Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-21 / 222. szám
1980. szeptémber 21. Képújság 3 Takarékossági hónap Az Országos Takarékpénztár Tolna megyei Igazgatóságán kapott tájékoztatás szerint az idén október 31-én is megrendezik a világtakarékossági napot, sőt a korábbiaktól eltérően a következő' egész hónapban nagy gondot fordítanak arra, hogy felhívják a figyelmet az általános értelemben vett takarékosság, s a beosztó életmód jelentőségére, így a hosszabb időre tervezett eseménysorozat lehetővé teszi: egész októberben napirenden tartják a takarékosság egyéni és népgazdasági jelentőségét, a „Takarékosság — gondtalanabb élet” jelmondat jegyében. A hónap országos megnyitójára október 1-én Budapesten és Sopronban kerül sor. Megyénkben a fő rendezvényt október 15-én este a mözsi Oj Élet Tsz-ben tartják, ahol a tolnai OTP-fiók körzetében lévő négy termelőszövetkezet, a tolnai, a mözsi a bogyiszlói és a faddi közös gazdaság vezetői, szocialista brigádjai, KST-vezetői tanácskoznak. Két előadás hangzik el a takarékosság mezőgazdasági és népgazdasági jelentőségéről. Októberben számos más eseményre is sor kerül, így például az iskolákban osztályfőnöki órákon népszerűsítik a takarékosságot, s ismét nagyobb hangsúlyt kap az, hogy mennyire hasznos a KST-k megalakítása a tsz- ekben is. A Szekszárdi Skála Áruházban október 6—11-ig gyermekrajz-kiállítást rendeznek, amelynek egyik témája: takarékosság a családban; Bonyhádon pedig október 27- én a helyi gimnáziumi és szakközépiskolai tanulók játékos vetélkedőn vesznek részt a takarékos életszemlélet kialakításának fontosságáról. Az említetteken kívül október 30-án Dunaföldváron OTP-, takarékszövetkezeti és postai dolgozók szakmai vetélkedője lesz; október 31-én az OTP-fiókokban ünnepi műszakokat tartanak, s a világtakarékossági N nap első Tolna megyei újszülöttjének 2 ezer forintos betétkönyvet ajándékoznak. Tolnáról hódítja meg a világát a Bóres-csepp? Egymillió üveggel kér az NSZK — érdeklődnek a japánok Száz vagon gyógynövény exportra Nagy vállalat a Herbária. Tizenöt üzeme működik szerte az országban, közülük egy a tolnai. Egy, de az egyik legfontosabb. Ne vágjunk az igazi szenzáció elébe, maradjunk egyelőre a hagyományos tevékenységnél. Elsőként Csatordai József üzemvezető volt a kalauzunk. Azt mindenki tudja miná- lunk, hogy a gyógynövény kincs. Gyűjtik is, akik gyűjtik. Rendszeresen kevesebben, a bodza- meg a hárs- szezonban viszont több mint ezren. Számításukat bizonyára megtalálják, hiszen évről évre visszatérnek. A gyűjtést, felvásárlást — hellyel-közzel még a szárítást is — az ÁFÉSZ végzi, mint a Herbária legbiztosabb partnere. A vadon termő gyógynövények között (nem teljes a lista) a sláger a fehér mályva, az ezüsthársvirág, meg a rutafélék. És természetesen, szezonálisan, a bodza. Itt mindent eldönt, hogy mennyi termett az isten szabad ege alatt. Ezért kell hát némely keresett növényfajtát termeszteni. A termesztett növények (megint csak a teljesség igénye nélkül) majoránna, izsópfű, levendula, macskagyökér. Ezek adják a nagy tételeket. Van még más huszonöt fajta, általában évi egy vagonnál kisebb mennyiséggel. A macskagyökér egyébként importpótló, ennek előtte a Biogal külhonból szerezte be a szükséges mennyiséget. Azért kell termeszteni, nem megelégedve a természet ajándékával, mert igen nagy az igény. Itthon is, külföldön is. Tavaly, a hazai igények kielégítésén túl száz vagon gyógynövényt exportált a Herbária, csak Tolnáról. Ebből öt vagonnyi volt a mályva, ennek kezelését most átadták a szekszárdi telepnek. A feldolgozás a vevő igénye szerint történik. Van, amikor csak szállítanak, előkészítést végeznek, van, amikor fogyasztás előtti állapotban lévő terményt szállítanak. A cél a fogyasztásra kész termék eladása. Megyénkből is, országosan is, a gyógynövények nyolcvan százaléka megy exportra. Nem kevés devizabevételt jelent ez hazánknak. TOLNA LESZ A BÉRES-CSEPP HAZÁJA Az érdeklődés nagy, a tatabányai üzem kicsi. Ugyanis eddig ott gyártották a sok vitát kiváltott, de azóta dia- dalutat bejárt Béres-cseppet. A jövőben csak a tolnai üzem készíti majd, természetesen egyéb aromák és kozmetikumok mellett. sikeréhez nem férhet kétség és akkor a jövő negyedévben már zöld utat kap az NSZK felé is a „Béres”. Az üzem teljesítménye, egyelőre 25 ezer üveg lesz naponta. Hogy évente menynyit jelent ez, számoljon utána aki akar. Nem kis meny- nyiség, nem kis bevétel. Óriási az érdeklődés Japánban, ebben a vonatkozásban még a licencvásárlás is szóba került. De ez a vállalat belső dolga. Apropó, el ne felejtsük: a Béres-csepp ügyében önálló exportjogot szeretne szerezni a Herbária. Sokan vannak, akik esküsznek a Béres-cseppre, legalább annyian, akik hisznek benne, még többen, akik bizakodnak, mások várnak és remélnek. Tekintélyes orvosok nyilatkoztak mellette. Palcsó József műszaki fejlesztési osztályvezető nem csupán bízik, hanem biztos a sikerben. Az újságírók ezt nem tehetik, legfeljebb azt mondják: remélik, így lesz. Magyarországon évi 600 ezer üveg volt az igény. Az ördög tudja, mennyi volt ebből a valóságos hazai kereslet, hiszen folyt a csencselés, hízott a feketepiac, s főként áramlott ki az országból a „csodaszer”. Magyar forintos áron. Bolond, aki ezt a helyzetet fönntartja. Nos a Herbária nem volt az. Megszületett a döntés: üzemet létesíteni Tolnán. Házilagos kivitelezésben négy (!) hónap alatt felépítették az üzemcsarnokot. Hollandia, Svájc már kapott Béres-cseppet, viszont az NSZK egyszerre és mindjárt egymillió üveggel kér. Persze csak akkor, ha eredményesen befejeződik a toxikológiai kísérlet, állatokon; annak bizonyítására, hogy a szernek semminemű utóhatása nincs. Egy ideje már folyik a kísérlet, a gyártók szerint Ami az összetételt illeti, any- nyit elárulunk, az alkotóelemek oldott fémsók, összesen tizenhét komponensből áll ösz- sze a Béres-csepp. Az arányok, a sorrend, a hőfok, nos ezt találja ki, aki tudja. Nekünk se árulták el. Csupán érdekességként, írásunk végére hagytuk az alábbiakat. Aki kozmetikummal be akar törni Franciaországba, a Dior, meg a Chanell hazájába, az kösse föl a fe- héreneműjét. A Herbáriának sikerült. Bánfi-hajszeszt már szállítanak áz idén Frankhon- ba. Ezt sajnos nem Tolnáról. De tőlünk. LETENYEI GYÖRGY Fotó: GOTTVALD KÁROLY Desztillált vizes mosás, majd töltés Útra készen a Béres-csepp A különböző komponensek bemérése Miskolc o A városi lapban az első cím, amelyen megakad a tekintetem, a következő „Interpellál a Középszer utca”. Tudom a „szer” szó értelmét és