Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-08 / 185. szám
1980. augusztus 8. "nEPÜJSÄG 5 Mit tudtam meg Szekszárdon? Az elképzelhető legközönségesebb hétköznap volt. Ilyenektől az ember nem vár csodát (főleg ha egyébként se tartozik a csoda várók fajtájához), legfeljebb azt, hogy elmúljanak. Amiközben persze arra se gondol, hogy a napok múlására jobban oda kellene figyelni, hiszen végtére is egy ötvenéves ember összesen még húszezer napot se élt. Természetesen nem éveim számával foglalkoztam, hanem a megelőző pokolbeli éjszakával, amikor nyugati fekvésű lakásom falai visszadták a napközben felvett hőséget, legalább tizenöt alkalommal felébredtem és megittam egy korsóra való limonádét. •Fél nyolc előtt néhány perccel, amikor a munkahelyemre indulóban kiléptem a kapun, minden megváltozott. Felcsillant lelőttem a játék lehetősége. Minden felnőtti ál- tekintélyt sutba hajítva, rendkívül szeretek játszani. Éppen ezért majdnem a nyakába borultam annak a két idegennek, aki pár lépésnyire a házunktól állt, elismerően körülnézett és egyikük arra a megállapításira fakadt, hogy: — Tulajdonképpen nagyon szép fészek ez a Szekszárdi Tüstént a nyomukba szegődtem és amennyire ezt feltűnés nélkül megtenni lehetett, igyekeztem kipuhatolni, hogy mit tudhat meg egy idegen Szekszárdon és Szekszárdiról. Ez volt a játék, amit később öntevékenyen folytattam, mert idegenjeim a Garay téren gépkocsiba ülitek és falképnél hagytak. .Jóvoltukból, később pedig a magaméból azna-p a következő tapasztalatokra sikerült szert tennem: 1. A Sétálópark szép, akinek ideje engedi, szívesen leülne, de jószerivel nincs hová. Egy minden bizonnyal grandiózus „padosítási program” több hónapos stagnálás után — a jelek szerint — végre befejeződik. 2. Prométheusz nem nőtt meg, de a körülötte lévő növények igen és így a korábbinál kisebbnek tűniik. 3. A Korzó áruház kirakata aznap ‘rendezés alatt volt. 4. A városban nem szűnt meg a tinafifchiány. Az Augusz-ház alatti még mindig betegség miatt zárva, az OFOTÉRJT előttiben viszont szabadság utáni megnyitása napján nem volt bélyeg. 5. A 160 lakásos ház árkádja alatt előbb-utóbb újságosbódé nyílik. Az építmény aznap már állt. 6. 9 és 12 forint közti kilónkénti áron megkezdődött a sárga-, illetve görögdinnye- vásár. 7. A megyeszékhely legszebb cukrászdájában (összesen egy van) délután fél ötig több, mint egy mázsa fagylalt fogyott, összefüggés:.— valószínűleg a következő éjszaka iß pocsék lesz. 8. A mezőgazdasági bolt előtt a kirakatok küszöbén is zajlik a sültkolbászevés. Változnak az idők,- tíz éve még az utcai sörözéseket kifogásoltuk a városközpontban. 9. Nincs „rangosabb” (értsd divatos) névnap, olcsóbb a szegfű, mint korábban. 10. A villanyrendőr 24 órás szünet után Ismét szolgálatba lépett. 11. A nagy hírű Staig-féle fazekasmű'helyban és házi- múzeumban nemrég japán televíziósok filmeztek. 12. Az Otthon áruházban 48—72 órára vállalják a frissen vásárolt konyhaszekrények házhoz szállítását. 13. A postán reggel 8 és fél 10 közt iszonyatos a sorállás a néhány nyitott ablak előtt. 14. „Az utca emberét” foglalkoztatja, hogy időre elkészül-e a Garay téri általános iskola tatarozása. Mellékesen szólva, „az utca” egyetlen emberét se kérdeztem meg. Ezek az apróságok csak jártomban-keltem- ben jutottak tudomásomra. Ha jobban tűröm a meleget, akkor bizonyára még mást is megtudok. Jelentéktelen dolgokat egy jelentéktelen hétköznapon.