Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-04 / 207. szám
1980. szeptember 4. ^fePÜJSÁG 3 Próba a vízmiben Szeptember elsejétől megkezdték a szekszárdi húskombinát komplex vízmüvének próbáit. Az első üzemrész próbájára* fása egy hónapig tart Kipróbálják mind a nyolc kutat, nyomás alá helyezik az összes vezetékrendszert Az első három nap azt tanúsítja, hogy jó munkát végeztek a szerelők. Képeinket az üzem belső terében és a szabadtéri telepen készítettük. ........... ... . ■ ■ -......................................--.. A víz minőségét javító berendezés külső gépegységei A nagy teljesítményű szivattyúk A komplex vízmű vezénylőterme A gáztalanító épület előtt a hatalmas tartályokban tárolják üzemzavar esetére a vizet OMÉK *80 Díjak az állattenyésztésben A megye állattenyésztőinek munkáját is értékelték a kiállításon. Néhány díjról már beszámoltunk, most a teljes listát közöljük. Három elismerő oklevelet kapott az Al- sótengelici Állami Gazdaság magyartarka üszőire. Mint írtuk, a bonyhádi Pannónia Tsz egy arany-, két bronzérmet kapott üszőiért. A Hő- gyészi Állami Gazdaság tejhasznú üszőiért egy ezüstérmet kapott és kilenc oklevelet. S ért ést en y és zitésb en a tamási Béke Tsz nagy fehér kansüldő csoportjai — mind a kettő — ezüstérmesek lettek. A Hőgyészi Állami Gazdaság KA-HYB kansüldő csoportjai egy arany-, egy bronzérmet kaptak, míg a várongi téesz ezüstérmes kansüldőket állított ki. Juhászaiban egyedül a paksi Duna menti Egyesülés Termelőszövetkezet anyajuh csoportja kapott a megyeiek közül ezüstérmet, míg jerketoklyó csoportjuk oklevelet kapott. A kisállattenyésztésben elért eredményeiért, vagyis a kettős hasznú tyúk fenntartásáért és forgalmazásáért a Hőgyészi Állami Gazdaság bronzérmet kapott. A kiállítás legszebb kancája megtisztelő címet nyerte el a dalmandiak magyar fél- vér kancája. Ramses Junior nevű gidrán kancájuk pedig aranyérmet kapott. Szintén arannyal jutalmazták a paksi Duma menti' Egyesülés Tsz egyik kancáját, míg a másik ezüstérmes lett. Bronzérmet kapott a szedrest Hunyadi Tsz kancája. Aranyérmet kapott a Szekszárdi Állami Gazdaság a nedveskukorica-tárolás módszeréért és oklevelet a szénakészítési technológiáért. Az őshonos állatok díjazásánál elismerő oklevelet kapott a nagydorogi teljesítményvizsgáló állomás ciki a- juh csoportja. Paks kiemelt hely Szerződés a könyuellatasrol Pakson tegnap délután szocialista együttműködési szerződést kötöttek a város könyvel látás ának javít ás ára, sőt kiemelten jó ellátására. Az atomerőmű lakótelepén a munkásművelődési központban írttá alá a megállapodást Druöker Tibor, a Könyvértékesítő Vállalat igazgatója, Sebestyén Zsigmond, a Paks és Vidéke ÁFÉSZ elnöke, Boríbás István, a paksi köz- művelődési intézmények igazgatója és Csizmadia Endre, az atomerőmű beruházás szakszervezeti intézőbizottságának titkára. Az eseményen jelen volt dr. Vadas Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, Kaczián János, a megyei pártbizottság munkatársa, Süth Miklós, a paksi városi népfrontbizottság titkára és sok más meghívott vendég Szekszárdiról, Paksról. Az ünnepélyes aláírással nemes és nagy feladatot határoztak meg a szerződő felek. Az ÁFÉSZ új könyvesboltot akar nyitni az erőmű lakótelepén, megfelelő segítséggel. A Könyvértékesítő Vállalat közvetlenül szállítja ezentúl Pa’ksra az újdonságokat, gépkocsival, tehát azonnal eljut a városba — mindkét