Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-18 / 219. szám
1980. szeptember 18. NÉPÚJSÁG 5 ÉpítőtáborI gyorsmérleg Jól dolgozlak a fiatalok m *r ■ rr w r Szoloorzes Hagyományokról - fiataloknak A mécsvilágnál víg nóták kerekedtek FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK A KISS együttes A teljes őrültség — talán e két szóval jellemezhető legjobban az amerikai KISS együttes. A kemény rockzenét játszó csoport 1973-bíam ailakult Paul StenTey és Gene Simons vezetésével. Hívásukra csatlakozott az együtteshez Ace Frehley szcflógitáros és újsághirdetés révén a dobos, Peter Chris». A két alapítótag ötlete volt a ,.Horror rockshow” létrehozása. A démoni smink, amivel színpadra léptek, ma már védjegyük. 75-ben sikerült berobbanniuk az élvonaliba, ördögien kifestett arcukkal és remek keményrock muzsikájukkal hatallmas popszenzációként váltak ismertté Amerikában. Ezután hamar megkedvelte őket Európa és Japán is. A nagy show-együttesként szá- montartott csoport tagjai öltözetük és kifestett arcuk mellett bevetik a haitáskeités egyéb zajos és látványos eszközét is. A százperces program ideje alatt állandó a füst. tűzijáték. A rakéták robaját 75 ezer watt hangerő ellensúlyozza. A színpad berendezéseit csipogó, krómozott anyagból állítják össze. Dalaik közül nálunk az ,,I was made lovim you” volt legutóbb a sikerlisták előkelő helyezettje. Kindl Véget ért a nyár, befejeződtek a középiskolás építőtáborok. A végleges összegzés, minden tapasztalat és tanulság összegyűjtése még hátravan, de a táborvezetőségek már beszámoltak az illetékes KISZ-bizottságoknak arról, hogyan dolgoztak a fiatalok a nyáron. A Tolna megyei diákok négy országos építőtáborban vettek részt, Cegléd mellett Cifrakerten, Hatvanban, Biatorbágyon és Horton a Fáy-tanyán. Cegléden mind a négy csoportot a megye adta, a többi helyen más megyéből is táboroztak. Volt ezen kívül két szakmai tábor, kőműves és lakatos szakmunkástanulók részére, a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatnál, illetve a Lenin Kohászati Művekben. Ez utóbbi két tábor időtartama beleszámít a nyári szakmai gyakorlatba, éppen ezért ezeket a fiatalokat szakoktatók kísérték el. Ez a forma a legújabb, és a kezdeti tapasztalatok kedvezőek. A tanulókat szakmunkában foglalkoztatták. akik ki is tettek magukért, és kiváló minőségű munkát végeztek. A változatosságnak örültek, hiszen egy számukra ismeretlen nagyüzemben végezhették gyakorlatukat. A többi táborban változó és változatos munkát kaptak fiataljaink. Végeztek aktuális szőlőmunkákat (kötözés, hajtásválogatás), dolgoztak kukoricásban és volt gyümölcsszedés is. Ez utóbbi csak az utolsó turnusokban, de ennek kizárólag az időjárás volt az oka, mivel késett az érés. Hatvanban a konzervgyárban zömmel exportra induló konzerveket csomagoltak és raktak fel a szállítótargoncákra a táborozok. Biatorbágyon a fiúk vasúti töltést javítottak. Két helyi — vagyis megyei építőtáborban is dolgoztak a diákok, Tamásiban 69- pn lóversenypályát építettek, Bonyhádon pedig általános iskolai sportudvar készült 59 középiskolás közreműködésével. Az országos táborokban, beleértve a szakmaiakat is, 1481 Tolna megyei középiskolás és 201 úttörő dolgozott. Ez utóbbiak a nyolcadik osztályt elvégzettek közül kerültek ki. A jelentkezéshez képest a megjelenés 88 százalékos volt, ami nem kiemelkedő, de nem is rossz, legfeljebb azon lehet csodálkozni, hogy aki nem akart elmenni az építőtáborba, az miért jelentkezett. Akik viszont elmentek, kitettek magukért, kiválóan dolgoztak. A munkájukra sehol