Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

Mai számunkból XXX. évfolyam, 226. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. szeptember 26., péntek PÁRTALAP- SZERVEZET A LAKÓTERÜLETEN (5. old.) GÓLSZÜRET A 18. FORDULÓBAN (6. old.) VASÜTI BALESET SPANYOL- ORSZÁGBAN (7. old.) MAGYARORSZÄG, VONATABLAKBÓL (5. old.) Csütörtökön a Parlamentben — júniusi újjáválasztása óta immár második alkalom­mal — összeült az országgyűlés. Allam- életünk kimagasló jelentőségű eseményén, a legfelsőbb törvényhozó testület ülésén részt vett Kádár János, a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, továbbá a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának más tag­jai, a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Központi Bizottság titkárai, valamint az Elnöki Tanács és a kormány tagjai. Délelőtt 11 órakor Apró Antal, az ország- gyűlés elnöke nyitotta meg az ülésszakot. Megemlékezett a legutóbbi ülésszak óta el­hunyt Vass Istvánné, az országgyűlés nyu­galmazott elnökének tevékeny és munká­ban gazdag éietútjáról. * Az országgyűlés tudomásul vette az El­nöki Tanács jelentését a nyári ülésszak óta alkotott törvényerejű rendeletekről. A továbbiakban Apró Antal bejelentette, hogy a Minisztertanács megbízásából Heté- nyi István pénzügyminiszter benyújtotta az országgyűlésnek a Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A képviselők ez­után elfogadták az ülésszak tárgysorozatát. A napirend: 1. A Minisztertanács elnökének előter­jesztése a kormány programjáról. 2. A Magyar Népköztársaság 1979. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló tör­vényjavaslat. 3. Interpellációk. A bejelentés és a napirend elfogadása után Lázár György, a Minisztertanács el­nöke emelkedett szólásra, hogy a napirend szerint előterjessze a kormányprogramot. Tisztelt Országgyűlés! IKedVes képviselőtársaim! lAimint arra a júniusi ala­kuló ülésen ígéretet tet­tem, megvitatásra és jóvá­hagyást kérve, most önök elé terjesztem a kormány szán­dékait és törekvéséit tartal­mazó munkaprogramot. E program kiinduló alapja és legfőbb rendeltetése a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt XII. kongresszusának határo­zatában, a Hazafias Népfront választási felhívásában meg­fogalmazott célok szolgálata. Meggyőződésem, hogy e szán­dékunk egybeesik népünk akaratával. Programunk kidolgozásakor abból indulhattunk ki, hogy hazánkban biztosítottak a szocialista építőmunka lét- fontosságú feltételei. A bel­politikai légkör kiegyensú­lyozott, szilárd a munkásha­talom, törvényes rend garan­tálja az állampolgárok jogai­nak érvényre jutását. A párt és a nép egymás iránti bizal­ma kölcsönös, a szövetségi politika jegyében tovább erő­södik a közös célokért való nemzeti összefogás. Tovább fejlődött népgazdaságunk Az elmúlt évékben a terve­zettnél kisebb mértékben, de tovább fejlődött népgazdasá­gunk. Növekedett a nemzeti vagyon, bővült és korszerűsö­dött a termelés, előreilép'tünk a lakosság életkörülményei­nek javításában. Tovább erő­sítettük nemzeti függetlensé­günk megőrzésének, békés, alkotó munkánk folytatásá­nak azokat a nemzetközi biz­tosítékait, amelyeket a Szov­jetunióval és a többi testvé­ri szocialista országgal fenn­álló szövetségi és baráti együttműködés jelent szá­munkra. Társadalmi viszonyaink kedvező alakulásának, a ha­zai építőmunkában és a nem­zetközi kapcsolataik fejleszté­sében elérit minden eredmé­nyünknek legfőbb forrása a Magyar Szocialista "Munkás­párt immár közel negyedszá­zada folytatott marxista'—le­ninista politikája, amely el­veiben következetes, érzéke­nyen reagál a valóság válto­zásaira és képes a folytonos megújulásra. Hivalkodás nél­kül mondhatjuk hogy e po­litika, amely egyaránt élvezi a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, az ateisták és a hívők, a magyar anyanyel­vűék és a hazánkban élő nemzetiségek — az egész társadalom — támogatását, határainkon kívül is tekin­télyre tett szert, tiszteletet ébreszt pártunk és a Magyar Népköztársaság iránt. Politikánk hiteléről nem az önmegnyugtatás szándékával, hanem azért szólok, mert e pdlitika megvalósításának ta­pasztalatai fontos tanulságok­kal szolgálnak. Többek között azzal, hogy nincs olyan nehéz feladat, amit meg ne old­hatnánk, olyan nehéz helyzet, amin úrrá ne lehetnénk, ha van bátorságunk szembenéz­ni a valósággal, közte saját gyengeségeinkkel is, s ha gondjainkat őszintén megoszt­juk a néppel. Most olyan vi­szonyok közepette élünk és dolgozunk, amikor nemcsak a múlt tanulságai, hanem a ma és a holnap követelmé­nyei is arra figyelmeztetnek, honfitársainknak az ország- gyűlési és a tanácstagi vá­lasztásokon adott igenlő sza­vazatai pedig arra kötelez­nek, hogy megőrizzük és gya­rapítónk politikánk erényeit, bátran szakítsunk mindennel, arai fölött eljárt az idő, ami nem előrevivője, hanem féke a fejlődésnek. Segítsünk és támogassunk minden jobbító törekvést. A kormány mun­kaprogramijában is erre vál­lalunk kötelezettséget. Tisztelt Országgyűlés! A kormány legfontosabb kötelességei között tartjuk számon, hogy a magunk esz­közeivel is elősegítsük a szo­cialista demokrácia — az al­kotómunka e legfőbb éltető­elemének — még teljesebb érvényre jutását, a közélet tisztaságának, a közügyek intézésének társadalmi el­lenőrzését. Többek között ezért igényeljük és kérjük az országgyűléstől, az ország- gyűlés bizottságaitól és sze­mély szerint önöktől, a nép választott képviselőitől, hogy folyamatosan ellenőrizzék munkánkat, javaslataikkal és bírálataikkal segítsék a ránk váró feladatok megoldását. Döntéselőkészítés - széles körű véleménynyilvánítás Még következetesebben folytatni kívánjuk azt a gya­korlatot, hogy a jogalkotás­ban és a fontos közérdekű ügyekben a döntéselőkészítés szerves részeként meghall­gatjuk a társadalmi szerve­zetek és a szélesebb közvé­lemény észrevételeit is. Leg­utóbb például a Hazafias Népfront elnökségét, a Szak- szervezetek Országos Taná­csát, a Kommunista Ifjúsági Szövetség intéző bizottságát, a Tudományos Akadémia el­nökségét, a Magyar Nők Országos Tanácsát, a MTESZ és a Közgaz­dasági Társaság elnöksé­gét, a szövetkezetek szövet­ségeinek országos tanácsait arra kértük fel, hogy vitas­Az országgyűlés őszi ülésszakának első napja. A képen elöl Kádár János, Németh Ká­roly és Gáspár Sándor a tanácskozáson. sák meg a hatodik ötéves terv előzetes irányelveit, vé­leményükkel, javaslataikkal járuljanak hozzá tervünk jobb megalapozásához. A szocialista demokráciá­nak sajátos, de nagyon fon­tos szerepet betöltő eleme a kormány és a szakszerveze­tek folyamatos munkakap­csolata. Az e téren kialakult, s a már eddig is eredményes gyakorlatot — közös elhatá­rozással — úgy kívánjuk to­vábbfejleszteni, hogy az még inkább betöltse hivatását. A szakszervezetekkel való együttműködés a kormány számára nemcsak hasznos, hanem nélkülözhetetlen is, mert egyfajta formája mun­kánk társadalmi kontrolljá­nak, hozzájárul döntéseink jobb megalapozásához, s megkönnyíti azok elfogadta­tását és végrehajtását. A szocialista demokrácia további fejlesztésével elért, figyelmet érdemlő eredmé­nyeinkről, s az e téren meg­lévő lehetőségek jobb kihasz­nálásának szándékáról szól­va arról sem hallgathatunk, hogy állami és gazdasági éle­tünknek még vannak olyan egységei, amelyeknek vezetői nem igénylik munkatársaik véleményét. Olykor a bírálat elfojtására tett kísérletekkel, a parancsolgató vezetési stí­lus jeleivel is találkozunk. Az ilyen gyakorlatot elítél­jük, mert ellentétes politikai rendszerünkkel, s mert éppen a legfontosabbtól, az alkotó együttgondolkodás előnyeitől fosztja meg a vezetést, gyen­gíti az intézkedések értelmét belátó cselekvés készségét Sokszor elmondottuk, most megismétlem: a kollektíva véleményének meghallgatá­sa, javaslatainak mérlegelése nem szívesség, hanem min­den vezető elemi kötelessége. A szocialista demokrácia további kiszélesítésével eavütt — nem annak ellen­téteként. hanem szerves tar­tozékaként — növelni szük­séges az egyének és a kollek­tívák felelősségét a feladatok végrehajtásában, és követke­zetesebben számon kell kér­nünk a kötelességteljesítést is. Noha társadalmunk tag­jainak nagy többsége ma is felelősen dolgozik, betartja erkölcsi és jogi normáinkat, e téren is van még javítani­való. Az elkerülhetőnél sajnos gyakrabban előfordul, hogy a kötelességmulasztás, a fe­lületes munka, az önzés kárt okoz a közösségnek, vagy az egyes állampolgároknak. Szervezeti és döntési rend­szerünk fonákságai, vagy ép­penséggel jogszabályaink hé­zagai miatt esetenként túlsá­gosan enyhe, olykor el is ma­rad a felelősségre vonás. Ez általában is hiba, de megen­gedhetetlen, ha vezetőposz­tok, felelős munkakörök be­töltőiről van szó. A kormány munkaprog­ramjába vette, hogy egyér­telműbb — a törvényesség követelményeit kielégítő, de a mainál jobban érvényesít­hető — felelősségi rendszert dolgoz ki, intézkedéseket tesz a jogtalan előnyszerzés, a protekcionizmus ma még fel­lelhető minden formájának fokozatos visszaszorítására. Társadalmunk becsületes és jóérzésű tagjaitól azt kérjük: továbbra se maradjanak kö­zömbösek a hibákkal, a mu­lasztásokkal, a szocialista er­kölcsöt sérő jelenségekkel szemben, hanem a közéleti fórumokon és a mindennapi életben személyes részvéte­lükkel is segítsenek feltárni és megszüntetni azokat. A kormány nevében meg­ígérhetem, azon leszünk, hogy önmagunkkal szemben magas erkölcsi és szakmai követelményeket támasz- szunk, a döntéseket demok­ratikusan és szakszerűen ké­szítsük elő, növeljük az ügyekért viselt személyes felelősséget. Megkülönböztetett figyelem a gazdaságra Tisztelt Országgyűlés! A szocialista társadalom építésének legfőbb célja és értelme, hogy minden meg­előzőnél humánusabb és mél­tóbb keretet biztosítson az emberi élet számára. Ennek igen sok olyan feltétele van, amelyek megteremtéséhez az út közvetve vagy közvetle­nül az anyagi javak terme­lésén keresztül vezet. A szo­cialista társadalomban is csak a magas termelékenységgel dolgozó, jól szervezett és jö­vedelmező gazdaság képes biztosítani annak lehetőségét, hogy az ember ne csak anya­giakban, de szellemiekben is teljesebbé és gazdagabbá te­hesse életét. Ezért a kormány a jövőben is megkülönbözte­tett figyelmet fordít a gaz­daságra. Önök előtt, tisztelt képvise­lőtársak, s az érdeklődő köz­vélemény előtt is jól ismert az a világgazdaságban végbe­menő változás — vagy aho­gyan egyes tekintélyes köz­gazdászaink fogalmaznak: világgazdasági korszakvál­tás —, amelynek hatása alól egyetlen ország sem vonhat­ja ki magát. Számunkra is parancsoló szükségesség, hogy mielőbb olyan minősé­get érjünk el a termelésben, amit ma még csak az élen­járók tudnak teljesíteni. Más szóval, a mi gazdaságunkban is gyökeres változásra van szükség. Pártunk időben felismerte, hogy a fejlődés természetes velejárójaként kimerülőben vannak az extenzív növeke­(Folytatás a 2. oldalon.) Megkezdődött az országgyűlés őszi ülésszaka Hazánkban biztosítottak a szocialista építőmunka létfontosságú feltételei Napirenden a kormány programja és az 1979. évi költségvetés végrehajtása Lézár György beszéde

Next

/
Thumbnails
Contents