Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-23 / 249. szám
1980. október 23. Képújság 5 FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK Pophírek Debbie Harry a BlondieA francia könnyűzene az utóbbi években kissé 'háttérbe szőrűit Európában. Néhány kivételitől eltekintve nelm kerülnek felivételeik a sikerlistákra. A francia közönség kedvence azonban már hosszú évék óta a rock- énekes Johnny HaLlyday és kollégája, Dave. A nálunk oly divatos daléneklés nagy sztárja pedig Michel Sand au. A hölgyek közül Johnny Hallyday felesége, Sylvie Vartan örvend a legnagyobb népszerűségnek, akinek műsorán szerepel az Elmegyek című Máté Péber-szerzemény is. Az utóbbi hetekben ismét a kedvencek közé zárkózott fel Sacha Distel, akiit 59-ben is láthatott már a közönség a párizsi Olympia színpadán. 64-ben ő volt az egyik legnépszerűbb énekes Európa. szerte. A francia sikerlistákra csak nehezen kerülnek fel olyan, rhás országokban kedvelt együttesek, mint a Pink Floyd, az ABBA és a Boney M. Kivételnek talán csak a Blondie együttes számít, az ő dalaik még itt is népszerűek. * Befejezte ázsiai tudnéját Leif Gare ti. Többek között Koreában is fellépett, ahol ő volt az első nyugati popsztár. A sikeres koncertkörút hatásaként óriási példányszámban fogynak lémezei. Visszatérve a Beillaphon stúdiójában dolgozik új nagylemezén. összeállította: KINDL r Édes anyanyelvűnk Az idén is Sátoraljaújhelyen tartják meg az Édes anyanyelvűnk országos verseny döntőjét: október 24— 26. között azok a középiskolai és szakmunkástanulók versenyeznek, akik a legsikeresebben szerepeltek szeptemberben a verseny megyei fordulóján, vagyis megyénként, megyei városonként két-két tanuló. A nyerteseknek Széphalmon, Kazinczy mauzóleuma előtt, ünnepélyes külsőségek között adják át a díjakat: értékes könyveket, Sátoraljaújhely díszpla. kettíjét, diplomákat. A verseny első, iskolai szakaszát az előző tanéviben bonyolították le. A Kazinczy emlékét őrző nyelvhasználati verseny célja, hogy elősegítse anyanyelvűnk ápolását, a fiatalok beszédkultúrájának fejlesztését. Módszervásár Tamásiban (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A tamási járási KlSZ-bi- zottság módszervásárt rendezett a nagyközségi úttörőházban, melyen ifjúsági vitakörök propagandistái és tanulói Kilián-körvezetők vettek részt. A közel ötven résztvevőt vonzó rendezvényt, négy bemutató és két filmvetítés tette hangulatossá. A belmutatott témák többsége a KISZ-életre való neveléssel foglalkozott. Szerepelt a csövese ég problémája is. Két témában, — a csövesség, az úttörők és a íanuiófiattalok KISZ-életre való nevelése — csapott a legmagasabbra a vitázókedv. Értékes hozzászólásokat hallottunk. A bemutatókon kívül tizenkét téma került kiállításra, melyből ki-ki érdeklődése szerint választhatott. Jó kezdeményezésnek bizonyult az „aktív” szünet. Ugyanis ezalatt vetélkedőn, melynek témája sport, kultúra és politika volt, filmvetítésen vehettek részt az érdeklődők, de létrejöttek beszélgető, vitatkozó csoportok is. Ezek munkájában a járási pártbizottság vezetői — Cserép Imre első titkár, Király József titkár és Szabó Antal, a pártbizottság politikai munkatársa — is részt vettek. A tamási járásban ez volt . az első ilyen jellegű rendezvény. Elmondható róla, hogy keretet, programot és módszert adott a járásban indult & induló ifjúsági vitakörök számára. A jövőben is terveznek hasonló jelleggel ösz- szejövetelt — a tapasztalatok figyelembevételével —, hisz ez a módszervásár hasznos kezdeményezés volt. ÉKES LÁSZLÓ Fotó: KÖNYE Paprikaszüret 'Évek ólta jó a kapcsolat a faddi iskolák és a termelő- szövetkezet között. Ennek az együttműködésrendszernek a része, hogy a legnagyobbak ilyenkortájt segítenek a paprikaszüretben. Az 58 hektárnyi terület nagy részét kézzel szedik le, ment így sokkal jobb minőségben kerülhet a fűszernövény — a faddi szárítás után — a kalocsai feldolgozóba. Fotó: GOTTVALD Kell a munkáskéz Nem nehéz a vödör Még szorít az új „cipő” Diákok a szakszervezetben Az új fogalmakkal gyakran nehezen barátkozunk. Ügy vagyunk vele, mint az új cipővel: szép, tetszik, de a régiről tudjuk, hogy kényelmes volt, megszoktuk, ez meg lehet, hogy szorítani fog. Szóval kezdetben több a bizalmatlanság vele szemben, mint az új feletti öröm. Gyakran így vagyunk az új dolgokkal, a fogalmakkal is. Például az a szó, hogy diákszakszervezet, ma még idegenül, különösen hangzik. A munka világában — úgy tűnik — jobban értjük a dolgot: a szakszervezet léte egy sereg jogot jelent, amely a dolgozók közügyekbe való beleszólását segíti, legyen szó bérről, prémiumról, kinevezésről, leváltásról, üdülésről, segélyezésről, termelési kérdésekről, vezetők beszámoltatásáról. De mit jelenthetnek a szákszervezetekhez fűződő jogok a diákok között ? A tapasztalatok szerint ma még kevesen tudják, hogy a SZOT elnöksége az elmúlt év márciusában