egyetlen építőtáborunkban sem volt panasz, szinte általános, hogy 100 százalék felett teljesítettek fiataljaink. A ceglédi gazdaság kérte, hogy máskor is a megyéből jöjjenek hozzájuk táborozok. A Hatvani Konzervgyárból pedig egyenesen olyan hírek érkeztek, hogy ott építőtábo- rosok még soha ilyen jól nem dolgoztak, mint az idén. A szekszárdi egészségügyi szakközépiskolások érték el ezt az eredményt. Cegléden pedig több mint tíz középfokú tanintézet diákjai dolgoztak. Dicsérő oklevelet és háromezer forintos vásárlási utalványt kapott a szervezésért, a munkában való részvételért, a paksi Vak Bottyán Gimnázium, a Szekszárdi Egészségügyi Szakközépiskola és a bonyhádi Petőfi gimnázium. A legjobb brigádokat helyben jutalmazták a gazdaságok, turnusonként a legjobbak Velencén nyaralhattak. Fegyelmi ügy kettő volt az építőtáborokban. Mi szerencsére nem csatlakozhatunk az országos vitához, ami a Magyar Ifjúságban kezdődött, hogy vajon mitől ilyen gyenge a fiataljaink munkafegyelme. A szekszárdi 505-ös szakmunkásképző három tanulóját kellett hazaküldeni, és a gyönki Tolnai Lajos Gimnázium egy lánybrigádját, a tábor rendjének a megsértéséért. Nekik sem a munkájukkal, hanem a magatartásukkal volt a baj. Általában jó volt az ellátás, a szállás, és a szórakoztató programok. Ahol kevesebb jutott ez utóbbiból, ott a fiatalok megoldották maguk. Azokban a gazdaságokban, ahol már vannak táboroztatási tapasztalatok, zökkenőmentesebben mentek a dolgok, mint azokon a helyeken, ahol most tanulja a gazdaság a diákok alkalmazását. Természetesen nagyon sok múlik a helyi táborvezetőségen is. Az idén sajnos kevés pedagógus vállalt táboroztatást a megyéből. Jövőre többet szeretnének közülük beszervezni ebbe a szép pedagógiai feladatot is kínáló munkába. Mert még alig ért véget az idei, már készülnek is a következő tábori szezonra. A diákok munkájára szüksége van a népgazdaságnak, és ez nem szólam és táborcsalogató, hanem tény. Az idén 58 ezer diák munkáját kérték a gazdaságok, 56 ezren jelentkeztek és 52 ezren dolgoztak is. Ügy hírlik, a következő nyárra már 93 ezer diáknak tudnának munkát adni. Csak oda szervez a KISZ építőtábort, ahol a munka mellett a legjobb körülményeket tudják biztosítani a diákoknak. Ihárosi Termelést segítő tevékenység: mondaná a mai közgazdász. A néprajzos nyelve más módon fogalmaz. Neves Sráköz-ku tatóktól tudjuk, hogy a szőlőőrzésnek hagyományai voltak a sárközi fiatalok körében. Erre 1639-ben már utalást találtunk Veres- marty Mihály bátai apát — gyűjteményében. Később 1883-ban Garay leírása már mondával magyarázza és a „nagy mohácsi veszedelem”- től származtatja. A decsi Széli András bácsik, Berékai Éva nénik elbeszélései, Békás nénik dalai pedig személyes élményt adnak az egykori hagyományról. Learatták már a tiszta búzát / szánto- gatják annak a tarlóját / a csűrök is már megszólamod- tak / a leányok szőlőpásztor- kodnak — hangzik a „högyi nóta”. A sárközi szőlőőrzésnek gazdasági alapja volt. A régi mocsaras vízivilágból madarak röppentek fel a közelben érésben lévő szőlőt megdézsmálni. Ilyenkor a fiatalok, elsősorban lányok segítettek a csőszöknek szőlőt őrizni, madarat hessegeti. E segítőmunka egyben társas szórakozásra is módot adott. Madárriogatás mellett sütöttek, főztek. Dolguk végeztével estefelé érkeztek a legények. Ma is bujkáló örömmel emlékeznek a mesélők, hogy amikor a Nap a hegy mögött nyugovóra tért, a hálótanyában megvetették a zizegő szalmát és mécsvilágnál víg nóták kerekedtek. Ezek őrzik napjainkban is az egykor volt hagyomány mivoltát, amelyek