Tolna Megyei Népújság, 1980. szeptember (30. évfolyam, 205-229. szám)
1980-09-14 / 216. szám
1980. szeptember 14. NÉPÚJSÁG 9 Korszerű autóbuszok Nagyipari technológia ■ egyéni kezdeményezés Az átriumos ház Az őszi szezonban sokan érdeklődnek az autóbusztúrák iránt. Akár belföldi, akár külföldi kirándulásra indulnak, sokat várnak a modern autóbuszoktól, amelyek kényelem, sebesség, biztonság tekintetében méltó versenytársai a személyautóknak. A korszerű autóbuszok tervezésénél általános törekvés az utastér teljes kihasználása; minél kényelmesebb — lehetőleg tetszés szerint állítható — üléseket és nagyméretű csomagteret igyekeznek kialakítani. A motort többnyire a vázszerkezet alá, középre vagy hátra, a kocsi farába helyezik, nem úgy, mint régen, a busz elejére. Mindenesetre az utastértől jól elszigetelik, s olyan megoldást keresnek, hogy ne zavarja a padló feletti terület célszerű elrendezését. A jármű méretét, súlyát, terhelését, a maximális tengely- nyomást nemzetközi szabványok határozzák meg. Ezek szerint a teljes szélesség nem lehet több 2,5 méternél, a legnagyobb hossz pedig 11— 13 méter lehet. Természetesen változik a norma a csuklós, pótkocsis szerelvények esetében, hiszen ezek fordulékonyságát erősen befolyásolja a különleges távolság. A nagy járműveket manapság általában 110—150 kilowattos motorokkal építik. A tengelykapcsolók, sebességváltók automatizálása már kezd általánossá válni. A kormányt is ellátják olyan szerkezettel, amely különösebb erőfeszítés nélkül teszi lehetővé a 30—40 tonna összsúlyú járművek irányítását. A nagyméretű panoráma- ablakok, a leheletvékony tükröző fémréteggel bevont üvegek, a légkondicionálás, stb. mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az utasok kellemesen érezzék magukat, a vezetőnek pedig kényelmes, biztonságos munkahelye legyen az autóbusz. A modern vonalvezetés, a korszerű konstrukció példája az Ikarus gyár 543 típusú midibusza. E 6,5 méter hosz- szú járműben a nagy műanyag burkolóelemek alkalmazása korrózióállóságot, gyors javíthatóságot, könnyű szerelhetőséget biztosít, ami egyúttal súlymegtakarítás- sal is jár, no meg a teljesítménysúly viszony növelését is jelenti. Dániában a lakóépületek 85 százaléka — ideértve az egy-két szintes családi házakat is — iparosított technológiával készül. Nálunk ez az arány — a házgyári panelos, a különféle öntött- és a nagyblokkos technológiákat sorolva e kategóriába — úgy 50 százalék körül mozog. A hagyományos technológia makacs tartóssága nyilván összefügg a magánerős építés magas arányával, az ipari háttér elmaradottságával és a lakosság teherbíró képességével, vagyis a költségekkel is. A magánerős építés pedig nem utolsósorban azért olcsóbb, mint az állami szektor produktuma, mivel a házilagos kivitelezés keretében az •építtető magára vállalja a munka egy tetemes hányadát. Ezt az iparosított technológia használatával már nem teheti meg, tehát megugranak az építés költségei, amire viszont már jóval kevesebb embernek van anyagi fedezete. A társadalom és az építtetők szempontjából — amennyiben a többletköltség fedezésére sikerülne megoldást találni — tehát egyaránt előnyös lenne, ha találkozhatna a nagyipar technológiája a magánerő kezdeményezőkészségével és öntevékenységével. A közelmúltban megrendezett XV. Építőioari Ifjúsági Konferencián Abrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter előadásában a csökkenő állami lakásépítés miatt felszabaduló házgyári kapacitás transzformálását tartotta az egyik lehetséges megoldási módnak. Az alapforma: korszerű, csoportos családi házak — sor-, lánc- és átriumházak — szervezett építése félkészházas akcióban. Ez az állami építőiparnak előnyös, hiszen az épületszerkezetek elkészítésére minden eszköz a rendelkezésére áll, ugyanakkor a ma is gondot okozó befejező munkák a lakókra szállnának át. (A konferencián részt vevő fiatal szakemberek egy csoportja inkább a „készreépítést” szor- , galmazta, mondván, hogy a tapétázáson, a mázoláson kívül a többi befejező munka szakembert kíván és akkor már könnyebb szervezetten elvégezni például a víz-, gáz- és villanyszerelést, mint az építtetőkre róni a mesteremberek keresését.) \ Nos, azóta felépült egy kétlakásos panelház Nyíregyháza-Sóstón. A Keletterv tervei alapján a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat készítette a házat, részben a debreceni házgyár, részben a saját maga által gyártott panelokból. Az építés idén március 3-án kezdődött. A teherhordó talajra sávlap került, erre két autódaru segítségével 6 munkanap alatt szerelték rá a 114 darab panelból álló házat. A bedolgozott beton mennyisége meghaladja a 100 köbmétert, egy-egy lakás alapterülete pedig 133 négyzetméter. Egy négyzet- méternyi lakóterület előállítási költsége: 8229 forint. Április 30-án bebútorozva állt a ház, de lakók nem érkeztek. Látogatók viszont ma is szép számmal keresik fel a bemutatót. A lakások alaprajza L-ala- kú és a rövidebb szárukkal összéforgatva egy fél átriumot zárnak közre. (Az átrium szó még a görögöktől ered és körbeépített zárt udvart jelent.) Belépve a lakásba, az előszobafallal felszerelt kis szélfogó, folyosóban folytatódik. Erről nyílik balra a nagyméretű konyha, a fürdőszoba és a tetőtérbe vezető lépcső — jobbra a gyerekszoba, szemben pedig a nappali található. (A másik lakás ennek a tükörképe.) A tetőtér helyiségei is egy közlekedőről nyílnak. Itt két szoba és egy másik fürdőszoba található, és innen lehet kilépni a közös tetőteraszra is. A tervezők kihasználták a feljárólépcső alatti területet is: lomtárnak alakították ki. A két lakás a garázsokkal kapcsolódik egymáshoz. A tervezők maketten szemléltetik további elképzeléseiket: ha négy lakást forgatnak össze, akkor közös zárt udvar keletkezik, míg ha sorolják az L-alakú lakásokat, akkor külön átriumhoz jut valameny- nyi. . — németh — Mongólia Ismerjük meg az árult! Az a mondás járja, hogy a mongolok hibátlan fehér fogukat az árulnák köszönhetik. Az árul, a kerek szárított sajt, hagyományos mongol étel. Szívesen fogyasztották akkoriban is, amikor még a háziasszonyok a jurták tetejére helyezett fatálakon szárították a nyári nap izzó sugaránál, és ma is kedvelik, amikor már tejfarmokon, ipari módszerekkel gyártják. Az árul a tiszteletteljes vendég- szeretet jelképe. Mindegyik ajmakban más és más recept szerint készítik a különleges csemegét. A Góbi vidékén például savanykás ízt adnak az árulnák. Arhan- gájban különleges formájú, savanykás-édes árul járja. Sokan kedvelik a bjaszalgan árult, mely a hasonló nevű sajtszeletek felhasználásával készül, s a durvuljin árult, amit száradás után késsel négyzet formára' vágnak. A legnépszerűbb azonban a hor- hoj. Ez úgy készül, hogy a megédesített sajt alapanyagot szitán átpréselik, majd a pépet tálcára helyezik, azután a napon jól kiszárítják. A pikáns zamatú sajtot apró darabokra törve kínálják. Megszámolni sem lehet, hány fajta módon csinálják az árult. Van, ahol tejjel, tejszínnel vagy tejföllel gazdagítják. Másutt különböző ízű szirupokkal, bogyós gyümölcsökkel — szederrel, szőlővel — dúsítják, s így kerülnek az ünnepi, vendégváró asztalra. Papírgyártás - régi módon Természetes gáztartályok A papírgyártás történetét az alapanyag szüntelen keresése jellemzi. Kezdetben kizárólag rongyból készült a papír. A rongyokat először vízben áztatták, majd — fehérítés céljából — mészol- datban addig főzték és kalapálták, amíg minden rostjuk különvált, és sűrű, tejszerű pép lett belőlük. Ebből a pépből a papírkészítő mester egy farámával meregetett, amelyre rézdrótból készített szita volt feszítve. A rámának fedele is volt. Amikor a mester a rámát kihúzta a folyadékból és ráhajtotta fedelét, a szita alján kicsur- gott a felesleges víz. Az így nyert papirost lepréselte, hogy nedvességét teljesen eltávolítsa, majd kiteregette száradásra. Száradás után enyv- vel vagy keményítővel kezelte, hogy csökkentse a papír vízfelvételét. A készített papír nagysága az alkalmazott ráma nagyságától függött. Az igények növekedésével egyre kevesebb lett a papír- gyártásra felhasználható rongy, ezért új alapanyag után néztek a szakemberek. Az 1800-as évek elején egy német szövőmester árra lett figyelmes, hogy a facsiszo- lattól zavaros lesz a víz. Rövidesen kiderült, hogy a köszörűkővel előállított, vízzel vegyített fareszelék ahhoz hasonló pépet ad, mint a foszlatott rongy. így lett az asztalkendőre terített, majd megszárított, s lepréselt fa- köszörületből papír. A fa már olyan papíralapanyagnak bizonyult, amelyből jóval több állt rendelkezésre, mint rongyból. Persze idők során a gyártástechnológia modernizálódott, s a papír- gyártás hatalmas kapacitású iparággá vált. Ám van még a világnak néhány olyan üzeme, ahol — restaurációs és ríiuzeológiai célokra, illetve érdekességként, különlegességként — ma is a régen volt módszerrel készítik a papírt. Egy ilyen manufaktúra található például az NDK-beli Ebers- walde-ban. Az Egyesült Államokban már a századfordulón rájöttek arra, hogy a kimerült gázmezőket — különösen, ha valamely városhoz, iparvidékhez vagy más olyan helyhez közel fekszenek, ahol időnként nagy a fogyasztás — nagyszerűen hasznosítani lehet földgáz tárolására. A föld alatti homokkőréteg, .a szivacsos kőzet ugyanis alkalmas a gáz befogadására és elszívárgásmentes megőrzésére, mint ahogy annak korábban is több évezredes tárolóhelye volt. A földgáz e módon való tárolása, a föld mélyébe való visszapótlására azért van szükség, mivel a gáztávvezetékeken a lelőhelyekről nem érkezik mindig annyi gáz, mennyire szükség lenne (pl. ünnepek, túlságosan hideg téli napok idején, stb.). Fémből készült föld feletti tárolótartályokat építeni viszont csak hatalmas pénzösszeg birtokában lehet, ami nem is áll mindig rendelkezésre, de nem is valami jó befektetés. Ha kiszemelnek egy gázmezőt, hogy azt majd „nyugdíjasként” tárolónak használják, eleve hagynak benne bizonyos gázmennyiséget (ún. „párnagázt”). A csövön érkező máshonnan odairányított földgázt először megtisztítják, hogy szárazon kerüljön a tárolórétegekbe, majd kompreszorokkal lepréselik a föld alá. Ezt követően még hagynak valamelyes időt arra, hogy odalenn nyugalomba jusson a gáz, és a nyomás kiegyenlítődjék. Amikor aztán szükség van a gázra, elég roegA kis üzem előterében a fa keverőkádak, a háttérben pedig a rostanyagot elemi szálakká szétbontó ún. hollandi (foszlató) látható. nyitni a csapokat, és a nyo- mező is csak gázmező, ahol más felhajtja a föld mélyé- ugyancsak előfordulhat gázbői. Persze, azt nem szabad kitörés, ha valami hiba tör- sohasem szem elől téveszte- ténik az elzáró szerelvé- ni, hogy a mesterséges gáz- nyekkel. Egy 200 millió köbméteres szlovákiai természetes gáztárolóhely felszíni szerelvényrendszcre, háttérben a kompresszorokkal, amelyek a csőtávvezetéken érkező gázt benyomják az egykori tárolórétegekbe. A midibusz AVIA dízelmotorja 58,8 kW teljesítményű
