Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
1980. szeptember 7. ^PÜJSÄG Mai sportműsor Kerékpár: A Szekszárdi Spartacus versenyzői Fonyódon a Balaton-kupán folytatják szereplésüket. Kosárlabda: A Dombóvári VSE NB Il-es férficsapata Keszthelyen szerepel a Helikon-kupán. Tenisz: Folytatódik Szek- szárdon — 8 órától — a megyei férfi egyéni bajnokság. Motocross: A szekszárdi motorosok folytatják versenyüket Piliscséven. Kézilabda NB II: A Szekszárdi Szövetkezet női csapatához Csurgó együttese látogat. Kezdés: 10 órakor. Megyebajnokság. Nők: Szedres— Gyönk 10 (Agócs—Várni), Ma- docsa—Dalmand 10 (Niki), Tamási—Simontornya 9 és 10 (Kerekes—Török), Dombóvár —Szedres 16 és 17 (Kerekes— Török). Férfiak: Dunaföldvár —Iregszemcse 10 (Kincses E. —Kincses Z.), Hőgyész II.— Fadd 10 (Savanyú—Szeltner). Kajak-kenu: Miskolcon a B-típusú minősítő versenyen indulnak a szekszárdi versenyzők. Sakk csb.: I. oszt.: Szedres —Tamási, Dunaföldvár— TAÉV, Paks—Dombóvár. II. oszt.: Bölcske—Magyarkeszi, Bogyiszló—Decs, Paks II.— Tolna, Regöly—Báta, Bony- hád—Simontornya, Bátaszék —Györköny. Labdarúgás NB II: A Szekszárdi Dózsa a Honvéd Rákóczi ellen mérkőzik Tatán. Kezdés: 16.30. V: Rúzsa. A Dombóvári MSC Szombathelyen a Sabaria ellen kísérli meg a pontszerzést. Kezdés: 16.30. V: Földvári. Labdarúgás, megyebajnokság: Aparhant—Tamási 16.30 (Kiss), Tevel—Ozora (Kisdo- rogon) 16.30 (Kormos), Nagymányok—Dunaszentgyörgy 16.30 (Lugasi), Bonyhádi Vasas—Bátaszék 16.30 (Berkes), Tengelic—Bonyhádi Pannónia 16.30 (Kovács), Dombóvári Vasas—Paks 16:30 (Rákosi), TÁÉV SK—Kisdorog 16.30 (Farkas), Pincehely—Fadd 16.30 (Stumpf). Labdarúgás. Országos serdülő- és ifjúsági bajnokság: Sz. Dózsa—Dunaújvárosi Kohász serdülő 15. V: Beck. Ifjúsági 16.30. V: Tóth. Labdarúgás. Körzeti bajnokság: Gerjen—Dunaföldvár 16.30 (Deák), Nagydorog— Gyönk 16.30 (Albert), Simontornya—Alsótengelic 16.30 (Poroszkai), Bölcske—Puszta- hencse 16.30 (Haaz), Tolnané- medi—Kajdacs 16.30 (Bede), Németkér—Pálfa 16.30 (Szabó), Paks II.—Madocsa 16.30 (Hóka), Öcsény—Tolna 16.30 (Kovácska), Cikó—Báta 16.30 (Bíró), B.-varasd—Alsónána 16.30 (Salamon), Kakasd— Zomba 16.30 (Valkó), Bogyiszló—Kéty 16.30 (Unya- tinszky), Sióagárd—Szedres 16.30 (Pál), Győré—Izmény 16.30 (Fodor), Závod— Dalmand 16.30 (Jenei), Hőgyész —Attala 16.30 (László), Ka- posszekcső—Döbrököz 16.30 (Farkas), Iregszemcse—Kis- vejke 16.30 (Egyed), Nak— Kurd 16.30 (Rozmán), Kocso- la—Szakcs 16.30 (Verdi). Kerékpár A tekesport I. osztályú versenyzője Az ország tíz legjobbja között Az élet produkál furcsa dolgokat. Például azt, hogy valaki először azt sem tudja, hogy létezik egy sportág, részt vesz pályaépítő akció során a társadalmi munkában és attól kezdve a sportág szerelmese lesz. Talán ez a jelző, hogy a sportág szerelmese, nem a legjobb, hisz amellett, hogy szereti, magas szinten űzi: az idén elérte az I. osztályú szintet. Molnár Istvánnéról van szó, aki a TÁÉV SK női tekecsapatának egyik erőssége, sőt ez évben már edzője is. De vegyük talán sorjába: a kézilabda sportot űzte Dunaszent- györgyön, ahol az általános iskolába járt. 1973-ban későbbi férje, Molnár István vetette fel a gondolatot: a vállalat központi telephelyén építsenek egy tekepályát. A tervezéstől a modern tekepálya befejezéséig mindent társadalmi munkában végeztek. Ehhez mozgósították a vállalat szellemi és fizikai dolgozóit. Az irodai dolgozók között ott volt Horváth Éva és kivette részét a munkából. 1974 elejére elkészült a tekepálya és mivel munka közben oly sok szépet hallott a sportágról, ő is elkezdte. Ekkor a TÁÉV-nek már komoly játékerőt képviselő férficsapata volt, de a női csapat megszervezése csak a távlati tervben szerepelt. Horváth Évával együtt többen is látogatták az edzéseket és Báli László, Radó Géza, valamint Molnár István segítette őket a felkészülésben. 1974 végére egy kitűnő szellemű női gárda jött össze és ekkor született az elhatározás: bajnokságban indulnak. Az 1975-ös évben még csak egycsoportos volt az NB II. A szekszárdi csapat a húsz együttes között az előkelő 7. helyet szerezte meg. Ez a siker újabb lendületet adott a szakosztály valamennyi tagjának és természetesen a vezetőknek is. Még ebben az évMolnárné Horváth Éva ben megrendezték a női egyéni bajnokságot, amely az első volt Tolna megyében. Itt 446 fás eredménnyel első lett Horváth Éva. A következő évben, 1976-ban, már kétcsoportos lett az NB II. A TÁÉV együttesét a nyugati csoportba sorolták, ahol várakozáson felüli eredményt értek el: ezüstérmesek lettek. A szekszárdiaknak csapatversenyben ez volt a legszebb eredményük. A csapatbajnokság 6. helyét hozta nekik 1977, míg egyéniben a területin harmadik lett Horváth Éva. Ezúttal minimális szerencse hiányzott ahhoz, hogy az országos bajnokságon is indulhasson. Az országos vidékbajnokságon a 14. helyen végzett, de ha két fával többet dob, ott van az országos döntőn is. Egy rövid megtorpanás, visszavonulás következett, majd tavaly az év közepén ismét elkezdte — most már Molnárné néven. Mindössze két vidéki versenyen indult, de ott is négyszáz fölött dobott. A hazai pályán is ragyogó formát árult el, amit igazol 450-es pályacsúcsa. Az 1980-as év minden várakozást felül múlt. Februárban megyebajnokságot nyert, márciusban a területi bajnokságon egyéniben 6. lett. Áprilisban Pécsett az MSC pályán az országos vidékbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, ezzel kivívta, hogy ott lehet Budapesten, az országos bajnokságon. E verseny kapcsán a Népsport munkatársa azt írta Molnárnéról, hogy az ismeretlenségből tört elő. Annyi bizonyos, különösen az első napon ment jól a dobás. A 24 versenyző közül szombaton ő volt a legjobb, 428 fát dobott, Molnárné 426 fás teljesítményével a 3. helyen állt. Vasárnap a szombati helyezési sorrend fordítottjaként ’ csak utolsó előttinek dobhatott. A BKV hatos pálya lelátója ekkor tele volt és óriási hanggal biztatták a fővárosi, főleg a BKV-s versenyzőket. Érthetően ideges volt. Mindezt fokozta, hogy a tekesport összes szakvezetője ott volt, sőt a magyar válogatott edzője közvetlen mögötte helyezkedett el és figyelte dobásait. Így aztán nem kell csodálkozni, hogy az országos bajnokságon „csak” a 9. lett. Hogy az eredménye még így is milyen jó volt, azt bizonyítja, hogy eleget tett — ez évben negyedszer — az I. osztályú követelményeknek. Júniusban következett a Misina- kupa Pécsett, ahol a Bőrgyár pályáján az I. osztályú szintnél 32 fával többet dobva (462) hívta fel magára ismételten a szakemberek figyelmét. A magyar tekeszövetség hivatalos lapjának legutóbb megjelent számában található a táblázat, mely szerint az idegen pályán elért eredmények alapján az NB II nyugati csoportjában Cserhalmi Júlia (ZTE) az első 418,5 faátlaggal, míg Molnárné a 2. helyen található 414,5-es átlaggal. Ami az érdekesség, az NB I női versenyzőinek tavaszi eredményét, faátlagát figyelembe véve Molnárné eddigi eredményével a 7. helyen lehetne. A tavaszi eredmények alapján a magyar élmezőny legjobb tíz versenyzője között van tehát. Ez viszont meghatározza a további célkitűzést, melyet Molnárné így fogalmazott meg: — A célom az, hogy idegen pályán olyan eredményeket érjek el, hogy tartani tudjam helyezésem és novemberben ott lehessek az országos Tízek bajnokságán. Eddig mint versenyzőt mutattuk be Molnárnét, holott január óta a TÁÉV csapatának az edzői munkáját is ő látja el. Még 1976-ban végezte el a segédedzői tanfolyamot, így az együttes játékosa és edzője is egyszemélyben. Az ő edzését azonban továbbra is férje, Molnár István irányítja, aki a szakosztályvezetői tisztséget is betölti. Feltétlen említést érdemel, hogy a TÁÉV-tekepálya tervezéséért, építéséért és a sportág fejlesztésében elért eredményért Molnár István 1976. november 7-én a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója kitüntetést kapta. Felesége viszont az idén már öt versenyen olyan teljesítményt nyújtott, mellyel 1981. januárjától hivatalosan is a sportág I. osztályú versenyzője. — Ny — Országos pályabajnokság Szeptember 2—4. között Budapesten, a Millenáris betonteknőjében rendezték az országos pályabajnokság különböző futamúit. A háromnapos viadal nyitónapján szeles, hűvös időben az 1000 méteres állórajtos időfutamban mérték össze tudásukat a klubok versenyzői. A szakvezetők a tavalyi bajnok Zaka István (FTC), valamint az országos csúcstartó szekszárdi Pálinkás Csaba párharcában vártak nagy küzdelmet. A bajnoki címet végülis Zaka szerezte meg 1:10,l-es időeredményével Pálinkás előtt, akinek 1:10,7 volt az ideje. A 4000 méteres csapatversenyben a Szekszárdi Szövetkezeti Spartacus együttese 4:59,8 perces időeredményével a 7. helyen végzett. A 4000 méteres egyéni üldözőverseny bajnoki címét Somogyi Miklós (Tipográfia) nyerte 4:59,7-es új országos ifjúsági csúccsal — a régi csúcsot ebben a számban Pálinkás tartotta 5:03,3-mal — az ezüstérmet szerzett Halász László előtt. Halász 5:02,2-es ideje egyúttal új egyesületi csúcs. Halász Zoltán 5:10,5 perces időeredményével az 5. helyen végzett. A 25 kilométeres pontversenyben Halász Zoltán nyolcadik lett. A szekszárdi kerekesek a felnőtt pályabajnokságon 12 olimpiai pontot szereztek, így 1980-ban eddig 92 pontot gyűjtöttek (tavalyi pontjaik száma 82 volt). Ebben az évben még a hosszú távú bajnokságon lesz esélyük a további pontgyűjtésre. Ez utóbbi viadalra szeptember 13-án a pátyi „körben” kerül sor. A sebesség kockázatai A Forma-I nem szentimentális A Forma—1 örökké száguldó, nyüzsgő közössége eltemette egyik legrégebbi fiát, Patrick Depailler-t. A jó évtizede a legjobbak között „vitézkedő” francia a Hocke- nheimben megrendezett NSZK-nagydíjra készült, amikor edzés közben kőfalnak ütközött és szörnyethalt. Szerény, rokonszenves ember volt, de a Forma—1 nem szentimentális. A Clermont- Ferrand-ban rendezett temetésen megjelentek versenyzőtársai, barátai, de rövidesen mindenki napirendre tért a történtek felett. Forma—1 futam eredmény- hirdetése. A dobogó legfelső fokán a skót Jackie Stewart, egy nagy bajnok, aki túlélte... Balról Francois Cevert, ő már nincs az élők sorában. Hisz az élet, meg a Forma— 1 megy tovább. A milliók által kedvelt, ugyanennyi ember szemében gyűlölt „cirkusz” nem állhat meg, így kívánja a mecénások, a konstruktőrök, meg a versenyzők érdeke. Ezért nem múlhatott ki a Forma—1 idén nyáron sem, pedig fennállásának legnagyobb krízisét élte át. Tetőfokára ért a FOCA (a gépkocsikonstruktőrök szövetsége) és a FISA (Nemzetközi Motorsport Szövetség) ellentéte. Az alapkérdést, vagyis hogy ki rendezze a nagydíjakat nyújtó versenyeket, egyszerűen mindkét fél saját bel- ügyének tekintette. Bernie Ecclestone, a FOCA és az egyik legnagyobb istálló, a Brabham főnöke úgy döntött, hogy lassan az egészet saját befolyása alá fogja vonni. Ügy tűnt, sikerül is neki, amikor a FISA új elnököt választott, a francia illetőségű Ballestr'e személyében. Két konok, erőszakos ember került egymással szembe, akik egy kanál vízben szívesen megfojtanák egymást. Nem is halogatták túl