Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-21 / 247. szám

2 rtfePÜJSAQ 1980. október 21. Közlemény a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottságának üléséről (Folytatás az 1. oldalról) zetlközi helyzetről és még időszerűbbé teszik a nyilat­kozatban megfogalmazott tavas latokat a nemzetközi fe­szültség csökkentésére, az enyhülési politika fenntartá­sára és elmélyítésére, a biz­tonság és az együttműködés erősítésére Európában és az egész világon, a fegyverkezé­si hajsza megfékezésére és a leszerelésre, továbbá a népek függetlenségének tiszteletben tartását, az államok kapcso­latainak javítását szolgáló konkrét lépésekre. A miniszterek államaik ne­vében aggodalmukat fejezték ki, hogy az imperialista erő- pölitikia további aktivizáló­dása, a konfrontáció és a he- gemonizmus, az államok füg­getlenségének és szuvereni­tásának megsértése, a bel- ügyekbé való beavatkozás, a nemzetiközi problémák ren­dezetlensége és az új konflik­tusok keletkezése következté­ben fennmaradt a nemzetkö­zi feszültség. Hangsúlyozták azokat a veszélyeket, amelye­ket a fegyverkezési verseny újabb felerősödése Európá­ban és a világon, a katonai fölényre való törekvés, a békét fenyegető katona-poli­tikai doktrínáik és koncep­ciók hordoznak magukban. A miniszterek ugyanakkor megállapították, hogy mind több állam, a társadalom szé- les_ rétegei, a demokratikus erők, a világ népei határo­zottan fellépnék a nemzetkö­zi feszültség ellen, az enyhü­lésért és a béke erősítéséért, a népék jogának tiszteletben tartásáért, hogy maguk dönt­senek saját sorsukról. Ennek eredményeként sikerült meg­akadályozni, hogy szétzúzzák az államok között kialakult normális politikai érintkezé­seket és kapcsolatokat. Vala­mennyi európai országban erősödik a tudat, hogy az enyhülési politikának nincs ésszerű, elfogadható alterna­tívája; fokozódik érdekeltsé­gük e politika folytatásában, az összeurópai értekezleten megkezdett folyamat tovább­iéi tesz tés ében. © Az ülés résztvevői meg­erősítették, hogy álla­maik határozottan töreksze­nek a fegyverkezési verseny megszüntetésére, az enyhülés kiterjesztésére a világ vala­mennyi térségére, a minden állam függetlenségének, szu­verenitásának és területi ép­ségének tiszteletben tartásá­ra irányuló politika folytatá­sára, az erő alkalmazásának, vagy az erővel való fenyege­tésnek a kizárására, a bel- ügyékbe való be nem avat­kozásra, az államok közötti kapcsolatok azon elvei szi­gorú betartására, amelyeket az európai biztonsági és együttműködési értekezlet zá­róokmánya tartalmaz. Fellép­nek azért, hogy e célból erő­sítsék kapcsolataikat és foly­tassák a párbeszédet Európa és a világ valamennyi álla­mával. Meggyőződésük, hogy a helsinki záróokmány meg­bízható alapja annak, hogy az államok és a népek közös erőfeszítéseket tegyenek a nemzetközi kapcsolatokban felmerülő nehézségek áthida­lására, s tovább haladjanak előre az európai biztonság erősítésének és az együttmű­ködés bővítésének útján. Az ülésen- képviselt álla­mok egész tevékenységükben abból indulnak k,i, hogy kö­vetkezetesen biztosítani kell Valamennyi nemzetközi kér­dés politikai eszközökkel, tár­gyalások útján történő ren­dezését a népek egyenjogú­ságának és jogos érdekeinek tiszteletben tartásával. Ügy vélik, hogy nincs olyan fegy­verfajta, amelynek korláto­zásáról és csökkentéséről ne lehetne megállapodni a köl­csönösség alapján, szigorúan tiszteletben tartva az egyen­lőség és az egyenlő biztonság elvét, és azt, hogy egyetlen állam biztonsága se szenved­jen csorbát. O Az ülés résztvevői úgy vélik, hogy a mostani bonyolult nemzetközi hely­zetben növekszik az európai biztonsági és együttműködé­si értekezleten részt vett ál­lamok képviselői november 11-én kezdődő madridi talál­kozójának jelentősége. Amellett foglalnak állásit, hotgy a madridi találkozóval megnyíló lehetőségeket fel­használják az európai helyzet alakulása fő irányzatának, az enyhülési politikának az alá­támasztására, és hogy a ta­lálkozón állapodjanak meg az európai kontinens bizton­ságát, és az együttműködés erősítésének valamennyi fő irányát érintő további gya­korlati lépésekben. Az ülésen képviselj álla­mok ezzel kapcsolatban úgy vélik, hogy a madridi talál­kozó sikere az összes részt­vevő politikai akaratától függ. Attól, hogy a találkozón megteremtsék a konstruktív politikai légkört, az együtt­működés feltételeit, és köl­csönösen élfogadható megál­lapodások elérésére töreked­jenek. Eltökéltnek keli len- niök, hogy semmi olyat nem tesznek, ami politikai- kon­frontáció kialakulásához ve­zetne. Az ülésen képviselt ál­lamok készek hozzájárulni ahhoz hogy kedvező légkör­ben tartsák meg a madridi találkozót, és gyakorlati meg­áll apód ásókat dolgozzanak ki a megtárgyalásra kerülő lé­nyeges kérdésekben. O A jelenlegi körülmé­nyek között a katonai feszültség cSö'kkentésének döntő jelentősége van abban, hogy az államközi kapcsola­tok a béke és az enyhülés irányában fejlődjenek. A ta­nácskozás résztvevői úgy vé­lik, hogy a madridi találko­zón kellő figyelmet kell for­dítani az európai bizitonság katonai kérdéseire és olyan konkrét intézkedéseknek a megvizsgálására, amelyek — a záróokmány rendelkezé­séinek megfelelően — meg­valósíthatóak. Ezzel össze­függésben különösen nagy jelentősége lenne — a Hel­sinkivel kezdődött összeuró­pai folyamat fejlődésének lé­nyeges eleméként —, ha a madridi találkozón döntés születne az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia össze­hívás á ró!. lebonyo lit ás ának rendiléről, idejéről és helyé­ről. Az ülés résztvevői megál- lapíFották, hogy e konferen­cia összehívásának gondolata mind szélesebb körű támo­gatást élvez. Jóllehet e kon­ferencia összehívásának és feladatainak egyes vonatko­zásaiban az államok között még nézeteltérések vannak, több körülmény elősegítheti az ál Iá soon tok közeledését. Az ülésen képviselt álla­mok megerősítik, hogy a konferencia szakaszonkénti lebonyolítása mellett foglal­nak állást, tóhát amellett, hogy a konferenciát az egyik szakasztól a másikig a foly­tonosság jellemezze. Az első szakaszban a konferencia munkáját a bizalomerősítő intézkedések kibővítésére kellene összpontosítani, úgy, hogy a továbbiakban a kon­ferencia hozzákezdhessen az európai katonai szembenállás szintjének és koncentráltsá­gának csökkentését szolgáló intézkedések egyeztetéséhez, beleértve a katonai tevé­kenység korlátozását, a fegy­veres erők és fegyverzetek csökkentését is. A konferen­cia feladatairól számos más ország álláspontjában többé- kevésbé azonos elemek kör­vonalazódnak. Figyelembe véve a külön­böző államoknak az európai katonai enyhülési és leszere­lési konferencia tartalmáról ismert elképzeléseit, az ülés résztvevői abból indulnak ki: a konferencia összehívásáról szóló megállapodásnak biz­tosítani kell, bogy valameny- nyi résztvevőnek egyenlő jo­gai és lehetőségei legyenek gyakorlati javaslatok előter­jesztésére. Fontos, hogy a madridi találkozónak a kon­ferencia összehívására vonat­kozó döntése tükrözze ezt a felfogást. A Varsói Szerző­dés tagállamainak