Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-24 / 224. szám
1980. szeptember 24. KÉPÚJSÁG 5 Számos pozitív ellenőrzési tapasztalat! Gazdálkodásunk mérlege A Pénzügyminisztérium vállalatokat és szövetkezeteket ellenőrző országos szervezete az első félévi mérleg- beszámolók alapján értékelte az ez évi gazdálkodást. Az elemzések és a mintegy 1500 vállalatra és szövetkezetre kiterjedő vizsgálatok szerint általánosságban az állapítható meg, hogy erősödnek azok a kedvező folyamatok, amelyek a népgazdaság egyensúlyi helyzetének helyreállítását szolgálják. A tavalyihoz képest lényegesen javult a gazdálkodók pénzügyi helyzete. Mintegy felére csökkent azoknak a vállalatoknak és szövetkezeteknek a száma, amelyek kötelezettségeiket huzamosabb időn át sem tudják teljesíteni. Az év elején széles körben jellemző bizonytalanság fokozatosan mérséklődik. Átmeneti — helyenként, egyes területeken még ma is előforduló — zavaroktól eltekintve megállapítható, hogy a vállalatok és szövetkezetek többségének tevékenysége egyre inkább megfelel azoknak a követelményeknek, amelyeket az új, szigorúbb jogszabályok közvetítenek számukra. Az 1980. évi gazdálkodás összességében kedvező eredményeit számos ellenőrzési tapasztalat is megerősíti. Mindenki számára ismert, hogy az ár- és szabályozó- rendszer változása az eddigieknél takarékosabb gazdálkodásra ösztönzi a vállalatokat. Az országos ellenőrzések során számos ágazatban tapasztaltak a revizorok olyan sajátos költségcsökkentő intézkedéseket, amelyek arra utalnak, hogy az esetleges nyereségcsökkenést a vállalatok az eddiginél ésszerűbb és takarékosabb költséggazdálkodással igyekeznek ellensúlyozni. Ez a jelenség a köny- nyűiparban, az építőiparban, a belkereskedelemben egyaránt észlelhető. A vizsgálatok megállapításai azt is jelzik, hogy a vállalatok egyre inkább kihasználják a társulási formából származó gazdasági előnyöket. E társulások tevékenységének kezdeti eredményei már megmutatkoznak például a gyorsabb termékszerkezetváltozásban, a gazdaságosabb nyersanyag-beszerzésben, a külpiaci követelményekhez való rugalmasabb alkalmazkodásban, az esetenként elért magasabb exportárakban. Ugyancsak kedvező jelenség, hogy a termelőüzemek is egyre gyakrabban társulnak egymás között gazdálkodási gondjaik enyhítésére. E társulások feladata a kapacitás- kihasználás növelése mellett a fejlesztési források koncentrálása, valamint az alkatrészekkel, anyagokkal való szervezettebb gazdálkodás. Ilyen építőipari társulások működnek eredményesen már Csongrád, Győr-Sopron, Veszprém, Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében. A revizorok számára mindig külön öröm, ha a hibák mellett, vagy azok helyett az ésszerű gazdálkodás konkrét jeleit és annak eredményességét tárhatják fel. Nem szabad azonban elhallgatni azt sem, hogy sok száz vizsgálat tapasztalata olyan jelenségekre is felhívja a figyelmet, amelyek nem szolgálják a népgazdasági tervben és az állami költségvetésben meghatározott célok elérését. A világpiacnak gazdaságunk egészére gyakorolt, mindig érzékelhető és gyakran kedvezőtlen hatása, a gazdasági kényszer, a fokozódó bélés külpiaci verseny a feltételek nehezülését jelenti. Az ezt közvetítő „keményebb” és normatívabb szabályozás az eddigieknél nagyobb ösztönzést ad a vállalatok ésszerű kockázatvállalása kibontakozásához, tevékenységükben a vállalkozásjellegű elemek fokozottabb térhódítása mégis vontatott. Az országos ellenőrzési tapasztalatok arra is felhívják a figyelmet, hogy noha sok vállalat