sokáig a kenyértörést. A Spanyol Nagydíjra, Jaramára időzítették. Szinte minden készen állt a futamra, amikor Monsieur Ballestre csendesen csak ennyit mondott: ameny- nyiben a csapatok begyújtják a motort, úgy kizárja őket valamennyi versenyszámból. Erre például a Ligier könnyen legyinthetett, hiszen egyetlen színpadra lépési lehetősége a Forma—1. Nem így az Alfa Rómeó, a Renault, a Ferrari (Fiat-érdekeltség) és az Osel- la, amelv a rally-ban, valamint a túra- és hegyi versenyeken is indít csapatokat. így aztán utóbbiak — saját, jól felfogott érdekük miatt — szófogadó kisfiúkként' távolmaradtak a versenytől. A többiek nem, de teljesen feleslegesen koptatták a gumikat, hiszen az eredményeket a FISA utólagosan megsemmisítette. Ez az az eset, amikor a kés megáll a levegőben. Dermedt, vihar előtti csend borult a Forma—1 világára. A kérdés drámaian egyszerű volt: hogyan tovább? Lesz-e egyáltalán Forma—1, s ha igen, ki fogja irányítani? Az első kérdésre igen a válasz, az utóbbira az, hogy nem tudni... Le Castelletben, a francia nagydíjon valameny- nyi csapat felvonult, de hogy ennek láttán ki dörzsölgette elégedetten a kezét, az majd csak később derül ki... Válság ide, Depailler tragédiája oda, a cirkusz, mint minden eddigi megrázkódtatása után, száguld tovább. Miért ne tenné, ha halálos balesetek egész sora után sem volt megállás. Csupán pillanatnyi csend követte annak a Jbchen Rindtnek a halálát, aki 1970-ben már világbajnokként maradt ott a monzai betonon. Senkit nem riasztott vissza a szupertehetségű Francois Cevert pusztulása, aki Watkins Glenben távozott közülünk, összezúzott testtel. Ki siratja vajon manapság a négy éve, Kyalamiban elhunyt Tom Pryce-ot, vagy a repülőszerencsétlenség áldozatává vált Carlot Pace-t? Ha lehet e világban közszeretetnek örvendező, rokonszenves versenyzőről beszélni, az Ronnie Peterson volt. ő a monzai áldozatok számát növelte Nemcsak a győzelem jövedelmez, a versenyzők gépén, ruháján a legkisebb felirat is súlyos összegeket hoz a konyhára. 1978-ban. A sportvilág megrendültén, leszegett fejjel búcsúzott a kedvelt svédtől, de két héttel később újra kigyulladt a zöld lámpa és új győztesnek tapsoltak a nézők. Bármilyen morbid így leírni: Depailler csak a „legfrissebb” halott, de nem a legutolsó... Tavaly visszavonult a két legnagyobb egyéniség. James Hunt 1976-ban nyert világ- bajnokságot, társa, Niki Lauda az azt megelőző, illetve, az azt követő évben. Mindketten milliomosként távoztak, és ami lényegesebb: élve... Akárcsak Jackie Stewart, minden idők egyik legjobb versenyzője. A Forma—1 túléli a halottakat és pótolja a távozókat. A világon évente megrendezésre kerülő több ezer verseny futószalagon kínálja a fiatal, kockáztatni hajlandó, forróvérű, de biztos kezű fickókat, akik évről évre új színt, izgalmat hoznak a fáradni látszó produkcióba. Abbahagyta Hunt? Sebaj, itt van és már nyeri a futamokat Didier Pironi. Megúnta a körözéseket Lauda? Egy év sem kell, és Elio de Angelis nevét éltetik a nézők a túl megfontolt Lauda helyett. A motorok egyre erősebbek, a karosszériák egyre áramvonalasabbak, így a veszély ezzel egyenes arányban növekszik. A kockázatot csak a fiatalok hajlandók vállalni, az idősebb sztárok inkább a különböző reklámbevételeket igyekeznek növelni, s nem a jóval kevesebbet jövedelmező futamgyőzelmet ambicionálják. A finanszírozóknak, a gazdag „nagybácsiknak” azonban csak addig üzlet a Forma—1, amíg százezrek érdeklődnek iránta. S mi kell a nézőnek. Látványosság, cirkusz, ami itt gyors autókat és nem ritkán végzetes bukásokat jelent. Miután mindkét „feltétel” adott, a Forma—1 alighanem valamennyiünket túlél... JAKAB JÓZSEF
