Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
1980. szeptember 7. NÉPÚJSÁG 11 / Harmincéves a Zeneműkiadó Vállalat A magyar zene tényező Európában A magyarországi zeneműkiadás hosszú ideig magánkézben volt. E viszonylag kis kapacitású, különböző elvek alapján működő vállalatokat 1950 júliusában egyesítették: s a Zeneműkiadó Vállalatot a világ egyre több táján ismerik, Eiditio Musica néven. — Első kiadványunk Bartók Gyermekdalok című műve volt — mondja dr. Eősze László művészeti vezető —, azóta ez a szerzemény hússzor látott napvilágot kiadásunkban. Kezdettől napjainkig pedig tízezer kiadványt bocsátottunk útjára — évente csaknem ezer kottát. — Némi szemléltető statisztikát szeretnék hallani a kiadott művek mennyiségéről, műfajáról. — Tavaly pontosan 935 kiadványunk került a bolthálózatba; 887 kotta, 48 könyv. Példányszámról szólva: egymillió- hétszázezret meghaladó kotta és csaknem hatszázötvenezer kötet könyv. A 725 komolyzenei és 47 könnyűzenei kiadvány közül a legtöbb, 547 klasszikus és modem szimfonikus és kamarazenei mű; ebből 192 újdonság. — Közismerten elindult egy folyamat, amely a kortárs magyar zeneművészetet — zeneszerzést és interpretálást igyekszik propagálni a világ mind több táján. Hogyan veszi ki részét ebből a Zeneműkiadó? — Néhány évvel ezelőtt, 1976-ban 18 zeneszerzőnk 58 művét adták elő külföldön, az idén 40 kortárs magyar szerző művéből 132 külföldi előadást szerveztünk. Abszolút számok mutatják a mai magyar szerzemények kiadását, s felkészültünk a külföldi megrendelők kiszolgálására is. Jelenleg négyezer cím azonnali külföldre szállítására vagyunk felkészülve. — Értesülésünk szerint 1979-ben minden eddiginél több magyar művet játszottak szerte a világon. S ennek az örvendetes szellemi terjeszkedésnek különféle pozitív hatásai vannak, például a kölcsönös látókörszélesedés. A hazai zenei műveltség, a zenei érdeklődés ugrásszerűen megnövekedett és sokrétűbbé vált az utóbbi időben. A zenei műfájok, történelmi korok, hangszerek iránti érdeklődés változatos. Munkájukhoz elsőrendűen fontos az ez irányú jólértesültség. Üj életre keltek a kollektív muzsikálási szokások, a kórusművészet — a Páva-körök bizonysága szerint. Ismét divat a pengetős hangszer, a középkori és a barokk zene, minden ami archaikus, vagy archaizál. Közkedvelt a folk, az eredeti népzene, s nem vesztett népszerűségéből az opera és a klasszikus szimfonikus zene sem. A beat és sokoldalú válfajainak világhódításáról nem is szólva, ismét hódít a dzsessz, valamint a dixie, és a többi. Ügy tetszik sokrétűbb lett a mai közönség zenei igénye. Nehéz-e a szinkronitás? — Bonyolult feladat, de azt hiszem, nem maradtunk le — sőt alighanem kölcsönösen fejlődik az igény, és az igényt kiszolgáló-növelő kiadó tevékenysége. Húsznál több kötetet adtunk ki a Kezdők Muzsikája sorozatban; az idén újabb kamarazene-gyűjtemény, gitár és klarinétduók gyarapítják e sorozatunkat. A tizedik kötetnél tart a hatvanas években indult Liszt Ferenc-összkiadás. Kétféle változatban adtus közre a XVI. század legnagyobb magyar lantművészének, Bakfark Bálintnak összes műveit, Opera Omnia címmel; az. első kötetben lant-, a másodikban gitárfeldolgozásban. Figyelemmel a kórusművészet reneszánszára, folytatjuk a Régi Mesterek Vegyeskarai című sorozatot; kiadunk harminc új szerzeményt, köztük Balázs Árpád, Bárdos Lajos, Farkas Ferenc, Lendvay Kamilló, Szokolay Sándor műveit. Új gyűjtések első közléseként adunk ki két kötetet Eger vidékének népdalkincséből, ebben jellegzetes palóc daltípusokat sorakoztatunk fel. Szeretnénk kielégíteni az országszerte szaporodó Páva-körök igényeit 'is, és ha kell, soron kívül készítünk utánnyomást. — Ismét terjed a kamarazene iránti igény, nemcsak pasz- szív zenehallgatók, hanem a társas zenélés, a házi muzsika kedvelői körében is. — Tíznél több kötetben adtuk ki Régi Kamarazene című sorozatunkat. Ebnek füzetei könnyű technikájú, de magas színvonalú darabokat tartalmaznak. Gitáriskola, az ABC-től kezdve: Szendrey Karper László, Mosóczi Miklós és Nagy Erzsébet munkái. Közkedvelt Musica Rinata sorozatunk késő barokk és klasszikus szerzők műveinek első kiadása; az Urtext-sorozat pedig a régi zenét teszi hozzáférhetővé, például Scarlatti kétszáz szonátáját. A zongoratanulóknak készült a Zongoraetüdök kezdőknek című, jegyzetekkel, instrukciókkal ellátott gyűjtemény. — Mivel készülnek a Rartók-centenáriumra? — öt Bartók-kottát adunk ki, szokványos és hasonmás — facsimile — változatban. Számos tanulmány, emlékezés, képeskönyv, brevárium, forrásjegyzék és más műfajú kötet emlékezik Bartókra, emellett Bartók-írásokat és -kotta utánnyomásokat is készítünk. — Munkájukhoz tartozik a menedzselés is. És szóljunk néhány szót a magyar könnyűzenéről is, amely újabban szintén a világhírt ostromolja, s amely azért is fontos terület, mert a fiatalságot bevonja a zenehallgatásba, aktív zenélésbe, hiszen a mai, világméretű konkurrenciával versengő könnyűzene már invenciót és felkészültséget feltételez. — A könnyűzenei impresszálást 1977 elejétől vontuk be tevékenységünkbe. Kitűnő kapcsolatok rendszerét építettük ki külföldi zeneműkiadókkal, lemezgyárakkal, producerekkel, előadókkal, szövegírókkal. E három év alatt csaknem 50 magyar könnyűzenei mű lemeze szerepelt a külföldi lemezpiacon. És — de ez minden zenei műfajra érvényes — könnyű műfajban csekély a jelentősége a kotta kiadásának. A döntő a lemez, a lemez közkézre adása. Ehhez tv-adók, rádiók, fesztiválok — élő kapcsolat és élő szereplési lehetőség kell. S mi nemcsak azért tartjuk fontos célnak a magyar zene propagálását, menedzselését, mert ez hírt és devizát jelent. Hogy Connie Francis amerikai popsztár magyar dalokat énekel idegen nyelven nagylemezre, hogy olaszul hallhatják a nagyvilágban Eisemann Mihály egykorú nótáját — azt, hogy Gyűlölöm magát, vagy hogy a torontói Boot Record és a japán Toshiba angolul adja ki amagyar Neoton-família lemezét — ez tegnapi és mai könnyűzenei nyelvünkkel ismerteti meg a világot. Az, hogy a magyar zeneszerzők és előadóművészek minden műfajban elismertek ma már, hogy nincs a koncertévadban olyan hét, amikor valahol a világban ne hangzana el magyar zenemű, s hogy Európa zenei életében tényezővé vált hazánk zenéje — ez az, amiért dolgozunk. S ez a néhány mozzanat talán szemlélteti némileg, hogy harmincéves fennállásunk eredménye nemcsak ez a kerek szám. PERELI GABRIELLA Mai teátristák Színház a tanyán A győri teátristák bohózatai nagy tetszést arattak Két évszázada szoktatnak bennünket a kőszínházhoz: fedett nézőtéren, mesterséges fényben örvendünk Thá- lia és Melphoméne felkent papjainak — színészek játékának. Előfordul ugyan, hogy szabadtérre invitál egy-egy bemutató meghívója, de már ott is komfortosak a helyek: nem is emlékeztetnek azokra az időkre, amikor még nem volt áthághatatlan árok a színpad és a nézőtér között. Nemrég a váridorszínházak országos találkozójának adott otthont Tata város és környéke. Egy műfaj legjobbjai találkoztak ott: akik nyáridőben — a színházi évad holtszezonjában — a művelődési otthonok támogatásával alkalmi társulatot verbuválva járják a kisebb településeket, hogy régvolt