Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-23 / 223. szám
B tfÉPÜJSÁG 1980. szeptember 23. A sportolás és a munka mindig összhangban állt Ötvenéves fennállását ünnepelte az NSE Kié tiltás és ünnepi közgyűlés A jubileumi szervező bizottság vezetője, Füzesi Pál baráti beszélgetésre hívta az egyik irodahelyiségbe a volt játékosokat, ahol ismét megelevenedett a múlt: — 'Siklóson játszottunk és már csak egy perc volt visz- sza, 0-0-ra állt a mérkőzés. Az első félidőben öcsém megsérült és a játékvezető megkérte, hogy segítsen neki, legyen a partjelzője. Tehát az utolsó percben közvetlen a szögletzászlónál ment ki a labda, de dobást kellett volna ítélni. Intettem öcsémnek, aki jelezte, hogy szögletrúgás következik. A játékvezető megítélte és ebből értünk el gólt, középkezdésre már nem volt idő, így nyertünk 1-0-ra — emlékezett vissza Orosz Lajos. Egy másik vette át a szót: — Bonyhádon nyertünk 5-1-re és a közönség kővel dobálta meg az autónkat. Akkor örültünk, hogy kenyeret és szalonnát vihettük magunkkal, ez volt az ennivalónk. — Komlón 11-0-ra nyertünk és az erdőn át kellett menekülnünk — így Leicht Ádám. nács elnöke köszöntötte és rövid beszédet tartott. Többek között a következőket mondta: — Nem kívánok e szép jubileum, eseményekben gazdag történetének krónikása lenni. Minden méltatásnál többet mondanak azok a most bemutatásra kerülő archív felvételek, melyeket egykoron a sportot kedvelő, az egyesületet tisztelő és szerető gondos és művészi kezek örökítettek meg számunkra. Az egyesület fél évszázada ma már történelem. Része, értéke nemcsak az egész magyar sport történetének, de művelődésünk történetének is. Mert a sport is alkotóeleme kultúránknak, műveltségünknek. Szép lenne, jó lenne, ha az a hit és lelkesedés, mely nagy múltú sportegyesületünket, az elődöket, a sportolókat és a szurkolókat oly hosz- szú időn át fűtötte, tovább élne az utódokban, tovább gazdagítva a nagymányoki sport, a magyar sport, a magyar kultúra történetét. Szinte percek alatt megtelt a kiállítási terem. A vendégek között — többek között — ott láttuk Herczig Gábort, a megyei sporthivatal vezetőjét. Mindenki nagy elismeréssel nyilatkozott a szervező bizottságról, mely a kiállítás anyagát összegyűjtötte, azt megszervezte. Nagy tetszést váltott ki dr. Dimb László naplója, mely a megalakulástól kezdve, harminc éven át feljegyezte a mérkőzések krónikáját, egy-egy izgalmasabb mozzanatát. Gölcz Pál nyugdíjas, valamint a nagymányoki brikettüzem lelkes kollektívája a jubileumhoz méltóan vette ki részét az összegyűjtött anyagok feldolgozásában. Fotónagyítások mutatták be a két alapítót, Pintér Ernőt és dr. Dimb Jánost éppúgy, mint Glöckler Józsefet, aki már az első bajnoki mérkőzésen védett és azt követően hosszú-hosszú éveken át őrizte a nagymányoki kaput. Ő is ott volt a megnyitón és úgyszólván .mindenki, aki még életben van. Mert sajnos, az elmúlt évtizedben sokan eltávoztak közülük... így például: Pálfi Aladár, Tóth István, Khizi Ferenc, Leipold György, Kákonyi István. Az alapító tagok közül is ott voltak néhányan: Glöckler József, Leicht Ádám, Martini Mátyás, Klausz Ferenc és Klausz Béla. A fiatalabb generációból néhány ismerős: Baumgartner János, Wéber Ferenc, Dormány László, akiket az NB I-be is többször hívtak, de ők hűek maradtak a klubhoz. Megérkezett Orosz Lajos is, sőt Komlóról Allesch Ödön, aki hosszú éveken át volt a nagymányoki egyesület elnöke, Móricz Mihály 18 évig volt Nagymá- nyokon postamester és lapunk tudósítója. Most nyugdíjas, Gyönkön él, de ellátogatott e nagy eseményre. Ott láttuk Ferencz Józsefet, aki 1948-tól nyolc éven át volt a csapat intézője. Budapesti Törekvés, a Goldberger, a Magyar Pamut, a Magyar Acél, a Kiskunhalas, és a Baja szerepelt. A tablón egy érdekes kép: 1962. Tolna megye válogatott—Fejér megye válogatott 1-0. A képen a következők: dr. Ábrahám László edző, Molnár, Hücker, Ulrich, Cser, Garamvöl- gyi, Koleszár, Wéber, Szegedi, Szépvölgyi, Márkus, Flá- ding. Ferencz József is mesélt egy sztorit: — Pécsen játszottunk, ahol mérkőzés után az ellenfél meghívott bennünket vacsorára. E'lborozgattunk és amikor fizetésre került a sor, a pécsi intézőnek nem volt pénze, tőlem kért kölcsön. Adtam, és kértem, küldje meg postán Ferenc József névre. Három nagy múlva megjött a nagymányoki postára a pénz, de a jelekből ítélve a pécsi barátom elfelejtette a nevem, mert a címzésen ez állt: Rákóczi Ferencnek. Ismét visszalátogattunk a kiállítási terembe. Belelapoztunk az első harminc év feljegyzéseibe. A Kis Újság 1933. augusztus 2-i számában a következőt lehetett olvasni: „1932. decemberében a kis Tolna megyei községben bányarobbanás