határozott arról, hogy a szakmunkástanulók körében már tanulmányaik kezdetén meg kell alakítani a szakszervezeti alapszervezeteket. E tevékenység középpontjában egy cél áll: ily módon is elősegíteni a szakmunkástanulók szervezett munkássá válását. Vagyis a munkássá válás kezdeti lépései idején melléjük szegődni; szervezőerővel, az összefogás eszközével, módszerével. Tavaly szeptember elsején kezdődött el a diákok szakszervezetének megalakítása. Hogy kik szervezték ezt? Természetesen a pedagógusok. Nem kevés feladatukat újabbal tetézte ez. Ám az igazi gond csak az alapszervezet megalakulása, a bizalmiak és a pedagógus főbizalmi megválasztása után kezdődött. Munkatervet kellett összeállítani, felettes testületnek határidőre megküldeni. De miből, hogyan? Jó esetben az iskolák „lemásolták” a KISZ-bizottság munkatervét, kissé átszö- vegezve. A szakszervezeti jogokból adódó feladatok vagy békerültek ebbe, vagy sem. Ha ezen túljutottak, következtek a részfeladatok. Például mit tegyenek a jól-rosszul kijelölt és megválasztott bizalmiak? Szedik a bélyeget, ez világos. Havonta két forintot. Volt iskola, ahol kérték: hadd szedjék be a pénzt legalább fél évre előre. A morc válasz: dehogy, legalább így a tagdíj beszedésekor találkozik a bizalmi a tagOkikal. S hiába volt a védekezés: de hiszen a diákok majd minden nap együtt vann'ak. A tanulói alapszervezetek szép pénzösszegeket kaptak az illetékes ágazati szakszervezetektől. A vasas szalkszervezet p>éldául tavaly kilencven forintot adott tanulónként. Egy közel ezerfős iskolánál ez szép summa. Mire is költsék? Nem egy gyerek szociális helyzete indokolná a rendszeres vagy alkalmankénti segélyt. Egy gyerek így 500—1200 forintot kaphatna. Sok szakmát tanuló diák lenne jogosult erre. Csakhogy a diákszakszervezet tagjai általában elsősök. Az alapszabály szerint psedig segélyt csak az a tag kaphat, aki legalább egy éve szervezett dolgozó. Egy fillért se költhettek segélyezésre a legtöbb iskolában. És sírhattak újra a foglalkoztató üzemnek kiemelt ösztöndíjért, hogy diákjukat valahogy anyagilag is megtámogassák. Ez a két példa is jelzi az új „cipő” szorításait. A Magyar Szakszervezetek Alapszabályának passzusait alapvetően a felnőttekre szabták. Hogy ott mások a méretek, az időkeretek, tevékenységi kör gyűrűi, erről megfeledkeztek. A dolog egyetlen érintettje sem vitatja, sem pedagógusok, sem a bizalmiként működő diákok, hogy a szakszervezeti jogok életüket sok tekintetben kiszélesíthetik. Végül is a mozgalmi murikának ez az ága épp olyan szerves része lesz mindennapjainknak, mint a reggeli munkakezdés, a brigádba való beilleszkedés, a szakma naponkénti gyakorlása. Tehát ebbe „belenőni”, beletanulni nem árt már a kezdetekkor. Am a szakmunkástanuló nem kicsi munkás, mint ahogy ezek a tizennégy, tizenöt éves gyerekek nem kicsi felnőttek. Életük, mindennapjaik ritmusa, tevékenységi körük sokban más, mint a felnőtteké. Természetes, hogy részük van például a versenymozgalom szervezésében, az ifjúságpolitikai célú pénzösszegek felosztásában, a munkavédelmi szabályok kialakításában és ellenőrzésében, a diákotthoni házirend megfogalmazásában. De ha már diókszakszervezetek megalakítását és működését határoztuk el, tekintettel kell lennünk arra: a tanulók életének megvannak a hagyományai, rögzített keretei, sajátos adottságai. Például a szakmunkástanuló érdeke azt diktálja, hogy minél előbb bekapcsolódhasson jövendő munkahelye áramköreibe. A tanműhely többnyire másodévtől már az üzemben van, így az ottani rend, szervezettség, mozgalmi háttér válik mintává. S nem árt, ha minél előbb igyekszik eligazodni ebben. A jól dolgozó diákszakszervezet ehhez nagy lendületet adhat. A gyakorlaton foglalkoztató munkahely érdeke is az, hogy minél gyorsabban kontaktust teremtsen a diákokkal. Sajnos, sok munkahely nem él ezzel a lehetőséggel, s csak akkor csodálkozik, amikor a kitanított fiatal odébbáll. A diákszakszervezetek még jobban függetlenítik a tanulókat a munkahelytől. Ha jól meggondoljuk, az adott helyzetben ez inkább kedvez a tanulóknak. Mert így legalább az iskolához lesz erősebb kötődésük, s kevésbé himbálóznak iskola és munkahely között. Csak az átállás lesz veszélyesebb a számukra. Legalábbis a mali viszonyok között. A diákszakszervezetek megalakulása, reméljük, arra ösztönzi az üzemeket, vállalatokat, hogy figyeljék jobban tanulóik sorsát, sokkal jobban, mint eddig, ha meg akarják tartani őket. A diákok pedig, ha sikerül igazán lábra állítani szakszervezeteiket, újabb eszközt kapnak demokratikus jogaik megőrzéséhez, bővítéséhez. De ez majd csak a jövőben dől el. Ha a központi irányító szervek számot vetnek az életkorukból, sajátos helyzetükből adódó új feladatókkal. Addig szorítani fog az új cipő is. REGE SÁNDOR Jól sikerült az első módszervásár Azért a gépek se m tétlenkedne! Kézzel szedve jobb a minőség
