Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)
1980-10-19 / 246. szám
1980. október 19. Képújság h Kalapács alá kerül Leonardo da Vinci kézirata Decemberben a londoni Christie-nél elárverezik Leonardo da Vinci illusztrált kéziratát, amelyet a szakértők a még mindig magántulajdonban lévők közül az egyik legritkábbnak és legértékesebbnek tartanak. A Leicester kódexként ismert 36 oldalas mű akár három-hat millió fontért is elkelhet, s így a legdrágább, árverésre váró művészeti alkotás lesz. A víz természetéről, súlyáról és mozgásáról címet viselő tudományos és kozmológiai műnek alapvető fontossága volt a Mona Lisa hátterének megfestésében. Leonardo a könyvet 1507 körül írta Olaszországban. Jobbról balra, barna tintával írta, sok illusztrációval díszítette. A kézirat 1717 óta a norfol- ki Holkam Hallban, Leicester earljének birtokában volt. Az eladás, amelyet hivatalosan a közelmúltban jelentettek be, valószínűleg nagy port kavar a művészvilágban. A kéziratot ugyanis nem ajánlották fel a Britisch Lib- rary-nak, s az értékesítésről nem tudott a művészeti és könyvtári hivatal sem. Az árverező iroda elmondotta, hogy eddig még soha nem volt joga ilyen fontos és ritka művet eladásra ajánlania. A British Library valószí- nőleg nem lesz képes megvásárolni a kéziratot, mert júliusban 850 ezer fontot fizetett Rashid Al-Din világtörténetéért, egy XIV. századbeli perzsa munkáért, ami idáig a legmagasabb ár volt egy kéziratért. A könyvtár kéziratszakértői valószínűleg azt fogják javasolni, hogy legalább ne adjanak exportengedélyt, hogy brit intézményeknek lehetőségük legyen olyan vásárlási ár kialakítására, hogy egyetlen intézmény se legyen képes az összeg emelésére. A kézirat megmentésének terhe az országos emlékalapot nyomja, ötmillió font kifizetése azonban az alap forrásainak egyharmadát felemésztené. Az amerikai múzeumok, például a J. Paul Getty Múzeum, valamint más múzeumok, például a Louvre, valószínűleg megpróbálják megszerezni a munkát, s a vagyon kezelőinek nehéz lesz megmagyarázniuk, hogy a kéziratot miért nem ajánlották fel először a nemzetnek. Lord Coke, Leicester hatodik earljénak fia kijelenetet- te, hogy nem nyilatkozik az árverés hivatalos bejelentése előtt. A vagyonkezelők a Leonardo da Vinci-mű eladási ára után fizetendő adóként már felajánlottak egy Boccaccio Decamaront, egy illusztrált Isteni Színjátékot, valamint három bizánci evangéliumot. A kecskeméti müvészteiepen Szekszárdi kiállításra készül Bács-Kiskun megyeszékhelyének a szélén magányosnak tűnő, a századdal csaknem egyidős épület áll. A falán márványtábla hirdeti: „Az 1909-ben létesült Kecskeméti Művésztelep adott otthont azoknak a festőknek, akik Iványi-Grünwald Béla — 1919—1920 — és Révész Imre — 1920—1932 — vezetésével innen indultak útnak, hogy a magyar művészetet gazdagítsák.” Ezek az emléksorok az ötvenéves fennállás alkalmából íródtak. Addig és azóta is művésznemzedékeket vonz a város zajhatárán túlra telepített villa. A hét évtized alatt Kisfaludy Stróbl Zsigmond, Kmetty János, Konecsni György, Kondor Béla, Korda Vince és mások fordultak meg a falak között, s ekkor még az azonos betűvel kezdődő névsort sem merítette ki a felsorolás. Egykor még nagyobb, védettebb lehetett az árnyas- öreg park menti csönd, mára mind közelebb nyomulnak ide is az urbanizáció jelei. Mégis öröm néhány hétre vagy hónapra szóló beutalóhoz jutni, mert a mindennapi gondoktól távol, teljes ellátást élvezve lehet dolgozni. Az alkotást egyedülálló feltételek segítik elő: minden lakószobához külön műterem tartozik. A hatalmas üvegtáblákon át tisztán ragyognak a színek és fények. A patinás épület nemrég kétszázhatvan négyzetméteres új szárnnyal bővült, ahol a konyha, ebédlő és társalgó kapott helyet. Ha nem is éppen ennyivel, de az átrendezés után érezhetően lakályosabbá vált a tízműtermes lakás. Főleg fiatal művészek váltják itt egymást, akik bizonyítani akarnak: ösztöndíjpályázatra, kiállításra készülnek, megbízásoknak tesznek Néhány kagyló hiányzik még a tengerparti kép befejezéséhez Fábián Gyöngyvér festményén eleget. Fábián Gyöngyvér például november közepén lép közönség elé a festményeivel Szekszárdon, a Képcsarnok bemutatótermében. Három évig Derkovits-ösz- töndíjas volt, a képeit Szombathelyen, Salgótarjánban, a budapesti Stúdió Galériában, valamint Balassagyarmaton állították ki. Tűzzománcokkal szerepelt a rangos Limoges-i biennálén és a kecskeméti zománcművészeti alkotótelep tárlatán. — Mindössze két hétre terveztem a kecskeméti tartózkodásomat, de ennyi idő kevés ahhoz, hogy képeket fejezzek be és újakat is készítsek — mondja. — Ez a művésztelep kellő nyugalmat nyújt a görögországi és jugoszláviai útiélményeim végső megformálásához. Közelebb húzza magához a gördülő palettát, műtermi festékasztalkáját. A kikevert színfoltok mellett néhány kagyló, csigaház: az utazás emlékei. Érdekes, a természeti szép nem zárja ki témavilágából az emberi magányosságot sem: az egyik vásznon két magábaroskadt öregember alakja tűnik fel. — Festményeimen visszavisszatérek az idősebbekhez — folytatja. — Megrendít az egyedül maradásuk, s ezt szeretném ki is fejezni. A művészteleptől nem messze szociális otthon húzódik. S lehet, hogy a kiállítás látogatói között lesznek majd, akik a képeken elhagyott szülőkre ismernek rá. A közelükben viszont — legalábbis itt, a műteremben — az örök Adria hullámzik. Kékek, zöldek és homokszínek idézik az emberi élmények és utak végtelenségét. HALÁSZ FERENC Fotó: TÓTH SÁNDOR Szerelmespár Marisa István szobra a Nemzeti Galériában nyílt emlékkiállításáról Bemutatjuk a Római Magyar Akadémiát A Palazzo Falconieri Tevere partjára néző homlokzata Borromini neves loggiájával Amikor szélesre tárul a Palazzo Falconieri, a Római Magyar Akadémia székházának kapuja, az érkező olasz vendégeket a mutatós belső díszudvarban az intézet igazgatója, dr. Merényi Ferenc vagy valamelyik munkatársa fogadja. A Via Giulia 1. szám alatt gyakran ismétlődik ez a kép, jelezvén, hogy hazánk egyik legjelentősebb külföldi kulturális intézményében élénk élet folyik: rendszeresen tartanak konferenciákat, előadásokat, koncerteket, filmvetítéseket, kiállításokat. Az érdeklődők nagy száma jelzi — néha alig férnek be a nagy előadóterembe —, hogy az intézmény sokat tesz kultúránk külföldi megismertetéséért, az olasz— magyar kulturális kapcsolatok ápolásáért. Mielőtt megismernénk az Akadémia tevékenységét, történetét, érdemes néhány szót szánni magára az épületre. A Falconieri palota méltó otthona a magyar kultúrának a műemlékekben igazán nem szűkölködő Rómában is számon tartott építészeti alkotás. A 16. században a Tevere partján épült reneszánsz palotát 1634-ben Orazió Falconieri, kora jelentős pénzembere megvásárolta, és a barokk kor jeles építészével, Francesco Borrominivel alakíttatta át és bővítette. A többszöri belső átalakítás ellenére a palota külső képe és az első emeleti dísztermek tizenkét pompás stukkómeny- nyezete hűen idézi Borromi- nit. A palota Tevere partjára néző három nyílású, elegáns, könnyed loggiája a Gianicolo dombról nézve a rámái városkép jellegzetesen hangsúlyos eleme. Az épület a hetvenes években alapos korszerűsítésre szorult. A magyar állam közel három és fél milliárd lírát szánt a felújításra, amely a korszerű restaurálási elvek figyelem- bevételével 1979-re elkészült, és azóta az Akadémia kényelmes, kulturált környezetben folytatja munkáját. Az olasz—magyar történelmi és kulturális kapcsolatok — mint ismeretes — nagy múltra tekinthetnek vissza: az Anjou királyoktól Mátyás királyon át egészen a Risorgimentóig, Olaszország egyesítésének harcáig, amelyben számos magyar vett részt a múlt század második felében. E gazdag hagyományok folytatását jelenti a Római Magyar Akadémia, amelynek alapítása Fraknói Vilmos püspök nevéhez fűződik. Római villájában 1895-ben megalapította a „Római Magyar Történeti Intézetet” és a „Magyar Művészházat”. Fraknói e két intézetet magába foglaló villáját 1913-ban a magyar államra hagyományozta. Az intézmény tevékenységének kibővítése érdekében 1927A Palazzo Falconieri egyik belső részlete ben megvásárolták a Falconieri palotát, s 1928-tól kezdve Római Magyar Akadémia (Accademia d’ Ungheria. in Róma) néven — kisebb megszakításokkal a háború alatt és ,az ötvenes évek elején — folyamatosan működik. A Falconieri palotában