boltba — a frissen megjelenő könyv. A szakszervezeti intézőbizottság segíti a boltokat a bizományosi hálózat kialakításában és működtetésében az atomerőmű-építkezés területén. Az ellátást, beleértve az után rend el és éket is, kiemelten kezeli a Könyvértékesítő Vállalat, tehát biztosítja a választékot és a bőséget. Orosz és lengyel nyelvé könyveket is árusítanak a jövőben Pakson, továbbá műszaki szakirodalmat, még angolul, németül is. Egyebék között ezeket tartalmazza az együttműködési szerződés. Megvalósítása sokezer ember számára okoz örömet, elégedettséget a rohamosan fejlődő, kulturálódó városban, ahol az igények ugrásszerűen nőnek minden tekintetben. Az aláírás után Drucker Tibor elmondta, a paksi kezdeményezés teljesen új, eddig nem tapasztalt összefogást tartalmaz és országos példa lehet a könyvterjesztő, népművelő munkában. (gemenci) A differenciálás kérdései (III.) A teljesítmények mérhetősége A teljesítményelvnek a bérkülönbségek kialakításában játszott szerepét vizsgálva, végül — de korántsem a közreható tényezők fontossági sorrendjét követve — a teljesítmények mérhetőségéről kell szólnunk. Szociológiai tényként tartjuk számon, hogy minden olyan esetben, ahol a bérkülönbségek mögött jól láthatók a teljesítménykülönbségek, a dolgozók jobban tolerálják a bér-, vagy egyéb anyagi különbségtételt. A bérkülönbségekre egyébként is rendkívül érzékenyen reagálnak az emberek, s ez a munkabér szociológiai funkcióiból egyenesen következik. A bér ugyanis egyrészt a szükségletek kielégítésének (a bérből, fizetésből élők esetében szinte kizárólagos) forrása, másrészt a legobjektiválódottabb módon szimbolizálja a tevékenység társadalmi elismerését. Ebben az értelemben az anyagi ösztönzés egyúttal a legkeményebb erkölcsi ösztönzés is. JELZÉS AZ EG YÉN SZÁMÁRA Ezért van az, hogy bérfizetéskor nemcsak a saját, hanem a környezetünkben dolgozók „borítékaiba” is beletekintünk, hogy viszonyítsunk: igazságosak-e a bérkülönbségek. A bér ugyanis mintegy jelzés az egyén számára arra vonatkozóan, hogy milyen helyet foglal el a szűkebb munkahelyi közösségben. Ezért nem meglepő az a munkások között tapasztalható jelenség, hogy éppen a magasabb képzettségű, a társadalom normáit jobban elsajátított, viszonylag jól kereső, tudásukra és képességeikre büszke, tapasztalt szakmunkások azok, akik szinte filléres bérkérdésekben is körömszakadtáig védik álláspontjukat, míg a fiatalabb, alacsonyabb szak- képzettségű és kevesebbet kereső dolgozók könnyebben megbékélnek a számukra esetleg sérelmesnek tűnő bérügyi döntésekkel is. Ez a körülmény ugyancsak felhívja a figyelmet a munkateljesítmények mérhetősége és mérése kérdéseire. Nagyon bonyolult probléma ez! Itt nem pusztán arról van szó, hogy az egyes emberek külön részét az össztermékben — ahogy erre Engels már a múlt század második felében felhívta a figyelmet — a modern ipar elhomályosítja, hanem arról is, hogy például a fizikai munkások teljesítmény-standardjainak megállapítása korántsem tekinthető pusztán műszaki-technikai jellegű normázási kérdésnek. Ez ugyanis egyúttal olyan társadalmi szituáció is, amelyben szinte kivétel nélkül működésbe lépnek az érintett dolgozók anyagi helyzetének fenntartására vagy javítására irányuló törekvései. A fizikai dolgozók teljesítmény taktikázása (pl. teljesítmény visszatartás, teljesítmény ingadozás stb.) nem más, mint a teljesítmény tudatos szabályozásával a saját munkaszervezeten belüli társadalmi helyzet optimalizálására való törekvés. Ez a fajta magatartás különösen a teljesítménymérés (nor- mázás, normarendezés, „normakarbantartás”) szituációiban jelenik meg markánsan. A teljesítmény taktikázás persze olyankor is megjelenhet, ha hiányoznak a teljesítménykövetelmények. Az, hogy a teljesítmény taktikázás milyen esetekben és erősséggel fordul elő, számos — már fentebb elemzett — makrotársadalmi és szervezeti tényező függvénye. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez a munkásoknak nem mindig és nem is egyformán áll érdekükben, és a dolgozók különböző csoportjainak a társadalomban és a szervezetben elfoglalt helyzetétől függ. A munkacsoportok kor, anyagi helyzet stb. szerinti belső összetétele például azt is eredményezheti, hogy még egy-egy műhelyen, vagy azonos munkát végző csoporton belül is különböző magatartást tanúsíthatnak a dolgozók. A nem fizikai dolgozók (pl. adminisztratív alkalmazottak), munkájának mérhetősége még nagyobb nehézségekbe ütközik, mint a fizikai munkások esetében. Ez kedvezőbb lehetőségeket teremt a gyakran e dolgozói rétegnél rejtetten jelentkező teljesítmény optimalizálásra, s nehezíti kimutatását is. Határozottan megfogalmazott teljesítménykövetelmények nélkül voltaképpen itt még teljesítményvisszatartásról sem beszélhetünk. Adminisztratív alkalmazottaknál a magatartásra legfeljebb a laza munkafegyelem lehet jellemző. Hazánkban ma az alkalmazotti munkakörökben még alig találkozhatunk teljesítménystandardokkal. Még ott sem, ahol pedig a munkakörök normázására minden különösebb nehézség nélkül sor kerülhetne (így például a mechanikus irodai rutinmunkáknál). Ezért az alkalmazotti munkakörök jelentős részében csak egy irányban létezik teljesítménykövetelmény: bizonyos minimumot teljesíteni kell azért, hogy eredményesnek ítéltessen meg a dolgozó teljesítménye, ami persze lényegesen elmarad a dolgozók e csoportjának tartós teljesítő- képességétől. TELJESÍTMÉNYELV ÉS ÉRDEKEGYEZTETÉS A fentiekből kézenfekvő a következtetés: ha a teljesítményelv nem a fontosságának megfelelő súllyal szerepel az ösztönzésben, akkor szükségszerűen kapnak mind nagyobb hangsúlyt a bérdifferenciák alakulásában azok a bértényezők, amelyek önmagukban nem automatikusan hordoznak teljesítményi elemeket. így például a hierarchia elv, a munkahelyen eltöltött szolgálati idő, a papíron igazolt képzettség, a felettes szubjektív értékítéletei és így tovább. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az ösztönzési rendszer teljesítménycentrikussá formálása, s ezáltal a munka- szervezetek dolgozói munkábani magatartásának a munkahelyi feladatokra történő visszacsatolása csak akkor valósítható meg, ha a bérezési és jutalmazási mechanizmus képes a különböző dolgozói csoportok érdekeit megfelelően egyeztetni. Ebből a szempontból különösen jelentős a szervezeti hierarchia különböző szintjeinek egymás közötti, és a munkásokkal megvalósuló érdek- egyeztetési folyamata. Amennyiben ez az érdekegyeztetés nyílt, a különböző érdekek megjelenését egyaránt biztosító légkörben történik, és a minden érintett fél számára egyaránt elfogadható kompromisszumok kialakítására már a bér- és egyéb anyagi viszonyokat érintő döntési folyamatokban kerül sor, jelentősen előre tudunk lépni a jövedelmek teljesítmény szerinti elosztásában. DR. ROZGONYI TAMÁS szociológus (Vége)