-s, -n Pszichorealizmus - 1980 Érdekes, egyben döbbenetes kiállítást rendezett a dombóvári művelődési házban a Pécsi Orvostudományi Egyetem az ideg- és elmeklinika betegeinek alkotásaiból. Dr. Jádi Ferenc megnyitó beszédében elmondta, hogy a Pozsonyi Orvosegyetem Pécsre helyezése után a Reuter Ka- milló vezetésével működő intézet orvosai elsősorban a kórrajzi anyag illusztrálására, oktatási célokra gyűjtötték a betegek alkotásait. A második világháború után dr. Jakab Irén és munkatársai párhuzamot észleltek az elmebetegek alkotómódja és a primitív művészet között. Az ő gyűjtésükből származó darabok között nagy számmal vannak olyan alkotások, amelyek a nagy szamatikus gyógymódok során bekövetkező szervi teljesítményromlást kívánták illusztrálni. Ké-> sőbb az alkotások gyűjtése a közlési funkció rendszeres megfigyelésére, majd az art-terápiás felhasználásra is kiterjedt. Az art-terápiának és a korszerű gyógyszereknek is köszönhető, hogy a gyógyultak száma megnőtt. A kiállított rajzok, festmények közlések. Közlések, melyek nem az orvosnak, hanem a kórházon kívül élő emberekhez szólnak. A valóságtól csak ott szakadnak el, hogy a választott feladat a tehetségüket jóval meghaladja. A mai művészek is keresik az újat, sokak érdeklődését felkeltették az elmebetegek alkotásai azért is, mert felszínes hasonlóságot mutatnak modern stílusokkal. A kiállításon látható képek nem műalkotások, s nem egyfajta művészet termékei. Nem művészet — céljai, alkotási módja, az alkotók személye miatt sem... A kiállítás szeptember 7-ig tekinthető meg. KRAJCZÄR ANTAL Fotó: Fábián László Magyar foci — háromezer vendég — Árvácska Telik az idő, múlik a honvágy KOifÖldi diákok Aisópéien Délután két óra. Az Alsótengelic! Állami Gazdaság alsópéli kerületében csendes az építőtábor. A borsodi lányok nemrég tértek haza a munkából, s a rekkenő hőségben végzett munka után jólesik a zuhanyozás és a pihenés. Bezzeg, a parancsnoki szoba... Nagy a nyüzsgés. Ajtaja nyílik, csukódik. Ki-bejárnak a táborvezetőség tagjai. Ki egy dossziét vesz ki a szekrényből, ki pedig a délutáni „eredményhirdetés” előkészületeihez kér segítséget. o Fiatalember lép a szobába. Barátságosan nyújt kezet: — George Affram vagyok. — s máris a hűtőszekrényhez lép, hogy kólával kínálja a vendégeket, azaz bennünket Harmadik hete van Aisópéien a táborban, mint műszaki vezető. Egyébként Keszthelyen tanul — agrármérnöknek készül, most lesz ötödéves. Az itteni munkát szívesen csinálja, s addig marad a gazdaságban, amíg a szükség diktálja, hiszen számára az itt töltött napok egyben nyaralást is jelentenek. — Mikor volt utoljára otthon, Szíriában? — 1975-ben. Akkor jöttem Magyarországra. Egy évig a nyelvet tanultam Budapesten, azután kerültem az egyetemre. Ha végzek, itt szeretném tovább folytatni a tanulmányaimat. Minden vágyam fedoktorálni.... Édesapám pedig azt szeretné, hogy menjek haza és otthon dolgozzak. Persze, akkor előtte két és fél évre elvisznek katonának1. — És otthon hol dolgozna? — Édesapám háromszáz hektáron gazdálkodik. Búzát, gyapotot és zöldségfélét — paprikát, paradicsomot, meg dinnyét termel. Szeretné, ha én is vele együtt gazdálkodnék. No, de a döntés az enyém. * Én pedig egyetemi tanár iszeretnék lenni. Hosszan tartó beszélgetés sünk során kiderül, hogy George mezőgazdasági szak- középiskolában érettségizett és náluk Szíriában, mindig az iskola három legjobb eredményt elért diákja mehet egyetemre. — Rettenetesen tanultam. Másodikként végeztem... aztán mégsem vettek fel. Egy esztendeig parányi osztatlan iskolában tanított, s közben intézte továbbtanulását. Mivel tizenhét esztendős kora óta (ott ez a felvételi korhatár) tagja a Szíriái Kommunista Pártnak, hát onnan kért segítséget... S nem kis bonyodalmak után, de eljutott Magyarországra. Mivel a szakközépiskolában nem tartozott a tantárgyak közé a földrajz, hazánkról nem is tudott semmit, illetve — annak idején — csak azt: — Hogy a magyar foci, az már igen! Csöppet sem titkolom, hogy nevethetnékem támadt. George pedig „veszi a lapot”. — Régen, a világbajnokságon szerepelt csapatra gondolok... nem a mai magyar focira. A kis kitérő után ismét komolyra fordítom a szót, s kérem, beszéljen azokról a benyomásokról, amelyek először érték hazánkban. George kapásból sorolja a lényegesebbeket : — Számomra elképzelhetetlen volt egy olyan ország, ahol mindenkinek van munkahelye, mindenki dolgozhat Már az első napokban feltűnt a fiatalok közötti jó és egészséges kapcsolat. Arra viszont csak néhány év múlva jöttem rá, hogy az önök országában nem tartják olyan erősen a rokoni kapcsolatot, mint nálunk. Szíriában például egy hétig tart a lakodalom, legalább háromezer vendéggel, a legtávolabbi rokonok is elmennek. Elképzelhetetlen egy esküvőt egy szerény ebéddel „lerendezni”. De bármilyen családi eseménynek i® megadják a módját — jól mondom? — a rokonok, — Van barátja Magyar- országon? — Kollégiumban lakom Keszthelyen. "A szobatársam székesfehérvári. Szinte minden hét végén vele együtt utazom a szüleihez, mintha haza mennék. De voltam kaposvári barátoméknál és sok más helyen. Az egyetem 450 hallgatója közül huszonhármán vagyunk külföldiek. Klubot alapítottunk Barátság néven. Kiállításokat, tarka előadásokat tartunk termelő- szövetkezetekben, óvodákban, iskolákban és az egyetemen. Szinte minden hétre van egy meghívásunk. A klubtagok barátok és az előadások során is sok szép barátság kötődik.... o Az etiópiai diák, Solomon Ayalex Addisz Abebából jött Magyarországra. Szintén agrármérnöknek készül, ö Gödöllőn tanul, most lesz negyedéves. Édesapja építész- mérnök, édesanyja háztartásbeli. — Otthon végeztem a gimnáziumot, majd felvételiztem az orvosi egyetemre. Vizsgám sikerült.... Csakhogy pontosan akkor, szeptemberben döntötték meg a császár hatalmát, s azon nyomban elvittek egy évre katonának. Utána adódott a lehetőség, számomra nagy lehetőség, hogy külföldön tanulhatok. Vágyaim közé tartozott mindig a nyelvtanulás. — Nincs honvágya? — Ahogy telik az idő, múlik a honvágy... Úgy értem — magyarázza —, hogy egyre közelebb kerülök a hazautazáshoz. Az első hónapokban, bevallom, még sírtam is, nagyon hiányoztak az otthoniak. Azzal a gondolattal is foglalkoztam, hogy abbahagyom az egyetemet. Aztán szépen kialakult minden. Magyar barátaim átsegítettek a bánaton. — Hogyan élnek a nők Etiópiában? — A négy évvel ezelőtti időt ismerem. A lányok csak néhány osztályt végeznek^ 13—14 éves korukban férjhez mennek. Aztán otthon vannak, csupán néhányan dolgoznak. Nálunk elképzelhetetlen, hogy egy vagy két lány csak úgy beüljön a presszóba, vagy egy klubba. Az is közfelháborodást váltana ki, ha egy nő rágyújtana. A dohányzást nem tiltja semmiféle állami rendelet, csak a régi szokások... A nők „illegálisan” dohányoznak otthon. Főleg a fiatalabbak. — Mielőtt hazánkba jött, mit tudott erről az országról? — Földrajzot tanultunk a gimnáziumban, de a szocialista országokat nem tanították. A térképről tudtam, hogy a Duna átszeli Magyar- országot, és a főváros Budapest. — Magyar írók könyveit olvassa? — Nagyon szeretem Móricz Zsigmondot. Nagy hatással volt rám az Árvácska és A boldog ember. Kár, hogy otthon fordítás híján ezeket még nem olvashatják. A költőket még nem értem. Csak Petőfit. Tőié sok verset olvasok, egy-kettőt' tudok is kívülről. öt óra felé jár az idő. Élénkül a tábor. A lányok pingpongoznak, képeslapokat írnak. George és Solomon is az anziksz-küldőkhöz szegődik.... V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Melyik lapot válasszuk? — fehér köpenyben a táborvezető, mellette George és Solomon. Képek a kiállítás anyagából