külön papi kollégium is létesült, amely szervezetileg elkülönülten Pápai Magyar Egyházi Intézet névvel működik ma is. Az Akadémia egyik célja kezdettől fogva, hogy lehetőséget nyújtson magyar művészeknek, tudósóknak az olasz kultúra, tudomány tanulmányozására. Az ösztöndíjasoké a különálló Palazzi- na (kispalota). A felújítás óta az ösztöndíjasok kétszemélyes szobákban laknak, amelyhez külön kis konyha és fürdőszoba tartozik. Kulturált klubszoba van az épületben tv-vel, rádióval, piani- nóval. Nyugodt körülmények között lehet itt élni, dolgozni. Mindenkin magán - múlik, hogy mit hoz haza tarsolyában 2—9 hónapos ösztöndíjas útjáról. Igen neves elődök éltek itt, például írók: Passuth László, Karinthy Ferenc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, irodalomtörténészek: Klani- czay Tibor, Szauder József, Sőtér István, a filozófus Lukács György, festők, szobrá- szokszok: Aba-Novák Vilmos, Szőnyi István, Pátzay Pál, Vilt Tibor, zeneszerzők: Dur- kó Zsolt, Lendvay Kamilló. A névsor korántsem teljes, hosszan lehetne sorolni azoknak az ösztöndíjasoknak a nevét, alkik kiemelkedőt alkottak a magyar művészetben és tudományban. Az ösztöndíjasok elszállásolása, munkájuk segítése csak egyike az intézet sokrétű feladatainak — magyarázza Stefán János, a Római Magyar Akadémia' titkára. Alapvető célja az olasz—magyar kulturális kapcsolatok és újabban hangsúlyosan — a kor követelményének megfelelően — a tudományos kapcsolatok egészének átfogó irányítása. A munkát 1965 óta két államközi szerződés szabályozza: a magyar—olasz kulturális egyezmény és a magyar—olasz tudományos és műszaki egyezmény, amely a kapcsolatok alapelveit tartalmazza. A részletes tervet a két-három évenként összeülő olasz—magyar vegyes bizottság ülésein határozzák meg, erre építik a Római Magyar Akadémia éves tervét is. A kapcsolatok realizálásának formája igen változatos. Az Akadémia vezető munkatársai (igazgató, igazgató- helyettes és két titkár) munkájának kevésbé látványos, de fontos része a hazaii és az olasz intézméyek kapcsolatának segítése. Gyümölcsöző kapcsolatot sikerült teremteni például a Magyar Tudományos Akadémia és az olasz Országos Kutatási Központ között, az Országos Atomenergia Bizottság, a Posta Kísérleti Intézet, az Országos Vezetőképző Központ és olasz partnereik között, vagy a Semmelwies Orvostudományi Egyetem és a Római Egyetem között. A rendszeres kapcsolat része az ösztöndíjasok cseréje, delegációk utazása, amely termékenyítőén hat a tudományos kutatásra. Az alapkutatáson kívül a termelésben közvetlenül felhasználható tapasztalatok szerzése is egyre inkább cél vagy műszercserék lebonyolítása, amelyre sor került a közelmúltban, például a Debrece- tii Orvostudományi Egyetem és az Anoonai Gerontológiai Intézet között. A kulturális kapcsolatok országaink között hagyományosan jók. Az államközi egyezmény alapján két magyar vendégtanár tanít olasz egyeteméken (Rámában és Padovában), de folyik magyar nyelv- és irodalom oktatás a firenzei, velencei, nápolyi, bolognai torinói, genovai és az udinei egyetemen is. Egy-egy egyetöm szervezésében két-három évente Hungarológiai Konferenciát tartanak. A tavalyit a torinói egyetem szervezte, amelyen olasz és magyar tanárok, tudások foglalkoztak behatóan magyar nyelvi, irodalmi, zenei és népzenei témákkal.! A Római Maigyar Akadémia tevékenységének legkézzelfoghatóbb eredményét a Falconieri palotában tartott rendezvények jelzik. Sikeres volt az áprilisiján tartott József Attila szeminárium sorozat olasz műfordítók, tanárok, és magyar szakos diákok illetve magyar írók, irodalomtörténészek, ösztöndíjasok részvételével. A Római Magyar Akadémia egyre inkább hatékony szellemi központtá válik, amelynek vonzáskörében ott találjuk a magyar kultúra iránt érdeklődő olaszokat, és a régóta kint élő magyarok közül is sokat. Gyakran látni különböző rendezvényeken például Dallos Marinka festőt, műfordítót, és a harmincas-negyvenes évek sikeres filmsztárját, Perczel Zitát. Hogy igazi szellemi központ legyen az Akadémia, elősegíti ezt az újjászervezett, tizenötezer kötetes könyvtára is. Anyagának feldolgozása most folyik a Széchenyi Könyvtár segítségével.