és szövetkezet irányozta elő a termelés és a forgalom mérséklését, ezt nem hangolta kellően össze mégsem a készletek csökkentésével, a nélkülözhető létszám átcsoportosításával. Megfigyelhető még mindig az a törekvés is, hogy egyes gazdálkodó szervek a hatékonyság javulása nélkül próbálnak érdekeiknek érvényt szerezni. Nem általános jelenség, de mindenképpen figyelmet érdemel, hogy a visszafogottabb termelés, illetve értékesítés új ellentmondásokat hoz felszínre. A hatékonyság erőteljesebb javítására mérsékeltebb ütemű gazdasági növekedés esetén kisebb a lehetőség. Ezért néhány vállalat inkább az áremelésekben keresi és találja meg a megoldást az ésszerű takarékosság érvényesítése helyett. A vállalatok alkalmazkodóképességének javulása mellett az egyes problémák megoldását többször még mindig inkább külső vagy felügyeleti szervektől várható segítségben látják, nem ritka az egyes szabályozóelemek módosítása iránti igény megfogalmazása sem. A gazdálkodás szabályszerűségének vizsgálati megállapításai alapján arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy nem minden gazdálkodó szünteti meg az ismétlődő hiányosságokat, az elszámolás fegyelme, a számviteli rend nem javult kellő mértékben. Akad számos olyan vállalat is, amely több adót fizetett, mint amennyi a kötelezettsége volt, miközben mások nem, vagy csak kevesebbet fizettek az indokoltnál. Ezek a jelenségek azt bizonyítják, hogy a szakemberek még mindig nem alkalmazzák megfelelően az előírásokat, a jogszabályokat. Mit ajánlhat az ellenőrzés? Mindenekelőtt felhívja a gazdálkodó szervezetek vezetőinek figyelmét arra, hogy a feltárt hiányosságok kijavítására, megelőzésére a szükséges intézkedéseket késlekedés nélkül tegyék meg. A hibák megelőzésénél hasznos segítőtárs a belső ellenőrzés. Ha a vállalatvezetés a külső és a belső ellenőrzéssel jól működik együtt, és a vizsgálatok megállapításait ésszerűen hasznosítja, az ellenőrzés segítséget jelent a gazdálkodás tartalékainak feltárásához, így a hatékonyság növeléséhez. ANTUS GYULA, PM Bevételi Főigazgatóság Tolna megyei Hivatala, hivatalvezető. Özongyár épül Ráckeve térségében a Csepel III/3-as számú Vízmű részeként. A gyár naponta százezer köbméter vízből fogja kiszűrni ózonizálással a vas- és a mangánionokat. Az építkezés ideje alatt — a felvonulási területen — már üzembe helyeztek egy kísérleti ózonizálót. Sertéstartás Magyarkeszin (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Magyarkeszin a háztáji és kisegítő gazdaságokból a termelőszövetkezet közreműködésével szeptember 15-ig 2015 hízó sértést értékesítettek a gazdák az Állatforgalmi és Húsipari Vállalaton keresztül. A hátralévő utolsó negyedre 575 sertés hízik az ólakban, így az év végére 2590 sertést adnak a magyar- kesziek a népgazdaság részére. Ha az 1976-os gazdasági évet nézzük, amelyben 1276 volt az átadott hízók száma, akkor az derül ki, hogy öt év alatt megduplázódott a leadott hízó sertések száma. MINÁRIK LAJOS ÁFORtájékoztató Az ÁFOR értesíti a közületi felhasználókat, hogy az érvényben lévő közületi motorbenzin-, valamint motorolaj-utalványok 1980. szeptember 30-ával lejárnak. Október 1-től — a nehézipari miniszter most megjelent rendelete értelmében — új motorbenzin- és motorolajutalványokat az ÁFOR nem hoz forgalomba. 1980. október 1-től a töltőállomásoknál csak készpénzfizetés ellenében — kirendeltségeken, telepeken csak hiteleladás formájában — vásárolhatók ezek a termékek. A vásárláskor az eladóhelyek a belkereskedelmi miniszter rendelete értelmében sem számlát, sem másféle igazolást nem adnak (menetlevélen sem). A lejárt közületi utalványokat az ÁFOR 1980. október 1-től december 31-ig kezelési költség nélkül, a további egyéves elévülési időszakon belül kezelési költség felszámításával váltja vissza. A gázolajra és könnyű, kénmentes tüzelőolajra szóló utalványok továbbra is fennmaradnak, ezek forgalmazási rendje változatlan. Nápoly, Róma, Polina A bátaszéki FOKI-ban — a Fonalkikészítő Vállalat I. számú gyáregységében — a közelmúltban megkezdték a Nápoly, Róma és Polina fantázianevű, bolyhozott kézimunkafonalak gyártását. A gyáregység 166 dolgozója évente 1000 tonna fonalat készít a gépsorokon. Az év első felében 91,8 százalékra teljesítették a tervet — nem kapták meg időben a partnervállalatoktól az alapanyagot. Az itt készült fonal többek között a győri kötöttárugyárba, a Gardénia Csipkefüggönygyárba és a budapesti Szalag- és Zsinórgyárba kerül. Fotó: Bakó Milyen legyen az etető, itató? Olyan, amelyből' a ház körül tartott állatok zavartalanul ehetnek, ihatnak, amelyből nem pocsékolják ki a takarmányt, nem fröcskölik ki a vizet, és amelyben nem szennyeződik az eleség, az ivóvíz. Így lenne összegezhető röviden az etetőkkel, hatókkal kapcsolatos kívánalom. Mit tehet az állattartó, hogy a célnak megfelelő etetői, itatói legyenek? Beszerezheti, vagy maga készítheti őket, fontos azonban, hogy a szakmai követelményeknek igyekezzen eleget tenni, s ismerje az állat természetét, viselkedését. Figyelembe kell venni pél- . dául, hogy a sertés és a nyúl hajlamos az etető, itató felborogatására, döntésére, ezért e két állatfaj egyedei- nek nehéz, fémből vagy betonból készült, talpas etetőre, vályúra van szükségük. Sertések tartásánál bevált a beton- vagy vasvályú, önetető, a nyúltartók is kedvelik a betonból készültet, akik nem, azok könnyebb anyagból készíthetik, de a ketrec rácsához vagy padozatához rögzítik. Az állatok hajlamosak arra — különösen ha a szükségesnél kevesebb az etetőhely —, hogy beleálljanak az etetőbe, vagy úgy helyezkedjenek, hogy több eleség jusson nekik, mint a többieknek. Ezért minden állat etetőjére osztórácsokat célszerű szerelni, mert így egyetlen állat sem léphet a takarmányba, s nem is foglalhat nagyobb helyet a társainál. Az osztórács — amely lehet fém, fa, baromfi és nyúl esetében vastag drót is —, megakadályozza a vályúnál való tülekedést, marakodást, a takarmány kiszórását. Fontos az etetők, itatok magassága... a sertés a vályúból, a szarvasmarha a jászlából körülbelül térdének magasságából fogyaszthassa a takarmányt. A tejesedényt, amelyből a kisborjú tejet, vagy vizet iszik, a marjánál 20—25 centiméterrel alacsonyabban tartsuk vagy rögzítsük, lefelé hajoljon tehát. Arra is vigyázni kell, hogy fejlettségüknek megfelelő formájú, nagyságú etetőből fogyaszthassák takarmányukat az állatok. A kiscsirke, liba és kismalac első etetője lapos tálca lehet, e mellett tanul meg leggyorsabban enni. A négyhetes malacnak, kéthetes csirkének, libának azonban már vályúra van szüksége: az állat fejlettségéhez, a kiadagolandó takarmány mennyiségéhez igazodó nagyságúra. Nem célszerű például a kisborjút tízliteres, horganyzott vödörből itatni — fél a fejét beledugni —, a 3—4 liter tej itatásához a n-gy-ötliteres műanyag vödör sokkal alkalmasabb. Az etetőket, itatókat nem szabad teljesen megtölteni. Ha tele a vályú moslékkal, vagy táppal, sokat kiszór belőle az állat. A teletöltött itatóból is sokat kifröcskölnek, pedig kerülni kell az itatóhelyek környéke