődésüket és fejlesztésüket koránt sem tekintjük- lezártnak. A városi Cím adományozásával csak a legelső lépés történt meg. Üj városaink csak megindulták az Igazán várossá válás útján. A mennyiségi feltételeknek ez idő szerint is megfelelünk, itt az.alkalom, hogy a minőségi fejlesztésre -helyeződjék a súly. Üdvözlendő az a megyei elhatározás, hogy semminemű gigantomániának nem ad helyt, óvja városainkat a túlnépesedéstől, inkább a meglevő kereteket színvonalas tartalommal kívánja megtölteni. Van tennivaló ebben is bőfen, jut belőlük még az unokáinknak is. Bonyhád központja az új városháza felől hanem azt is, hogy másként élünk. Vagy másként élhetnénk. IMéginikábfo,' ez a másként nem föltétlenül je'Főleg a fiatalok körében él egy hamis értékítélet a városiasodással, a város-volttal kapcsolatban. Amikor szinte kizárólagosan a „szórakozási” LETENYEI GYÖRGY Fotó: BAKÓ JENÓ és GOTTVALD KAROLY Űjabb park készül Dombó váróit Szekszárd. Űj lakótelep, magas- és családiházas beépítéssel.