Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-12 / 188. szám

2 Képújság 1980. augusztus 12, I Szovjet—NSZK szerződés Értékelések a 10. évfordulón A szovjet—NSZK szerződés fordulópontot jelentett a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság háború utáni kapcsolataiban, és szi­lárd alapot teremtett a konfrontációról az egyetértés és a kölcsönösen előnyös együttműködés politikájához való áttéréshez — írja Jurij Boriszov, a TASZSZ kom­mentátora a szovjet—NSZK szerződés aláírásának küszö­bön álló 10. évfordulója al­kalmából. A legfontosabb előfeltétele a dokumentum aláírásának az volt, hogy az NSZK el­ismerje a háború utáni euró­pai helyzet realitásait, min­denekelőtt a kontinens jelen­legi államhatárait. A szerződés megkötését to­vábbiak követték: az NSZK és Lengyelország, az NSZK és Csehszlovákia, az NSZK és az NDK között, valamint a Nyugat-Berlinre vonatkozó négyhatalmi szerződés, ame­lyek mind jelentősen elősegí­tették a feszültség enyhülését és a biztonság megszilárdítá­sát Európában. Egyben pe­dig megnyitották az európai Levonulóban az árvíz Szolnoknál hétfőn 870 cen­timéter volt a Tisza vízállása, 39 centiméterrel marad alat­ta az eddig mért legmaga­sabb vízszintnek és a folyó lefelé lassan tovább árad. A Tisza Szolnok feletti szaka­sza tovább apad, de a tölté­seken több helyen még min­dig védekeznek az átázások és a kisebb csurgások ellen. A folyó felső szakaszán és a Bodrog mentén, ahol már le­vonult az árhullám, megkezd­ték a védelmi anyagok elszál­lítását és a töltések helyre- állítását. Tarhosnál befejezéséhez közeledik a 4 kilométeres új körtöltés építése. A szivattyú­zásnak és a víz visszavezeté­sének hatására 17 centimé­tert csökkent a víz szintje. A hosszúfoki csatornánál is nagy erőkkel folyik az elön­tött területről a víz leveze­tése. Bélmegyer és a környező tanyavilág lakói ma vissza­költözhetnek otthonaikba. Az erőteljes szivattyúzás és a jó idő hatására tovább csökkent a belvízzel borított területek kiterjedése. Jelen­leg 37 és fél ezer hektárt bo­rít belvíz, ebből tízezer hek­tár a vetés. biztonsági és együttműködési értekezlet összehívásához és eredményes lebonyolításához vezető utat. A politikai kapcsolatoknak a moszkvai szerződés alapján történt rendezése széles pers- ''pektívákat nyitott a Szovjet­unió és az NSZK közötti köl­csönösen előnyös kereskedel­mi együttműködés számára — mutat rá ezután a kom­mentár. Az iparilag fejlett tőkés országok között továbbra is az NSZK foglalja el az első helyet a Szovjetunió külke­reskedelmi forgalmában. Ugyanígy az NSZK számára a Szovjetunió a legfontosabb kereskedelmi partner a szo­cialista országok közül. A szerződés jelentőségét méltatták a nyugatnémet kormánykoalíció vezető poli­tikusai is. Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, a Szabad Demokrata Párt (FDP) elnö­ke szerint a moszkvai szer­ződés jelentős mértékben hozzájárult az európai stabi­litáshoz. Genscher ugyanakkor biz­tosította az NSZK szövetsé­Több ezer katolikus tünte­tett vasárnap Belfastban a terroristák bírói ítélet nél­küli fogva tartását lehetővé tevő brit törvény meghozata­lának kilencedik évforduló­ján. A tüntetést, amelynek során az IRA ideiglenes ka­geseit arról, hogy Bonn a jö­vőben sem kíván „egyéni ak­ciókra” vállalkozni a nem­zetközi politikában és „nem hajlandó lemondani a kato­nai erőegyensúlyról”. Jóval egyértelműbb volt Willy Brandtnák, a szociál­demokrata párt (SPD) elnö­kének állásfoglalása. Az SPD- politikus az európai enyhülés nélkülözhetetlen előfeltételé­nek minősítette a moszkvai szerződést. Genscherrel ellentétben, Brandt úgy vélte, hogy az NSZK-nak szükség esetén el kell szakadnia az amerikai külpolitikától is, amennyiben Washington magatartásával veszélyezteti az európai eny­hülést. Az ellenzéki keresztény- pártok külpolitikai szóvivője, Alois Mertes egy rádiónyilat­kozatban azt állította, hogy az NSZK „túl magas árat” fi­zetett a moszkvai szerződé­sért, amelynek eredményei nem állnak arányban „a nyu­gati áldozatokkal”. Hasonló hangnemben foglalt állást Olaf von Wrangel, a CDU— CSU parlamenti képviselő- csoportjának szóvivője. tonai szárnyához tartozó ál­arcos fegyveresek az Észak- Irországban állomásozó brit katonák távozását követelték, a brit rendfenntartó erők gumilövedékekkel oszlatták szét. Szabad konvenció? Carter és Kennedy nyilatkozata A demokrata párt konven­ciójának előestéjén elhangzott nyilatkozatában Carter elnök ismét tanú jelét adita, hogy egész kaiilpoilitiikaú programja a szovjetéi len esség re, az erő- pdlitilkáina, az emberi jogok melletti fogiadiaitfan prókátor- kodásba épül. A CBS televíziós társaság­nak adott interjújában az el­nök említést sem tett a stra­tégiai fegyverkorlátozás szük­ségességéről és a leszerelési tárgyalások folytatásáról, hosszasan szólt viszont a Szov­jetunió afganisztáni akciójá­nak „elfogadhatatlanságáról ’ ’ és védelmébe vette az Egyesült Államok „ellenintéz­kedéseit”, amelyek ugyan a CBS riportere szerint sem ve­zettek eredményire, viszont te­temesen hozzájárultak a nem­zetközi helyzet romlásához. Carter erőteljesen támadta Iránt is. Azt a .tényt, hogy kormányzata tehetetlennek mutatkozott a túszok ügyé­ben, azzal igyekezett megma­gyarázni, hogy „Iránnak nincs kormánya, amellyel tár­gyalni lőhetne”. Felelevení­tette „a kubai szovjet kontin­gens” egyszer már elejtett és eleve mondvacsinált problé­máját is, mondván, hogy „a szovjet csapatok jelenléte” továbbra is elfogadhatatlan az Egyesült Államok számára. Kennedy szenátor — aki vasárnap ugyancsak egy tele­víziós kérdés-felelet műsor vendége volt —, azt mondta, hogy veresége esetén Carter számíthat támogatására, ha elfogadja bizonyos gazdasági pragnamtételeit és felhasznál­ja azokat saját választási plat­form jánák kidolgozásához. Vasárnap hajnaltól kezdve rendőrök százai vették körül New Yorkban a Madison Square Garden sportcsarno­kot, a konvenció színhelyét, hogy megfelelő mederbe te­reljék a Manhattan központi részében egymást követő tün­tetéseket. A „Népi alternativa koalíció” elnevezésű baloldallá mozglalom vasárnap délután ötezer aktivistájával követel­te a hatalmon lévő párt egy­mással rivalizáló vezetőitől a polgári jogok érvényesítését, a perspektivikusabb energia­politikát és a változatlanul rekordiarányú munkanélküli­ség felszámolását. Tüntetés Belfastban Körutazás Peruban (I.) Sol és dollár Az utas, aki a perui fővá­ros repülőberérői a centrum felé igyekszik, sűrűn találko­zik a szegénység külső, jól szembetűnő jegyeivel. A Limát övező hegyek kü­lönben is a holdkráterek si­várságát idézik szürtkésfelkate színüklfcefl, növényzet nélküli kopár lejtőikkel. A jármű­parik korszerű tilen, mindenfelé rozsdásodó, ütött-Ikopatit ko­csik. Özönvíz előtti, ajtó nél­küli, horpadt oldalú buszok tömege. Itt is, ott is félbema­radt építkezések, házak tor­zói. Roskadozó nyomortiainyák, szikladarabokkal béklyózott bádogtetők, hiányzó ajtók, üveg nélküli ablakok. Kife- szítebt kötélzeten száradó tisz­ta, ám rongyos fehérenemű. A házak előtt szurtos indián- gyerekek szaladgálnak. A perui főváros — kiterje­désben, lélekszámbain — túl­méretezettnek tűnik. A sze­gény vidékékről, a hegyi fal­vaikból szünet nélkül áramla­nak ide a nincstelen parasz­tok. A szagénynegyedekben mintegy kétmiiíliónyian lak­nak. Üjabb és újabb kallyibá­spanyolul sem tudnak, csak egy indián nyelvet, a kecsuáit beszélik. S bár ma már a fce- csua hivatalosan is Peru „má­sodik nyelve”, nem sokra megy vele az, akii a főváros- foam, vagy a némi ipar,nail, te­hát minlimális munkiaileheitő- séggel rendelkező vidéki na­gyobb településeken akar ál­láshoz jutni. A kétmillió — jórészt pa­raszti eredetű — limai nincste­len .megalakította ugyan a maga érdekvédelmi szervét, ami kétségkívül potenciális erőt jelent, ám a meglévő (helyzeten, tényéken természe­tesen nem tud változtatni. Mariad az állandó létbizoiny- talainságí, a máról holnapra való élés torzító valósága. So­kan utcai árusítással próbál­koznak. Nap mint nap ezer meg ezer árus özönli el Lima utcáit, rohamozza meg újra kát eszkáfoálinalk össze, víz, villany nélkül tengetik életü­ket, legtöbben valami csodára várva. Sokan közüliük még Lima legforgalmasabb útja, az Avenida Tacna és újra szerény árukészletével a közönyösen továbbhaladó járókelőket és persze, főiképp az idegeneket. Hétköznapi aprócikkeket, bazárárukat, ci­garettát, bizsut kinálgiaitmak. Az utcai árusok — a 'rettene­tes konikunreneia ellenére — nem agresszívak. De nagyon szívósak: száz métereken át képesek: követni a kiszemelt személyt. Halkan kínálják áruikat, ám ki sose fogynak a szóból: százszor is elismé­tel g étik ugyanazt. Peru hivatalos pénzneme a sol, ám az amerikai dollárt ugyanúgy elfogadjak, nem csupán a bankokban és a hi- vaitiailos beváltóhelyeken, ha­nem a nagyobb üzletekben, sőt az utcai árusaknál is. Ha kell, a visszajáró pénzt is dol­lárban adják. A limai kiraka­tok isi mutatják: amerikai dömping jellemző az üzletek árukészletére. Gépek, szer­kezetek, tömegaiikkak; és per­sze a kommerciális .tömeg­kultúra futószalag-termékei : pomáfii'lmek, John Travolta- lemezek, Harold Robbins tu- catregényeinek sorozatai, ■Pliayboyok és Pilaygirlök csá­bító borítólapjai. Furcsán hat­nak mellettük az indián — valamint a spanyol — rég- és közelmúlt fel-felbukkanó em­lékei. PAPP ZOLTÁN (Folytatjuk.) (Következik: A Csodatevő Üir Ünnepe) Meghalt Vass Istvánná Mély megrendüléssel és fájdalommal tudatjuk, hogy Vass Istvánná elvtársnő, az országgyűlés nyugalmazott elnöke, országgyűlési képviselő, hosszan tartó betegség után elhunyt. Vass Istvánná elvtársnő temetése 1980. augusztus 15-én (pénteken) 14 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkás- mozgalmi panteonjában. Elhunyt elvtársunk barátai, harcostársai, volt munkatársai 13.30 órától róhatják le kegyeletüket a ravatalnál. MSZMP Központi Bizottsága, Magyar Népköztársaság országgyűlése. Csalódások és remények Hétfő esti kommentárunk. Az iráni parlament hétfőn szavazott a kormányfő szemé­lyéről. Csak remélni lehet, hogy az eredmény hozzájárul an­nak á megteremtéséhez, amire Iránnak most talán a legna­gyobb szüksége van: a belső stabilitás megszilárdulásához. Az igazság azonban, sajnos az, hogy erre sincs semmiféle bizto­síték. Az ország helyzetének talán legaggasztóbb vonása ép­pen az, hogy — legalábbis eddig — a kikristályosodás, a bel­politikai kibontakozás meggyorsulásához fűződő remények egyetlen esetben sem váltak maradéktalanul valóra. Iránban forradalom zajlik és senki nem várhatta a fel­kavart történelmi hullámok gyors elsimulását. Irán igaz ba­rátai most azonban éppen attól félnek, hogy a belpolitikai bizonytalanság elhúzódása az ország belső és külső ellensé­geinek kedveznek. Amikor annak idején Bazargan került a kormányfői szék­be, személye és tevékenysége érthető okokból magán viselte egyfajta ideiglenesség összes jegyeit. Mehdi Bazargan ugyanis egyértelműen a bazár, vagyis az iráni középburzsoázia kép­viselője, sőt, szinte megtestesülése volt, aki ezért nem fejez­hette ki hosszabb távon az iráni tömegek akaratát. Bukásával a miniszterelnöki pozíció elhalványult és — a belpolitikai megszilárdulás új feltételeként — előtérbe került a köztársasági elnök posztja. Amikor ezt a magas tisztséget — akkor úgy tűnt, hogy Khomeini ajatollah egyértelmű jóvá­hagyásával — Abolhasszán Baniszadr kapta meg, akadtak ugyan, akik féltették az iráni külpolitika töretlenségét, de volt némi remény arra, hogy az államfői méltóság betöltése a konszolidáció állomásának bizonyul. Hamarosan kitűnt azon­ban, hogy Baniszadr színrelépése után a belső hatalmi harc nem csökkent, hanem éppenhogy erősödött. Szinte teljesen ugyanez a jelenség ismétlődött meg a kö­vetkező állomás, a parlament megteremtésével. A nemzet- gyűlés megszületésétől nemcsak a túszügy, hanem az egész iráni konszolidáció viszonylatában sokat vártak. Ez a vára­kozás is korainak bizonyult: a „kemény” főpapi szárny hívei­nek többségével megszületett parlament nem csökkentője, ha­nem újabb kényes közege lett a hatalmi harcnak — nem utolsósorban a köztársasági elnök és a mindenekelőtt Behesti ajatollah nevével fémjelzett főpapi csoport között. Minden jel arra mutat, hogy ez a folyamat folytatódik Mohammad AU Radzsai volt oktatási miniszter kormányfői jelölésével. Baniszadr ugyan kénytelen volt elfogadni a jelöl­tet (miután 198 képviselőből 153 rá szavazott, de elfogadó- levelét olyan sértődött és magát a nemzetgyűléstől voltakép­pen elhatároló hangon írta meg, hogy az máris parlamenti vihart kavart). Csak a jövő dönti el, vajon a kormányfői tisztség újjá­születése újabb remények, vagy újabb csalódások forrása lesz-e a zaklatott középkeleti országban. HARMAT ENDRE PANORÁMA BUDAPEST A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága meghívására hétfőn Buda­pestre érkezett a Japán Kom- »munista Párt küldöttsége Ha­ma Takeshinek, a párt elnök­sége -állandó bizottsága tag­jának vezetésével. A delegá­ciót a Ferihegyi repülőtéren Berecz János, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a KB osztályvezetője fo­gadta. MOSZKVA Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Köz­ponti Bizottságának főtitká­ra, az NDK Államtanácsának elnöke, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bi­zottságának meghívására hét­főn rövid pihenésre a Szov­jetunióba érkezett. TATA A nagy feltaláló, Bláthv Ottó Titusz születésének 120. évfordulója tiszteletére em­léktáblát avattak hétfőn tata; szülőházán. A transzformátor egyik feltalálója, a magvar erősáramú ipar úttörője Ta­tán töltötte gyermekkorának egy részét, ott végezte el az első hat osztályt és később is visszajárt szülővárosába. Szü­lőházán, a Tóparti 5-ös szá­mú épületen a Magyar Elekt­rotechnikai Egyesület helyez­te el az emléktáblát. BUKAREST nészének részvételével meg­kezdődtek a XV. nemzetközi történész világkongresszus előadássorozatai és munka­ülései, miután vasárnap dél­után megtartották az ünne­pélyes megnyitót. Nicolae Ceausescu román köztársasá­gi elnök üzenetben köszöntöt­te a résztvevőket. Hazánk né­pes delegációval vesz részt a rendezvénysorozaton Ne­mes Dezső akadémikus, a magyar történészek nemzeti bizQttsága elnökének vezeté­sével. PEKING A bonni kormány a kínai vállalkozásokban való rész­vételre ösztönzi a nyugatné­met vállalatokat, de ennek előfeltétele a tőkeberuházá­sok kölcsönös védelméről szó­ló szerződés megkötése — ezt hangsúlyozta Otto Lambs­dorff nyugatnémet gazdasági miniszter az NSZK—kínai gazdasági bizottság Peking- ben megkezdődött tanácsko­zásán. A nyugatnémet—kínai gazdasági bizottságot tavaly októberben hozták létre, s mostani tanácskozásával kezdte meg érdemi munkáját. * ANKARA Negyvenöt személy vesz­tette életét a hét végén Tö­rökországban a szélsőséges politikai csoportosulások és a rendfenntartó erők közötti Bukarestben hétfőn 50 or­szág több mint kétezer törté­összecsapásokban, illetve ter­rorizmus' áldozataként. Álarcos fegyveresek a tüntetésen

Next

/
Thumbnails
Contents