Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-16 / 243. szám

6 Képújság 1980. október 16. Birkózás A Dombóvári VSE birkózói Zalaegerszegen a serdülő kö­töttfogású területi bajnoksá­gon vesznek részt. Súlycso­portonként az 1—3. helyezett vehet részt az országos baj­nokságon. A dombóváriak helyezései: 42 kg: ...2. Vise- nyei Antal. 57 kg: .. .3. Ne­mes Zoltán. 62 kg:: .. .2. Mül­ler József. 72 kg: 1. Berta Zsolt, .. .3. Orsós János. 78 kg: ...3. Berta Zoltán. Területi úttörő kötöttfogású bajnokság A kategória: 35 kg: 1. Bubori Antal. 45 kg: 1. Búzás Zoltán, .. .3. Bárdos György. B kategória: 38 kg: 1. Bakurecz Zoltán. 41 kg: 1. Nemes Miklós. 49 kg: 1. Szabó Attila. 53 kg: .. .3. Andrasek Tibor. 63 kg: .. .3. Pemecker József. 68 kg: .. .3. Kiss Szabó Béla. Teke NB II Dombóvári Spartacus—Pé­csi MSC 5:3 (2670:2627). Nem tudta megállítani a pécsi csa­pat a bajnokságra törő dom­bóvári együttest. A pécsi ta­lálkozón a Spartacus pont­szerzői Tarsoly 471, Horváth 471, Mándli 462 voltak. Labdarúgóősz ’80 Mérkőzésről — mérkőzésre A játékvezető rendőrautón távozott A DMSC múltheti bravú­ros mohácsi pontrablása után vasárnap egészséges optimiz­mussal várták a MÁV DAC legénységét. Nem titkolták, szaporítani kívánták pontjaik számát. Azzal együtt, hogy a nyugati csoport legrutinosabb gárdája a győri, az újonc dombóváriak 90 percen át egyenrangú ellenfélnek bizo­nyultak. Sőt, csapatjátékuk ezen a délutánon keltette a legjobb benyomást. A szegény embert azonban az ág is húz­za. A remélt pontszerzésből nem lett semmi. A 73. perc­ben, 1-1-es mérkőzásállásnáf ugyanis főszereplővé vált Horváth László játékvezető. Az 1300 nézővel egyetemben a győri csapat játékosai is úgy látták: Vörös a 16-oson Már a listavezető Komló otthonában játszott vesztes mérkőzés után is dicsérték. A Sabaria elleni' hazai találko­zón pedig még „rátett egy la­páttal”, a Dózsa együttesének egyik legjobbja volt. Különö­sen akkor vált a lila-fehérek védelmének oszlopává, ami­kor szünet után szűnni nem akaró nyomás nehezedett Pó­lyák kapujára. Orosz Antal — mert róla van szó — szá­zadik bajnoki mérkőzését ját­szotta a szekszárdi csapatban. — Nem tartom számon a mérkőzéseim számát, így csak most értesültem arról, hogy beléptem a százasok klubjá­kívül buktatta a labdát bir­tokló MÁV DAC-játékost. Nem így a bíró, akinél hiá­ba tiltakoztak a dombóvári­ak. Még az esethez közelebb álló partjelző megkérdezésé­től is mereven elzárkózott. Tizenegyest ítélt, a vendégek belőtték azt, eldőlt a talál­kozó sorsa. A mérkőzés után a vérme- sebb szurkolók egy csoportja az eső ellenére sem tágított az öltöző elől. Paprikás volt a hangulat. A rendezők azon­ban feladatuk magaslatán áll­tak, biztosították a játékveze­tők zavartalan elvonulását. Ám, biztos, ami biztos, a pé­csi vezető bíró Sásdig a rend­őrség URH-s kocsiján távo­zott. .. ba. Az meg külön örömömre szolgált, hogy ehhez a jubi­leumhoz egy értékes győze­lem is párosult. Nehéz küz­delmet vívtunk a jó képessé­gű szombathelyi gárdával. Sajnos, az első félidőben nem tudtuk kihasználni igazán mezőnyfölényünket. Mert egygólos előny még hazai pá­lyán sem lehet megnyugtató. Érezték ezt a vendégek is, akik a második játékrészben csak jöttek, jöttek, elkesere­detten rohamoztak. Nagyon akartunk győzni, s nekünk védőknek további erőt köl­csönzött kapusunk, Pólyák magabiztos teljesítménye. Ügy érzem, sikerrel oldottam meg a rámbízott feladatot. Jól esik a dicséret, de őszin­A megyebajnokság mező­nyében továbbra is nyeretlen az aparhanti gárda. Vasár­nap, a 8. fordulóban már- már úgy tűnt, megszakad ez a sikertelenségi sorozat. Az újonc dombóváriakat fogad­ták és a 86. percig győzelem­re álltak. A 2-2 döntetlenben főszerep jutott a két söprö- getőnek. Flaskár öngóljával a Láng Vasas szerzett vezetést. Tíz perccel később Szieber a labda mellé rúgott — ezért a hibáért a vendégek fizet­tek góllal. Bántotta a dolog a Nem csalás, nem ámítás: az ozorai sportegyesület vezetői az esőért fohászkodtak. Szom­baton este ők azért kémlelték az eget, hogy vajon marad-e némi csapadék vasárnapra is az ólomszínű felhőkben. Kí­vánságuk „meghallgattatott” óhajuk olyannyira teljesült, hogy kishíján a játékvezetők engedélyt sem adtak a TÁÉV SK elleni mérkőzés megren­dezésére. A kiadós eső ugyan­is fölöttébb megviselte a pá­lya talaját. Schrancz István edző így indokolta az ozorai­ak fohászát. — Utoljára a 2. forduló­ban nyertünk itthon. Akkor is, most is esőben, roppant sáros, mélytalajú pályán sze­tén szólva, az érdem a csa­paté — mondta a jubiláns hátvéd. dombóvári fiút, ezért min­den áron javítani akart. A 82. percben előretört, lövése azonban a kapufán csattant. Nem adta fel, s négy perc­cel később... „Sorstársa”, az aparhantiak söprögetője, Flaskár addig dédelgette a pettyest, míg Szieber meg nem elégelte azt. összecsap­tak, a Vasas játékosa kapa­rintotta meg a labdát és mi­után egészen közel volt a ka­pu, hát a hálóba lőtte. Négy perccel a befejezés előtt így hiúsult meg a hőn áhított el­ső aparhanti győzelem. reztük meg a két pontot. A TÁÉV SK ellen döntetlenben is kiegyeztem volna kezdés előtt. Mi tagadás, alaposan át­szerveztem csapatunk had­rendjét. Miután Rúzsa másfél hónapos szünet után játékra jelentkezett, sutba vágva ko­rábbi sértődöttségét, védel­münk vele megerősödött. Ez­úttal csatáraink is javítottak. Korábban hiába rúgtak há­rom gólt Dombóvárott, vagy éppen kettőt Bonyhádon, csa­patunk mégis vesztesként hagyta el a játékteret. A 24. órában jött ez a győzelem, ami visszaadhatja labdarúgó­ink erősen megtépázott önbi­zalmát. Nem szeretnénk az „átszálló jegyet” váltottak közé tartozni jövő júniusban. A 60. percben ellőtték puskaporukat Régen volt ilyen kevés né­ző Dunaszentgyörgyön, mint a vasárnapi Pincehely elleni mérkőzésen. Akik dacoltak az időjárással, akár nagy tétel­ben is fogadni mertek volna kedvenceik sima győzelmére. Sőt, az idén gyengélkedő pin­cehelyiekkel szemben egysze­rűen gólkülönbség javítását remélték. Mint kiderült, rosz- szul tippeltek. Az első fél­időben gyengén játszó csapa­tuk kétgólos előnyt szerzett ugyan, de folytatás... Nos, a szünet utáni első negyedórá­ban rákapcsoltak a hazaiak, a helyzetek egész sorát dol­gozták ki Takács portája előtt. Üjaibb góllal azonban nem ör­vendeztették meg szurkolói­kat. Amikor a 60. percben Kovács II. a vendégek kapu­sát is elfektette, de az üre­sen árválkodó kapu mellé gu­rította a labdát — a szent- györgyiek ellőtték utolsó puskaporukat. A hajrá az el­lenfélé volt, akik hamarjá­ban lőttek egy gólt, a végén meg egy kapufát. Igazán nem sok hiányzott a meglepetés­hez. Nehéz mérkőzések vár­nak az elkövetkező hetekben a dunaszentgyörgyiekre. Eb­ben a nehéz sorozatban kel­lene megtalálni góllövőcipő­jüket, s nem ártana visszahó­dítani közönségüket is. — Fekete — Orosz — századszor Főszerepben a söprögetők Az ozoraiak fohásza A környező községekből is érkeztek Városi futóverseny közel nyolcszáz indulóval A Bonyhádi Cipőgyár szak- szervezeti titkárának, Antal Gézának ötlete nyomán nagy mozgolódás támadt Bonyhá­don. A tervét, mely szerint a városban rendezzenek egy nagyszabású futóversenyt, örömmel fogadták. A sportot kedvelő szakszervezeti titkár A lányok 1200 méteres ver­senyének helyezettjei a do­bogón ötletét mindenki támogatta, az általános iskolák igazgatói­tól kezdve a KISZ-, valamint az úttörővezetőkig bezárva. Valamilyen formában min­denki tenni akart valamit a siker érdekében. Amikor konkrét megbeszé­lésre került sor, több véle­mény is elhangzott, végül megegyeztek abban, hogy a futóversenyt a városban ren­dezik — különböző útvona­lon — és a cél, majd az ered­ményhirdetés a pártbizottság előtt lesz. Ekkor született meg a gondolat ; a környező köz­ségek fiataljait is meghívják. Elérkezett a nagy nap. A verseny kezdete előtt együtt volt a teljes mezőny. A bony­hádi gimnázium háromszáz tanulójából 264-en voltak ott, majd megérkeztek Lengyel­ből László István testnevelő vezetésével hatvannégyen. Nagymányokról Kelemen An­tal és Varga László hozta el sportolóit. Aparhantról Sza­bó Zoltán testnevelő, az egy­kori kiváló ökölvívó hozott magával vagy kéttucat gye­A cél előtti utolsó 50 méter, ahol már nehezek a lépések reket, de Izményből is eljöt­tek. A rajtnál tulajdonkép­pen nem lehetett megállapí­tani a pontos létszámot, csak utólag, a jegyzőkönyvekből. Az indulók létszáma 784 volt. Minden korcsoportnak kü­lön volt a rajtja, sőt, legtöbb­nek az útvonala is. Tizennégy csoportban rajtoltak, közel két órán keresztül folyt a nagy verseny. Ónodi Sza­bolcs, a bonyhádi gimnázium testnevelőjének irányítása mellett sok lelkes, sportot kedvelő segédkezett, hogy ne legyen zökkenő, fennakadás. A KISZ-, valamint az úttörő­vezetők mellett többek között az atlétika nagy barátja, Dé­vényi Ferenc, Mosonyi Gyu­la, a kettes számú általános iskola igazgatója, Oláh Anna­mária testnevelő, Péhm Lász­ló, az egykori kitűnő kosaras, de ott volt és segédkezett Schwarcz Tibor, a gimnázium igazgatója is. A célnál Kiszler Ferenc, a bonyhádT sportcsarnok igaz­gatója, valamint a városi­járási sportfelügyelőség ve­zetője, Hodorics Ferenc se­gédkezett. Már a verseny előtt — a cipőgyár jóvoltából — tréfás vetélkedőn vehettek részt az indulók. Kaptafadobás volt. A feladat: minél messzebb eldobni. A legjobbak aztán a díszes kivitelű kaptafát haza- vihették magukkal emlékbe. Megkezdődött — és prog­ram szerint folyt — a futó­verseny. Először a legfiata­labbak indultak, majd az idősebbek következtek. A III—IV. osztályos lányoknak 400 méter volt a táv. Itt Ba­logh Erika (Bonyhád II. isk.) bizonyult a legjobbnak. Ugyanilyen korú fiúk 500 métert futottak, ahol Forrai László (Bonyhád, II. isk.) sze­rezte meg az első helyet. Az V—VI. osztályos lányok 800 méteres versenyét Mezei Ág­nes (Nagymányok) nyerte, míg a fiúknál 1200 méteren az ugyancsak nagymányoki Stangliczki Ottó bizonyult leggyorsabbnak. Az általános iskolák VII—VIII. osztályo­sai közül a lányok 1200, a fiúk 1800 méteren versenyez­tek. Itt Róth Gabriella (Len­gyel), illetve Bulla József (Bonyhád II. isk.) érkezett elsőnek célba. A középiskolásoknál már lényegesen nagyobb távok voltak. Az I—II. osztályosok közül a lányok 2000, a fiúk 3000 méteren mérték össze felkészültségüket. Lányoknál Finta Julianna, az 504-es szakmunkásképző intézet ta­nulója, míg a fiúknál Kasza Imre (Gimnázium DSK) áll­hatott a dobogó legmaga­sabb fokára. A III—IV. osz­tályos lányok 2000, míg a fiúk 4000 méterén Szilágyi Erzsébet (Gimnázium DSK), illetve Bock Antal (Gimná­zium) lett az első. A 18—23 éves férfiak 5000 méterén a bonyhádi Nagy József sze­rezte meg az első helyet. A 24—30 éves férfiak versenyé­A 3000 méteres táv győztese, Kasza Endre a célban ben az ugyancsak bonyhádi. Schonner József érkezett el­sőnek célba. Amikor egy-egy csoport célba érkezett, megtörtént az eredményhirdetés, majd a sportolókat átirányították a közelben lévő Perczel-kertbe, ahol tréfás játékok várták őket. A legjobbak itt is cuk­rot, vagy csokoládét kaptak. A lányok 2000 méteres ver­senyének győztesével, Finta Júliával eredményhirdetés után váltottunk néhány szót. Elmondta: — Nagymányokon végezte az általános iskolát, ahol Kelemen Antal testne­velő szerettette meg vele a sportot. Elsősorban a közép- és hosszútávon versenyez szí­vesen. A nyáron végezte, fe­jezte be az általános iskolát, szeptember óta az 504-es szakmunkásképző intézet ta­nulója Bonyhádon, ahol a női ruhakészítő szakmát ta­nulja. Átlátogattunk a Perczel- kertbe is, ahol éppen Márton Béla, a KISZ városi bizott­ság sportfelelőse ugrott Tra­bantjába és hajtott el. Visz- szaszólt: — Azonnal jövök, csak el kell szaladnom cu­korért, mert már mind elfo­gyott. A városi futóverseny szer­vezőit minden elismerés meg­illet, elérték céljukat, em­lékezetessé tették a közel nyolcszáz indulónak ezt a délutánt.- Ny ­A nagymányoki Finta Ju­lianna, aki az 504-es szak­munkásképző tanulója

Next

/
Thumbnails
Contents