és az alom elnedvesedését. Az etetőket és az itatókat csak kétharmad részig szabad megtölteni. Fontos, hogy etető- és itatóedényből mindig elegendő legyen. Ha kevesebbet használunk, s az állatok nem férnek el egy időben mellette, a gyengébbek, a félénkebbek látják kárát, kiszorítják őket az erősebbek. A sok helyen látható egyenlőtlen nagyságú malacokból, csirkékből álló falkák jelzik, hogy bizony szűkösen mérték ki az állattartók az etető- és itatóhelyeket. , Nagyon fontos, hogy a rendszeresen takarított ita- tóba csak emberi fogyasztásra is alkalmas víz kerüljön. A colit, nitrátot, nitritet, ammóniát, fertőző csírákat tartalmazó víz éppúgy meg- betegíti az állatokat, mint az embert. A jelenleginél sokkal nagyobb gondot kellene fordítani az etetők, itatok megválasztására, elhelyezésére, tisztán és karbantartására, használatára, mert az állatok kielégítő fejlődése, termelése nagy mértékben függ zavartalan táplálkozásuktól, ivóvízhez jutásuktól. Elegendő tápanyag - több termés A talaj tápanyagtartalma a jó termés egyik legfontosabb feltétele. Ezért a kiskerttu- lajdonosokrtak is rendszeresen biztosítaniuk kell a talaj termőerejének egyensúlyát. A különböző növények más és más fontos tápanyagokat vonnak ki évről évre a talajból. Ezeket a tápelemeket pótolni kell. Amennyiben a tápanyag visszapótlását elhanyagoljuk, az elültetett vagy elvetett növényeink fejlődése nem lesz kielégítő, s a várt eredmények elmaradnak. Különösen a zöldségfélék igénylik a megfelelő talajviszonyokat. Ezért a legalkalmasabb zöldségtermő talajunk a vályogos homok és a humuszos homok. Ezeken a talajokon szinte minden zöldségféle jól fejlődik, s kiválóan terem. Természetesen ismerni kell a homoktalajok jellegzetességét, előnyeit és hátrányait. Előnye az, hogy könnyen művelhető, a föld alatti növényi részek torzulás nélkül növekedhetnek és a talajra öntözés vagv esőzés után is rámehetünk. Hátránya, hogy a víz hamar átszalad rajta, s a nedves talajréteg a gyökérzóna alatt található. A vályogos homoknál ez a hátrány nines. Ezért alakulhatott ki a korai primőrzöld- ség-termesztés az ilyen talajokon. A középkötött vályogtalajok is lehetnek kedvezőek, ha humusztartalmuk és a szerkezetük jó. Mit termeljen a kiskerttulajdonos más talajon? A réti agyagtalajon káposztafélék, a szerves anyagban gazdag, porhanyós lápföldön pedig sárgarépa, zeller, cékla, petrezselyem fejlődik jól. A meszes jellegű talajokon káposztafélét, salátát, sárgarépát, petrezselymet, sárgadinnyét és babot érdemes termelni, míg a savanyú erdőtalajokon és öntéstalajokon a hagyma, a paradicsom, a borsó és a görögdinnye termesztése vált be. Több helyen találunk sós talajokat is. Itt spárgát, zellert, paprikát, paradicsomot és hagy- mát termeszthetünk. A paprika sótűrő ugyan, de a könnyebb talajokat jobban kedveli, többet terem. Kedvezően befolyásolhatjuk bármelyik talajon a terméseredményt a helyesen alkalmazott trágyázással. A tápanyag visszapótlásának legismertebb módja a szervestrágyázás. Ennek azért nagy a jelentősége, mert nemcsak tápanyagot pótol, hanem a talaj szerkezetét is javítja. A szerves trágyát az ásás előtt egyenletesen terítsük szét területünkön, s jó mélyen forgassuk alá. Sajnos, az utóbbi időben már nem tudnak elegendő szerves trágyát vásárolni a kiskerttulajdonosok, ezért fokozódik a műtrágya-felhasználás. A műtrágyákat ugyancsak ásás előtt célszerű kiszórni. Az ásás előtti szerves trágyázást és műtrágyázást vegyesen is alkalmazhatjuk, ilyenkor jobb hatást érhetünk el. dzongyár
