Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-07 / 210. szám

1980. szeptember 7. ^PÜJSÄG Mai sportműsor Kerékpár: A Szekszárdi Spartacus versenyzői Fonyó­don a Balaton-kupán folytat­ják szereplésüket. Kosárlabda: A Dombóvári VSE NB Il-es férficsapata Keszthelyen szerepel a Heli­kon-kupán. Tenisz: Folytatódik Szek- szárdon — 8 órától — a me­gyei férfi egyéni bajnokság. Motocross: A szekszárdi motorosok folytatják verse­nyüket Piliscséven. Kézilabda NB II: A Szek­szárdi Szövetkezet női csapa­tához Csurgó együttese láto­gat. Kezdés: 10 órakor. Me­gyebajnokság. Nők: Szedres— Gyönk 10 (Agócs—Várni), Ma- docsa—Dalmand 10 (Niki), Tamási—Simontornya 9 és 10 (Kerekes—Török), Dombóvár —Szedres 16 és 17 (Kerekes— Török). Férfiak: Dunaföldvár —Iregszemcse 10 (Kincses E. —Kincses Z.), Hőgyész II.— Fadd 10 (Savanyú—Szeltner). Kajak-kenu: Miskolcon a B-típusú minősítő versenyen indulnak a szekszárdi ver­senyzők. Sakk csb.: I. oszt.: Szedres —Tamási, Dunaföldvár— TAÉV, Paks—Dombóvár. II. oszt.: Bölcske—Magyarkeszi, Bogyiszló—Decs, Paks II.— Tolna, Regöly—Báta, Bony- hád—Simontornya, Bátaszék —Györköny. Labdarúgás NB II: A Szek­szárdi Dózsa a Honvéd Rá­kóczi ellen mérkőzik Tatán. Kezdés: 16.30. V: Rúzsa. A Dombóvári MSC Szombathe­lyen a Sabaria ellen kísérli meg a pontszerzést. Kezdés: 16.30. V: Földvári. Labdarúgás, megyebajnok­ság: Aparhant—Tamási 16.30 (Kiss), Tevel—Ozora (Kisdo- rogon) 16.30 (Kormos), Nagy­mányok—Dunaszentgyörgy 16.30 (Lugasi), Bonyhádi Va­sas—Bátaszék 16.30 (Berkes), Tengelic—Bonyhádi Pannó­nia 16.30 (Kovács), Dombóvá­ri Vasas—Paks 16:30 (Ráko­si), TÁÉV SK—Kisdorog 16.30 (Farkas), Pincehely—Fadd 16.30 (Stumpf). Labdarúgás. Országos ser­dülő- és ifjúsági bajnokság: Sz. Dózsa—Dunaújvárosi Ko­hász serdülő 15. V: Beck. If­júsági 16.30. V: Tóth. Labdarúgás. Körzeti baj­nokság: Gerjen—Dunaföldvár 16.30 (Deák), Nagydorog— Gyönk 16.30 (Albert), Simon­tornya—Alsótengelic 16.30 (Poroszkai), Bölcske—Puszta- hencse 16.30 (Haaz), Tolnané- medi—Kajdacs 16.30 (Bede), Németkér—Pálfa 16.30 (Sza­bó), Paks II.—Madocsa 16.30 (Hóka), Öcsény—Tolna 16.30 (Kovácska), Cikó—Báta 16.30 (Bíró), B.-varasd—Alsónána 16.30 (Salamon), Kakasd— Zomba 16.30 (Valkó), Bo­gyiszló—Kéty 16.30 (Unya- tinszky), Sióagárd—Szedres 16.30 (Pál), Győré—Izmény 16.30 (Fodor), Závod— Dal­mand 16.30 (Jenei), Hőgyész —Attala 16.30 (László), Ka- posszekcső—Döbrököz 16.30 (Farkas), Iregszemcse—Kis- vejke 16.30 (Egyed), Nak— Kurd 16.30 (Rozmán), Kocso- la—Szakcs 16.30 (Verdi). Kerékpár A tekesport I. osztályú versenyzője Az ország tíz legjobbja között Az élet produkál furcsa dol­gokat. Például azt, hogy va­laki először azt sem tudja, hogy létezik egy sportág, részt vesz pályaépítő akció során a társadalmi munká­ban és attól kezdve a sportág szerelmese lesz. Talán ez a jelző, hogy a sportág szerel­mese, nem a legjobb, hisz amellett, hogy szereti, magas szinten űzi: az idén elérte az I. osztályú szintet. Molnár Istvánnéról van szó, aki a TÁÉV SK női tekecsa­patának egyik erőssége, sőt ez évben már edzője is. De vegyük talán sorjába: a kézi­labda sportot űzte Dunaszent- györgyön, ahol az általános iskolába járt. 1973-ban ké­sőbbi férje, Molnár István ve­tette fel a gondolatot: a vál­lalat központi telephelyén építsenek egy tekepályát. A tervezéstől a modern tekepá­lya befejezéséig mindent tár­sadalmi munkában végeztek. Ehhez mozgósították a válla­lat szellemi és fizikai dolgo­zóit. Az irodai dolgozók kö­zött ott volt Horváth Éva és kivette részét a munkából. 1974 elejére elkészült a teke­pálya és mivel munka közben oly sok szépet hallott a sport­ágról, ő is elkezdte. Ekkor a TÁÉV-nek már komoly já­tékerőt képviselő férficsapata volt, de a női csapat meg­szervezése csak a távlati terv­ben szerepelt. Horváth Évá­val együtt többen is látogat­ták az edzéseket és Báli László, Radó Géza, valamint Molnár István segítette őket a felkészülésben. 1974 végére egy kitűnő szellemű női gár­da jött össze és ekkor szüle­tett az elhatározás: bajnok­ságban indulnak. Az 1975-ös évben még csak egycsoportos volt az NB II. A szekszárdi csapat a húsz együttes között az előkelő 7. helyet szerezte meg. Ez a si­ker újabb lendületet adott a szakosztály valamennyi tagjá­nak és természetesen a veze­tőknek is. Még ebben az év­Molnárné Horváth Éva ben megrendezték a női egyé­ni bajnokságot, amely az el­ső volt Tolna megyében. Itt 446 fás eredménnyel első lett Horváth Éva. A következő év­ben, 1976-ban, már kétcsopor­tos lett az NB II. A TÁÉV együttesét a nyugati csoport­ba sorolták, ahol várakozáson felüli eredményt értek el: ezüstérmesek lettek. A szek­szárdiaknak csapatverseny­ben ez volt a legszebb ered­ményük. A csapatbajnokság 6. helyét hozta nekik 1977, míg egyéniben a területin harmadik lett Horváth Éva. Ezúttal minimális szerencse hiányzott ahhoz, hogy az or­szágos bajnokságon is indul­hasson. Az országos vidék­bajnokságon a 14. helyen vég­zett, de ha két fával többet dob, ott van az országos dön­tőn is. Egy rövid megtorpanás, visszavonulás következett, majd tavaly az év közepén is­mét elkezdte — most már Molnárné néven. Mindössze két vidéki versenyen indult, de ott is négyszáz fölött do­bott. A hazai pályán is ra­gyogó formát árult el, amit igazol 450-es pályacsúcsa. Az 1980-as év minden vára­kozást felül múlt. Februárban megyebajnokságot nyert, már­ciusban a területi bajnoksá­gon egyéniben 6. lett. Április­ban Pécsett az MSC pályán az országos vidékbajnokságon a 4. helyet szerezte meg, ezzel kivívta, hogy ott lehet Buda­pesten, az országos bajnoksá­gon. E verseny kapcsán a Népsport munkatársa azt írta Molnárnéról, hogy az ismeret­lenségből tört elő. Annyi bi­zonyos, különösen az első napon ment jól a dobás. A 24 versenyző közül szombaton ő volt a legjobb, 428 fát dobott, Molnárné 426 fás teljesítmé­nyével a 3. helyen állt. Vasár­nap a szombati helyezési sor­rend fordítottjaként ’ csak utolsó előttinek dobhatott. A BKV hatos pálya lelátója ek­kor tele volt és óriási hang­gal biztatták a fővárosi, fő­leg a BKV-s versenyzőket. Érthetően ideges volt. Mind­ezt fokozta, hogy a tekesport összes szakvezetője ott volt, sőt a magyar válogatott edző­je közvetlen mögötte helyez­kedett el és figyelte dobása­it. Így aztán nem kell csodál­kozni, hogy az országos baj­nokságon „csak” a 9. lett. Hogy az eredménye még így is milyen jó volt, azt bizo­nyítja, hogy eleget tett — ez évben negyedszer — az I. osz­tályú követelményeknek. Jú­niusban következett a Misina- kupa Pécsett, ahol a Bőrgyár pályáján az I. osztályú szint­nél 32 fával többet dobva (462) hívta fel magára ismé­telten a szakemberek figyel­mét. A magyar tekeszövetség hi­vatalos lapjának legutóbb megjelent számában találha­tó a táblázat, mely szerint az idegen pályán elért eredmé­nyek alapján az NB II nyu­gati csoportjában Cserhalmi Júlia (ZTE) az első 418,5 fa­átlaggal, míg Molnárné a 2. helyen található 414,5-es át­laggal. Ami az érdekesség, az NB I női versenyzőinek tava­szi eredményét, faátlagát fi­gyelembe véve Molnárné ed­digi eredményével a 7. helyen lehetne. A tavaszi eredmé­nyek alapján a magyar élme­zőny legjobb tíz versenyzője között van tehát. Ez viszont meghatározza a további cél­kitűzést, melyet Molnárné így fogalmazott meg: — A célom az, hogy idegen pályán olyan eredményeket érjek el, hogy tartani tudjam helyezé­sem és novemberben ott le­hessek az országos Tízek baj­nokságán. Eddig mint versenyzőt mu­tattuk be Molnárnét, holott január óta a TÁÉV csapatá­nak az edzői munkáját is ő látja el. Még 1976-ban végez­te el a segédedzői tanfolya­mot, így az együttes játékosa és edzője is egyszemélyben. Az ő edzését azonban tovább­ra is férje, Molnár István irá­nyítja, aki a szakosztályveze­tői tisztséget is betölti. Fel­tétlen említést érdemel, hogy a TÁÉV-tekepálya tervezé­séért, építéséért és a sportág fejlesztésében elért eredmé­nyért Molnár István 1976. no­vember 7-én a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója ki­tüntetést kapta. Felesége vi­szont az idén már öt verse­nyen olyan teljesítményt nyújtott, mellyel 1981. ja­nuárjától hivatalosan is a sportág I. osztályú verseny­zője. — Ny — Országos pályabajnokság Szeptember 2—4. között Budapesten, a Millenáris be­tonteknőjében rendezték az országos pályabajnokság kü­lönböző futamúit. A három­napos viadal nyitónapján sze­les, hűvös időben az 1000 mé­teres állórajtos időfutamban mérték össze tudásukat a klu­bok versenyzői. A szakveze­tők a tavalyi bajnok Zaka István (FTC), valamint az or­szágos csúcstartó szekszárdi Pálinkás Csaba párharcában vártak nagy küzdelmet. A bajnoki címet végülis Zaka szerezte meg 1:10,l-es idő­eredményével Pálinkás előtt, akinek 1:10,7 volt az ideje. A 4000 méteres csapatver­senyben a Szekszárdi Szövet­kezeti Spartacus együttese 4:59,8 perces időeredményé­vel a 7. helyen végzett. A 4000 méteres egyéni üldöző­verseny bajnoki címét Somo­gyi Miklós (Tipográfia) nyer­te 4:59,7-es új országos ifjú­sági csúccsal — a régi csú­csot ebben a számban Pálin­kás tartotta 5:03,3-mal — az ezüstérmet szerzett Halász László előtt. Halász 5:02,2-es ideje egyúttal új egyesületi csúcs. Halász Zoltán 5:10,5 perces időeredményével az 5. helyen végzett. A 25 kilomé­teres pontversenyben Halász Zoltán nyolcadik lett. A szekszárdi kerekesek a felnőtt pályabajnokságon 12 olimpiai pontot szereztek, így 1980-ban eddig 92 pontot gyűjtöttek (tavalyi pontjaik száma 82 volt). Ebben az év­ben még a hosszú távú baj­nokságon lesz esélyük a to­vábbi pontgyűjtésre. Ez utób­bi viadalra szeptember 13-án a pátyi „körben” kerül sor. A sebesség kockázatai A Forma-I nem szentimentális A Forma—1 örökké szágul­dó, nyüzsgő közössége elte­mette egyik legrégebbi fiát, Patrick Depailler-t. A jó év­tizede a legjobbak között „vi­tézkedő” francia a Hocke- nheimben megrendezett NSZK-nagydíjra készült, ami­kor edzés közben kőfalnak üt­között és szörnyethalt. Sze­rény, rokonszenves ember volt, de a Forma—1 nem szentimentális. A Clermont- Ferrand-ban rendezett teme­tésen megjelentek versenyző­társai, barátai, de rövidesen mindenki napirendre tért a történtek felett. Forma—1 futam eredmény- hirdetése. A dobogó legfel­ső fokán a skót Jackie Ste­wart, egy nagy bajnok, aki túlélte... Balról Francois Cevert, ő már nincs az élők sorában. Hisz az élet, meg a Forma— 1 megy tovább. A milliók ál­tal kedvelt, ugyanennyi em­ber szemében gyűlölt „cir­kusz” nem állhat meg, így kí­vánja a mecénások, a konst­ruktőrök, meg a versenyzők érdeke. Ezért nem múlhatott ki a Forma—1 idén nyáron sem, pedig fennállásának leg­nagyobb krízisét élte át. Te­tőfokára ért a FOCA (a gép­kocsikonstruktőrök szövetsé­ge) és a FISA (Nemzetközi Motorsport Szövetség) ellen­téte. Az alapkérdést, vagyis hogy ki rendezze a nagydíja­kat nyújtó versenyeket, egy­szerűen mindkét fél saját bel- ügyének tekintette. Bernie Ecclestone, a FOCA és az egyik legnagyobb istálló, a Brabham főnöke úgy döntött, hogy lassan az egészet saját befolyása alá fogja vonni. Ügy tűnt, sikerül is neki, amikor a FISA új elnököt választott, a francia illetőségű Ballestr'e személyében. Két konok, erő­szakos ember került egymás­sal szembe, akik egy kanál vízben szívesen megfojtanák egymást. Nem is halogatták túl sokáig a kenyértörést. A Spanyol Nagydíjra, Jaramára időzítették. Szinte minden ké­szen állt a futamra, amikor Monsieur Ballestre csendesen csak ennyit mondott: ameny- nyiben a csapatok begyújtják a motort, úgy kizárja őket va­lamennyi versenyszámból. Er­re például a Ligier könnyen legyinthetett, hiszen egyetlen színpadra lépési lehetősége a Forma—1. Nem így az Alfa Rómeó, a Renault, a Ferrari (Fiat-érdekeltség) és az Osel- la, amelv a rally-ban, vala­mint a túra- és hegyi verse­nyeken is indít csapatokat. így aztán utóbbiak — saját, jól felfogott érdekük miatt — szófogadó kisfiúkként' távol­maradtak a versenytől. A többiek nem, de teljesen fe­leslegesen koptatták a gumi­kat, hiszen az eredményeket a FISA utólagosan megsem­misítette. Ez az az eset, amikor a kés megáll a levegőben. Der­medt, vihar előtti csend bo­rult a Forma—1 világára. A kérdés drámaian egyszerű volt: hogyan tovább? Lesz-e egyáltalán Forma—1, s ha igen, ki fogja irányítani? Az első kérdésre igen a válasz, az utóbbira az, hogy nem tudni... Le Castelletben, a francia nagydíjon valameny- nyi csapat felvonult, de hogy ennek láttán ki dörzsölgette elégedetten a kezét, az majd csak később derül ki... Válság ide, Depailler tra­gédiája oda, a cirkusz, mint minden eddigi megrázkódta­tása után, száguld tovább. Mi­ért ne tenné, ha halálos bal­esetek egész sora után sem volt megállás. Csupán pilla­natnyi csend követte annak a Jbchen Rindtnek a halálát, aki 1970-ben már világbaj­nokként maradt ott a monzai betonon. Senkit nem riasztott vissza a szupertehetségű Francois Cevert pusztulása, aki Watkins Glenben távozott közülünk, összezúzott testtel. Ki siratja vajon manapság a négy éve, Kyalamiban el­hunyt Tom Pryce-ot, vagy a repülőszerencsétlenség áldo­zatává vált Carlot Pace-t? Ha lehet e világban közszeretet­nek örvendező, rokonszenves versenyzőről beszélni, az Ron­nie Peterson volt. ő a mon­zai áldozatok számát növelte Nemcsak a győzelem jövedelmez, a versenyzők gépén, ru­háján a legkisebb felirat is súlyos összegeket hoz a kony­hára. 1978-ban. A sportvilág meg­rendültén, leszegett fejjel bú­csúzott a kedvelt svédtől, de két héttel később újra ki­gyulladt a zöld lámpa és új győztesnek tapsoltak a né­zők. Bármilyen morbid így le­írni: Depailler csak a „leg­frissebb” halott, de nem a legutolsó... Tavaly visszavonult a két legnagyobb egyéniség. James Hunt 1976-ban nyert világ- bajnokságot, társa, Niki Lauda az azt megelőző, illet­ve, az azt követő évben. Mindketten milliomosként tá­voztak, és ami lényegesebb: élve... Akárcsak Jackie Ste­wart, minden idők egyik leg­jobb versenyzője. A Forma—1 túléli a halot­takat és pótolja a távozókat. A világon évente megrende­zésre kerülő több ezer ver­seny futószalagon kínálja a fiatal, kockáztatni hajlandó, forróvérű, de biztos kezű fic­kókat, akik évről évre új színt, izgalmat hoznak a fá­radni látszó produkcióba. Ab­bahagyta Hunt? Sebaj, itt van és már nyeri a futamokat Di­dier Pironi. Megúnta a körö­zéseket Lauda? Egy év sem kell, és Elio de Angelis nevét éltetik a nézők a túl megfon­tolt Lauda helyett. A motorok egyre erőseb­bek, a karosszériák egyre áramvonalasabbak, így a ve­szély ezzel egyenes arányban növekszik. A kockázatot csak a fiatalok hajlandók vállalni, az idősebb sztárok inkább a különböző reklámbevételeket igyekeznek növelni, s nem a jóval kevesebbet jövedelme­ző futamgyőzelmet ambicio­nálják. A finanszírozóknak, a gaz­dag „nagybácsiknak” azon­ban csak addig üzlet a For­ma—1, amíg százezrek érdek­lődnek iránta. S mi kell a nézőnek. Látványosság, cir­kusz, ami itt gyors autókat és nem ritkán végzetes bukáso­kat jelent. Miután mindkét „feltétel” adott, a Forma—1 alighanem valamennyiünket túlél... JAKAB JÓZSEF

Next

/
Thumbnails
Contents