a konfe­rencián megvitatásra ajánlott konkrét javaslatai ismertek. A tagállamok a konferencián készek megvizsgálni más ál­lamok megfelelő javaslatait is. A miniszterek újból kije­lentették: országaik támo­gatják azt a javaslatot, hogy az európai katonai enyhülési és leszerelési konferencia színhelye Varsó legyen. © Az ülés résztvevői megerősítették álla­maik szándékát, hogy a mad­ridi találkozón a záróokmány valamennyi fejezetében hoz­zájárulnak a megállapodások elérésihez. Amellett foglaltak állást, hogy a madridi találkozó hozzon hatékony intézkedése­ket a gazdasági, a tudomá­nyos-műszaki, a környezet- védelmi együttműködés ha­tékonyságának növelésére. Nagy jeleentőséget tulajdo­nítanak az energetikai együtt­működés erősítésének, és összeurópai konferencia ösz- szehívásának ebben a fontos kérdésben. Állást foglalnak a széles körű és akadálymentes árucsere, az ipari kooperáció, a mezőgazdas&gi, a közleke­dési és a tudományos együtt­működés fejlesztése mellett. Az ülés résztvevői kívána­tosnak és lehetségesnek tart­ják, hogy a madridi találko­zón a kultúra, az oktatás, a tájékoztatás és a kapcsolat- építés területén is lépjenek előre a helsinki megállapo­dások megvalósításában — azon az elvi alapon, amdyet a záróokmány, mint egységes egész, meghatározott. Az ülésen képviselt álla­mok ugyancsak nagy jelen­tőséget tulajdonítanak a zá­róokmánynak az- összeurópai folyalmat fenntartására vo­natkozó rendelkezései végre­hajtásának, amely Helsinki­ben kezdődött hogy ezáltal következetes legyen az előre­haladás az enyhülés erősíté­sének, a biztonság megszilár­dításának és az összeurópai tanácskozáson részt vevő ál­lamok egyenjogú együttmű­ködése fejlesztésének útján. Az említett államok képvise­lőinek a záróokmányban elő­irányzott találkozói és érint­kezéseik más formái pozitív szerepet hivatottak játszani e célok valóraViáMsában. Az ülés résztvevői ezzel kapcso­latban megjegyezték, hogy az összeurópai tanácskozással megkezdett folyamat fenn­tartása szempontjaiból külön­leges jelentősége van annak, hogy a madridi találkozón reális előrehaladást érjenek el az enyhülés továbbvitele, a biztonság megszilárdítása, az együttműködés fejlesztése irányában az európai konti­nensen. Számolva ezzel, az ülésen képviselt államok a madridi találkozón készek meghatá­rozni a következő hasonló jellegű találkozó megtartá­sának megfelelő feltételeit. Ezzel összefüggésben a mi­niszterek kijelentették, hogy országaik készek lesznek tá­mogatni a Román Szocialista Köztárssaág javaslatát, hogy ezt a találkozót Bukarestben rendezzék meg. O A Varsói Szerződés tagállamai — a nukleá­ris háború veszélyének elhá­rítása és az európai népek békés életének biztosítása ér­dekében — támogatják a Szovjetunió javaslatát az eu­rópai középhatótávodtságú nukleáris fegyvereikkel és egyidejűleg, azokkal szerves kapcsolatban, az előretolt bá­zisú amerikai nukleáris esz­közökkel foglalkozó tárgya­lásokra. A tanácskozás részt­vevői megelégedéssel állapí­tották meg, hogy megkezdő­dött e kérdések gyakorlati megvitatása a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Álla­mok között. Kifejezték remé­nyüket, hogy ezek a tárgya­lások sikeresek lesznek, ami lépést jelentene a nukleáris háború veszélyének kiküszö­bölése irányában az európai kontinensen. O Az ülés résztvevői hangsúlyozták, hogy a közép-európai fegyveres erők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó, bécsi tárgyalásokon résztvevő szo­cialista államok 1980. július 10-i javaslataikkal újabb nagy