Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-20 / 221. szám

1980. szeptember 20. NÉPÚJSÁG 3 Baktai vélemények - a Baktáréi Mivel gyalogolni jó, végig­sétálok a szekszárdi Mun­kácsy utcán, megállók a kór­házi fűtőmű táján és élve­zem a látványt. A látvány ugyanis innen szép. A lent­ről, utcaszintről, tájtakaró há­zak megfelelő magasságúak- nak tűnnek, a színek nekem nem bántják a szememet és a különböző szintű épületek csoportosításával is megbé- külök, éppen azért, mert azok csoportosítva vannak. Ez persze csak egy sétáló véleménye, a lakótelep pedig lakva jó (vagy rossz). Mivel nem csupán testsúlycsökken­tő, egészségügyi ődöngés a dolgom, hanem konkrét fel­adatot is kaptam, azt igyek­szem jártomban-keltemben kitudakolni, hogy a baktaiak mit kaptak a várostól, mit várnak tőle és mit adnak ők maguk. Közeledve igazolva látom azt a teóriámat, mely szerint a részletekben rejlik az isten. Ezt úgy értve, hogy apró dol­gok összessége befolyásolja az élet és közérzet (és valószí­nűleg a közélet) egészét. Az Alisca utcában például nem kell a gyerekkocsik tolásával kínlódni, mert a lépcsőknél mindenhol rézsűket építettek. Aminek híját pár éve még kifogásoltam, most már van szépszámú „mini” játszótér is. Hinta, csúszda, asztalite­nisz, sőt rönkvár. Mi hiányzik tehát? — Az átvágó utak kiépíté­se! (Fiatalasszony, gyerekkel, óvodába rohantában.) Ne kelljen a szerpentineken kacskaringózni! — Egy becsületes, nagyobb bolt! (Sántikáló, idősebb bá­csi, csomaggal.) — Ha posta nem is, de pos­taláda! (Többen, köztük egy Három város — Balassa­gyarmat, Salgótarján és Eger — egyetlen közös jogcímen kerül ugyanabba a fejezetbe. Mindhárom nagyjából észak­déli irányú völgyekben fek­szik, ami rányomta bélyegét a múltjukra, de érződik jele­nükön is. Utóbbiban főleg a közlekedési szempontokat értve, ami nem teszi könnyű­vé a megközelítést. Főleg an­nak nem, aki mint jómagam, ragaszkodik a vasúthoz és a három — egyébként alaposan különböző — várost folyama­tos útvonala láncára kívánja fűzni. asszony, aki a Fáy utcában lakik.) — Húsellátás! (Ezt a ma­szek élelmiszerben tulajdo­nosnője mondja, de azt mái nem, hogy enélkül is volt elég baja a KÖJÁL-lal és a kereskedelmi felügyelettel.) Tagadhatatlan, hogy a szol­gáltató ipar felvonult, nagyon szépszámú helyben lakó, ki­tűnően dolgozó kisiparos formájában. A Textiltisztító és Ruházati Vállalat a Fáy utcában felvevőhelyet nyi­tott, a Szolgáltató Ipari Szö­vetkezet pedig női fodrász­üzletet, mely déltől este 8-ig van nyitva. Van zöldséges­bolt, dohánypavilon, mind­kettő magánkézben. — Ha panaszra akarnak menni, ki a tanácstagjuk? Balassagyarmat szép, na­gyon gondozott és egy kissé bánatos. Valamikor itt volt a török terjeszkedés végső ha­tára, már nem hódoltatás, hanem csak pusztítás formá­jában. Gyarmat (valószínűleg csak általam vélt) bánatossá­ga azonban aligha ebben gyö­kerezik. Az épületek szinte kivétel nélkül azzal a rendel­tetéssel készültek, hogy egy megyeszékhely intézményei­nek adjanak otthont, Gyar­mat pedig már éppen 30 éve nem székhelye Nógrád me­gyének. A Palócföldnek azonban máig fővárosa, ahol A kérdésre pontosan öt esetben teljesen egyforma, né­ma csend és tanácstalanság a válasz. Végigjárom az Alis­ca utca nagy házainak hegy­felőli oldalát. Hét lépcsőház­ban hét hirdetőtábla, szép egyöntetűséggel iskolai rajz­táblákból alakítva. Valameny- nyin hirdetik magukat és szolgálataikat a kisiparosok Egyiken se a tanácstagok. (Tájékoztatásul: 26. sz. kör­zet — Bródy, Barátság és Alisca utca páros oldala. Ta­nácstag: Tokaji Mihályné. 28. sz. körzet: — Fáy, Cseri Já­nos, Allende utca. Tanácstag: Varjas János. 