Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
XXX. évfolyam, 221. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. szeptember 20., szombat Mai számunkból A NEB ÉLETÉBŐL (3. old.) ÍGY KÖZLEKEDTÜNK AUGUSZTUSBAN (4. old.) OLVASÓSZOLGÁLAT BAKTAIVÉLEMÉNYEK — A BAKTÄR0L (3. old.) Ha változik a szerkezet A divatos kifejezések korát éljük. Az újságolvasó, a rádióhallgató, a tv-néző napról napra értesülhet az energiaválságról, a hatékonyság fontosságáról, a begyűrűző árakról és egyéb gazdasági fogalmakról. E kifejezések közé tartozik a termékszerkezet-váltás is, amely — mint olvassuk-halljuk — létkérdés, nem halogatható tovább, s amelynek elmulasztása gondjaink-bajaink egyik gyökere. De hát mi is e követelmény lényege, mit jelent a vállalati termékszerkezet (mi több: annak váltása), miféle belterjes ügy ez, országos méretűvé duzzasztva? Vajon mekkora bizalommal ülnénk le annak a fogorvosnak az amúgy is félelmet keltő székébe, aki lábbal hajtott fúrógéppel munkálkodna kínos lassúsággal fogsorunk rendbetételén? Gyanítom, megkérdeznénk tőle: „Doktor úr, a nyolcvanas években, ilyen középkori módon?!...” S mit szólnánk hozzá, ha akadna, .agy vállalat, amely hagyományaira, begyakorlottságára hivatkozva a villanyfúrógépek helyett szívós kitartással ama lábbal hajtottat készítené? Kétségbe vonnánk a vállalat vezetőinek realitásérzékét. E fúrógéppélda húsba — ha úgy tetszik, „csontba” — vág, de tán érzékelteti: nem lehet olyan érv, amely a tegnapelőtt technikáját konzerválhatná. A struccpolitikát folytató vállalat elavult gépeiyel szó szerint önmagát fúrná meg. Túlontúl végletes példára hivatkoztam, vélhetik egyesek; ám a fúrógép-hasonlat legfeljebb annyira torzít, amennyire a nagyító felnagyítja az apró hibát is. Képletesen szólva sok helyütt készül még ma is ama lábbal hajtott masinához hasonló, korszerűtlen, alig-alig eladható termék. Mondani sem kell: elsődlegesen e vállalatokat^ nyomasztják a gazdálkodás gondjai, többnyire náluk ráfizetéses a termelés, ők nem fizetnek tavasztájt nyereséget dolgozóiknak, készítsék azok bármilyen lelkesen és szorgalmasan a senkinek sem kellő őscikket. Magyarországon különösképp vétek olyan gyártmánynyal előállni, amely a kor színvonala mögött kullog. Kétszeresen is az: részint mert gazdaságunk nyitottsága feltételezi a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódásunkat (leegyszerűsítve: nekünk nyersanyagokra, korszerű gépekre és iparcikkekre van szükségünk, az importhoz szükséges pénzt viszont csak exporttal — kelendő cikkekkel — tudjuk előteremteni), másrészt, mert gyártmányaink nem csekély része külföldön vásárolt gépen készül, s importanyagot is tartalmaz. Az értékeset pazaroljuk tehát, ha kevésbé értékeset készítünk Vele, vagy kevésbé értékesbe építjük be. Nem ritkán emiatt válik ráfizetésessé a termelés: többe kerül az előállítás, mint amennyit a késztermékért kapunk. Vitathatatlan: annak a vállalatnak könnyebb a helyzete, amelyik hagyományaira építve fejlesztheti termékeit (ha a fúrógépet gyártó cég továbbra is fúrógépet gyárt, de immár nem lábbal hajtottat, hanem ma villanymotorral működőt, holnap pedig talán számítógéppel vezéreltet). De lehet, hogy ama bűvös termékszerkezetet alapjaiban kell megváltoztatni (a fogfúrásnak csupán szenvedő alanya, s nem értője vagyok: elképzelhető, hogy más országok gyártói már ma olyan elismer* masinákat kínálnak, amelyek elviselhetővé teszik a fogtömés eddigi tortúráját, s balgaság volna e tekintélyes cégekkel konkurrálni). Olykor csupán a falak meg az emberek maradnak meg: az elavult helyébe más, új, korszerű termék lép. Vannak hagyományos, márkás cikkeink. A Herendi Porcelángyár étkészleteit, dísztárgyait világszerte keresik, s jobbára azt kérik ma is, amit a múlt században megismertek, megkedveltek. A herendieknek a kivívott rang, a minőség védelme az érdekük, a Hollóházi Porcelángyárnak viszont az ilyen-olyan mokkáskészletek és vitrinbe való nippek helyett kellett mást — kelendőbbet, értékesebbet — produkálnia. A hetvenes évek második felében jelentek meg újdonságaikkal a világpiacon — sikerrel. S — maradván a kerámiaipari példáknál — a Romhányi Cserépkályhagyár (a cserépkályhák iránti igény apadását felmérve) csak úgy tudott életben maradni, ha a rekonstrukcióval egyidejűleg termékeit is újra konstruálja. Neve jelzi a változást: a rétsági üzem Romhányi Építési Kerámiagyár emblémával kínálja a lakásépítésnél keresett burkolólapokat, s egyéb új cikkeit. Az Ikarus az autóbuszait korszerűsíti, a tegnapelőtti Vadásztölténygyár viszont Videoton néven tegnap még csak rádiókat, televíziókat, ma pedig már mindinkább számítógépeket is készít egykori termékei helyett — s még példálózhatnánk a megújulás különféle útjait bemutatva. Ám kanyarodjék bármerről bármerre is az út. az irány csak egy lehet: előre. Ellenkező esetben nincs- i:ovább-táblá parancsol megálljt: „zsákutca”. FÖLDES TAMAS MTESZ műszaki hetek Losonczi Pál Ankét