eredetét, de itt mégsem ez jut eszembe. Hanem bizony a középszerűség, amit az ország második legnagyobb városa valósággal áraszt magából. Úgy érzi, az utas, hogy a méretek túlnőttek a terveken és a lehetőségeken is. A Tiszai pályaudvar előtt, a város legmozgalmasabb pontján, csúcsidőben a forgalom megoldatlan és egyben reménytelen. A legfontosabb utcában, mely Széchenyi nevét viseli, úgyszintén. A miskolciakat édeskevéssé vigasztalhatja, hogy ezzel szemben a diósgyőri vár restaurálása remek, Lillafüred és Miskolc-Tapolca gyönyörű, az autós pedig a Bükkfennsíkon az ország tán legszebb útján juthat el Egerbe. Az átlag miskolci sejthe- tőleg épp oly lelkes kiránduló, mint amilyen ambícióval túrázik az átlag szekszárdi a Sötétvölgyben. Ehelyett inkább hobbikertjeinek hódol, amivel most a miskolciakra utaltam. Az új épületek se javítják a képet, kivéve talán az Ernőd felé lévő részt. 100 méterre átellenben a Tervező Vállalattal, az álmodern utcafront mögött gaz, ütött-ko- pott szükségjátszótér. Amíg a pádon ülve szalonnázom, bánatos megjegyzésekkel illetjük a helyzetet az UE 13-52 rendszámú Skoda tulajdonosával. ö, beljebb lakik, ahol még ekkora játszótér sincs, ezzel szemben ott van az a betonborzalom az Avas-szálló mellett. Láttam-e? Mondom, hogy nem, de hasonló győri példával szolgálhatok. Ő ott nem járt, de ezt okvetlenül nézzem meg. így történik, igaza volt. A félig kész monstrum szűkíti az amúgy is szűk utcákat és valósággal ráfekszik Rákóczi szemben lévő, valamikori szép szállására. Ne Jegyünk azonban igazságtalanok és ne feledjük hogy itt egy régen volt kizárólagos gyárváros birkózik az igazi nagyvárossá válás gondjaival. Eszembe se jut sokadikként megemlékezni arról, hogy bizony 3 levegő rossz és egyhamar aligha javul, a Szinva patak pedig nem sok örömet okozhat a környezetvédelem illetékeseinek. Ehelyett szándékosan elkezdem keresni a jót, a szépet és igazán nem kell sokáig kutatnom. Ott az Avas. Az Avas egy 234 méter magas hegy, inat próbáló kaptató a város közepén, de ha az ember nekiveselkedik a hegymászásnak, halmozott gyönyörűségek jutalmazzák. Fentről a városkép ugyanis megváltozik, egy nagyváros messziről többnyire szép. A tv-tornya — presszóstól — belesimul a tájba és szerencsére egyáltalán nem „üti” Miskolc legszebb műemlékét, a már a XIII. században is állt templomot és a különálló, gyönyörű harangtornyot sem, mely ugyan sokkal késebbi. Ez a XVI. századot jelentő kor. A leereszkedés tiszta gyönyörűség. Zegzugos, kanyargó utcák, présházak, pincék. Ősi szőlőkultúra máig élő jelei, emellett a szorgalomé is. Itt nincs lösztalaj, mint megyénk most nagyon távolinak tűnő székhelyén, viszont van andezit, amelybe 50—60 és még több méter hosszú pincéket vájni nem lehetett könnyű munka. Több száz pince van, melyek idegenforgalmi vonzóerejét már egy ideje felismerték es remélhetőleg a jövőben még csak fokozzák. Van „Zöld Béka”, „Alabár- dos”, „Törpe”, „Bortanya” és lehetne még jóval több. Esetleg arra is gondolva, hogy a turisták jelentős része nem dollárkötegekkel érkező újgazdag észak-amerikai, vagy bizsukészítő a Váci utcában. A szerényebb módúaktól származó haszon, noha szerényebb ugyan, de azért mégis csak: — haszon. (Folytatjuk.) ORDAS IVÁN Fotó: DACZÓ JÓZSEF Avasi pincesor
