Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-07 / 184. szám
1980. augusztus 7. NÉPÚJSÁG 3 r A tomeromü-építkezés Sokoldalú munkásokra és vezetőkre van szükség Beszélgetés Baranya Sándorral, az ÉVM miniszteri biztosával — Számos ötlet, javaslat, sőt találmány is született Pakson. A tapasztalat az, hogy azokat nehezen és körülményesen valósították meg. A sok bába között elveszett a gyerek. Ezen tudnak javítani? — Itt ismét felmerül egy régi gond. Azt hiszem, már sokszor hallottuk és jelentős dokumentumokban is szerepel: vonjuk be a kutatókat a termelésbe. Pakson is ezt kell a közeljövőben még jobban érvényesíteni. Ez annál is jobban szükséges, mert atomerőművet építünk, itt minden javaslatnak, újításnak, vagy akár találmánynak később lehet visszaütője is. Ezért kell a tudományos intézmények munkáját jobban igénybe venni. Van egy pét- dánk rá: a nehézbeton, amely elnyeli az esetleges sugárzást, a szovjet tervek szerint apró kis acélsörétek adagolásával készül, de a szovjet partner nem szállít nekünk az utóbbi időben ilyet. Csehszlovákiában teljesen más módszert dolgoztak ki, ők tudnának szállítani, de változtassunk, merjünk-e változtatni az eddigieken? Ezt kell eldönteni, s ehhez a tudósok, a kutatóintézetek segítsége kell. Sokkal gyorsabban kell reagálni az ilyen dolgokra, ennek megvannak a lehetőségei, csak élni kell vele. A bevezetőben említett négy pontban szerepel a fejlesztés is. Eddig az extenzív fejlesztés volt az elsődleges: valahogy úgy nézett ki a dolog, hogy mindenhova tettünk két embert, igaz, hogy nem dolgoztak két embemyit, de egynél többet végeztek. Kezdetben ez volt a fejlesztés. Azt hiszem, nem kell mondanom: nem erre van ma már szükség. És eljutottunk arra a szintre: a vállalatok nem létszámban gondolkodnak. Ha nem biztosítunk számukra munkaterületet, abban a pillanatban már más munkára viszik az embereket. Ez az intenzív fejlesztés jele, tehát jó úton haladunk. — Összegezve az eddig hallottakat: a paksi építkezés mindenképpen előrelépést jelent az építőiparnak. — Igen. Ez az eddigiekből is kitűnik. De egyre több szó esik a beruházó, a kivitelező és természetesen a bank szerepéről. A mai építési szervezetekben jelenleg csak egyoldalú kapcsolatok vannak többnyire, egyre inkább előtérbe kerül a kétoldalú kötelességek rendszerének igénye. És az élet számos olyan dolgot fog elénk tárni, amelyről az atomerőműépítkezés előtt nem is mertünk álmodni, ez így lesz ezután is... Ha ezeket megoldjuk, mert meg kell oldani, akkor mindenképpen fejlettebb, korszerűbb és hatékonyabb lesz építőiparunk. — Az értekezleten többször szó esett arról, hogy nehéz volt elfogadtatni, hogy a felső vezetésben is, minisztériumokban, nagyvállalatoknál, hogy Paksot, az atomerőmű-építkezést nem szabad egy szinten kezelni a többi nagyberuházással, hanem Paks egyedi, olyan beruházás amelyet Magyarországon még soha senki sem csinált, tehát nagyobb figyelmet igényel. Mikor tudták elismertetni Paksot, úgy ahogy az eredményes munkához szükségesr? — Két-három éve. Amikor már tapasztalhattuk, hogy a hagyományos beruházási politikával itt nem tudunk eredményt elérni, akkor jött ide a hét kis vállalat és alakult meg a dunántúli és az alföldi építésvezetőség. Körülbelül azóta van kormánybiztosnak kinevezve Szabó Benjamin és a minisztériumok is miniszteri biztosokat állítottak egy-egy tárca vállalatának élére. Feltétlenül szükség volt arra, hogy egy kézben legyen az irányítás, legyen valaki, aki összefogja az itt dolgozó vállalatokat. Tehát gyakorlatilag két éve, hogy az ország teljes egészében „elfogadta” a paksi építkezést. És ennek megvan az eredménye is. Az köztudott, hogy az elmúlt évben jelentősen megnőtt a termelés, az idei évre pedig már 11 milliárd forint érték beépítését és előállítását tervezhettük. — Ezek szerint ez a két év adott arra lehetőséget, hogy ma már vállalatok közötti gazdasági társulásokról beszélhessünk, a szerződéses viszonyok modernizálásáról. — A Pakson dolgozó vállalatok nem jelentkeztek ide. Kijelölték őket, feladatot kaptak. Ez mindenesetre rosszabb, mint amikor van egy feladat, azt a vállalat vállálja, mert már előre kiszámítható az eredmény. Ez Pakson nem volt meg. Visz- szatérve a vállalati társulásokhoz. Két éve is foglalkoztunk vele, csak nem volt tapasztalatunk. A hét megyei vállalat letelepítése és a munkájuk alapján lehet ma már szorgalmazni a társulásokat. Mint tudja, a két szervezet egy-egy építésvezetőségbe tömörült. Például a Győr megyei Állami Építőipari egy vezető irányítása alatt dolgozik a többi megyei vállalattal. Közös az elszámolás, közös az eredmény is. Ez a megoldás annyira sikeres volt, hogy az első év után az alföldiek előreléptek generál- kivitelezővé. Ök építik az egészségügyi épületet és számos más munkát is vállaltak. Ezek után tudjuk javasolni a nagyobb egységeknek, hogy ilyen formában dolgozzanak. Egy bökkenő azért még van: a gazdasági szabályozók erre még nem ösztönzik a vállalatokat, addig pedig nehéz lesz eredményt felmutatni. — Sok szó esett a vezetőkről, legtöbb pedig a középvezetőkről. Vajon a vezetési rendszer korszerűsítése eredményesebb munkát ígér? — Nem nagy dologról van szó. Csak annyiról: legyenek részfeladatok, ez érvényes vezérigazgatói szinten is és művezetői szinten is. A részfeladatoknak legyen felelőse. A vezérigazgató — durva példa — ne művezetősködjön. Téhát először azt kellett és kell elérni, hogy a vezetők adják le a feladatokat arra a szintre, ahol dönteni tudnak. Ehhez azonban felkészült vezetőkre van szükség. S itt van ismét gondunk: kevés a jó művezető. Az olyan művezető, aki ismeri a feladatát. Mert ha menet közben felmerül egy megoldandó kérdés, akkor ott a helyszínen kell azt eldönteni. Ha a művezető nem ismeri a feladatát, akkor megy az építés- vezetőhöz, ha az sem, akkor egyre feljebb kerül az ügy- végén senki sem azzal foglalkozik, amihez jogosítványa van. Itt ismét, nem mentségül, de meg kell említeni: az atomerőmű-építkezésen folyamatos tervszolgáltatás van. Ami az első reaktorbox- nál problémaként jelentkezett, az már — erre van példa — megoldódik a kettes blokknál. Van tapasztalat és visszautalva a miniszter szavaira: vannak már olyan vasbetonszerelőink, akik mindent tudnak,, mi hova kerül, mit miért, összegezve: a két éve kialakított vezetési rendszer megfelelő, csak ezen olyan változtatás szükséges, ami minimális, amely már csak apró minőségi különbség. Mindenki feleljen, minden szinten a rábízott feladatok végrehajtásáért. Ne mosódjon el a felelősség. Ehhez sokoldalú munkásokra és vezetőkre van szükség. A közelmúltban Pakson járt dr. Abrahám Kálmán építési és városfejlesztési miniszter, a helyszinen ismerkedett a beruházás eredményeivel, gondjaival, valamint a következő időszak feladataival. „Tovább kell javítani a vállalatok közötti kapcsolatokat, az legyen az elsődleges, hogy a kijelölt munkát minden körülmény között el kell végezni. Négy pontban tudnám meghatározni a további feladatokat: 1. Gazdasági társulások. 2. Fejlesztések területe. 3. Szerződéses viszonyok rendezése. 4. Egyszemélyi felelősség erősítése" — mondotta dr. Abrahám Kálmán, látogatása végén. Erről beszélgettünk Baranya Sándorral, az erőműépitkezés ÉVM miniszteri biztosával. A VERTESZ szakemberei a villamos berendezések szerelését végzik Baranya Sándor miniszteri biztos Felkészültek a reaktortartály fogadására, augusztus 20-ig már csak apró simítások vannak vissza. Felvételünkön a reaktortartály végleges helye látható. — Köszönöm a beszélgetést. HAZAFI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly KözségpoHtika A jó légkörért Szerencsére ^ vagyunk azon, hogy a községpoli----------------------tika alatt a községi pártbizottságok, pá ntvezetőségek és alapszervézeték a településfejlesztést, ,a beruházást, az építkezést értik. Ez korábban ugyanis együtt járt azzal a téves felfogással, hogy ha van pénz, van községpolitifca, ha nincs, ákkor az erre való hivatkozással magyarázni lehetett a tömegpolitikai munka' hiányát. Tévedés ne essék, nem arról van szó, hogy lebecsülnénk a községpolitika elemei között az anyagiakat. Szükség volna rájuk minden településen, minél nagyobb ösz- szegben. A mindennapi élet azonban azt bizonyítja, hogy sehol nincsenek bőviben a beruházásokra fordítható pénznek, az utóbbi években pedig majd mindenütt kevesebb van belőle, mint a korábbi esztendőkben. Az is bizonyos, hogy a hatodik ötéves terv időszakában sem várható nagyobb összeg a kommunális beruházásokra. Ezek után jogosan tehető fel az a kérdés: a hiányzó pénzt hogyan helyettesítsük? Talán agitációval? Messze van már az az idő, amikor a pártszervezetek erre a- megoldásra kényszerültek, s azt is -meg kell mondani, akkor sem sikerrel. Napjainkban nem próbálják szépíteni, vagy éppen „helyettesíteni” a világot, őszintén beszélnek a gondokról, nyíltan megmondják, ha jogos igény teljesítéséhez jelenleg nem áll rendelkezésre a pénz, hogy későbbre kell halasztani a terv -megvalósítását. Ám a lakosság jő közérzete nem csupán a fejlesztésen múlik. Mindenekelőtt olyan társadalmi-politikai légkör kell, amelyben a települések lakói maguk is formálják a közéletet, -tevékeny részesei annak. Az ilyen közélet biztosításának letéteményesei pedig a község- politikát irányító községi pántszervek és az ott működő pá rtszervezet ek. Túllépve a községfejlesztés problémakörén, s a---------—----- községpolitikához közeledve: a községek tö bbségében létezik jó ér-telemben vett községpolitika. Mindenütt rendelkezésre állnak azok a fórumok, amelyeken a lakosság közvetlenül, vagy közvetve részese lehet községe közélete alakításának. A falugyűlés, amelynek megtartására törvény kötelezi a tanácsokat, a legtöbb községben nagy fejlődésen ment keresőstül. A pártszervezetek javaslatára mind több községben változtattak mind a szervezés módján, mind a gyűlések tartalmán. A „nagygyűlések” helyett részfalugyű-léseket tartanák, ahol kevesebb ugyan az ember, de kötetlenebb, közvetlenebb a légkör és az előadó—hallgató közötti kapcsolat. A megtárgyalásra kerülő napirendek tartalma is változatosabb. Ki állítja, hogy a közvélemény széles körét nem érdekli az például, hogyan fejlődik a település -egészségügyi helyzete, hogyan javul a-z áru-ellátottság, hogyan biztosított a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésének fejlesztése? Egy-egy településen mind a nemeket, az életkort, mind a foglalkozást és a munkahelyet .tekintve számtalan rétegre -osztható a lakosság. Egy-egy termelőszövetkezeten belül a fizikai dolgozókon kívül értelmiségiek és alkalmazottak is vannak. A. fizikai dolgozók is rétegekre -oszthatók, állattenyésztők, növénytermesztők, ipari munkások, stb. Egy-egy xiozség értelmiségén belül jelentős a humán-, és egyre növekszik az agrár- és műszaki értelmiségiek száma. Könnyen felismerhető, hogy a -felkészültséget, így az érdeklődést illetően :is nagyok a különbségek val-ámennyi községben. A párt XII. kongresszusa haitároMatában felhívta a pártszerv-ek és pártszervezetek figyelmét az osztályokon belüli rétegződés figyelembevételének fontosságára -a tömegpolitikai munkában. Eljutni a nőkhöz, a férfiakhoz, a fiatalokhoz, az idősekhez, a fizikai dolgozókhoz, az értelmiségiekhez, -úgy ds mondhatnánk mindenkihez. A hatékony rétegpoliitilkai munka nagy feszültséget kíván a pártszervezetek vezetőségeitő-l, hiszen ismerniük kel-1 a különböző réteghez tartozó lakosság problémáit, az őket leginkább foglalkoztató politikai-társadalmi kérdéseket, s ezekre választ is kell adniuk. A teljesség igénye nélkül soroltuk fel azokat a---------£-------— tennivalókat, -amelyek a község-politik a körébe tartoznak, s amelyet a pártszervezetek többsége napjainkban is nagy hozzáértéssel és eredménnyel végez. Különösen na-gy érdeklődés tapasztalható a párt- szerveknél a területi munka -fejlesztése iránt a kongresszus óta, ahol ez a politikai tevékenység reflektor- fénybe került. Jelentőségét nem lehet -tagadni: bárhol legyen is a munkahelye a- települések lakosságának, lakóhelye mindnek a saját községe. Élete javarészét itt éli le, itt pihen, szórakozik, -esetleg kiegészítő tevékenységet végez; gyermekei itt járnak iákölába. Ezer szál köti őket szűkebb pátriájukhoz, s a pártszervezeteknek azon kell munkálkodniuk, hogy ez a szál mi-nél erősebb legyen.-Nem könnyű ezt a feladatot teljesíteni a pártszervezeteknek. Nem mindenütt -gazdálkodnák a rendelkezésre álló erővel megfelelően. Egy-egy községben általában nem egy pártszervezet működik csupán, vannak termel őjéllegű, értelmiségi, intézményi pártszervezetek. Bár ezek -elsőrendű feladata, munkatérület-iík pártirányítása, tagjai nem vonhatják ki magukat a községpolit-ilka-i munkából sem. -A 'tömegpolitikai munkát tekintve na-gy a szerepük a minden községben működő itömegszerve- zetéknek és -mozgalmaiknak. Az -erők összefogása, célirányos működtetése ,a községi párt-szervek feladata, amelyek mindinkább birtokában vannak a politikai vezetés, .irányítás ismereteinek. Ahol pedig ez még hiányos, ott a f elsőbb pártszervek kötelessége erre képessé tenni őket. MIHÓK SÁNDOR