tizennégy halálos áldozatot követelt. Itt páratlan fejlett sportélet folyik, egy-egy mérkőzésen ezer ember is a sportpályán van. Nagymányok az ország egyetlen helye, ahol a nézőtéren mindig a fejkendős nők vannak többségben.” ■ Néhány lappal odébb egy kimutatás, me.lyből kiderül, hogy a bajai alosztályban például a Az öregfiúk csapata. Balról jobbra, álló sor: Enoch, Pa- latinusz, Wusching Á., Molnár, Wusching J„ Takács, Moser, Tresch, Mányoki, Wéber I., Keller, Süveges, Lamuth, Róth, Wéber II., Dóbiás, Pásztor. Alsó sor: Klemm, Baum- bartner, Füzesi, Bikszegi, Kozma, Németh, Bajza, Szekeres, Dormány. Öten a régiek közül. Elöl, balról jobbra: Glöckler József, Leicht Ádám, Martini Mátyás. Hátul: Klausz Ferenc, Klausz Béla. Orbán Lajost köszönti a gyárvezető-főmérnök, a vezér- igazgatói dicséret alkalmából A Sportkör elnökének beszámolóját hallgatják a résztvevők A jelenlegi nagymányoki labdarúgócsapat tven éve, hogy megalakult a Nagymányoki Sportegyesület. Dr. Dimb János körorvos, valamint Pintér Ernő alapította a bányászközségben a sportegyesületet. A fél évszázados jubileum alkalmából nagyszabású ünnepségsorozat volt Nagymányokon. A hét közepén az NB Il-es Komlói Bányász labdarúgócsapata látogatott Nagymányokra baráti találkozóra — labdarúgómérkőzésre. A találkozót 8-2- re az NB II-esek nyerték. Szombaton a nagymányoki öregfiúk a komlói öreg- fiúk csapatát látták vendégül, mely 4-4-es eredménnyel ért véget. Az előmérkőzésen a nagymányoki női labdarúgócsapat a kisvejkei lányok ellen nyert 1-0-ra. Szombaton este az öregfiúk baráti találkozón vettek részt. Vasárnap két órakor a pártházban ünnepélyes keretek között nyitották meg azt a kiállítást, melyen fotókkal, újságcikkekkel bemutatják az NSE 50 évét. A vendégeket Teleki Istvánt, a községi ta40—50 éves fotók a kiállításon Az egyik ismerős visszainvitál az asztalhoz: — Ezt nézd meg. Nagymányok— Paks 14-0. Hogy mikor volt ez? Hamar megtaláljuk a dátumot: 1951. júniusában. Füzesi Palinak többszöri kérésére sikerült csak rábírni — úgy négy óra körül :— a társaságot, hogy hagyják abba a kiállításon a nézelődést és menjenek a sportpályára, mert kezdődik az Aparhant elleni bajnoki találkozó. — Menjünk, majd a héten délutánonként ismét eljövünk, hogy gyönyörködjünk a kiállításban — így az egyik látogató. Hát ami azt illeti, a vasárnapi játékukkal nem kápráztatták el a közönséget a nagymányokiak, így kénytelenek voltak beérni a sovány döntetlennel az Aparhanttal szemben. Közvetlen a mérkőzés után a népes csoport megindult a bányaüzem étkezdéjébe, a jubileumi közgyűlésre. A szervező bizottság nevében Füzesi Pál köszöntötte, a vendégeket, majd Lelovics Pál gyárvezető-főmérnök, a sportkör elnöke mondott beszédet. Egyperces néma felállással adóztak azok emlékének, akik nem érhették meg ezt a napot, majd röviden áttekintette az elmúlt ötven év jelentősebb eseményeit. Ebből megtudtuk; a nagymányokiak először a Tóth Já- nos-vándorkupán szerepeltek, NSE néven. A csapat színe zöld-fehér volt, mely napjainkig is megmaradt. A játéktér a bányatelepi orvosi rendelő előtti terület volt. Az első sikerek hozzájárultak, hogy társadalmi összefogással létrehozzák a jelenlegi pályát és a csapat a délnyugati csoport pécsi alosztályában szerepelhessen. A főbb állomások: 1932—36.: pécsi alosztály. 1936—40.: bajai alosztály. Majd négy éven át az NB III. dél-nyugati csoportja következett. A fel- szabadulás után ismét területi bajnokság, majd a Tolna megyei bajnokság következett. A csapat háromszor nyert bajnokságot és kísérelte meg az NB II-be jutást. Egyszer egy gólon, míg a következő évben gólkülönbségen, múlott, hogy nem sikerült feljutni. A csapat tekintélyét fémjelzi, hogy 1953- ban Tolnán 2500 néző volt kíváncsi Nagymányok játékára, és amikor a Szekszárdi Dózsa látogatott a bányászközségbe, 3000 fizető néző volt. Lelovics István hangsúlyozta: — Az egyesület életében a sportolás és a munka mindig szoros összhangban volt és ezt a szempontot továbbra is előtérbe helyezik. A gyárvezető-főmérnök ünnepi beszédét követően okleveleket és tárgyjutalmakat adott át. Vezérigazgatói dicséretben részesült Wusching Ádám elnökhelyettes, valamint Orbán Lajos ügyvezető elnök. . A gyűlésen részt vett és felszólalt Márton Pál, a Szekszárdi Dózsa elnöke, míg Allesch Ödön a Komlói * Bányász nevében köszöntötte a résztvevőket. Martini Mátyás az egykori labdarúgók nevében mondott köszönetét a szervezőknek, a vezetőknek a megemlékezésért, a kellemes órákért. Az ünnepségsorozaton szépen emlékeztek meg a múltról, megköszönve a sok fáradtságot, az önzetlen munkát mindazoknak, akik oly sokat dolgoztak a .. község sportja érdekében. — Ny —