29. sz. körzet: Május 1., a Barátság u. egy része és az Alisca utca párat­lan oldala. Tanácstag: Frey István.) különös kegyelettel őrzik a kvaterkázó kedvű keserű Nagy Palóc, Mikszáth Kál­mán emlékét. Van szobra, emléktáblája rögtön kettő is és róla elnevezett művelődé­si ház. Kevés magyar író áll hozzám olyan közel, mint ép­pen Mikszáth, szélsőségesen osztozom a balassagyarmati­ak iránta tanúsított elfogult­ságában. (Mellékesen szólva, a régi megyeháza, ahol ő épp úgy hivatalnokoskodott, mint jóval korábban egy másik szellemóriás, Madách Imre, riem lehetett épp a legvon­zóbb munkahely.) Nagyon gazdag a balassa­gyarmati Palóc Múzeum. „Egy völggyel odébb”, a Tarján és Salgó patakok partján lévő Salgótarján olyan formában, ahogyan ma látható, huszonhét évvel ez­előtt — amikor először jár­tam itt — nem létezett. Zsú­folt, a szűk völgyben egymás­hoz bújó és ezzel csak még zsúfoltabb összhatást keltő, bizony cseppet se vonzó bá­nyászváros dereng fel emlé­keimben. A helyiek csodákat mesélnek az újjáépítés-újjá­születés időszakáról, de szer­vezettségéről is. Most talán az elképzelhető legmodernebb magyar középváros fogadja az állomást elhagyó vendéget. (Mondanom se kell, hogy Hild-érmes!) A modernség az intézmények összpontosításá­ra is vonatkozik és azt ered­ményezi, hogy Salgótarján ta­lán az egyetlen település, ahová egyes egyedül sétál­ni merem invitálni a láto­gatót. Egyetlen kör járat árán az ember érinti a postát, a két áruházat, a megye könyv­tárat, a megyei művelődési — Mi hiányzik még? A legbölcsebb válasz az Allende utca 10. sz. előtt, egy idős nénitől származik, aki a brikett maradványait gereb­lyézi befelé a pincébe: házat, IBUSZT, az Idegenfor­galmi Hivatalt, a Karancs- szállót, a városi tanácsot. Ami engem illet, számomra a szál­ló kissé túlságosan magas, bár a tér egészével harmoni­zál. A megyei könyvtár átri­umos elrendezése, udvarán a Melocco-szobor, viszont maga az összhang. „A harmadik völgy” váro­sával, Egerrel más a helyzet, Egerről mindenki tud. Erről Gárdonyi Géza gondoskodott, aki nélkül Dobóék hősiessé­gének csak Tinódi állította emlékét birtokolnánk, ami bizony nem a legolvasmá­nyosabb a ma emberének: „Megcsendeszőle ostrom az törésön, De földbástyát mindenfelől erőssen, Vijják, ostromolják terekek vakmerőn, Dobó futamék bástyába hertelen. Ott minden népét erősen biztatja, Az köveket asszonynépvel hordatja, Fáradt népnek csöbörrel . borát hordatja, Viadalhoz azzal jobban támasztja.” (Eger vár viadaláról való ének.) Dobó István persze nem volt valami kispénzű, alren- dű várkapitány, aminek esetleg hinni hajlamosak len­nénk. Nagyhatalmú, dúsgaz­dag főúr, akinek régi várka- pdtányi lakhelyén látható sír­köve arcvonásait is megőrizte az utókornak. Eger természetesen nem átutazó célpont. Nem sokkal ottjártam idején fejeződött be a nyári egyetem, de a vá­ros szinte az év minden sza­kában olyan látványosságok­kal szolgál, hogy azoknak — Mindent nem lehet egy­szerre elvárni! Való igaz. De azért a ko­rábban felvetettekre válasz­ként Sztárcsevity Ervintől, a városi tanács elnökhelyette­sétől : — Már a Népújság is meg­írta, hogy az 500 négyzetmé­teres ABC-áruház alapozása megkezdődött. A jövő év el­ső felében adják át. Gyógy­szertár nyitására egyelőre nincs lehetőség, de orvosi rendelőre az egyik bérházi lakásban igen, 1981 elején. Az iskola, óvoda, bölcsőde, ami egy ekkora lakótelephez nél­külözhetetlen, 1983-ra épül fel. A tereprendezés folyik. Ami a rövidítésre alkalmas átjáró utakat illeti, azok egye­lőre valóban jórészt a járó­kelők ösztönös terepérzéke révén létrejött csapások. Emellett pedig potenciális társadalmi munkalehetőségek is. Az Alisca utcai telefonfülke rendbehozatala társadalmi úton — sajnos — elképzelhe­tetlen, bár tönkretétele (nem fogadja be a forintos érmét, letörték a polcát, hiányzik a könyv) megtörtént. Igaz — társadalomellene­sen. egy napot szentelni vétek. Ha nem is olyan töménység­gel, mint Sopron esetében, de erre a városra ugyanaz vo­natkozik, ami