az újitómozgahmról A Bonyhádi Cipőgyár ifjúsági klubjában az újítómozgalom fejlesztéséhek gyakorlati problémáiról és lehetőségeiről tartottak előadást a műszaki hetek keretében tegnap délután. Baricz István, a Bonyhádi Cipőgyár iparjogvédelmi előadója előadásában az újítómozgalom fejlesztését gátló tényezőkről és azok elkerüléséről, valamint a mozgalmat elősegítő határozatokról beszélt a meghívottaknak, Bony- hád város ipari vezetőinek, valamint az iparjogvédelemmel foglalkozó szakembereknek. Az előadás után bemutatták az országos. bőrfeldolgozóipari újítási kiállításra, vállalati újítások alapján készült termékeket, így autóscipőket is. A meghívottak üzemlátogatáson is részt vettek. sá Zanzibár szigetén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács baráti látogatáson Tanzániában tartózkodó elnöke pénteken reggel Dar es Sa- laamból Zanzibárba repült. Ez az indiai-óceáni sziget 1963-ig brit protektorátus volt és az 1964-es egyesüléskor lett a köztársaság része. Érkezése napján az Elnöki Tanács elnöke megtekintett egy tejüzemet és látogatást tett a Tanzániai Forradalmi Párt zanzibári központjában és ideológiai intézetében. Losonczi Pál a szombatot és a vasárnap délelőttöt pihenéssel tölti a Manyara-rtó- nál. A tó égi környéke ugyan Tanzánia' kisebb nemzeti parkjai közé tartozik, gazdag vadállománya miatt azonban világszerte ismert. Az Elnöki Tanács elnöke vasárnap este tér vissza Dar es Sálaamba és folytatja hivatalos programját. A kubai-szovjet űrpáros felkészült az összekapcsolásra Magyar-indonéz tárgyalások Dr. Mochtar Kusumaatmad- ja, az Indonéz Köztársaság külügyminisztere pénteken a Külkereskedelmi Minisztériumba látogatott, ahol megbeszélést folytatott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel a magyar—indonéz külkereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről. A tanácskozáson részt vett Imrad Idris, az Indonéz Köztársaság magyarországi nagykövete. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke pénteken az Országházban fogadta az indonéz diplomácia vezetőjét. Az eseményen jelen volt Házi Vencel külügyminiszter-helyettes. Ugyancsak a Parlamentben Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke fogadta az indonéz külügyminisztert. A fogadáson jelen volt Púja Frigyes külügyminiszter. Mindkét fogadáson részt vett Imrad Idris. A szívélyes légkörű tárgyalásokon a két ország helyzetéről, s időszerű nemzetközi kérdésekről folytattak eszmecserét. Dr. Mochtar Kusumaat- madja délután a Kohó- és Gépipari Minisztériumba látogatott. Az indonéz külügyminisztert Soltész István miniszter fogadta. Megbeszélésük során a két ország gazdasági és ipari együttműködése bővítésének lehetőségeiről tárgyaltak. A látogatáson jelen volt Imrad Idris. Reddi Moszkvába látogat A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására 1980 szeptemberének második felében hivatalos, baráti látogatásra a Szovjetunióba érkezik Nilam Szand- zsiva Reddi indiai köztársasági elnök. Csehszlovák, lengyel, NDK- beli, bolgár, magyar és vietnami kollégáik után csütörtökön este a kubaiaknak gratuláltak a Moszkva melletti repülésirányító központban összegyűlt újságírók: a hetedik Interkozmosz-expedíció tagjaként kubai űrhajós indult a világűrbe. Amaldo Tamayo, a kubai légierők 38 éves alezredese a Szojuz—38 fedélzetén hajtja végre űrutazását tapasztalt szovjet pa- parancsnok, Jurij Romanyen- ko irányításával. A Szojuz—38 űrhajósai a Jó termés ígérkezik a szed- resi Hunyadi Tsz 267 hektáros silókukorica-tábláján. Ez ideig mintegy 350 vagon siló- kukoricát szállítottak be a szövetkezet hidjai szakosított szarvasmarha-telepének betokéső esti indítás után az első három Föld körüli fordulatot űrhajójuk hermetizáltságá- nak, berendezései és rendszerei működésének ellenőrzésére használták fel. A negyedik fordulat idején pályamódosítást hajtottak végre: a Szal- jut—6—Szojuz—37 űrkomplexumét megközelítő magasságú pályára álltak. Innen pénteken újabb manőverekkel közelítették meg az űrállomást olyan távolságig, ahonnan a további közelítés és végül az nozott silóterére. Ha az időjárás a továbbiakban is kedvez, néhány nap múlva sikerül betakarítani a még lábon álló 167 hektárról is a termést. A szövetkezet silótakarösszekapcsolás már automatikus rendszerben történik. Romanyenko és Tamayo első kozmikus munkanapja a késői start miatt pénteken reggelig tartott: könnyű vacsora után, magyar idő szerint fél 6-kor tértek csak nyugovóra. Az indulás fáradalmait azonban délután fél 5-ig alaposan kipihenhették, és ezután felkészültek a második erőpróbára. . Lapzártakor a Szojuz—38 űrhajósai befejezték az előkészületeket az űrállomással való összekapcsolásra. mány-igénye 700—750 vagon. Ezt a mennyiséget ebben az évben maguk termelték meg. A betakarításban egy Heston és egy E—280-as silókombájn dolgozik. Silókukorica-betakarítás Szedresen Újítási pályázat alapján szerelt gyártósor Súlyos erőgépekkel tömörítik a silót
