Tolna Megyei Népújság, 1980. október (30. évfolyam, 230-256. szám)

1980-10-14 / 241. szám

e ^püjság 1980. október 14. Asztalitenisz Tízek Sertíilőbajnok: Báterfi Csilla Kosárlabda OSK A kosárlabda OSK oda­visszavágó alapon rendezett megyei döntőjén a Szekszár­di Dózsa leánycsapata harcol­ta ki a továbbjutást. Bonyhádi Botond—Szek­szárdi Dózsa 65-54 (37-32). Ä bonyhádiak jó csapatmunká­val, végig vezetve nyerték az első mérkőzést. Legjobb do­bók: Hágen (26), Kishonti (16), Bálint (10), illetve Tá- mer (30), Stella (8). Szekszárdi Dózsa—Bonyhá­di Botond 61-34 (33-15), A szekszárdiak győzelme, s ez­zel együtt az összesített ered­mény alapján történő tovább­jutása egy pillanatig sem for­gott veszélyben a mérsékelt teljesítményt nyújtó cipőgyá­riak ellen. Ld.: Támer (28), Knorr (14), Stella (13), illetve Hágen (17), Bálint (15). Színes kavalkád a sport- csarnokban. Az asztaloknál a magyar élvonal legjobbjai néztek egymással farkassze­met, míg a nézőtéren asztali­tenisz-életünk vezetői — Bér­ezik Zoltán szövetségi kapi­tánytól kezdve dr. Lakatos Györgyig, a MOATSZ elnöké­ig — foglaltak helyet. De nem hagyta hidegen a külföldi szakembereket sem a Tízek, japán, svéd megfigyelőket fe­dezhettünk fel a nézőtéren. Hiába, rangja van a Tízek­nek, amely színvonalban és a terhelés szempontjából felül­múlja még az OB-t is. ^ De mielőtt rátérnénk az el­ső két nap meglehetősen si­vár tolnai szereplése után a nem sok jót sejtető utolsó versenynap sűrített króniká­jára — szólnunk kell a ser­dülők versenyéről is. Fazekas (Statisztika) a szám első szái mú esélyese a felnőtteknél harcolt ki indulási jogot, így Bolvári II. lépett elő esé­lyessé. Jól tudta ezt dr. Ormai edző is, aki alaposán felkészí­tette versenyzőit Bolvári Kati ellen. A tolnaiak másik „adu­jával”, Bátorfi Csillával — a jövő mindenképpen nagy ígéretével, aki még 1981-ben is újonc korúnak számít —, nem számoltak komolyan. Ál­landó kezdeményező játéka látványossággal is párosult. Már úgy tűnt, hogy ő is a „klampári módszert” választ­ja: mindenkit letarol, de a végére fizikailag elfáradt, nem tudta saját stílusát ját­szani, ötös holtverseny ala­kult ki — erre nemigen em­lékeznek a szakemberek —, ahol az egymás elleni ered­mény döntött Bátorfi Csilla javára. Ormai dr. drámába illő arckifejezéssel állt az eredményhirdetés alatt. Már megint egy tolnai, akivel szá­molni kell — olvashattuk le az arcáról. Bolvári II. a szo­ros versenyben 5. lett. A tol­nai csapat házatáján érthető­en nagy volt az öröm, hisz az első napi keserűségre egy kis gyógyír. Délután, amikor a felnőt­tek léptek asztalhoz, csak a tisztes helytállásban, a szép befejezésben reménykedtek, hisz válogatottjelöltek ellen „véreztek” el korábban, Bol­vári I. kikapott Fazekastól, Kuchártól, Tihanyitól, de ha­sonló vereségekkel Balogh is borzolta edzője idegeit. Ezek után mit is várhattunk Oláh és Kisházi ellen? Elsőnek Bolvári I. lépett asztalhoz Kuchár ellen. Bolvá­ri I-nek a közelmúltban nem jelentett különösebb problé­mát Kuchár legyőzése, most ez megoldhatatlan feladat volt számára, 3-0-ra vesztett. Ezután Bogyó (Statisztika) el­len még ilyen formában is nyert és Oláh ellen már meg­villantott valamit tudásából, de ez ellene kevés volt. Balogh győzelemmel kez­dett, majd Oláh és Kisházi elleni mérkőzésével Klampár mellett az est fénypontjává lépett elő. Egymás melletti asztalon folyt a Balogh—Oláh és a Klampár—Gergely mér­kőzés, melyeken a klasszis versenyzők felvonultatták a sportág minden szépségét. Ba­logh nemcsak jó, hanem tak­tikailag is igen érett játékkal győzött és most sajnálhatta csak igazán a korábban el­úszott sima meccseket. Bér­ezik Zoltán is gratulált neki, majd közölte: Urbánnal együtt ők képviselik a Hol­landiában sorra kerülő nem­zetközi versenyen a magyar színeket. Női versenyszámok­ban: 1. Oláh (Statisztika), 2. Kisházi (Statisztika), 3. Ur- bán (BSE), 4. Tihanyi (BSE), 5. Balogh (Tolnai VL), 6. Csík (31. sz. Építők), 7. Bolvári I. (Tolnai VL), 8. Bogyó (Sta­tisztika), 9. Fazekas (Statisz­tika), 10. Kuchár (Statiszti­ka). — B — „Nem tudom elviselni a középszerűséget...” Munkáról, hitről, akaratról - Hegedűs Csabával Különösképpen nem örült a beszélgetésnek. — Nem a téma zavar — mondta mindjárt —, hiszen amióta (és ennek lassan már két éve) a birkózóválogatott szövetségi kapitnáya vagyok, ugyanezek a kérdések izgat­nak, ezek hálózzák be a min­dennapjaimat. — Hát akkor?... — Most már szinte mene­külök a nyilvános szereplés­től. Különösen az olimpia után került szóba nagyon sokszor a sportág. Az ered­ményei, a munkamorálja — és mégis valahogy én kerül­tem a középpontba. Nap mint nap nyilatkoztam valahol, írtak rólam, emlegettek... — Őszintén: nem esett jól? — Dehogynem! Nem' is aka­rok álszerény lenni, nem aka­rom azt mondani, hogy mondjuk a belsőm tiltakozott volna az ünneplés, az elis­merés és a nyilvánosság előtti szereplés ellen... Mielőtt folytatnánk a beszél­getést dr. Hegedűs Csabával, a sikeremberrel, aki har­minckét esztendős korára annyit ért el a maga terüle­tén, amelyre másnak taláin két-három életre is szüksége lenne — pontosítsuk a témát! A magyar birkózók az új szövetségi kapitány irányítá­sával már az első évben, ta­valy is világraszóló eredmé­nyeket értek el: összesen öt aranyérmet szereztek példá­ul a világ- és Európa-bajnok- ságon. Bár a szakmai közvé­leményben is volt némi haj­landóság az óvatosságra, s a tavalyi sikerekben félig-med- dig kiszaladt eredményeket látott — 1980 még többet adott. A birkózás szerepelt f,portágaink közül messze a legeredményesebben az olim­pián, és az év összesen négy felnőtt és ifjúsági világverse­nyén huszonhárom érmet nyertek a magyar verseny­zők: négy aranyat, öt ezüstöt, és tizennégy bronzot! Az már tulajdonképpen csak részletkérdés, hogy a négy viadal közül a felnőtt Euró- pa-bajnókságon afféle tarta­lékcsapat lépett szőnyegre Prievidzában, és a két bronz­éremmel éppen onnan hozta el az év legkevesebb ered­ményét.... A fiatal szövetségi kapi­tánynak rendkívüli érdemei vannak e sikerekben, hiszen új alapokra helyezte a felké­szülésit, a fizikai képességek fejlesztésében megelőzte az élmezőnyt is, és a magyar birkózók küzdőmodora is korszerűsödött. A kapitány új típusú munkát teremtett. Erről beszélgetünk. — A legfontosabb kérdés az, hogy a siker távolról sem csak az én érdemem. Ott van­nak a szakosztályi edzők, akik ezeket a kitűnő verseny­zőket annak idején felfedez­ték, majd felnevelték. Ott vannak elődjeim, akik évtize­deken át megteremtették a magyar birkózás nagy hagyo­mányait a nemzetközi küzdő­téren, és akik lényegében e mostani csapat magját is ki­alakították. Ott vannak az ed­zők, a bírók, az orvos, a fő­titkár. a gyúró, azután a ver­senyzők családja is. No, és maguk a versenyzők!... Tehát százfelé oszlik meg az érdem. — Amennyire a sportágat ismerem, ugyanezek az erők a korábbi évékben is hatottak — csak ugyanez a végeredmény nem állt össze 'belőle... — Talán csak az a kis szik­ra hiányzott, amelyik a pa­razsat lángra lobbantja. Hit és akarat kellett hozzá. — És éhhez megfelelő mun­kamorál is társul? — Az embereknek önma­gukban csak a munkavégzés bizonyos lehetőségei vannak meg, alsó és felső határral. A munkamorált nem ők szabják meg, hanem az, hogy ezekből a lehetőségek­ből a vezetők mennyit tudnak mozgósítani. — A birkózóválogatottban hogyan álltak ezek a hatá­rok ? — Akik eljutnak a váloga­tottságig, és a nemzetközi mezőnyben is rangot vívnak ki maguknak, ahol már eleve rendelkeznek többleterővel, többletakanattal. Mégsem mondhatom azt, hogy csupa tökéletes emberről van szó! Azok a bizonyos határok igencsak különbözőek voltak, és akikben nem volt meg a szándék, hogy a felső irány­ban elmozduljanak — nem éltek meg! Jócskán volt le­morzsolódás, a csapat másfél éven át, az olimpiáiig válto­zott, mozgott. Néhányan fel­adták menet közben, néhány­ról mi mondtunk le. .— Kinek adott engedmé­nyeket? — Senkinek. Aki mindent meg akar tenni a sikerért, az nem is kér. Ha mégis kiér­ne — az ő érdekében nem szabad megadni! Természe­tesen nem arról van szó, hogy kíméletlenek legyünk, de én például a kisebb húzódásokat, azt, hogy „itt fáj, ott fáj”, nem fogadom el felmentés­nek. Ha reális, hogy csak­ugyan érezhet valamit vagy szembetűnően kimerült, és mindezt élettani adatok is igazolják, akkor lehet szó az edzés módosításáról, többről azonban nem! Még a tava­lyi világbajnokság előtt Ko­csis Ferit, aki testben és lé­lekben mélypontra jutott, egy nappal előbb hazaküldtük Mátraházáról, hadd legyen ideje regenerálódni. A felesé­ge azzal fogadta: „Hát, te nem akarsz világbajnok len­ni, hogy csak úgy kihagysz egy napot?” Majdnem visz- szazavarta. Azt hiszem, olyan légkör alakult ki nálunk, amelyikben nem lehet nem a legtöbbet adni. — Fanatizálja a versenyző­ket.... — Én csak célt tűztem ki elé­jük, igaz mindenki elé a leg- .magasaibbat Nem tudom el­viselni a középszerűséget, a megalkuvást, a langyos vizet, az evickélést. Az eredmé­nyekhez viszont állandó iz­zásra van szükség, éppen ezért nálunk a holtponton minden edzésen túl kell jut­ni, s annyit tenni, mintha az lenne a világbajnoki döntő. A versenyzőket a cél fanati­zálja. Az edzéseken én is csak a célra hivatkozom. Igaz, olykor igen szenvedé­lyesen.... — A versenyzők nem elég­gé érzik a célt önmagukban? — Nagyon is érzik! Csak hát a test esendő, a kétszáz­ötvenes pulzus már nem ser­kent további erőfeszítésekre. Éppen ezért kell a segítség. Az edző, a vezető segítsége, hitet adó ereje és személyes példája. SZEKERES ISTVÁN Kerékpár Sikeres évadzáró verseny A hét végén került sor a kerékpárosok országúti évadzáró versenyére. Ezúttal a felnőttek és a juniorok együtt rajtoltak. Rendkívül éles küzdelemben Halász László szerezte meg a felnőtteknél a bajnoki címet. A junioroknál hasonló szekszár­di siker született: Liska Pál lett az első, mögötte centiméte­rekkel lemaradva érkezett célba Halász Zoltán, aki így máso­dik lett. Ezzel befejeződött a kerékpárosok idei versenysorozata. Ér­dekességként említést érdemel, hogy tavaly Tolna a megyék közötti összesített rangsorban az olimpiai sportágak verseny­számai alapján 223 pontot szerzett. Ebből a kerékpárosok pontjainak száma 82 volt. Az idén a Szekszárdi Szövetkezet kerekesei 99 bajnoki pontot szereztek Tolna megyének. Lovaglás Kapoli országos bajnok A Kiskunhalasi Határőr Dózsa rendezte az országos lovasbajnokság III. forduló­ját. A verseny első napján szakadt az eső, ennek ellené­re jó verseny alakult ki. Kü­lönösen Tolna megyei szem­pontból örvendetes: Kapoli István, az Igar-Simontor- nyai Tsz lovasa Eleméren a kezdő lovasok díjugratásában az első helyen végzett. Ebben a kategóriában negyvennyol­cán rajtoltak, mely különö­sen értékessé teszi Kapoli győzelmét. A verseny második napján látogattunk el Kiskunhalas­ra, az országos bajnokságra. Éppen a pályabemutató volt, következett a kezdő lovak díjugratásának második sza­kasza. Ezúttal kellemes, napsütéses idő, kissé felszá­radt pálya várta a verseny­zőket. Azonnal feltűnt a két simontornyai lovas, Kapoli István, valamint Horváth Bé­la, de hamar még egy isme­rősre is akadtunk: a mező- szilasi Bálint László szemé­lyében. A simontornyai tsz nyugdíjas elnöke, Kapoli Im­re a verseny előtt — ahol is­mét negyvennyolcán indultak — úgy kalkulálta, hogy má­sodik vagy harmadik helyet sikerül fiának Eleméren meg­szerezni, így továbbra is ver­senyben lesz a három fordu­lós összetett versenyben az első helyért. Mintegy másfél órán át tartott az ádáz küz­Kapoli az országos bajnok delem, ahol Kapoli István minimális különbséggel a 3. helyre szorult. — Holnap talán jobban si­kerül, bár nincs még veszve semmi — mondta Kapoli Im­re az eredményhirdetés után. Neki lett igaza: vasárnap a szakadó eső ellenére Kapo­li István Elemérrel ismét ki­tűnően lovagolta a nehéz ta­lajon a pályát, jól vette az akadályokat és második lett. Ez a helyezés egyben azt is jelentette, hogy az országos lovasbajnokságban a kezdő lovak kategóriájában Kapoli István lett a bajnok. A kosárlabda NB II-ben a Dombóvári VSE férficsapata — váratlanul — hazai pályán vereséget szenvedett az Uni­versitas PEAC-tól. A Szek­szárdi Dózsa legénysége a Bátaszék ellen nyert, ugyan­akkor a Bonyhádi Botond csapata is végre jó játékkal rukkolt ki és legyőzte a Szombathelyi Haladás együt­tesét. Bonyhádi Botond—Szom­bathelyi Haladás 70-49 (32­25). Bonyhádon, 100 néző előtt került sor a mérkőzés­re. Bonyhád: Eszterbauer (8), Fetzer (20), Vanya (14), Jan- kovics (11), Hágen (3), Csere: Csuka (6), Verese (2), Rózsa (6), Pókai (—), Kishonti (—). A szorgalmas edzésmunka végre eredményességben is megmutatkozott dr. Ábrahám János edző játékosainál. Szekszárdi Dózsa—Báta­szék 73-60 (38-23). Sz. Dózsa: Losoncz (2), Katona (2), Mé­száros (2), Nyirati (21), Végh (26). Csere: dr. Fenyőház: (10), Ruttkay (4), dr. Zsoldos (6), Körösi (—), Keszler (—). Edző: Sólyomvári Nándor. Bátaszék: Bánhidi (18), Csát- aljai (2), Bovánovics (18), Pettrity (12), Piszárovics (—). Csere: Illyés (6), Kancsár (4), Zágonyi (—), Gráma (—). Első félidei jobb játékával biztosan nyert a szekszárdi csapat. Kitűnt: Nyirati, dr. Fenyőházi, Végh, illetve Bo­vánovics és Pettrity. Universitas PEAC—Dom­bóvári VSE 68-65 (38-39). Dombóvár, 400 néző. Dombó­vár: Ács (19), Kollár II. (15), Meszler (8), Ruzicska (16), Tamási (6). Csere: Tölgyes (2), Bálind (—). Az első fél­időből negyven másodperc volt vissza, amikor nyolc • ponttal vezetett a Dombóvár, mely hátrányát egy pontra csökkentette a PEAC. A má­sodik félidőben hasonló hely­zet alakult ki, így végig szo­ros küzdelemben, helyenként magas színvonalú mérkőzé­sen a pécsiek jól használták ki a dombóváriak megingá­sát. Jó: Ács, Ruzicska. Parázs hangulat a moszkvai olimpián. A mérkőzés szüne­tében Balia hallgatja az edző instrukcióit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents