Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-14 / 216. szám

ia^püjsäg

1980. szeptember 14.

Mai sportműsor

Asztalitenisz: A tolnai asztaliteniszezők folytatják szereplésüket Szolnokon.

Tájfutás: Pakson az imsósi erdőben 9 órától városi—járási egyéni tájfutóverseny.

Természetjárás: A természetbarát-szövetség versenye 9 órától. Gyülekezés Szek- szárdon a Béla téren, 9 órakor. Ütvonal: Szekszárd— Sötétvölgy—Haramia-forrás.

Atlétika: Tamásiban a

sporttelepen 11 órától járási serdülő B csapatbajnokság.

Teke: NB II.: A Dombóvári Spartacus Sopronban mérkőzik 11.30-kor.

Kosárlabda: NB II.: A bá- taszéki csapat Fűzfőn lép pályára 11.30-kor. A Bonyhádi Botond együttese Szombathelyen, a Tanárképző ellen mérkőzik. A Dombóvári VSE a Szigetvárt fogadja 10.30- kon.

Sakk: I. osztály: Paks— Szedres, Dombóvár—Duna- földvár, TÁÉV—Tamási, II. osztály: Magyarkeszi—Györ- köny,. Simontornya—Báta- szék, Báta—Bonyhád, Tolna —Regöly, Decs—Paks II., Bölcske—Bogyiszló.

Kézilabda: Megyebajnokság: Nők: Dalmand—Tamási 9-10, Kerekes—Török, SBTC—Szekszárd II. 9.30—

10.30, Agócs—Várni. Mado- csa—Dombóvár 10, Niki— Szentes. Férfiak: Fadd— Nagydorog 10, Mátrai— Schalli. Nógrádi SE—Duna- földvár 10, Kincses E.—Szabó.

Motocross: A szekszárdi motorosok Sümegen szerepelnek meghívásos versenyen.

Kajak-kenu: Dombodban 9 órától folytatódik a C típusú országos minősítőverseny.

Labdarúgás: NB II: A Szekszárdi Dózsa a Péti MTE csapatát fogadja 16.30-kor. A Dombóvári MSC-hez a Veszprémi Bakony Vegyész látogat. Kezdés: 16.30.

Labdarúgás: megyebajnokság: Tamási—Fadd 16.30,

Schaffer. Kisdorog—Pincehely 16.30, Győrfi. Paks— TÁÉV 16.30, Baranya megyei hármas. B. Pannónia—Dombóvár 16.30, Kleiber. Báta- szék—Tengelic 16.30, Kiss. Dunaszentgyörgy—Bonyhád 16;30, Pauer. Ozora—Nagy- mányok 16.30, Paplauer. Aparhant—Tevel 16.30, Ritzel.

Labdarúgás: serdülő-bajnokság: Tevel—Aparhant 10, Kuti. Bonyhád—Sz. Dózsa II. 10, Fritschi. Fadd—Bátaszék 10, Bencze. Pincehely—Dunaszentgyörgy 10, Szabó. Dombóvár—B. Pannónia 10, Kormos. Sz. Dózsa I.—Paks 10, Lugasi. Tamási—Kisdorog 10, Dabi.

Labdarúgás, körzeti bajnokság: Madocsa—Németkér

16.30, Proszkai. Dunaföldvár —Alsótengelic 16.30, Albert. Paks II.—Simontornya 16.30, Kákái. Pálfa—Nagydorog

16.30, Horváth. Kajdacs— Bölcske 16.30, Farkas. Gyönk ^-Tolnanémedi 16.30, Horváth. Pusztahencse—Gerjen (Nagydorogon) 16.30, Kunfalvi. Szedres—Bogyiszló 16.45, Taba. Kéty—Kakasd 16.45, Pál. Zomba—B.-varasd 16.45, Unyatinszky. Alsónána—Ci- kó 16.45, Dobra. Báta— őcsény 16.45, Ruppert. Tolna —Izmény 16.45, Vass. Sió- agárd—Győré 16.45, Antlifin- ger. Nak—Kocsola 10, Kré- mer. Kurd—Iregszemcse

16.30, Kuti. Kisvejke—Kapós- szekcső 16.30, Esés (Mucs- fán). Döbrököz—Hőgyész

16.30, Gerencsér. Attala—Zá- vod 16.30, Horváth. Dalmand —Szakcs 16.30, Dörnyei.

Hatszögletű sakk Európa-bajnokság

A bátaszéki Rudolf László sikere Londonban

Amikor a lengyel Wladis- law Glinski megalkotta hatszögletű sakktábláját — írásunk főszereplője még nem élt. Amikor viszont Glinski

— akit a világháború zivatara Angliába sodort — 1973- ban a nyilvánosság elé lépett a hexagonális sakkjátékkal

— a bátaszéki Rudolf László

figyelmét már a donyeci műszaki egyetem tantárgyai kötötték le. Szó sem volt persze hűtlenségről, hogy a gimnazistaként megkedvelt

sportágnak, a sakknak teljesen hátat fordított volna. Ellenkezőleg. Laci a Szovjetunióban, tanulmányai folytatása közben szerzett első osztályú minősítést. A versenyzés, az évfolyamtársakkal vívott partik mellett kedvenc szórakozást nyújtott számára a levelezési sakkfeladványok megoldása is. Arra azonban álmában sem gondolt, hogy évek múltán szoros barátságba kerül majd a hatszögletű sakktáblával is.

— Egészen pontosan 1980. márciusáig — mondja beszélgetésünk elején Rudolf László, az újdonsült Európába jnoki ezüstérmes. Időközben ugyanis nemcsak, hogy megismerkedett az újfajta sakkjátékkal, hanem annak

első kontinensbajnokságán második lett Londonban.

— Hogyan is kezdődött ez a siker?

— Márciusban még katonáskodtam, amikor az Inter Press Magazinban olvastam egy cikket a hatszögletű sakkról. A cikk végén közöltek egy címet, miszerint az érdeklődők bővebb információért a varsói Hexagonalne Sakk Klubhoz fordulhatnak. Érdekelt az újszerűség, írtam a megadott címre. Nagy örömömre szolgált, amikór a lengyelek megküdték a részletes tájékoztatót, amelyből megtanulhattam a szabályokat is — emlékezik a bátaszéki fiatalember.

— Nem sokkal később letelt a Katonaidő.

— Igen. Júniusban leszereltem. Az egyik barátommal gyakorolgattuk a játékot, variáltuk a -játszmákat. A lengyel klubtól kapott ismertetőt kísérőlevélben tudtomra adták, hogy augusztus közepén Angliában megrendezik a hatszögletű sakk I. Eu- rópa-bajnokságát. Egyre inkább megszilárdult bennem az elhatározás: részt veszek a londoni viadalon. Üjabb levél a lengyel klubnak, amelyben közöltem elhatározásomat. Egyszóval rajtuk keresztül neveztem. Július 5- én érkezett meg az angol

Rudolf László

Hexagonal Szövetség meghívása.

— Szinte mesébe illő gyorsasággal követték egymást az események.

— Valóban. Mindezidáig csak terveztem, reménykedtem. A hivatalos meghívás birtokában viszont már „nem volt mese”. Gyors költségvetés, melyből kiderült: a repülős utazásról azonnal le kellett mondanom. Saját zsebből csak vonatra futotta, a londoni „retúrjegy” így is 6500 forihtba került. Már- már minden együtt volt, amikor kiutazásom a megyei sporthivatalnál kis híján megfeneklett. Az útlevélhez szükséges eszmei jellegű javaslati kérésemet az írásbeli kérvény benyújtását követően sem támogatták. Hangsúlyozom, nem anyagi támogatást kértem, csupán a szokásos javaslatot, amit végül is munkahelyem, a KSH SZÜV Szekszárdi Számítóközpontjának vezetője megadott. A rendőr-főkapitányságon a legnagyobb segítőkészséggel találkoztam, meghívó útlevelemet szinte soron kívül rendezték.

— Most már valóban minden együtt volt a hosszú utazáshoz.

— Augusztus 5-én délután ültem vonatra Budapesten és másnap este érkeztem Londonba, ahol a pályaudvaron kellemes meglepetésemre vártak a verseny házigazdái. Az egyéni versenyek kezdete előtt rendezték a kétfordulós angol—lengyel csapatbajnokságot. Az első öröm a Lengyel Kultúra Házában — az EB színhelyén — ezzel kapcsolatban ért: semleges résztvevőként a két ország találkozójának versenybírói tisztségére engem kértek fel. Augusztus 11-én aztán négy ország nyolc versenyzője — 3 —3 angol és lengyel, 1—1 osztrák és magyar — részvételével kezdődött meg az Európa-bajnokság küzdelemsorozata.

— Körmérkőzéseket játszottak?

— Nem. Két négyes csoportot alakítottak ki sorsolással. A csoportokon belül körmérkőzésekre került sor, majd, a csoportok 1—2. helyezettjei keresztbej átszottak egymással, s végül a két győztes vívta a döntőt.

— Rudolf László számára kedvezett a sorsolás?

— Számomra a nyitány

egybeesett a 25. születésnapommal. Kissé szorongva ültem asztalhoz, első ellenfélnek mindjárt az angolok első számú favoritját, Brian Towerst kaptam —, de sikerült legyőznöm. A második fordulóban a lengyel Marek Mackowiak ellen döntetlent értem el. Harmadik ellenfélként az angol David Woolley következett, vele szintén

megosztoztunk a ponton.

Összesen két pontot gyűjtöttem, s ez elég volt a csoportelsőséghez. Az elődöntőkkel folytatódott ezután az EB. Itt a másik csoport 2. helyezettjével, Piers Shepperson- nal játszottam és az ö legyőzésével kerültem a döntőbe. Ismét Marek Mackowiak volt az ellenfél. Ezúttal nem sikerült .megismételnem a csoportmérkőzéseken ellene elért döntetlent. A 68. lépésben nyert a lengyel fiú, övé lett az arany-, enyém pedig az ezüstérem. Ha elutazásom előtt ismerőseim közül valaki azt mondta volna, hogy Londonban második leszek, hát kinevettem volna... Felejthetetlenül szép emlék marad számomra ez az angliai két hét.

Mielőtt elbúcsúztunk, arra kértem Rudolf Lászlót, hogy a teljesség igénye nélkül, avassa be olvasóinkat a hatszögletű sakktábla ismeretébe.

— Létrehozója, Glinski 91, szintén hatszögletű mezőnyre osztotta. A mezők három re osztotta. A mezők három színre oszlanak, a játékban színenként eggyel több futó és gyalog vesz részt, mint a hagyományos sakkban. Természetesen bővültek a lépéskombinációk lehetőségei is. Ezekről, s általában a hexagonális sakkozás valamennyi szabályáról szívesen adok felvilágosítást mindazoknak, akik ilyen igénnyel keresnek meg — mondta.

FEKETE LÁSZLÓ

Szeptember 28-án:

Autós

hegyi verseny

A megye autóssportjának fő mozgatói, az AFIT fiataljai, ismét hallatnak magukról: szeptember 28-án a megyei közlekedésbiztonsági tanács közreműködésével autós hegyi versenyt rendeznek. A verseny a Szekszárd melletti szálkai úton lesz, az útszakaszt lezárják a forgalom elől. A nézők, a gépkocsival érkezők a kijelölt helyen, az autóparkolóban hagyhatják gépkocsijaikat. A verseny két futamból áll. A zsűri a versenyzők jobb eredményét veszi figyelembe.

Négy kategóriában rendezik a hegyi versenyt. Az első: 500-tól 600 köbcentiig. A második kategória: 601-től 1100 köbcentiméterig. A harmadik kategóriában az 1101 köbcentitől 1450 köbcentiméterig, majd a nagykocsik kategóriájában az 1451 köb- centiméter feletti autók vehetnek részt.

A legjobbak díjazásban részesülnek, az oklevelek mellett kupákat, illetve tiszteletdíjat vehetnek majd át. ■ A hegyi versennyel kapcsolatban felvilágosítást ad: Csibi Attila, Szekszárd, AFIT.

Kempingtalálkozó

A Magyar Caraván Club Tolna megyei szervezete szeptember 20—21-re kétnapos szezonzáró kempingtalálkozót szervez a Dombóvár melletti Gunarason, melyre meghívta a Baranya és Somogy megyei szervezetek tagjait is. A megyei szervezet a TOLNATOURIST-tal közösen szeretné szélesebb körben megismertetni az idei évben felavatott guna- rasi kempinget, az egyre szépülő üdülőtelepiét és gyógyfürdőt, valamint lehetőséget biztosítani az 1980-as év túraprogramjainak értékelésére és a jövő évi programok előkészítéséhez.

A találkozó programjában városnézés, szalonnasütés, ismerkedési est és természetesen fürdés szerepel, rossz idő esetén a fedett fürdőben Azok, akik nem hoznak sátort, a kemping lakosztályaiban szállhatnak meg.

A Tolna megyei klubtagokat és minden érdeklődő^ várnak a rendezők. Jelentkezni a TOLNATOURIST- nál, szeptember 18-ig, valamint 20-án a gunarasi kemping portáján lehet.

Rozsdásodó pengék?

............................................................. .......................................—" '

V

ívósportunk az olimpiák tükrében

A Gerevich Aladárok. Elek , Ilonák, Kulcsár Győzők számlájára írható, hogy a hazai sportközvélemény igencsak hozzászokott«a pengeforgatók szerezte aranyaikhoz. Olyany- nyira, hogy alkalmanként még a világversenyek ezüstös bronzérmeit is kudarcként könyveltük el.

Jó, hogy ez így volt. S jó lenne, ha ma is így lenne. Ha az ezüstök, bronzok fényénél még nem kezdenénk önfeledt örömtánoba, nem gyújtogatnánk há'latüzet... Még akkor sem, ha az eredmény az adott pillanatban vallóban kalaple- vétélt igénylő, kitűnő teljesítmény. Az önkontrollnak, a tükörbe pillantásnak elvi jelentősége van ilyenkor. Nehéz, felelősségteljes feladat válogatott vívónak lenni Magyarországon ...

Vív ósportunk páratlan sorozata szakadt meg Moszkvában. Ami 1908 óta nem fordult elő: vívóink aranyérem nélkül tértek haza az olimpiai játékokról. És ez a tény már önmagában is minősíti a sportág hazai helyzetét, erejét.

A legfényesebb érem hiánya az átlagembert gyors értékelésre készteti: rosszul szerepeltünk Moszkvában. Az a két ezüst (Kolczonay Ernő és Maros Magda) és három bronz (Gedővári Imre, a kard-, valamint a női tőrcsapat) csupán szépségtapasz — mondhatja.

Persze, hasonló következtetésekre jut az alaposabban értékelő, elfogulatlan szakember is. Hiszen, bár furcsán hangzik, mégis igaz: aki figyelemmel kísérte a magyar vívók szereplését az elmúlt

évek világversenyein, az nem lepődött meg túlságosan a látottakon. Legfeljebb elszoino- rodott.

Igaz, semmi sem tarthat örökké, idővel a dicsőség is a múlté lesz. Az egyre jobban változó vivóvdlágban elkerülhetetlen, hogy alkalmanként éppen a mieinket porolják el, rajtuk csattanjon az ostor. (Megesett az olykor még a legendás elődökkel is.) Annak viszont okvetlenül szöget kell ütnie a fejünkben: újabban miért vagyunk minden változásnak kizárólag a szenvedő alanyai?

Mert nézzük csak az eredményeket !

Leggyöngébb fegyvernemünkben, a férfi tőrben nem sikerült a remélt felzárkózás: a csapat csak a hatodik helyet szerezte meg, s az egyéniben nem került magyar tő- röző a hatos döntőbe. Kardcsapatunk bronzérme csak a tájékozatlan szurkolót vezeti félre, valójában gyönge teljesítmény. Ráadásul az évközi nagy találkozókon kimagaslóan szereplő Gedővári Imre — a fegyvernem 'legnagyobb esélyese — sem menthette meg a magyar kard becsületét, csak harmadik lett... A legkeményebb fegyvernem, a párbajtőr felemás eredményt hozott számunkra: az egyéniben az ezüstérmes Kolczonay Ernő mellett a másik két magyar is jól vívott, ám a csapat — egészen elszomorító —: csak a nyolcadik lett.

Női tőrözőinkre nemigen lehet panasz: Maros Magda karnyújtásnyira volt az aranyéremtől, s az alaposan megfiatalított együttes bronzérme a várakozásnak mégfelelő teljesítmény.

Az összkép Viszont egyértelműen lehangoló. Elsősorban azért, mert visszaesésünket nem a nemzetközi mezőny előrelépése előzte meg (ami bizonyos mértékig „enyhítő körülménynek” számítana). Számottevő változás,

színvonal-növekedés nem történt a nemzetközi mezőnyben, következésképp visszaesésünk — valódi visszaesés. (Csupán annyi változás történt az élen, hogy a már leírt franciák négy (!) aranyat szereztek, ugyanakkor a vívó „nagyhatalomnak’1 számító olaszok kénytelenek voltak egyetlen ezüsttel megelégedni.)

A visszaesés okaitól máris szépen csengő elméletek keringenek a pástok mellett. Egyesek a gyatra lábmunkában, mások fizikai hiányosságokban, megint mások a rosz- szul „megvett” kvart-parádban vélik fölfedezni a magyar vívás rákfenéjét. Holott alighanem csak arról van szó, hogy a szakemberek, edzők, vezetők, versenyzők energiája nem egyirányba hat. A légkört gyakran mérgezik személyes villongások, viták, intrikák, szákmai ellentétek, -félfékenykédések ...

Mindenékelőtt ezen a téren kellene változtatni, hogy a magyar penge ismét régi fényében ragyogjon.

P. GY.

„Alapállás” a hatszögletű sakktáblán