Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
1980. augusztus 13. KÉPÚJSÁG 3 Hol a közös felelősség ? Kenyérvadászat “ 1 Vörös Pálné, a szekszárdi ÁFÉSZ 13. számú Bartina ABC-áruházának boltvezetőhelyettese habozás nélkül vág a téma közepébe: — Mióta Szekszárdon beindult az új kenyérgyár, sok a gondunk a kenyérrel. Pedig mi azt hittük, hogy ha helyben van a gyár, akkor jobb lesz a kenyér minősége és a szállítás is meggyorsul. Csalódtunk. — Mennyi kenyér fogy a boltban naponta? — kérdezem. — 700 kiló átlagban, de ebben a 150 kiló burgonyás kenyér is benne van. — A szállítás rendben megtörténik? — Ugy-ahogy — feleli. — Például szombaton reggel 7 órakor hoztak 200 kilót, ez 8 órára elfogyott. A következő szállítmány 11 óra tájban érkezett. Addig toporzékoltak és mérgelődtek a vásárlók, szidták a boltot. Több esetben telefonon kértünk újabb kenyeret, de előfordult, hogy fel sem vették a sütőipari vállalatnál a telefont. Legutóbb, augusztus 2-án negyed 4-kor — zárás előtt háromnegyed órával — hozták meg a kenyeret. Csak ötven darabot vettünk át. (A szombati kenyeret hétfőn már nem lehet eladni.) Nem a szállító- munkásokkal van a baj. — A kenyér minősége? — Volt olyan nap, hogy a leszállított 400 kiló kenyérből a felét minőségi kifogással küldtük vissza. Kértünk helyette másikat. — És? — Nem kaptunk. A Bartina ABC csak egy élelmiszerbolt Szekszárdon. Van még: a 160 lakásos alatti, a Patyolat^melletti, a déli kertvárosi ABC, a Skála Áruház élelmiszerosztálya. Nem folytatom a sort. A vásárló fogja magát, és elindul kenyérszerző kőrútjára. Az egyik boltból ki, a másikba be. Dagad a feje, és kosara gyakran marad üresen. Ez tény! A városban jártamban- keltemben megszólítottam néhány embert. íme a feleletek: — Szombaton nem mindig kapok kenyeret. — Órákat kell várni rá! — Decs-Szőlőhegyen sem a legjobb a kenyérellátás. — Ha az ember utánajár, akkor kap kenyeret. — Kérem szépen, nekem a' kenyér szó mást jelent. Tudja, olyan illatos valamit, ami után az ember szájában ösz- szefut a nyál. — Jobb a szekszárdi kenyér, mint régebben! Varsányi Ottónak, a Tolna megyei Sütőipari Vállalat igazgatójának irodájában ülök, jegyzetblokkomat kinyitom és kérdezek: — Igazgató elvtárs, a vásárlók azt gondolták, hogy az új szekszárdi üzem majd megoldja a problémákat. Az üzem termel, a gond maradt. — A kenyérellátás nagyon összetett kérdés — válaszolja Varsányi Ottó. — A termelő és a kereskedelem közös feladata. Tudom, hogy ez a fogyasztót nem érdekli, mégis el kell, hogy mondjam, mert a teljes képhez ez is hozzátartozik. Nézze, nincs olyan beruházás, amely az első gombnyomásra tökéletesen működne. A beüzemelés olyan folyamat, mint egy tartós fogyasztási cikknél a garanciális idő. — Ez belső ügy — mondom. Varsányi Ottó kimutatásokat tesz elém, beletemetkezünk: — Ha az egész júniusi hónapot két mondatban akarjuk értékelni — tekint fel a számsorból —, akkor abban a hónapban hét olyan nap volt, hogy nem maradt zárókészletünk. Tessék a teljesítések: 104,3, 105,1, és kerek 100 százalék. — És péntek-szombaton ? — kérdezem. \ Az igazgató egy másik számsorra bök: — Tessék, a június 13-i rendelés, melyben az előszállítás is benne van: 10 954 kiló. Teljesítményünk 135.3- százalék. Ezen a napon 1900 kiló kenyerünk maradt meg. Rágyújtunk. — Nézze, mi megnéztük a termelési oldalt — folytatja. — A számok alapján mondhatjuk. hogy rendben van. Szekszárdnak egv kenyérgyára van. Ha váratlan hiba történik. akkor nagyon nehéz a kiesést vidéki beszállítással pótolni. — És a minőség? Az igazgató dossziékat hozat be. beleolvasok. Az inar- ág szaktekintélyei a kenyeret „térfogatilag, bélzetileg és az aromatartalom szenrmont- jából megfelelőnek, sőt jónak minősítették.” — Akkor miért a minőségi panaszok? — vetem közbe. — Előfordult, hogv technológiai mulasztást követett el az eavik dolgozó. Feavelmi- leg felelősségre vontuk. Egy másik esetben régi volt a liszt. — Ezeket a tényeket ismerve. véleménye szerint hol a megoldás kulcsa? — Meg kell tanulni a hangszeren játszani. A beüzemelés alatt a hibákat kijavítjuk. A négy legjobb Dékünket küldtük el a pécsi kenyérgyárba üzemvitelt tanulni. Az előforduló egyéb hibákat igyekszünk megszüntetni. — Mégis, mikor szól majd jól és kifogástalanul az a „hangszer”? — csukom be jegyzetfüzetemét. — Hogy ne legyen Szekszárdon kenyérvadászat, ez olyan feladat, amit nekünk a kereskedelemmel közösen kell megoldanunk. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS Javult a minőség A Váci Kötöttárugyár hagyományos termékeinek hatvan százalékát újjal váltotta fel. Ennek nyomán nőtt az export, az összes termék egynegyedét külföldön értékesítik, Képünk a körkötö- dében készült. Felújítás Petőházán Befejezéséhez közelednek a felújítási és korszerűsítési munkák a 100 éves Petőházi Cukorgyárban. Az idén 75 millió forintot költenek erre a célra, s ennek az összegnek 80 százalékát már felhasználták. Ennek során a berendezéseket szétszedték, tüzetesen átvizsgálták, s az alkatrészek jórészét kicserélték. Folytatták a tárolóhelyek bővítését. Mind a vasúti, mind pedig a közúti fogadókapacitást bővítik. Ha ez a munka befejeződik, 500 vagon répát tudnak majd naponta fogadni, a jelenlegi 300 vagon helyett. Jó lenne újra Ünnepelni Növekszik a tejtermelés Németkéren A 202-es számot viselő Böske nevű tehén hármas ikrei Alkotmánynapi program Az alkotmány napjának fővárosi ünnepségeiről tájékoztatták az újságírókat kedden a Magyar Néphadsereg, a Magyar Honvédelmi Szövetség képviselői. A már esztendők óta kialakult programnak megfelelően 20-án délelőtt 10 órakor a Parlament előtti Kossuth téren ünnepélyesen avatják a katonai főiskolákon idén végzett tiszteket. A tisztavatást követően kezdődik a vízi és légi • parádé amelynek rendezője a Magyar Honvédelmi Szövetség budapesti szervezete. A látványosnak ígérkező, nehéz mutatványokkal teli programban részt vesznek a Magyar Néphadsereg kijelölt alakulatai, az MHSZ és a különböző sportegyesületek sportolói, akik már javában készülnek a bemutatóra. A nézők megismerkedhetnek a Magyar Néphadsereg és az MHSZ technikai eszközeinek egy részével, ízelítőt kapnak a fiatalok és a sportolók technikai ismereteiből, s abból, hogy vízen és levegőben nagy felkészültséget, ügyességet kíván a korszerű technika kezelése. Az idén először jelennek meg a Duna vize felett a sárkányrepülők, és repülő modellbemutatót is tartanak. Alkotmányunk ünnepén — immár 16. alkalommal — ez évben is tűzijátékban gyönyörködhetnek a budapestiek és a város vendégei. (TUDÓSÍTÓNKTÓL) 1970-ben nagyarányú építkezés folyt a németkéri Haladás Termelőszövetkezet majorjában. Uj 536 férőhelyes szarvasmarha-istálló épült. Az új létesítmény, s a korszerű berendezések javuló eredmények elérésére ösztönöztek az átadást követően. Sajnos évekig elmaradt a joggal elvárható siker. Először á negativizálás miatt húzódott el a „benépesítés”, de a fejési átlagok sem akartak jelentős mértékben emelkedni. 1979-ben is éppen csakhogy elérték a megyei átlagot. Ma már más a helyzet. Nemrég a tehenészek, gondozók, takanmányozók ünnepeltek abból az alkalomból, hogy meghaladták az 5000 literes fejési átlagot. Pár évvel ezelőtt ez álomhatárnak tűnt. Most reális ténnyé vált. Nem sokkal a házi ünnepség után újabb örvendetes, hír terjedt el. A 202-es számú, Böske nevű tehén hármas ikreket ellett. Még ugyanezen a napon egy másik tehén kettes ikreknek adott életet. Mintha az eltelt évek hosszas lemaradását akarnák így pótolni a tehenek is! Lassan 10 éve lesz, hogy üzemel a ma már „korszerű” jelzőt restelkedően viselő tehéntelep. Közelebbről még nem láttam. A fenti hírek késztettek arra, hogy megtekintsem. Hasznos volt az itt megtett kis sétám. Magam sem hittem, hogy a puszta, sík vidéken ilyen nagyüzem született. Végigjártam az ehetőtől elindulva a borjú-, üszőnevelőkig minden helyiséget. Megtekintettem a karámtól a hűtőházig a tejtermelés, s az állattartás valamennyi fázisát. Mint Legyei Lóránd telepvezetőtől megtudtam, 1250 az összállo- mányuk, jelenleg 464 tehenet fejnek. A napi mennyiség 5200 liter körül van mindig. 41-en dolgoznak itt. Jó munkájuk eredményeként fokozatosan nő az egy tehénre jutó tejmennyiség, s az elhullás 4 százalék körüli. A dolgozókkal beszélgetve szóba hoztam az ünneplést is. Az egyik asszony alig hallható hangon meg is jegyezte: jó lenne újra ünnepelni! Szívből kívánom: mihamarabb kerüljön sor rá! NAGYFALUSI ALBERT Pártmunka az irodában AlkafmaTnftal/ egyéb szellemi dolgozók, admimszlraitív dolgozók, irodisták, tisztviselőik... Az elnevezések sokasága is jelzi, akad még némi bizonytalanság e .réteg pontos társadalmi helyiének értelmezésében. De bárhogy nevezzük is őket, tudjuk, kikről van szó: azokról, akik felsőfokúnál alacsonyabb végzettséggel ülnek az íróasztal mellett, végeznek ügyviteli, nyilvántartási, számszaki, vagy egyéb hasonló tevékenységet. A politikai gyakorlat, illetve a társadalom szerkezetét elemző tudomány jobbára csak az utóbbi időben fordult e réteg felé. Korábban nem ás igen emlegettük őket külön: a munkások, parasztók, és értelmiségiek mellett „a hazánk többi dolgozója” gyűjtőfogalomba soroltatván esetit szó róluk. Pedig létszámúik az elmúlt évtizedekben (különösen a hetvenes évek elejéig) gyorsan növekedett, s jelenleg immár — a munkásosztályt követően, a termelőszövet keze ti parasztságot megelőzve — társadalmunk második legnagyobb lélekszámú csoportját alkotják. Igaz, e csoport nem tekinthető homogénnek, egységesnek: munkájuk jellege éppannyira eltérő, mint ahogy az ellátásához szükséges képzettség is különböző. Akadnak, .akik több fizikai erőkifejtésre kényszerülnek, mint egy kétkezi dolgozó; másók tevékenysége viszont álig-alig különböztethető meg az értelmiséghez sorolt társaikétól. Sokan közülük pusztán végrehajtói mások élhatarozásainak, némelyek viszont az ügyek intézése során felelősséggel döntenek emberek sorsát érintő kérdésekben. Jó részük nagy intézményekben, hivatalokban összpontosul, másók viszont csak néhányadma- guikikal látnak el ilyen munkakört, a különféle kisebb gazdasági egységekben^ hivatalokban. Am akárhol is ddlgoznak, munkájuk mindenütt fontos. Az alkálim a zottak létszámának emelkedése viliágjelenség, s ez már önmagában is jelzi: a termelési folyamat előkészítésében, megszervezésében, eredményeinek, értékének számon tartásában, ,az emberek mindennapos ügyeinek intézésében e rétegnek a mai modern világban egyszerűen nélkülözhetetlen a szerepe. Ha az íróasztali mailéit közvetlenül nem is állítanak elő anyagi javakat, nem oktatnak, nem gyógyítanak — az adminisztratív — ügyviteli teendők ellátása nélkül ma nem lehetne sem termelés, sem oktatás, gyógyítás, művészeti élet. Ezért a legkevésbé sem mellékes, hogy milyen az irodákban dolgozók munkájának színvonala, minősége, hogy mennyire értenek ahhoz, amit .csinálnak, s menynyire értik a pontosság, a lelkiismeretesség szükségességét. Az MSZMP XII. kongresszusa összefoglalóan úgy értékelte, hogy „a termelésben és az igazgatásban foglalkoztatott alkalmazottak nagyobb felelősséggel és hozzáértéssel végzik munkájukat”. E sokféle tapasztalatokat sűrítő elismerés mellett ugyanakkor a kongresszus a további teendőkre is utalt, kimondván: „Több figyelmet kell fordítani az alkalmazottak politikai felkészültségének, szakmai .ismereteinek növelésére”. Ez a feladat- megjelölés arra épül, hogy az elkövetkező években ezen a munkaterületen is fokozódnak a minőségi követelmények. A „minőségi” kifejezés itt külön hangsúlyt érdeméi, hiszen a legkevésbé sem cél az irodai-hivatali munka mennyiségének további szaporítása. Ellenkezőleg, az ólét éppenséggél a papírmunka csökkentését, az ügyintézés egyszerűsítését követeli. Az .irodai munka mennyiségének szaporodása ugyanis némiképp .túlszaladt a fejlődés által természetszerűen magával hozott mértéken; a takarékosság, az ésszerűség körülményei itt nyomatékosan intenék a mérséklésre. Annál is inkább, mert e folyamattal párhuzamosan és ennek következményeként az alkalmazottak létszáma is gyorsabban nőtt a valóságos szükségleteknél, s ezen a tendenciáin is féltátilenül változltaltnuník kel.1. A nártcTorvoTofoL tehát riaiPi politikai JJctr LbZ.er veZ.eLeK munkájuk során az irodái alkalmazottak tevékenységéről sem feledkezhetnék .meg. A kifejezetten hivatali pártszervezeteket e feledókenység veszélye kevéssé kísérti —, hiszen nekik ez a működési közegük —, de az üzemi, területi ailap- szervezeteknél már inkább előfordul, hogy a figyelmet a fő területre összpontosítva az adminisiztraitív, ügyviteli munkát végzők tevékenysége .látókörükön kívül marad. Pedig a szó legszélesebb értelmében felfogott politikai szervező- és nevelőmunka ezen a területen is nélkülözhetetlen. Annál is inkább .fontos ez, mert egyes valóságos társadalmi ellentmond ások itit bizonytalanságot szülhetnek. Jelenleg ezzel kapcsolatban elsősorban áriról az ellentmondásról kall szólnunk, mely az alkalmazotti létszám túlzott féld,úzzad,ásóval keletkezett. Nyilvánvaló, .hogy amikor e tendenciával szembeszállónk, nem az adminisztrációs munka szükségességét vonjuk amúgy általában .kétségbe, s nem .is az ügyviteli-nyilvántartási dolgozókat hibáztatjuk az említett jelenség miatt. Nem ők dúzzasztották fel saját soraikat, nem ők hozták az ehhez a helyzetihez vezető döntéseket — képtelenség lenne hát őket élrmairasztállni, nekik címezni, hogy „ugyan miért vágy-tök ilyen sokan?” A megoldás itt a munka és a szervezeti felépítés ésszerűsítése, a bürokrácia visz- szaszorítása, s ezen az alapon a .munkaerő ésszerű és emberséges átcsoportosítása, az egyes szakterületek közötti jobb megoszlásának kivlakítása. Viitathaitiatlanul hordoz ellentmondásokat az a törekvés iS, hogy miközben általában az egyéni alkalmasságot tekintjük a pártba valló felvétel kritériumának, egyúttal törekszünk a párt összetételének tudatos szabályozásába, az alapvető osztályokhoz tartozók többségének megőrzésére a párttagság soraiban. Ezek az ellentmondások azonban a pártépítés gyakorlatában folyamatosan, fel Oldhatóak. A XII. kongresszus egyértelműen kimondta: a pártban helyük van mindazoknak az alkalmazottaknak, akik munkájukkal; magatartásuk kai tanúsítják, hogy méltóak a f elvételre. A taofplvptpllpl kapcsodaltos „gondok” volta- “ lab,cl »CICIICI képpsn egy nagyon pozitív tendenciát fejeznek ki: a párt vonzerejének további növekedését a:z alkalmazottak soraiibain. Jó alap ez arra, hogy a pártszervezetek sikerrel létesítsék politikai feladataikat, tovább fokozzák az irodák dolgozóinak hozzáértését, ,lelkiismeretes,ségét és politikai elkötelezettségét. GYENES LÁSZLÓ
