Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-11 / 213. szám
1980. szeptember 11. , TOLNA \ KÉPÚJSÁG 3 Komloszílret A Hőgyészi Állami Gazdaság nagytormási kerületében már a múlt hónap közepén megkezdték a korai érésű komlófajták szedését. Li- povszki Mihály ágazatvezető szerint a termés jó közepesnek mondható. A jelenlegi nyolcvan hektáros ültetvényben három fajta van — különböző érésidővel —, hogy a betakarítási szezont széthúzzák, elnyújtsak, így kevesebb az élőmunka-felhasználás és a gépek kapacitása is jól kihasználható. Az itt dolgozók napi két műszakban szüretelik a sor fűszerét. Az évelő növény indáit talajszinten elvágják — dróttal együtt, melynek segítségével a növény felkapaszkodik a növekedési fázisban a támrend- szerre. Ezután leszedik az indát és a speciális gépekhez szállítják. Ez a berendezés az indáról lecsupasztja a leveleket és a tobozokat, majd a kettőt különválasztja. Ezután a tobozokat szárítják és zsákokba csomagolják. Egy mázsa szárított tobozért tizenötezer forint körüli fel- vásárlási árat kapnak — a minőségtől függően. Pótkocsira rakják a komlót Gép választja le az indáról a tobozokat Tájértekezletek Felkészülés a betakarításra A mezőgazdasági nagyüzemek szervezetten és eredményesen elvégzett nyári betakarítási munkáját most újabb, hasonlóan jó felkészülést . igénylő feladatok követik. Az őszi munkálatok nagyságrendjét jellemzi, hogy mintegy 52 millió tonna ter- •ményt kell betakarítani, elszállítani. Az őszi vetések alá 1,6 millió hektáron kell majd előkészíteni a talajt, s négymillió hektárra kell kiszórni a műtrágyát. Az őszi nagyüzem kezdetén a Mezőgazda- sági és Élelmezésügyi Minisztérium vezetői tájértekezleten vitatják meg az egyes megyék mezőgazdasági szakembereivel, az értékesítő és felvásárló, feldolgozó, gépellátó vállalatok vezetőivel a nyári munkák tapasztalatait, valamint a további teendőket. Szerdán öt dél-magyarorszá- gi megye — Baranya, Bács- Kiskun, Békés, Csongrád és Tolna — tájértekezletét Csongrádban, négy másik megye — Komárom, Fejér, Nógrád és Pest — tanácskozását pedig Herceghalomban tartották meg. A csongrádi tanácskozáson Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter elnökölt. Felhívta a figyelmet a meliorációs munkák ütemének meggyorsítására. Mint mondotta, azokban a megyékben, ahol jól haladnak e tevékenységgel, ott az idei belvizek már érezhetően kevesebb kárt okoztak. Lakatos Tibor miniszterhelyettes emlékeztetett arra, hogy bár alá- posan megkésett az érés, még mindig 35—40 nap áll rendelkezésre a kukorica, a cukorrépa, a napraforgó, a szőlő és egyéb termékek veszteségmentes betakarításához. Ezt az időt kell minél jobban kihasználni és ahol csak. lehetséges, a gazdaságok ugyanolyan szervezetten segítsék egymást, ahogyan azt az aratás idején tették. A tanácskozáson felhívták a figyelmet arra is, hogy az idén, többek között a sok csapadék miatt, az átlagosnál nagyobb a földek tápanyagvesztesége, ezért ajánlatos a tavalyinál 15—20 százalékkal több műtrágyát felhasználni. Vb-ülés Dombóváron Az iskola-egészségügyről tárgyaltak (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottságának ülésén dr. Bitter Vilma városi főorvos számolt be a városban végzett iskola- egészségügyi feladatok ellátásáról. A beszámoló foglalkozott azzal, hogy Dombóváron nincs főfoglalkozású iskolaorvos, így a teendőket a körzeti gyermekorvosi és körzeti orvosi szolgálat látja el. Feladatuk a gyógyító, megelőző, gondozási, illetve egészségnevelési munka. Sokban kiegészíti tevékenységüket a közegészségügyi és járványügyi szolgálat, valamint a védőnők intenzív segítsége. Az iskolaorvos gondozza az értelmi, érzékszervi, mozgás- szervi fogyatékosságban szenvedő, valamint a szociális okok miatt veszélyeztetett gyermekeket. Az iskolaorvos nagy gondot fordít a gyermekek helyes testi nevelésére is. Köztudott, hogy a városban nem kielégítő a tornatermi ellátottság, mégis valamennyi jelentés élénk sportéletről számol be. Tiszteletre méltó az a törekvés, hogy szinte valamennyi iskolában sportpálya, illetve sportudvar Mázgyártás Ezentúl egy helyen, az eddiginél gazdaságosabban állítják elő a falburkoló csempék, mázas padlólapok, továbbá majolika és kőedény termékek gyátrásához nélkülözhetetlen különböző mázalapanyagokat a Finomkerámiaipari Művek Romhányi Kerámiagyárának új, korszerű technológiával működő üzemében. Ezeknek az alapanyagoknak jelentős részét korábban három üzemben gyártották, de még így is tőkés importból kellett kiegészíteni a termelést. A gazdaságosság fokozása, valamint az import csökkentése érdekében a vállalat vezetői úgy határoztak, hogy — az elavult körülmények között folyó mázalapanyaggyártás megszüntetésével egy időben — új van. A város iskoláinak felszereltsége sok tekintetben technikailag elavult. A gyermekek nagy része nem testméretének megfelelő padokban ül. A legtöbb tanteremben állandóan mesterséges megvilágítást kell alkalmazni a természetes megvilágítás elégtelensége miatt. A tanulók étkeztetése általában kielégítő. A főzés tárgyi és személyi feltételei biztosítottak. Az ételek mennyisége és minősége a tanulók életkori sajátosságaihoz, igényeihez jól igazodik. A szülők, a pedagógusok és az orvosok egymást segítő munkakapcsolatának erősítésével elérhető lenne, hogy az iskolás korú gyermekek egészségesebb módon éljenek. A végrehajtó bizottság megállapította, hogy a városban e jelentős feladat ellátását jól szervezett és szakmailag képzett szolgálat végzi. A végrehajtó bizottsági ülésen ezután Benedek Ferenc, a városi rendőrkapitányság vezetője számolt be a város és városkörnyék közrendjének és közbiztonságának helyzetéről. MAGYARSZÉKI ENDRB Romhányban üzemet létesítenek, ahol korszerű, saját fejlesztésű technológia alkalmazásával állítják elő a kerámiaipar e fontos termékét. A termelés koncentrálása jelentősen növelte a gyártókapacitást. Az új - létesítmény segítségével ezentúl évi 10 ezer tonna mázalapanyagot tudnak készíteni, ami azt jelenti, hogy a vállalati igényeken túl más felhasználók szükségletének kielégítésére is képesek. Nem lebecsülendő az sem, hogy az említett beruházással évente mintegy 300 ezer dollár értékű import takarítható meg. Mindezeken túl jelentősen csökken a gyártás energiafelhasználása is. Az új üzemben a fajlagos energiaköltségek 50 százalékkal alacsonyabbak, mint a régiekben voltak. Magyarország, Barcs és a vasutasok o Könnyen lehet, hogy az, aki naponta kétszer megteszi a Véménd—Pécsvárad közti utat, méregbe gurul, amikor valaki a táj szépségéről áradozik neki. Pedig a vidék valóban szép, de az ingázót nem esztétikai szempontok érdeklik, hanem az, hogy késik, avagy pontosan érkezik-e a vonat. Ugyanez lehet a helyzet a déli határ mentén is, ahol a „Piroskának” becézett kis motorvonat minden bizonnyal sok vaddisznót rejtő, sűrű erdők között csattog és sosem hallott nevű állomások bukkannak fel: Kisdobsza... Nemeske... Da- rány... Az, aki először jár itt, nem ér rá unatkozni, vagy nem törődik a tájjal, településekkel. Barcson se, mely rangja szerint már egy ideje város, valójában pedig az átmenet valamilyen stádiumában van az igazi várossá válás útján. Jó lenne hinni, hogy akad valahol a fontos határmenli átkelőhelyen egy hivatott krónikás, aki mindezt szakszerűen számon tartja. Az állomás épülete nagy és régi. A vasutasszállás úgyszintén, de ugyanakkor patyolattisz- tá. A gondnoknő érezhetően személyes magánvendégének tekint mindenkit, aki ide beteszi a lábát és leszurkolja (ez nem sajtóhiba!) az éjszakánkénti 3 forintos szállásdíjat. A város egy kopott táblával és egy hosszú úttal kezdődik. A táblán felirat figyelmeztet, hogy látogassam meg a barcsi ősborókást, melynek eleddig a létezéséről se volt sejtelmem, meg időm sincs, hogy elmenjek. Ehelyett elindulok a Széchenyi úton, mely minden átmenet nélkül belefolyik a Bajcsy- Zsilinszkybe és ettől csak hosszabb lesz. Szerencsére nem kevésbé tanulságos, mert előre haladva egyre érzékelhetőbben bontakoznak ki a várostervezés körvonalai. A családi házakat mértéktartó magasságú, levegős, ízléses emeletesek váltják fel. A barcsiak láthatóan nem kapták el azt a főleg közepes és kisebb helyeken veszélyes népbetegséget, mely a városiasodást az ég felé nyúló emeletek számán véli mérhető- nek. Maga a tanács se szégyellt a régi községházán maradni: — sejthetőleg egyelőre. Előkertjében egy kis botanikai ismeretterjesztés. A mocsári ciprus tövében tábla hirdeti, hogy az tudományos nevén „Taxodium distichum”. Ilyesmit se láttam még tanácsházán, de a szekszárdi régi megyeháza kertjében sem. ízlésbeli ficam csak a Boróka-étterem teraszával rézsűt szemben lévő házakon mutatkozik. Ezek festése egy színvak lázálmaira emlékeztet. A paksi atomváros egykor sokat vitatott házfalmotívumai szolid ámyala- túak ehhez mérten. Remek ívű átalakítási munka viszont a régi magtárból lett „Dráva-múzeum”. Ottjártam- kor a földszinten a vitrovi- cai Likovni-klub érdekes és tehetséges alkotókra valló képzőművészeti kiállítása volt látható. Az emeleten a Dráva mente múltját, jelenét, jövőjét (duzzasztómű!) és állatvilágát mutatják be. Bronzágyú hirdeti az eltűnt babócsai vár emlékét. A kedves teremőr bácsi érezhető lokálpatrióta büszkeséggel kalauzolt. Én voltam az egyetlen vendége. Likovni-klub, eszéki sportolók az áruháznál, mezítlábas, de prémkarmantyúval felszerelt jugoszláv gyerek a Boróka teraszán (augusztus 17!) — Jugoszlávia harsányabb kiáltásnyira van, az új hídon rendszeres az ide-oda áramló idegenforgalom. Olasz házaspár vásárol a kilónként 8 forintba kerülő „alföldi fehér” kenyérből. Az ABC- áruház (!) ajtaján ott a tábla: „Menjamo valute — Valutabeváltás.” Barcs idegen- forgalmi vonzóereje körülhatárolt, fontossága azonban nagy. * Magára vessen az, aki Moldova után a vasutasokkal kapcsolatos, mélyenszántó közölnivalókkal kecsegteti önmagát. Egy országot a társaságukban, segítségükkel kö-, rülkerülve azonban lehetetlen véleményt nem alkotni. Meglehet, tévését, ezért most, elöljáróban csak" címszavakban összegezendőt. A vezér- igazgatói szabadjegy még elő se kerül, tehát a Szeged— Pécs közt járó gyorsvonat bajuszos, ifjú jegyvizsgálója nem valami álcázott ellenőrt félve udvarias. A véletlen úgy hozza, hogy majdnem három héttel később ismét vele vet össze a sors. Akkor is az. Jóval távolabb — Püspökmolnárinál — a helyzet komikussá válik. Egy másik ifjú jegyvizsgáló az ablak alatt még tegeződve köszönti a félszálló lányokat. Odafenn azonban, amazok legnagyobb megdöbbenésére, zordul kéri az utazási igazolványokat. Az enyémet már látta, tehát igyekszem lehetőleg nevetés nélkül, kifelé bámulni az ablakon. Nem sok tehetség szorul belém „A revizor” címszerepének eljátszására. Ettől függetlenül tény, hogy az utazóközönséggel szemben az udvariasság, segítőkészség általános, olykor családias. A családiasság másik változata, amikor egymás közt vannak. Babócsától Murakeresztúrig hallottam az üzemfőnökséget, á tatarozási költségkeretet, a létszámcsökkentést (ami mindig fékezőnél, személypénztárosnál, de sosem fönn kezdődik), a bérezést és a különböző besorolási visszásságokat szidni. A beszélgetők 20-tól 42 éve dolgoztak a MÁV-nál. A hangnem a magam szakmájából volt-ismerős. Ilyen intenzitással csak az tudja szidni munkakörülményeit, aki nagyon szereti azt, amit csinál. Vagy ha jobban tetszik: — akit a mozdony füstje megcsapott. (Folytatjuk) ORDAS IVÄN A barcsi Dráva-híd