históriákat felelevenítve vidítsák fel a publikumot. Ez alkalommal a Kecskeméti Tanyaszínház Moliére Bandin Györgyről, a megcsúfolt férjről szóló komédiájával mutatkozott be; a Komárom megyei Vándorszínház Szamártestamentum címmel hat francia bohózatot állított színpadra; a budapesti Nyílt Szín ugyancsak Moliére-t játszott; a Szegedi Kisopera A jó útra tért részeges, avagy az ördögi házasság című zenés játékkal örvendeztette meg a ráérőket. Két előadás közti délelőt- tökön arról váltottak szavakat egymással a vándorszínészek, hogyan lehetne szélesebb körben ismertté tenni vállalkozásukat. A kecskeméti, szegedi, győri, debreceni hivatásos teátristák nagy felelősségről tettek bizonyságot, hogy elsősorban azoknak játsszanak — s játszanának még többet is —, a tanyás települések, kisközségek lakóira gondoltak —, akikhez színház még nem jutott el. Augusztus elején, harmincfokos melegben, kora délután színházat játszani olyan településen, amelynek lakói zömmel mezőgazdasági munkások: képtelen vállalkozásnak tűnt. Érezvén a gondot a komáromiak — élükön Diny- nyés József, egykori pol-beat- énekesből lett dalszerzővel — végigjárták Almáspusztát. Száz ház, háromszáz lakos ez a kistelepülés. S amíg zenében, táncban magukat hirdetve keresztül hangoskodták a községet, a díszítők már takaros kis színpadot ácsoltak a buszmegálló szomszédságában. Az előadás kezdetére legalább százan ücsörögtek a magukhozta hokkedlin. hogy megtekintsék azok játékát, akik olyan kedvesen bolygatták meg a falu nyugalmát. Tardosbánya tekintélyesebb nagyságú település. Ide a Nyílt Szín jött vendégségbe, hogy eljátssza Moliére komédiáját. Eleinte kicsit gyanakodva figyelték a helybeliek a tüs- téntkedöket, akik az új presz- szó tőszomszédságában emelvényt fabrikáltak. Az előadás kezdete előtt is megoszlott az egybegyűltek véleménye, merre vegyék útjukat. Betérjenek-e a friss sörrel kecsegtető italmérésbe, vagy szomjasan végigállják a fiatal színészek játékát? Legfőképpen az ő javukra írandó még, hogy azok is visszaszállingóznak a deszkák elé, akik az előbbit választották. Nem volt bántó, hogy korsóval a kézben állták végig az _előadást, s letették kezükből az üveget, ha úgy érezték, tapsolniuk kell. .. SÁFRÁN ISTVÁN ifándorlo kiállítások Egy-egy kiállítás, tárlat megnyitása jelentős kulturális esemény még azokon a helyeken is, ahol állandó múzeum, kiállítási terem van. Hát még az olyan községekben,- ,ahol a képző- és iparművészet csak vendég. S igen sok a múzeummal, kiállítóhelyiséggel nem rendelkező településünk. — A leleményes népművelőnek persze a hivatásos kiállítóterem hiánya nem lehet akadály. Hiszen lehet — s szoktak is — tárlatot rendezni iskolában, művelődési házban, tanácsteremben, a pártházban, üzemben vagy bármilyen közösségi épület egy-két termében, esetleg folyosóján. De vajon honnan az anyag, amit kiállítsanak!? Képzőművészeink általában hivatásos kiállítóteremben szeretnek szerepelni. De nem is igen szerezhetnek tudomást arról, ha valamelyik községben — mondjuk áz iskola tantermében kiállítást szeretnének rendezni. Csak ha megkeresi őket az intézmény vezetője, ha netalán tán személyes kapcsolat, ismeretség révén felkérnek egy-egy művészt. Van azonban a múzeumok többségének egy igen hasznos kezdeményezése. Nemcsak saját látogatóik szamára, hanem az ország távolabbi részeibe is szállítható vándorkiállításokhoz gyakran állítanak össze anyagot. Ezzel a múzeumok ismeretterjesztő lehetősége kiszélesedik, s múzeummal, kiállítási anyaggal nem rendelkező helyek is értékes bemutatóhoz jutnak. A vándorkiállítások témája igen sokrétű lehet. Többnyire azonban évfordulókhoz, aktuális eseményekhez kapcsolódnak. Tavaly például a Tanácsköztársaság 60. évfordulójára, a Móricz- és a Mó- ra-centenáriumokra állítottak össze egy-egy kiállításra valót. Helytörténeti aktualitásokhoz kapcsolódott a szegedi árvíz emlékezete, a Tata, Oroszlány 25 éve, a Somogy megye bemutatkozik című vándorkiállítás. Az országos múzeumok közül a Magyar Nemzeti Múzeum, a Természettudományi Múzeum (az utóbbi 87 helyen), a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, a Magyar Nemzeti Galéria és az Országos Műszaki Múzeum vándoroltatott tavaly profiljának megfelelő kiállítást. Tíz megyei szervezet — Bács-Kiskun, Békés, Csong- rád, Győr-Sopron, Hajdú- Bihar, Komárom, Nógrád, Somogy, Szabolcs-Szatmár és Szolnok állított össze vándorkiállítást. 1980-ban — 19 féle, bárhol felállítható, összeszerelhető tablósorozatot ajánlanak a múzeumok. Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója apropójából legtöbb a munkásmozgalmi témájú anyag. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum 20 tablóból álló fotódokumentációs kiállítást kínál a Magyarországi Általános Munkáspárt tevékenységéről a párt megalakulásának 100. évfordulója alkalmából. 80 tablóból áll az az anyag, amelyet ugyancsak a Munkásmozgalmi Múzeum állított össze a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága közreműködésével, amely a Memento 1944 címet viseli. 75 éve született Mező Imre címmel a munkásmozgalom nagy alakjáról szól egy másik kiállítási anyag. Az 1930. szeptember 1-i tüntetés 50. évfordulójára emlékezik a Munkát, kenyeret! című tárlat. Az Élelmezésipari Dolgozók Szakszervezete megalakulásának 75. évfordulójára is állítottak össze a Munkásmozgalmi Múzeumban kiállítást. Bizonyára sokan kölcsönzik majd a Szocialista brigádmozgalofh címet viselő, 80 tablóból álló sorozatot is. Ugyancsak munkásmozgalmi témájú kiállításokat válogattak össze a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban. Fejezetek a kereskedelmi alkalmazottak munkásmozgalmából és a Vendéglátóipari dolgozók a magyar munkásmozgalomban címmel. Az előbbi a magyar kereskedelmi, az utóbbi a vendéglátóipari dolgozók szervezetének történetét foglalja, összefüggésben a kereskedelemben foglalkoztatottak életkörülményeinek alakulásával. E múzeum két reklámtörténeti és egy étlaptörténeti kiállítással is kölcsönzők rendelkezésére áll. A Bács-Kiskun megyei múzeumok állították össze azt a két kiállítást, amely a megye történelmével foglalkozik. Az őskor emlékei Bács- Kiskun megyében című anyag az őskortól a késői vaskorig tekinti át a terület történelmét. A mai Bács- Kiskun megye az Árpád-kortól a török hódoltságig című tárlaton fényképekkel illusztrálják a témát. A Heves megyei múzeumok Mészvázak című kiállításán tengeri csigák, kagylók, őslénytani anyagok láthatók. Irodalmi évfordulókhoz kapcsolódik a Petőfi Irodalmi Múzeum József Attila- vándorkiállítása —, amelyen fényképek és tablók szerepelnek, s amely kiállítás felállításához a múzeum esetenként segítséget is ad. A Bács-Kiskun megyei múzeum igazgatóságától kölcsönözhető a megye nagy fiának, Katona Józsefnek az emlékére összeállított tárlat. Néprajzi témájú a Szabolcs-Szatmár megyei múzeum rendezte gazdag fotóanyag, amelyet a megye népi építészetének, hagyományainak szenteltek. Tárgyak arca címet viseli Kovács Tamás fotókiállítása, amelyet a Magyar Néprajzi Múzeum rendezett. Az Útközben címet Bállá Demeter fotóművész anyaga, a Fejér megyei múzeumok rendezésében. KADAR MARTA Duda Gyuri — Nyílt Színház-módra