Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-06 / 209. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. szeptember 6. Hogy érdemes legyen megöregedni A nyugdíjasok és járadékosok száma 1979. végén meg­haladta a kétmilliót... A szociális otthonok férőhelyeinek száma az 1975. évi 31 ezerről 32 ezerre, az öregek nap­közi otthonaiban a férőhelyek száma 18 ezerről 23 ezer­re nőtt: (Az MSZMP XII. kongresszusának anyagából.) Hazánkban a lakosság át­lagéletkora meghosszabodott. Alapvetően megváltoztak az élet-, és munkakörülmények, az egészségügyi és szociális gondoskodás társadalmi fel­adattá vált. Az időskorúak szociális ellátásának szerve­zése, az intézmények fenntar­tása az Egészségügyi Minisz­térium felügyeleti irányítása mellett alapvetően a tanácsok feladata. Az időskorúak többször for­dulnak testi-lelki panaszaik­kal orvoshoz, mint a fiatal es középkorosztályok. A kórhá­zak sebészeti, urológiai osz­tályain fekvő betegetek leg­alább 25—30 százaléka idős ember. Közülük sokan már gyógyultak, hazabocsáthatók volnának, de nincsenek hoz­zátartozóik, gondviselőik. Az öregedés természetes életjelenség — s nem beteg­ség. Fiziológiái, biológiai fo­lyamatát tudományos mód­szerekkel kutatják a Geronto­lógiai Kutató Központban, de a fiatalságot konzerváló élet- elixirt még nem találták fel, ilyen csak a mesében létezik... Az orvosok továbbképzésük során ismerkednek meg köze­lebbről a geriátriai (az öreg­kori speciális egészségügyi) problémákkal, egyre jobban megőrizhető az öregek testi kondíciója de még megoldat­lanok a pszichés vagy lelki bajok... — Mi lesz velem, ha meg­öregszem? — halljuk gyakran a félő, bizonytalankodó kér­dést még azok szájából is, akiknek van családjuk, van­nak gyermekeik. Hát még azoktól, akik magánoysan, egyedül élték le életüket! Sajnos, sok ilyen körülmé­nyek között megöregedett em­ber szorul a tanácsok szociális segélyeire. Pedig ezt sem könnyű megkapni! Környe­zetvizsgálat előzi meg a se­gélyek kiutalását. Ez kiter­jed az idős kérelmező jöve­delmi helyzetére, azt is meg­vizsgálják van-e tartására kö­telezhető hozzátartozója. Or­vosi véleményt kérnek arról, hogy valóban munkaképte­len-e. Ha még munkaképes, akkor szociális foglalkoztató­ba utalják, ahol egyszerű, könnyen betanítható munkát adnak neki, rövidített mun­kaidőben dolgozhat és mun­kájáért bért kap. Jelenleg 21 szociális foglalkoztatóban mintegy 6 ezer, főként fogya­tékos ember dolgozik, — 40— 50 százalékuk időskorú. Aki nem munkaképes és rendsze­res szociális segélyt kap, an­nak segélyéhez évente ugyan­úgy hozzáadják a 2 százalé­kos emelést, mint a nyugdí­jasoknak és megkapják az ár­intézkedések ellensúlyozá­sát szolgáló pótlékokat is. Je­lenleg kétféle szociális se­gély van: teljes összegű —, ez a jelenlegi özvegyi nyugdíj alsó határa és részsegély. Ez utóbbit azok kapják, akiknek nyugdíja, vagy járadéka nem éri el az özvegyi nyugdíj alsó ' határát. Jelentős segítség az időskorúak számára a szo­ciális étkeztetés. Naponta egy­szer főétkezést, általában ebé­det biztosítanak a tanácsok számukra —, kedvezményes térítés mellett. Azok