a műemlékeket illeti. Csak, míg Sopron a magyar középkor városa, ez elsősorban a hazai barokké. Egerből többféle úton el le­het jutni Miskolcra. Autóval a Bükkön át, vissza a fővo­nalra és úgy a gyorssal, vagy az idő múlásával nem törőd­ve, egyenesen tovább a völ­gyön Putnok irányába. Ez talán a legszebb hazai vasút­vonal, elgondolkoztató, hogy miért nincs jobban bekap­csolva belső idegenforgal­munkba. Igaz ugyan, hogy a Bükk nem a budai hegyvi­dék és az Istóllóskő megmá­szására, de még az erdei ba­rangolásokra is csak felké­szült természetjáróknak taná­csos vállalkozniuk. (Folytatjuk.) ORDAS IVAN Dobó István síremléke A NEB életéből Az ifjúságpolitikai célokat szolgáló pénzeszközök fel- használását ellenőrizte a Pak­si járási-városi Népi Ellen­őrzési Bizottság. E címszó alatt a tanácsok szakigazga­tási szerveinek a költségve­tésében előirányzott összeg, a vállalatok, szövetkezetek be­fizetési és az ifjúsági társa­dalmi munkájából önkéntes befizetés alapján befolyt ösz- szegek, az állami ifjúsági alap céljellegű átutalásai szere­pelnek. Ennek a pénznek a fel- használásáról különféle és különböző szintű jogszabá­lyok rendelkeznek. Ezeknek a jogszabályoknak a betartá­sát ellenőrizte elsősorban a városi-járási népi ellenőrzési bizottság. Az összegek szám­szerűségét és azok felhaszná­lási területét tíz gazdasági egység önjelentéséből mérték fel. A vizsgálatot két évre visz- szamenően végezték el Pak­son, Dunaföldváron, Nagydo- rogon, Bölcskén, Németkéren és Gerjenben. Az önjelentést adó gazdasági egységeket is ezeken a településeken vá­lasztották ki. A tanácsok közigazgatási szervei ismerik a rendelke­zéseket, azonban ezek végre­hajtásáról igen különbözőek a nézetek és a megvalósuló gyakorlat is. A tanácsok anyagi erőfor­rásaik szerint képeznek ugyan ifjúságpolitikai alapot, de ezt nem ők kezelik, hanem tá­mogatás címén utalják át a helyi KlSZ-szervezeteknek, vagy más tömegszervezetnek. Annak felhasználásáról aztán már a tanácsok nem tudnak, de a tájékoztatást a tanácsok általában nem is igénylik. A pénz képzésénél nem veszik figyelembe a helyi ifjúság létszámát és az aktuális fel­adatokat, sőt, a vizsgálat nem szerzett olyan tapasztalato­kat, hogy az összeg lebontása előtt a helyi tanács bárkivel ' is konzultált volna a követ­kező évi pénz nagyságáról. Kivételek azért vannak. Paks városában az alap felosztásá­ban — tehát abban, hogy mennyit kapjon az MHSZ, KISZ, úttörőcsapat — minden évben részt vesz a KISZ, sőt, ez az elosztás a KlSZ-bizott- ság ülésén történik, ahol je­len van a helyi pártszervezet képviselője. Azért arra is van példa, Németkéren, hogy a KISZ- alapszervezet és az úttörőcsa­pat vezetőjével megbeszélik, milyen célra lehet felhasznál­ni az átutalt összeget. Nem kis összegről van szó, tehát indokolt, hogy ezt meg­gondoltan, tervszerűen osz- szák fel és a felhasználásról is tudjon a tanács. Pakson 50 ezer, Nagydorogon 45 ezer, Bölcskén pedig 15 ezer forint támogatást kapnak a fiatalok. A munkahelyek is jelentős összegeket fordítanak ifjúság- politikai célra, de nem képez­nek külön alapot, hanem a jóléti, szociális, esetenként a részesedési alapból utalnak át pénzt, többnyire a KISZ- szervezetnek. A NEB az ésszerűbb gaz­dálkodásra hívja fel a figyel­met és egy javaslattal is él. Szerintük célszerű lenne, ha a helyi gazdálkodási egysé­gek saját ifjúsági alapjukból is hozzájárulnának a közös­ségi alaphoz, mert így széle­sebb körben, gazdagabb prog­ramot lehetne kialakítani. Ajánlatos volna továbbá, ha a helyi pártszervezet, a KISZ és a tanács minden év­ben konzultálna a feladatok meghatározásáról.-s. -n. Fotó: B. J. Magyarország, vonatablakból Városok, völgyek, vonatok o A Baktai házak és háztetők felülről Az eszmecserék egyik fóruma a bolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents