Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-19 / 246. szám

1980. október 19. Képújság 9 Magyar mesterek tanítványa A gobelin bolgár művésze A Magyar írószövetség szigligeti alkotóházát Döbrin Fejcsev Folyó című gobelinje díszíti. A fiatal bolgár mű­vész sok más alkotása is lát­ható hazánkban. Dobrin Péjesev 1977-ben kitüntetéssel végzett a buda­pesti Iparművészeti Főisko­lán. Nagy szeretettel emlék­szik vissza volt tanáraira, Eigel Istvánra, aki festészetre és Plesznivy Károlyra, aki a gobélínművészét titkaira ok­tatta. (Budapesti tanulmányainak fő célja éppen a gobelinké- szít'és elsajátítása volt. Ma­gyar példaképének a két éve elhunyt Domanovszky Endrét tekinti. „Én is az ő útján in­dultam el, amikor a festésze­tet és a gobelint egyszerre választottam. Azt vallom, amit Domanovszky: a gobelin a festő kirándulása a textíliára. Azonos ötletek — különböző kifejezőeszközök! Magyaror. szágon a gobelinművészet- nék régi hagyományai van­nak. Nálunk Bulgáriában, a gobelin főleg inkább folklór- alapon — mint díszítő szövet, faliszőnyegek — fejlődött. Magyarországon viszont mint önálló művészeti ágról be­szélhetünk. Szeretnék hozzá­járulni, hogy Bulgáriában is hasonló irányba fejlődjék a gobelinművészet.” Fejcsev a főiskola elvégzé­se után még három évig Bu­dapesten maradt, ahol Vass Antal mester mellett tökéle­tesítette szakmai tudását. Közben két önálló kiállítást rendezett nálunk. Az iifjú bolgár művész az idén tavasszal tért vissza ha­zájába és Szófiában is bemu­tatkozott. Festményei és tex­tíliái egyaránt nagy sikert arattak. Képein a magyar té­makör az uralkodó. Különö­sen tetszett a Balaton című festménye, melyről a kritika és a látogatók egyaránt nagy elismeréssel nyilatkoztak. Di­csérték a Magyar lány, V. V. című portréját, a Kapcsola­tok című triptychonját és Appassionato című gobelin­jét. Diiplomaimunkáját, az 1197'7-foen készült A város cí­mű gobelinjét megvásárolta a Szófiai Bolgár Nemzeti Ga­léria. (g) A kőfaragás üzbég mestere Évezredek óta állnak Bu- harában Hitvában és más kö­zép-ázsiai városokban a cso­dás hófehér faragásokkal dí­szített paloták, mauzóleumok. Aprólékos munka és nagy mesterségbeli tudás 'kell ezek elkészítéséhez. Közép-Ázsiá- ban gáncsának nevezik a gipsz és agyag keverék ége­tésiével nyert fehér kötőanya­got. Először ezt viszik fel a falra, a mennyezetre, s mi­után .kellően kiszáradt, akkor vésik ki benne először a min­ta nagyobb elemeit, majd egyre finomább vésővel a fi­nom rajzolatokat. Az ősi művészet művelői között a legismertebb a 70 éves Mähmud Uszmanov, a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének tagja, állami díjas. Az ő munkái díszítik az üzbég állami operaházat és a taskenti Mikiim! zenés szíifházat', az üzbég főváros középületeit és repülőterét, a Szirdarjai hőerőmű munka­termeit, a taskenti Metro ál­lomásait. Keze munkáját lát­hatjuk az Ivanovóban épült teázóban, a csajban ában — ahogyan üzbégül nevezik — jelképezve az üzbég gyapot­termesztők és az ivanovói textilesek .barátságát. Mahmud 50 tanítványával osztja meg tapasztalataiit. (APN—KS) Cienfuegos kalapja és a legendás jacht Titkos áj tó vezet Batiisto egykori dolgozószobájába a forradalmi múzeummá alakí­tott elnöki palota tü'körter- méből. Amikor 1957 márciu­sában fiatal havannai mun­kások egy csoportja merény­letet kísérelt meg a diktátor ellen, ezen a láthatatlan aj­tón át kikerült „angolosan” távoznia. A lépcsőfeljárón golyó ütötte lyukak tanús­kodnak az akkori tűzharcról. A dolgozószobában minden pontosan úgy maradt, aho­gyan Batista hagyta, amikor 1958 decemberében — immár véglegesen — megszökött a Havannába bevonulni készülő felkelők elől. 'Regénybe kívánkozó törté­net fűződik a múzeum egyik' féltve őrzött ereklyéjéhez: Camillo Cienfuegos kalapjá­hoz. 1959. január 1-én a be­vonuló csapatokat vezető Ci- enfúegost széles kairimájú ka­lapja éppúgy jelképezte, mint Fidelt terepszínű egyenruhá­ja és szakálla. A kalapot ké­sőbb, a forradalom első hó­napjaiban repülőszerencsét- lenség áldozatául esett Cien­fuegos elcserélte Che Gueva­ra sötétkék baretjére. Kalan­dos út után, Bolíviából ke­rült vissza Havannába a hí­res kalap, túlélve új gazdá­ját, akinek életét — mint tudjuk — bolíviai csendőrgo­lyók oltották ki: Az elnöki palota mellett, pálmák alatt kiállítva a for­radalmi felkelés és a zsoldo­sok ellen Playa Gíronnál ví­vott harc napjait idéző harci gépek — köztük traktorokból átalakított „páncélautók” — társaságában ott látható a le­gendás jacht, a Granma, amelyen Fidel Castro vezeté­sével 82 kubai fiatal útra kelt Mexikóból, hogy kétéves küz­delem után megteremtse az új, forradalmi Kubát. Az idő viszontagságaitól üvegburával védett Granmának a nap minden órájában katonai dószőrség tiszteleg. „Húsz év tapasztalataival gazdagabban, de az első na­pok lelkesedésével vágunk neki a jövőnek” — idézik szí­vesen Fidel Castro szavait. A szigetországban ma sincs hi­ány romlatlan forradalmi lel­kesedésben,- de — amint Castro szavai sugallják — Kuba ma elsősorban a szo­cialista építőmunka feladatai­ra koncentrál. Gondokban sajnos nincs hiány. Ez rögtön szembetű­nik a Budapest-méretű Ha­vanna kirakatait nézegetve. Az üzletek választéka szegé­nyes. Az áruk javarésze ma is jegyre kapható. A széles utcákon jobbára az 1950-es évek detroiti divatját idéző autómatuzsáiemek, meglepő­en dacolva az idővel. Ami vi­szont ugyancsak szembetűnő, s már a szocialista Kuba gon­doskodását bizonyítja: feltű­nően szépek és gondozottak a gyerekek. Sokain közülük színes formaruhában járnak, aminek ára öt peso, azaz egy munkás egynapi bére. Emel­lett a bentlakásos iskolákban a ruhát- — a tanszerekkel együtt — ingyen kapják a gyerekek. És az egészségügy? Mi ta­lán fel sem -tudjuk fogni, mi­lyen nagy szó, hogy Kubá­ban ma már ismeretlenek a trópusok szörnyű járványos betegségei, a tífusz, a kolera vagy a sárgaláz. Legyőztök a tüdőbajt és a többi forrada­lom előtti népbetegséget. Ha­sonló intenzitással munkál­kodnak most a lakásgond enyhítésén.. Szinte minden gyár vagy termelőszövetkezet rendelkezik saját építőbri- gád'dal. Munkájuk nyomán új lakónegyedek sora nő ki a földből. Az általános lakásvi­szonyok persze nem fényűző- ek. Különösen nem, ha figye­lembe vesszük Havanna haj­dani luxusnegyedeinek kali­forniai hangulatát, ma több­nyire külképviseletek által béréit csodapalotáit.. Brazíliai típusú favellákna'k — nyomornegyedeknek — azonban nyómát sem látni. (S. A.) A Kumgang-szan hegyvidék Új típusú villamosok A Szovijetuntóban új, fél­vezetős technikára épülő vil­lamostípus kidolgozása folyik, amelynek végsebessége a ter­vek szerint 75 km/óra lesz. A megfelelő fűtéssel ellátott és zajtalanul közlekedő villamost nagy teljesítményű elektro­mágneses fékberendezéssel szerelik fel, befogadóképessé­ge 250 utas.. A villamos veze­tőjét és a forgalomirányítót rádiótelefon-kapcsolat köti össze. Amennyiben 60 új típu­sú szerelvényt egyperces idő­közönként indítanak, órán­ként ezer utas élsz állítási vá­lik léhetővé. Égbenyúló hegyek, tisztaví- zű hegyi folyók, zöldellő sík­ságok, virágos rétek szerte az egész Koreai Népi Demokra­tikus Köztársaságban szép szám-mail találhatók. Közülük a legszebb, a leghíresebb a Kumgang-szan hegyvoinulat és környéke. 12 ezer magas hegycsúcsa, vadregényes sziklái, tavai, völgyei, hegyi patakjai, vízesései a termé­szeti szépségek igéző harmó­niájában olvadnak össze. A hegyvidék „kapujában” találjuk Ondzsong-rit, az Ondzsongcson folyó partján, néhány kilométerre a kéletd partvidéktől. A környező hegycsúcsokat — bizarr for­májukról — találóan nevezik „sályoimsziklá”-n.ak, „töjás- kő”-nek és így tovább. A fa­lun keresztül folyik a kris­tály-tiszta vizű folyó, kisebb patakokat gyűjtve vizébe. Kis tavak, dús fenyőerdők növelik a táj szépségét. A legnagyobb hegyvonulat neve is a folyóéhoz hasonló: az Ondzsong-hegysor 18 kilo­méter hosszú, legmagasabb pontja 857 méter. Ezen a zord, sziklás tetejű hegylán­con volt az egyetlen -átjáró a felszabadulás előtt, amely összekötötte a Belső-Kum- gang-ot a Küls ő JKum gang - gal. A felszabadító harcok idején a koreai néphadsereg utászai a falusiak segítségé­vel itt átjárót építettek, s bár azt a bombázások miatt leg­inkább csak éjjel használhat­ták, olyannyira forgalmas volt, hogy a sziklák, amelyek­ből az utat építették, simára csiszolódtak a kerekek és a léptek alatt. Ma már csak a móha-lepte kövek emlékeztet­nek az egykori badiútra. Magyarország-Mongólia Egy tizenöt éves szerződés margójára Tizenöt évvel ezelőtt, 1965. október 2-án, a magyar párt- és kormiánykül'döt'tség mon- góliai látogatása során írták alá a két ország barátsági és együttműködési - szerződését. Ha földrajzi fogalmakban • gondolkodunk, országaink tá­vol esnek egymástól, ez azon­ban — mint az eltel't tizenöt év bizonyítja — nem gátolja a sokoldalú, testvéri együtt­működést. segítséget ad hazánk., Ulán­bátortól nem messze műkö­dik Ázsia egyik legnagyobb állati gyógyszergyára, amely­nek megteremtésében, felsze­relésében, a termelés meg­szervezésében, beindításában, fontos szerepet j-átszottúnk. Az itt gyártott gyógyszerek nyomán a mongol húsipar megjelenhet készítményeivel a világpiacon. A gazdasági együttműködés persze nem „egyirányú -utca”. Kölcsönös érdekek fűződnek a bővítéséhez. A KGST-or- szágok közösen értékes ás­ványkincseket termelhetnek, dolgozhatnak fel Mongóliá­ban. Mi magyarok olyan ipa­ri alapanyaghoz juthatunk, amelyeket jelenleg kénytele­nek vagyunk a tőkés piaco­kon, bizonytalan áron besze­rezni. Ami a külkapcsolatainkat illeti, Mongóliával, azonosan ítéljük meg a nemzetközi helyzetet. Mindkét ország a szocialista közösség egyezte­tett külpolitikát folytató tag­jaként munkálkodik a szo­cialista országok egységének erősítésén, síkraszáll az eny­hülés kiterjesztéséért és visz- szaif ordítbatotlansáigáért. K ö- zösen támogatjuk tehát az ázsiái kollektív biztonságot előmozdító javaslatokat, s el­ítéljük az ázsiai földrész bé­kéjét veszélyeztető erőket, a pekingi vezetők mind aigresz- szívabb nagyhatalmi politi­káját. Mély megelégedéssel te­kintünk vissza az évfordulón az elmúlt tizenöt év eredmé­nyeire. Biztosak vagyunk benne, hogy a két nép test­véri együttműködése tovább erősödik, bővül, mindkettőnk, s az egész szocialista közös­ség javára. (KS) Akármerre jár az ember a Magyarországnál tizenötször- te nagyobb Mongóliában, mindenütt szeretettel, tiszte­lettel' beszélnek a magyar szakemberekről, akik nem­csak vizet „fakasztottak” a sivatagban, de malom-, hús- és ruhaipari üzemek építésé­ben is segítettek. Mongólia legnagyobb nemzeti kincse az állatállomány. Egy lakosra 17—18 számosállat jut. Ennek az óriási értéknek .a megőr­zéséhez, gyarapításához és feldolgozásához 'Ugyancsak Hét KGST-leány Talán furcsa a cím, hiszen lengyel, szlovák, cseh, német, magyar, vietnami, orosz lány létezik, — de KGST-leány? Pedig őket itt, a repülőgép szárnya alatt összeköti valami, akkor is, ha heten hétféle nyelven beszélnek. Egyformán bájosak, kedvesek, ügyesek, szolgálatkészek — egy szóval: légikisasszonyok. Szaktudásukat az NDK-ban, az Inter­flug versenyén mérték össze,s az eredmény: 1. a német, 2. a vietnami, 3. a cseh kislány. Az üzbég képzőművészek kiállítási csarnokán dolgozik Uszmanov A szófiai kiállít ás megnyitásán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents