Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-07 / 210. szám
A "népújság 1980. szeptember 7. Az egyszerű társulás helyi árualapra épül Augusztus 28-án délután a kiesi irodában arra kértem Tóth Istvánt, a TSZKER boltcsoportjának vezetőjét, mondja el, hogy ezen a napon milyen áru érkezett. A hét vége előtt vagyunk, érdekes kép alakulhat ki arról, hogy a megyeszékhely központjában lévő szövetkezeti élelmiszeráruház hogyan készül a vásárlók fogadására. — Mindenekelőtt annyit jegyzek meg, hogy az idei zöldség-, gyümölcsszezon nem jó. Az időjárás nem kedvezett a termelőknek, nőtt ezenkívül a tüzelőolaj ára, így kevesebben foglalkoztak primőrtermesztéssel, és ami áru eddig jött, az főleg régi partnereinktől származik. A hét végi bevásárlásra mindig nagy gonddal készülünk. A mai nap 50 mázsa dinnye érkezett a pálfai termelőszövetkezetből, ugyaninnen nyolc mázsa őszibarack. A sióagárdi termelőszövetkezet tíz mázsa paprikát küldött. Magántermelőktől felvásároltunk 150 kiló körtét, 100 kiló vöröshagymát, 300 kiló sárgadinnyét. Háromszáz liter tej, hatszáz kiló kenyér, 500 kiló hús és hústermék — a Szekszárdi ÁG vágóhídjáról —, 250 rántanivaló csirke, száz mázsa kukorica és 50 mázsa táp érkezett. Kapunk még: tíz mázsa paprikát, öt mázsa paradicsomot, két mázsa vegyes zöldséget, hét mázsa barackot, tizenöt mázsa szőlőt az őcsényi termelőszövetkezettől, öt mázsa almát a hosszúhegyi gazdaságból, és amit még az „őstermelők” hoznak. Tehát a TSZKER élelmi- szeráruháza felkészült a hétvégére. A lakosság ellátásáért felelős szervek több alkalommal is elismerően nyilatkoztak, jónak értékelték a szövetkezeti kereskedők munkáját. — Az a célunk, hogy a lakosságot jól lássuk el, a másik oldalról pedig betölt- sük az áralakító szerepünket. Tehát a lakosságnak olyan áron akarunk jó terméket juttatni, amely megfelelő mindenki pénztárcájának, a másik oldalról pedig „letöri” az irreálisan magas árakat, még a primőrök esetében is. Idén az első félévben több mint tizenkétmilliós forgalmat bonyolított le az áruház. A helyi árualapból származó áruk aránya meghaladja a hatvanöt százalékot, bár, ha a megyei termelésű tőkehúst és hústerméket vesszük, akkor a forgalom nagyobb százaléka származik a megyéből. A TSZKER kereskedelempolitikájához tartozik, hogy felkutassa a megyében eladásra felkínált összes árut. amely várhatóan a lakosságnak kell. így szükségessé vált egy olyan információs hálózat kialakítása, amely minden árut nyilvántart, beszerzését lehetővé teszi. Az már az áruház dolgozóinak a feladata, hogy a termelőszövetkezetektől vásárolt termék árát „kialkudja”. Nincs nehéz dolguk. Hiszen a szövetkezeti termelőgazdaságoknak is az a feladata, mint a szövetkezeti kereskedelemnek: a lakosság ellátása, valamint az export növelése. Az akarat találkozása révén rendszeresen szállítók tucatjait tarthatják nyilván. így például a mözsi kertészeti társulást. A szedresi, a tolnai, az őcsényi, a decsi és még tucatnyi szövetkezet állandó szállító, úgyszintén a gabonaipar keverőüzemei. Keresik az új partnerokat — nem nehéz ez a munka, hiszen egyre több árut kínálnak a közös gazdaságok, meg a kisgazdaságok tulajdonosai. Baromfi, zöldség, gyümölcs, takarmány és vegyes élelmiszer található a szövetkezeti áruházban. És az állandó áruk mellett néha olyan termék is kapható igen olcsón és nagy mennyiségben, amely nagy visszhangot vált ki. Volt akciója a fenyőfának, a baromfinak, tojásnak, gyümölcsnek, dinnyének, almának, zöldségnek. Mind a lakosság nagy hasznára vált. Ugyanakkor a piacon és a városban lévő kereskedelmi szerveket, magánosokat arra ösztönözték ezek az árpolitikai intézkedések, hogy csökkentsék az árat. — Akkor „találunk ki” ilyen akcióit, amikor látjuk, hogy a zöldség, gyümölcs, stb. ára nagyon magas. Úgy értékeljük kollégáimmal a helyzetet, mintha a mi feleségünknek kellene a piacon bevásárolni. S szaladunk az áruért... A legutóbbi példát mondhatom, a dinnyeügyet: a pálfai termelőszövetkezet elnöke az első szóra ráállt az üzletre. Annyi dinnyét küld, amennyit el tudunk adni. Az ottani szövetkezeti vezetők érzik felelősségüket a lakosság ellátásáért. No persze, az a tapasztalat, hogy másutt is találunk ilyen akciókra jó partnert. Biztatást, kockázat- vállalási kedvet csinál az is, amikor a városi, a megyei vezetők elismerően nyilatkoznak munkánkról. Pedig mondani sem kell, nekünk nincs nagy hasznunk egy ilyen akción. Itt van például a baracktéma. Az országos szervek rendelete előtt nálunk már volt 'nyolcforintos franciabarack, de olyan partner segítségével volt lehetséges ez, mint Fülöp László, a bátai termelőszövetkezet elnöke. Húsz-harminc filléres „haszon” ugyan kimutatható. De ha a végösszeget számítom, ráfizettünk, vagy éppen nullán vagyunk — mondja Tóth István. Gondolom, az ilyen akciók a városban lévő kiskereskedelmi cégeknél nem jó visszhangot váltanak ki. A ZÖLD- ÉRT-nél, az ÁFÉSZ és a Népbolt üzleteiben is alkalmazkodni kell a mi árainkhoz — lefelé. Ez jó a lakosságnak. Nekünk is. Mert, aki ide jön olcsó dinnyét venni, vesz mást is, húst, kenyeret, tejet, nő a forgalom. Sok pici tételből összejön a havi kétmillió forgalom. Munkatársaimmal rengeteget dolgozunk. Hiszen apró tételekből tevődik össze a bevételünk. Szűk a raktárterünk, nincs elegendő hűtőgépünk — van gondunk elég. Pedig azt szeretnénk itt a TSZKER- áruházban, meg a megyei igazgatóságon is, hogy még több vásárlónk legyen. Szó volt arról öt éve, hogy bővítjük üzletünket. Uj pavilonok épültek volna: pecse- nyés-, borkóstoló, virág- és egyéb standokat akartunk építeni. Most azzal foglalkozunk, hogy mire indul a szekszárdi vágóhíd, átalakítjuk üzletünket, hogy tudjunk olcsó húsárut adni, belsőségre, körömre, patára, meg ilyesmikre is gondolunk. Azután a hosszú távú szerződéseinket kiterjesztjük több termelőgazdaságra, nagyobb biztonságot adunk a kisgazdaságoknak, szóval a jövőben is újítjuk a kereskedelmi politikánkat, több, szebb és olcsóbb árut akarunk piacra dobni. A TSZKER-nél és más gazdasági egységnél is azt tapasztaljuk, hogy egy-egy személy adja meg az „alaphangot”, az ő személyes kereskedelempolitikája, szakmaszeretete az irányadó. Tóth István nyolc éve vezeti az üzletet. — Parrag Ferenc szekszárdi csemegekereskedőnél tanultam a szakmát, 1938-ban. A szövetkezeti és állami kiskereskedelemben, valamint a nagykereskedelemben tizenöt évet dolgoztam. Voltam a termelőszövetkezetek szövetségénél is előadó. Akkor jött az az ötletem, hogy kellene a termelőszövetkezeteknek valamiféle kereskedelmet is folytatni, akkortájt kaptuk a feladatot a városi párt- és tanácsi szervektől az ellátás javítására. Én kidolgoztam érre a programot. Közben az megváltozott, mert néhány szövetkezet kilépett a vállalkozásból, vitte a pénzét is. Azután a városi tanács adott egymillió forintot és 1972-re elkészült az üzletsor, és akkor javasolták — azaz én is kértem —, ha megcsináltam a tervet, legyek végrehajtója. Háromszor átszerveztek bennünket, most a TSZKER- hez tartozunk. Szövetkezeti kereskedelempolitikánk azonban töretlen. A szekszárdi piactér épületein kopott betűk hirdetik, hogy itt a TSZKER boltcsoportja. Az áruház előtt mindig kint egy hirdetőtábla. Valamilyen gyümölcsöt, zöldséget hirdetnek — olcsóbban, mint ahogyan az más üzletekben vásárolható. PÁLKOVÁCS JENŐ Fotó: Bakó Jenő A nagymányoki bányászat Hazánkban kevés bányásztelepülés van, melynek olyan gazdag ipartörténeti hagyományai vannak, mint N'agy- mányóknak. Ebben a nagymúltú bányászlköz- ségben 1965-ben befejezték a bányaművelést. Az itt hátramaradt 'bányászati emlékek és tárgyak felkutatása során rendkívül érdekes bányászati ritkaságokat sikerült összegyűjteni és átmenteni az utókor számára, íme néhány ipartörténeti emlék a nagymányoki bányászat múltjából. Kép és szöveg: Gölcz Pál A befalazott tárna bejáratában elhelyezett márvány- tábla jelzi, hogy ma már ipartörténeti emléknek számít az évszázados bánya. A nagymányoki bányáknak különlegessége, hogy nem voltak napszintes aknatornyai. Itt az aknatorony, a szállítógépház, a kompresszorház mind a föld alatt volt beépítve. A képen a sorsára hagyott Rezső-bánya. A múlt század végén még a képen látható bádogcsíkokkal befont drótkosárban gyűjtötték, hordták a szenet a bányászok. Nagymányok legrégibb üzem történeti emléke a Zechenhaus, melyet 1875-ben Riegel Antal bányamérnök építtetett üzemépület céljára. Innen irányította a közelben fekvő kutatótárna munkáit. Olcsón, korszerűen A mezőgazdasági építészet az utóbbi évtizedekben rengeteget változott. A mezőgazda- sági üzemek olyan épületek tervezését kérik a szakemberektől, amelyek igazodnak az állatok életszerű tartásához, olcsók és gyorsan elkészülnek. Ilyen például a Tamási Állami Gazdaságban felépült 1200 férőhelyes tehenészeti telep, amelyben egy férőhely 43 ezer forintba került. A tervezést végző Tolna megyei AGROBER neve gyakran hangzik el mostanában a különböző országos tanácskozásokon. A MÉM-tárca két vállalatát — az AGRO- TERVET és a MEZŐBERT a hetvenes évek elején vonták össze önálló szervezetté, s igy alakult meg az AGROBER. A Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tervezési és Beruházási Vállalatnak minden megyeszékhelyen működik kirendeltsége. A legfontosabb feladatuk a megyében adódó tervezés és beruházás lebonyolítása, végrehajtása. A Tolna megyei AGROBER munkáinak zöme állattartó, főképp pedig sertéstartó épületek tervezése. A mezőgazdaság egész vertikumában gondolkodva kell a vállalatnak a mezőgazdasági és élelmiszer- ipari nyersanyagtermelést és feldolgozást, a komplex technológiákat és épületeket megterveznie. Munkájuk nyomán nemcsak a hazai ellátás bővül, de versenyképes exporttermékek előállitására is mód van. Az idei OMÉK-on az AGROBER bemutatta az alkalmazott építészet és technológia szerepét, jelentőségét, amelyek a hatékonyabb gazdálkodást segítik. A legnagyobb sikert az olcsó és energiatakarékos épületek aratták. Ilyen például a faelemekből összerakható Ag- rafa rúdlánc szerkezetű épület, amelyet a Paksi Állami Gazdaságban láthatunk majd: a MÉM AGROBER rendszerű kísérleti sertéstelep építését a gazdaság hardi kerületében kezdik meg a közeljövőben. A telep épületeinek oldalfalai nyithatók, a szellőztetés gravitációs úton történik, s nem utolsó szempont, hogy a beruházás nem kerül sokba. A tervezésnél figyelembe kell venni, hogy növekvő olajárak mellett csökken a termékek ára. Az energia egyre nagyobb gondot okoz a gazdaságokban, s építeni kell a mellék- termékekből nyerhető energiára, sőt a biomasszára is, amely a prognoszták szerint az ezredfordulón az energia egyharmadát adja. Nem utolsó szempert az sem, hogy csökken a mezőgazdasági üzemekben a dolgozók száma, s éppen ezért az élőmunkát kiváltó technológiai berendezések kerülnek előtérbe. Az állattenyésztésben az elmúlt évtizedekben nagy változás történt. A keresztezések folytán olyan egyedeket hoztak létre a kutatók, amelyek biológiai igényeihez a környezetnek alkalmazkodnia kell. Emellett szigorúbbak lettek a műszaki követelmények is. Az üzemek egyszerű és olcsó épületeket igényelnek — korszerű, technológiai berendezésekkel, lehetőleg fűtés nélkül és úgynevezett nyomjelző világítással. Az országos vállalat az V. ötéves tervben 81 ezer tehén, 30 ezer hízó marha, 267 ezer sertés és 260 ezer juh férőhely megvalósításában működött közre. Az AGROBER sokrétű agrárfejlesztési program megvalósítására vállalkozott, s nemcsak itthon, hanem külföldön is. Nemzetközi kapcsolatai lehetővé teszik, hogy a világ agrár- gazdaságában megvalósult legkorszerűbb eljárásokat hazai viszonyokra is adaptálják. d— A vevők szívesen vásárolnak Bányász-dísz fokos 1893-ból A piaccsarnok földszintjén van az áruház