számára, akik magá­nyosak és képtelenek ellátni magukat megromlott egészsé­gi állapotuk miatt, a tanácsok létrehozták az öregek napközi otthonát. Az idős emberek itt eltölthetik az egész napot, ét­kezhetnek ; gondoskodnak szá­mukra célszerű foglalatosság­ról, kirándulásokról, klub­programokról. Olyanok talál­koznak itt naponta, akik még nem mozgásképtelenek és szí­vesen vesznek részt a napkö­zi otthonok sajátos társadal­mi életében. Kísérletképpen most új el­látási formát vetettek be Szentmártonkátán: az öregek hetes napközi otthonát. Á messze lakóknak nem kell reggelenként kilométereket gyalogolniok és este haza- menniök, hanem kényelmes hálószobákban alhatnak egész héten és csak a hét végén járnak haza. Télen a szociá­lis gondozó előre befűti a la­kásukat és két napi élelem­mel is ellátja őket. A mozgásképtelenekhez és magányosan élőkhöz kimegy a gondozónő, aki segít az idős ember háztartásában, bevásá­rol, kitakarít. A gondozónők zöme fizetség nélkül, társa­dalmi munkában vállalja ezt a szép feladatot... Jelenleg 15 ezer társadalmi gondozó 34 ezer időskorút látogat. Kifejlődőben van a szociá­lis ellátásnak egy új formá­ja: a nyugdíjas ház; itt szép garzonlakásokban élnek az időskorúak. Az új nyugdíjas házakba már eleve beépítik a napközi otthont is. A beköl­tözés feltétele: komfortos la­kást kell leadni a tanácsnak, legalább 2 ezer forintos nyug­díjjal kell rendelkezni, hogy a közös költségeket a nyugdíjas fedezni tudja. Az új házakba most már az idős ember a bútorát is magával viheti, ugyanis a régiek bútorozott lakások. Korszerű városi szociális otthont, nyugdíjas házat és szakorvosi rendelőt építettek egy tömbbe Győrben, Tata­bányán, Szegeden is működik ilyen intézmény. A VI. ötéves tervben létesül hasonló Kecs­keméten, Miskolcon, Pécsett, Salgótarjánban, Veszprémben és Baján. Az öregségtől mindenki fél, de meg akarjuk érni. Szeret­nénk, ha a munkában elfá­radt emberekre, hosszú, de­rűs öregség várna. Hogy érde­mes legyen megöregedni... BERMANN ISTVÁN „Anyu, maga világbajnok” Húsz év egy csárdában Lőrinc Sándorné főztjét a fél ország ismeri. Kóstolgat­ta és lakmározta több mint húsz éven keresztül sok át­utazó vendég a dunakömlődi halászcsárdában: szállító gépkocsivezetők, hivatalos úton lévőik, magánikoesiká- zólk, kirándulók. Lörincné főként halászlét készített és más halételeiket, de aki csak pogácsáért lépett be az étte­rem melletti bisztróba, az is az ő gondos munkáját élvez­te. — Amióta itt vagyok, azóta készül itt ilyen pogácsa és lángos — mondja. Nem kér­kedik. Az elégedettség, az öröm beszél belőle. Elégedett lehet, hiszen két évtizedig jó­részt az ő makacsul gondos munkája — munkatársai ugyancsak jó munkájával együtt — tartotta meg a csár­da hírét. A beosztottakat maga nevelte a hibátlan fő­zésre, előkészítésre. Búcsúztatása alkalmából a paksi ÁFÉSZ igazgatói iro­dájában beszélgetünk, a kis összejövetel résztvevőinek körében, teljesen nyíltan, mintha az lenne a szokásos riportfelvétel, ha ott ül az egész „vezérkar” a dolgozó mellett. Lörincné szókimondó volt azelőtt is. Sőt, úgy be­szél, hogy nagyon is nagy volt a tekintélye a csárdá­ban, némelyik ember tartott tőle. Pedig csak a vendégek érdekében, a jó minőségért erólyeskedett. Szerétté a munkált, becsülte a beosztott­jait. A konyha forróságában a néha feszült hangulat ter­mészetes. Az a baj, ha egy vendéglőben minden langyos, a kiszolgálásáig befejezőén. — Egyszer szabadnapon bemegyek, érzem a halászlé Lőrinc Sándorné szagáról, nincs benne hagy­ma. Mondom nekik. Nem lé­tezik, erősködnek. Kifelej­tették. — Szereti a jó fűszeres szagokat? — A szag ismerété hozzá­tartozik a gondos főzéshez, ugyanúgy, mint az adagok, arányok figyelése a fölkészí­tésnél. De valamikor még a háiszagot se szerettem. Rá­kényszerültem, hogy főzzek, három gyerekre kellett ke­resni, eljöttünk a csárdába a férjemmel, őneki is új volt az itteni munka. 1959-ben kezdtünk. Akkor még sokkal kisebb volt a forgalom, na­ponta húsz adag halászlét adtunk el. Mindent kellett csinálnom, főzni, takarítani. Tulajdonképpen úgy beszélt rá az akkori kis csárda tu­lajdonosa, Baracskai, aki ha­lászember volt, maga fogta a halat és ő tanított meg a jó halászlé készítésére is. Ke­mény munkára szoktatott. Elém tette a halakat, meg­mondta, mennyi idő alatt le­het, kell megtisztítani. így kezdtem, aztán elég hamar eljött az idő, amikor a ven­dégek közül többen' bekö­szönitek a konyhába, ízlett nekik az étel. A beosztottak­kal, a tanulókkal is úgy igye­keztem foglalkozni, érezzék a munka sikerét. Elkerültek innen, de a legtöbb megma­radt a szakmában. A kömlő- di csárda mostani dolgozói­nak többsége is tőlem ta­nulté a gyakorlati tudnivaló­kat. Értik a dolgukat. Tíz­tizenöt éve dolgoznak itt. Az ÁFÉSZ igazgatósági el­nöke, Sebestyén Zsigmond megjegyzi közben: a szövet­kezet első szocialista brigád­ja a halászcsárda dolgozóiból alakult. Mások is közölnek velem fontos tudnivalókat a nyugdíjba menő vezető sza­kácsnővel kapcsolatban, pél­dául, hogy a párltalápszerve- zet bizalmija és a nőbizott­ság tagja. Ezek a munkái természetesen maradnak. Te­vékeny volt mindig, nem tud­na visszavonulni. Sőt, a csár­dába is várjuk, segítsen, ami­kor tud — teszi hozzá a bú­csúztatás után egy árával. Lörincné megígéri, segít, de most nagyon elfoglalt lesz otthon, unokája született. Ha úgy adódik, fölmegy maid Budapestre is főzni, a BNV ideién. A csárda mindig el­küldte egy kis csoportját a fővárosba ilyen alkalmakkor. A mezőgazdasági kiállításon is főztek, ez már a 36. „sze­replés” volt a hosszú évek alatt. Az idén először a ta­vaszi BNV napjaiban főzött Budapesten a kömlődi csár­da, aztán az AGROMASEX- PÓ-kiállításon, most meg az országos mezőgazdaságin. Lő- rincné sokszor állt tűzhelynél a kőbányai vásárvárosban. Ha ezt is beleszámítjuk, ta­lán nem a fél országból való emberek ettek az ételéből, hanem még többen. — Otthon megosztva főz­nek? — Mindig én főzök. Ismét jön a kiegészítő tá­jékoztatás : nagyon szeret főzni, vannak specialitásai a csárdában. Hallal töltött pa­lacsinta. Marhapörkölt csü­lökké!. Pacal, a lagízleteseb- ben. Kérték egy másik paksi vendéglátóhelyen, tanítsa meg őket a jó pacalra. Nem maradhat el a kér­dés, ha már híres szakácsnő­ről van szó: — Milyen étéleket szeret legjobban ? — A pörkölteket A pacalt. Sokféle finom pörköltet le­het főzni. De még a bableves is készülhet olyan remekül, hogy megdicsérik. A legfia­talabb vöm sovány volt, so­kat hízott. Nagyon ízlik ne­ki a főztöm. Azt mondta egy­szer, anyu, maga világbajnok. A búcsúztatáskor másod­szor kapott Lőrinc Sándorné Kiváló Dolgozó kitüntetést. GEMENCI JÓZSEF Barkácssarok Divat a tapéta. És a festék­árakat nézve- nem is olyan drága mulatság. Amellett tar­tós, ha megfelelő anyaggal és némi szakértelemmel csinál­juk, tíz évig is kitart, tisztít­ható. Bár a tapétázás nem tudomány, de legalábbis szak­ma. Ugyanakkor a megfelelő „szakirodalom” áttanulmá­nyozása után bárki vállalkoz­hat rá, ha rendelkezik némi kézügyességgel és az idegei is rendben vannak. Ez utóbbi azért feltétel, mert a tapéta­csíkok illesztése bizony nem mindenkinek sikerül első al­kalommal és a ragasztóval bekent, átnedvesedett papír könnyebben szakad, mint gondolnánk. A tapétázás alapelemeivel nem foglalkozunk, azt bár­melyik barkácskönyvből el lehet sajátítani. Mindössze néhány buktatóra hívjuk fel a figyelmet. Sokan nem tulajdonítanak kellő jelentőséget a falfelület megfelelő előkészítésének. Pedig a simára csiszolás, por­talanítás elnagyolása tönkre­teheti a leggondosabb mun­kát is, azt „eredményezheti”, hogy másnap az amatőr tapé­tázó — gyönyörködni akar­ván az eredményben — a fal mellett, a földön találja a pa­pírcsíkokat. Ugyancsak fon­tos, hogy gondosan válasszuk meg a falra fölvitt tapéta alá szorult „légbuborékok” kiszo­rítására szolgáló kefét. Töb­ben tapasztalhatták már, akik puha szőrű kefe helyett ke­ményebb sörtéjű ruhakefét, sárkefét használtak, hogy a légbuborékokkal együtt a ta­péta fölső rétegét, a mintát is eltüntették, lekefélték. Van, aki nem kefét, hanem puha, tiszta rongycsomót, fotós gu­mihengert használ — megfe­lelő eredménnyel. Nem ajánlatos eldobni, ösz- szegyűrni a minták összeil­lesztése során vagy más okból levágott kis csíkokat, darabo­kat. A falfelület töréseinél, a nyílászárók mellett olykor éppen ezekre a fecnikre lenne szükség. Gondolni kell arra is, hogy az évek során ki kell foltozni a szakadások, kopá­sok helyét. Útközben ’80 a jülius havi Ajánláshoz kapcsolódó KÉRDÉSEK VÁLASZAI Tolna megye történetéből r 1. Mezőgazdasági termelés­ben: 73 százalék. Iparban: 10 százalék. 0—5 2. Az. országban végbemenő nagy iparosodási hullám alig érintette megyénket. Csupán néhány tanácsi vál­lalat és 33 kisipari szövetke­zet jött létre: 0—5 3. A III- ötéves terv (1976— 70). A Politikai Bizottság (1965. dec. 21-én) állást foglalt Tol­na megye iparfejlesztésének meggyorsítására. A meglévő üzemek rekonst­rukciós fejlesztése, új üzemek telepítése: Rákospalotai Bőr­és Műanyagfeldolgozó Válla­lat, Mechanikai Mérőműsze­rek szekszárdi gyára, Főváro­si Öra- és Ékszeripari Válla­lat helyi telepe, Pécsi Kesz­tyűgyár dombóvári üzeme. 0—10 (Énekes Ferenc: Szocialista iparosítás Tolna megyében. Felszabadult hazánk 30 éve. Kosuth Kiadó 1976.) 4. Galgóczi Erzsébet: Kö­zös bűn c. mű ajánlása. 0—8 5. A holttestet felelőtlenül bedobták a Dunába, s ezzel késleltették, megnehezítették a nyomozást, az igazság kide­rítését. A zűrzavaros időkben első­sorban félelmükben nem je­lentették az esetet. Ügy vél­ték, a gyilkos már rég túl van a határon. Féltek, hogy őket veszik gyanúba, őrizetbe, s ha később ki is derül az igazság, akkor is rajtuk a szégyen, megmarad a bizalmatlanság. Felbomlott a rend, a törvé­nyesség; a hatalom, képvise­lői, őrzői (tanács, rendőrség, határőrség, stb.) nem voltak a helyükön, nem volt kinek je­lenteni az esetet — védeke­zett és vádolt is egyszerre az öreg Sokorai, Nádvágónak, a rendőr őrnagynak. 0—5 6- Kerekes, a tsz-elnök az­zal fenyegette meg a kilépni szándékozókat, hogy a tsz 7 miliő Ft adósságát elosztja a tagok között. Aki akar kilép­het, de előbb tegye le a rá ju­tó száznegyvenezer Ft-ot. Ad­dig se a földjét, se az állata­it nem kapja vissza. 0—5 Népszabadság, Népújság: 7. Gazdasági céljaink kö­vetkezetes megvalósítása bo­nyolultabbá teszi az érdekvi­szonyokat, több helyi konflik­tushelyzetet teremt. Vállalnunk kell ezeket, hi­szen a szakszervezeti és az ál­lami szervek együttműködé­se sokat fejlődött, egyre job­ban funkcionál az üzemi de­mokrácia intézményrendsze­re. (Népszabadság 1980. júl. 20. 3. 1.). 0—3 8. A törvénytervezetek ér­demi előkészítésében nagyobb szerep az országgyűlési bi­zottságoknak. Időszakonként szélesebbé tenni a társadalmi és szakmai viták körét, idő­ben bocsátva vitára a tör­vénytervezeteket. (Népszabadság 1980. júl. 13. 5. 1). 0—3 9. Halász László, Halász Zoltán és Pálinkás Csaba, ke­rékpár. (Tolna megyei Népújság 1980. július 11. 6. 1.). 0—3 10. A szobrász: Farkas Pál. József Attila, Babits, Ülő akt, öregasszony, Álló kis­lány. (Tolna megyei Népújság 1980. július 20. 11 1.). 0—4 11. 2600 lakás épül fel. 1974. Hild János-érem. (Tolna megyei Népújság jú­lius 20. 4. 1.). 0—3 Delta — Elet és Irodalom: 12. Az űrhajó kamerája 10 —20-szor magasabbról látja bolygónk felszínét, az ilyen felvételek tehát sokkal na­gyobb területeket örökítenek meg, mint a légi felvételek. (Delta, 1980. jún. 6. sz. 8— 10. 1.). 0—3 13. Azon a megfigyelésen, hogy az egyes gyógyszerek, mérgek, de még a vírusok fertőzőképessége is napsza­konként változik. (Delta 1980. jún. 6. sz. 18— 20. 1.). 0—3 14. Legjellegzetesebben a nagyfokú általánosításra és absztrakcióra való törekvés a jellemző, de meg kell terem­teni az absztrakt-elméletek és a színes konkrét problémák között az egyensúlyt. (Élet és Irodalom, 1980. jú­lius 5. 7. 1.). 0—3 15. Az elmúlt évek nagy történelmi változásairól, Sai­gon új életéről készült írni. (Élet és Irodalom, 1980. jú­lius 12. 8. 1.). 0—3 Üj Tükör, Képes Sport, Népsport: 16. Réthly Antal, Törökor­szágban. (Üj Tükör, 1980. július 6. 20—21. 1.). 0—2 17. Kerékpározás 4000 m-es egyéni üldöző versenyéről. (Képes Sport, 1980. július 15. 13. p.). 0—2 18. Az amerikai képviselő­ház „vígaszdíjul” 50 ezer dol­lárt utalt ki 650 sportolónak, akik nem vehettek részt a moszkvai olimpián. (Népsport, 1980. július 4. 8. old.). 0—3 A fővárosi Pesti úti szociális otthon olyan, mint egy szál­loda

Next

/
Thumbnails
Contents