lépéseket tettek’a nyu­gati országok álláspontjának irányában. Ilyen körülmé­nyek között annak érdeké­ben, hogy a bécsi tárgyaláso­kon előrehaladás történjen a kölcsönösen elfogadható meg- állapodásdk felé, szükséges, hogy a tárgyalásokon részt vevő nyugati országok is ta­núsítsanak politikai akaratot a vizsgált kérdések megoldá­sára. O Az ülés résztvevői hangsúlyozták más konkrét javaslatoknak a je­lentőségét is, amelyeket a Politikai Tanácskozó Testület 1980. május 15-i varsói nyi­latkozata tartalmaz a fegy­verkezési hajsza korlátozásá­ról, a béke megerősítéséről és a nemzetközi biztonság megszilárdításáról. Ezék a javaslatok ma is érvényesek és a Varsói Szerződés tagál­lamai készek, hogy mind­egyikről komoly, érdemi tár­gyalásokat kezdjenek más ér­dekelt államokkal. A külügyminiszteri bizott­ság ülése a testvéri barátság és az elvtársi együttműködés légkörében zajlott le. ♦ A Varsói Szerződés kül­ügyminiszteri bizottságának ülésén részt vett külügymi­niszterek hétfőn délután, il­letve este hazautaztak. Haza- indult Varsóból a Púja Fri­gyes külügyminiszter vezette magyar küldöttség is. Az értekezlet elmaradt Az OPEC paraifzise Az Irak és Irán közötti fegyveres konfliktus megbé­nította az OPEC, az olajex­portőr országok kartelljének tevékenységét. Ez a testület idén ünnepli fennállásának 20. évfordulóját. Az előzetes tervek szerint éppen Irak fő­városában, Bagdadban kellett volna november 5-én meg­tartani az OPEC ünnepi csúcskonferenciáját. Ezt az értekezletet a szervezőt kény­telen volt lemondani, de a lémondás után is érvényben maradt az a döntés, hogy ok­tóber 14-én Londonban ülést tartanak az OPEC-országok olajlminiiszterei. Negyven­nyolc órával a tervezett lon­doni kezdés előtt az OPEC bécsi titkárságán béjelentet. ték, hogy ezt a konferenciát sem tartják meg. A kényszerű döntés katonai és politikai okokra vezethető Vissza’. Nemcsak arról van szó, hogy Irak, mint a világ Szaúd-Arábia után második legnagyobb olajexportőre, s így értelemszerűen az OPEC egyik vezető tagja — fegy­veresen szemben áll Iránnal, egy másik OPEC-tagállam. mal. Ezt a konfrontációt ki­terjesztette és még bonyolul­tabbá tette, hogy Irak meg­szakította diplomáciai kap­csolatát Líbiával és Szíriával. Az indokolás iraki részről az volt, hogy az említett orszá­gok Iránnak1 hadianyagot szállítanak; ezt mind Tehe­rán, mind Szíria és Líbia cá­folja. Ez az újabb lépés ma­gában foglalta, hogy Irak po- litikfei kapcsolatai egy má­sik kiemelkedően fontos Jamani sejk, szaúd-ará- biai olajipari miniszter, aki már sok vitát váltott ki az OPEC ülésein OPEC-tagállamlmal, Líbiával is megszakadtak. De még a Szíria és Irak közötti diplo­máciai kapcsolat megszaka­dásának is van oilajvétülete — noha Szíria ném tagja az OPEC-nek. Az iraki ola'jme- zőkről a Földközi-tenger irá­nyába vezető csőhálózatok egyike ugyanis Szírián halad keresztül. Ez a csővezeték a két ország közötti pénzügyi viták miatt néhány esztende­je nem működik, de az iraki —iráni fegyveres konfliktus egy korábbi szakaszában Szí­ria felajánlotta Iraknak a csővezeték használatát. A diplomáciai kapcsolat meg­szakítása Myimódon ebben a viszonylatban is érinti az olajexportot. A katonai -pol itikai kon­frontációk sora tehát önma­gában lehetetlenné teszi az OPEC működését. Vannak azonban a háttérben olaj gaz­dasági előztmények is. Bécs- ben az OPEC előző csúcsér­tekezletén, röviddel az iraki— iráni konfliktus kirobbanása ellőtt, elvi határozat született arról, hogy az olajexportáló országok általában tíz száza­lékkal csökkentik termelésü­ket. Ezt Szaúd-Arábia akkor sem fogadta el a maga szá­mára kötelezőnek, a többség azonban hajlandónak mutat­kozott a határozat végrehaj­tására. A döntés voltaképpen része volt e°y komprömisz- szulmnak egyfelől az OPEC úgynevezett „mérsékelt'jei”, másfelől a nagyszabású ár­emelést követelő OPEC-radi- kállsok — Algéria, Líbia és Irán — között. Ezt a taktikai kompromdsz. szümot nem egyszerűen az Irak és Irán közötti háború zúzta szét, haneim az is, hogy Szaúd-Arábia az új helyzet­ben egyoldalú döntést hozott: napi 9,5 millió hordós terme­lésiét mintegy hétszázezer hordával tovább növeli. Rö­viddel kélsőbb a Perzsa '(Arab)-öböl mentén lévő töb­bi nagy olajexportőr — Ku- vait, Katar, Egyesült Arab OPEC-miniszterek konferenciája Bécsben, ahol az egysé­gen már repedések látszottak Emirátusok — egy szaúdi te­rületen tartott megbészlelésén csatlakozott a döntéshez. Ügy döntöttek, hogy összesen napi hárommillió hordával növe­lik termelésüket. iA gesztus egyértelmű volt a tőkés világ nagy olajfo­gyasztó országai felé. A piac helyzete ugyanis önmagában a termelés emelését nem in­dokolta. Az Irak és Irán kö­zötti háború kirobbanása előtt a tőkés világban tapasztalható visszaesés, valamint a taka­rékossági intézkedések, követ­keztében a fogyasztás mint­egy napi hárommillió hordó­val kevesebb volt, mint a kínálat. így a többlettermelés a leggazdagabb tőkés orszá­gok ma már több. mint 120 naposra becsült tartalékát duzzasztotta fel. Hiszen ezek az országok — ellentétben az olajat nem termelő fejlődő országokkal — eléggé tőke­erősek a piacon jelentkező felesleg felszívására. Ilyen helyzetben a mái* régen ösz- szezsúgoradott iráni és a to­vábbra is jelentős iraki olaj- kivitél felfüggesztése egye­lőre nem rendítette meg a piacot. Voltaképpen nem tör­tént más, mint az, hogy a többlettermelést felváltotta a piaci egyensúly. A szaúdi ösztönzésre hozott új döntéssel az OPEC néhány igen fontos országának olaj­miniszterei a többlettermelés helyreállítása mellett döntöt­tek. Ráadásul: ezt a döntést az OPEC keretein kívül, egy­oldalúan hajtották végre. Szovjet részről kezdettől fogva hangoztatták, hogy az Irak és Irán közötti konflik­tus a térség országait gyen­gíts és a nemzetközi mono- pöltőke pozícióit erősíti. A politikai eseményeken túl az OPEC, mint egységes szerve­zet megbénulása ezt igazolja.-i -e PANORÁMA BUDAPEST Az MSZMP Központi Bi­zottságának meghívására hétfőn hazánkba érkezett a Norvég Kommunista Párt küldöttsége Hans Kleven, a párt elnökhelyettese, a poli­tikai bizottság tagja vezetésé­vel. • Vasárnap este hazaérkezett Szófiából a magyar parla­menti küldöttség, amely Apró Antalnak, az országgyűlés elnökének vezetésével a Bol­gár Népköztársaság nemzet- gyűlésénék meghívására tett hivatalos, baráti látogatást Bulgáriában. MOSZKVA Moszkvában vasárnap nyil­vánosságra hozták azt a szov­jet—afgán nyilatkozatot, amelyet csütörtökön írt alá Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Babrak Karmai, az Afganisztáni Népi Demokra­tikus Párt Központi Bizott­ságának főtitkára, az Afgán Demokratikus Köztársaság forradalmi tanácsának és minisztertanácsának elnöke. Babrak Karmai hétfőn dél­ben Moszkvából Tbiliszibe utazott. A magas rangú ven­déget a repülőtéren Leonyid Brezsnyev és más szovjet ve­zetők búcsúztatták. ATHÉN Hétfőn Georgisz Sztamatisz görög igazságügyminiszter meghívására — küldöttség élén, hivatalos látogatásra Athénba érkezett dr. Markó­ja Imre igazságügyminiszter.

Next

/
Thumbnails
Contents