így szőlőérés idején a sárközi népiegyüttesek műsoraiban évről évre megmegelevenednek. Szöveg és rajz: DECSI KISS JÁNOS ülöm es walosag Ketten az egykori IV. B-bŐI Hét éve érettségizett a szekszárdi Garay János Gimnáziumban a harminckét tanulóból álló IV. B. osztály. Egy tűz az osztály tablóját eltüntette az öreg falakról. * Dr. Katona Károlyné, egykori osztályfőnökünk: — Hogyan lát bennünket hét év múltán? — Nem volt mindenkinél megalapozott a pályaválasztás. — Súroltuk talán a „fellegek határait”, vagy némelyikünk fel is próbált kapaszkodni rá? — Nem egészen így értem. Többen rákapcsolhattak volna, hogy elérjék céljaikat. Amire én megkaptam az osztályt, mindenkinél kialakult a pályaválasztás iránya, amit elsősorban nem mi, hanem a szülők és a divat határoz meg. Ettől ti sem voltatok mentesek. — Mit érzett az ötéves találkozón? — Kíváncsian vártam, hogy mit akartok magatokból megmutatni. — És amit mutattunk? — Nem volt kellemetlen a viszontlátás. Egyenként egészen jól el tudtam beszélgetni veletek, de az osztály egésze más volt. Mondjam azt, hogy nem volt ideális? Beszélgettetek, csoportonként elkülönülve. Nem talált mindenki egymásra. — Akkor úgy éreztem, hogy a rövid „helyzetjelentések” nagyon az anyagi jellegű híradások szintjén mozogtak. — Hogy érted? — Van lakásom, van autóm, vagy ebből a kettőből előbb- utóbb meglesz valamelyik — ez hangzott el. — így volt. Arról nem nagyon vallottatok, hogy terveiteket miként valósítottátok meg. Mert nem az autó és a lakás volt akkor elsődleges nálatok. * Aki most beszélni fog: Kapási Juliannának hívják. — Lakásod van? — Nincs. Szüleimnél lakom és itt Szekszárdon, albérletben. — Autód van? — Én nem vettem. — Ezeket csak azért kérdezem, mert így kezdődtek a találkozón a helyzetjelentések. — Hallottam róla, akkor én Algériában táncoltam a csoporttal. — Mit csinálsz, ha nem táncolsz? Kapási Julianna — Otthon vagyok szüleimnél. Esetleg olvasok, vagy tv-t nézek. — 1973 óta mi történt veled? — Jelentkeztem a Pécsi Tanárképző Főiskolára, de nem vettek föl. — Mit éreztél akkor? — Semmit. Talán örömöt, hogy továbbra is táncolhatok a szekszárdi néptáncegyüttesr ben. — Nem értelek. — Én mindenáron pedagógus akartam lenni. A tanítást választottam életcélomnak. A sikertelen felvételi után a szekszárdi aísóvárosi óvodában dolgoztam képesítés nélküli óvónőként. Ott megszerettem azt a pályát, majd társadalmi ösztöndíjjal a Kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetben végeztem. A szekszárdi újvárosi óvodában folytattam a munkát. Vissza jövetelem után azonnal visszatértem a táncegyüttesbe és tanulni kezdtem. Táncházvezetői tanfolyamra iskoláztak be Budapestre. Ezzel párhuzamosan itthon is végeztem egy hároméves tanfolyamot. Most táncházvezetői és tánccsoportvezetői működési engedélyem van, a megyei művelődési központban dolgozom; ott tanítok néptáncot. — Óvónői munkád ezek szerint csak hiánypótlás volt. — Valahogy így. Továbblépésre mindenképpen szükségem volt. Ez volt egy biztos pont. —: Milyen osztály voltunk? — Átlagosztály, semmiben se különböztünk a többiektől. Az eltelt idő alatt, ha valaki erős volt és hajtani tudott, az el is érte célját. A lányok közül, úgy érzem, né- hányan egyedül vannak. Azok, akik itt a városban, kis hivatali munkájukat végzik, már feleségek és anyák. A többiek tanulás közben nem vették észre, hogy telnek az évek. — És te? — Mindaddig nem völt magánéletem, amíg észre nem vettem, hogy eltáncoltam az időt. de akkor már késő volt. Most visszamenekültem a táncba. Habár, még semmi nincs későn! — Megéri ez neked? — A végső válasz, mindig csak az igen. Szerintem az életben1 a legelső a munka, ezután jöhet minden más. — Sikeres embernek tartanak. — Ha ez egyáltalán siker, akkor boldog vagyok, mert elértem, amit akartam: a tanítást. A kívülállók csak azt látják, hogy szinte körülutaztuk a világot. Az egész munkából az csak a látványosság. • Imi olyan emberekről, akikkel az ember négy éven át együtt koptatta az iskolapadot, kényelmetlen, de szép dolog. „Remélem, minket kihagysz az egészből!” — mondta egyik osztálytársam. Igaz is, a tiltakozás többet árul el mindenféle felajánlkozásnál. * Aki most beszélni fog: Komjáthi Gábornak hívják. — Ma, szeptember 12-én, mit végeztél? — Egész nap trágyát hordtam. Hajnali ötkor keltem, megetettem és megpároltam az állatokat. Ezután a következő etetésig hordtam a trágyát. — Egy városlakó ember önszántából földművelővé változott. — Nincs ebben semmi. A mi családunkban nem furcsaság a földművelés. — Azért az mégsem tipikus, hogy valaki a középtávnál hátat fordítson az egyetemnek és ezt az utat válasz- sza. — Úgy érzem, hogy ma már nem nagyon köti magához a város az embereket. Abból a körből származó élményeket, amit az emberek a városban kapnak, azt én Fácánkertben, gazdálkodás közben is elérem. — Vegyészmérnöknek készültél. Legalábbis mi így tudtuk. Hátraarcot csináltál? Komjáthi Gábor — Ez nem hátraarc! — Akkor micsoda? — Életvitelváltozás. Azt akartam elérni, hogy éljek. Azzal, hogy megekézek egy darab földet, azután egyéni dolgaimat csináljam. Nekem nincs kimondottan csak munka az életemben, mert nekem ez az egész az életem. — A gimnáziumban szép jövőt jósoltak neked a tanárok, de mi is... — Az ember a bölcsődéből az óvodába megy, majd onnan a különböző iskolákba. Ezzel azt mondom, hpgy aki nem rendelkezik önálló akarattal és ítélőképességgel, az nem sokat tud magáról. — Ezek szerint, nem ismerted 18 éves korodban saját magadat? — így van. Szüleim, iskolatársaim és jó képességeim, valamint ítélőképességem hiánya vezetett a Veszprémi Vegyipari Egyetemre. — Később jutottál valamire az önkeresésben? — Voltam sok minden: kútásó, tetőfedő, dolgoztam múzeumban és egy-két vegyi- gyárban is. Amatőrfilmeket is csináltam, de rájöttem arra, hogy kevés az élettapasztalatom. Végül oda jutottam, hogy az a legszebb, amikor az ember élete örökös tevékenységben telik. A tevékenység az maga legyen a munka, de olyan formában, hogy se munkának se szabad időnek ne érezze az ember, hanem egyszerre mindkettőnek. Éhnek a formáját én a földművelésben találtam meg. — Gábor, hogyan tovább? — Jól gazdálkodni, szépen és okosan élni. Szép családdal. — Szoktál álmodni? — Én nem az álomból csinálok valóságot. Az én valóságom olyan legyen, hogy szépet álmodjak. Mások előtt talán érthetetlen ez a lépés, de mindenki másképpen találja meg vágyait. De a valóságot is mindenkinek magának kell megkeresnie és végig is csinálnia. Volt egyszer egy osztály. Átlagosztály volt. A napos a reggeli jelentésnél mindig harminckét osztálytársról jelentett. Négy év együtt-tanulás, a közös örömök és a diákcsínyekkel eltöltött órák ma már mindenkinek csak villanásnyi időre térhetnek vissza A középiskolás évek is sokat veszítenek jelentőségükből, mihelyt az ember átlépi a családalapítás bűvösen komoly határkövét. A napos most így jelent: 1973-ban a IV. B.-ből harminckét diák lépett az útra. Ki-ki araszolgat, fut, rohan, vagy száguld, a maga által választott, a maga, vagy a körülmények által megváltoztatott úton. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS
