Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-03 / 181. szám

1980. augusztus 3. NÉPÚJSÁG 7 Minden ember ügye fontos: Szakszervezeti érdekvédelem és jogsegélyszolgálat A szakszervezetek érdekvédelmi munkájának egy­re fontosabb színterei a jogsegélyszolgálatok. Csaknem kétezer munkahelyen, több mint 3 millió dolgozó ve­heti igénybe a jogsegélyszolgálat szakszerű, ingyenes segítségét az ügyes-bajos dolgok intézésében. Amióta pedig megalakultak az önálló jogsegélyszolgálatok a szakszervezetek megyei tanácsainál és az ágazati szak- szervezeti központokban is, gyakorlatilag minden szer­vezett dolgozó és nyugdíjas kérhet díjmentes jogi tá­mogatást, segítséget. Az MSZMP Központi Bizottságának 1974 márciusi határozata nyomán a Minisztertanács előbb csak arról intézkedett, hogy kísérletképpen 50 vállalatnál és egy ipari szövetkezetnél szervezzék meg a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot. A kedvező tapasztalatok nyomán döntöttek úgy, hogy széles körben kiterjesztik a jog­segélyszolgálatot az ipar, az építőipar, a közlekedés, valamint a mezőgazdaság területén valamennyi ki­emelt, továbbá „A” vagy ,,B'’ kategóriába sorolt álla­mi vállalatnál, a legalább 600 főt foglalkoztató ipari szövetkezeteknél. A kormányhatározat azonban már akkor lehetőséget adott arra, hogy a szakszervezet a fel nem sorolt népgazdasági ágazatokban és a kisebb vállalatoknál is kezdeményezhesse jogsegélyszolgálat létrehozását. A SZOT elnöksége 1979 elején a jogsegély- szolgálatok további kiterjesztése mellett foglalt állást: azóta ezek sorra alakulnak, egyebek között az élelmi­szeriparban, a nyomda- és papíriparban; a helyiipari és városgazdálkodási munkahelyeken, de még az autó­javító vállalatoknál és a gyógyszertári központokban, kórházakban is. A kisebb vállalatoknál, ahol külön jog­segélyszolgálatot nem érdemes szervezni, úgy gondos­kodnak a dolgozók érdekvédelméről, jogi támogatásá­ról, hogy többen összefogva, úgynevezett közös jog­segélyszolgálatot szerveznek. A mezőgazdaságban tevékenykedők jogos panaszát orvosolta az a tavalyi kormányintézkedés, amely az ál­lami gazdaságok mellett már a termelőszövetkezetek­ben is lehetővé tette a jogsegélyszolgálatok megszer­vezését. Azt, hogy milyen ügyekben járhat el és milyen jel­legű segítséget adhat a jogsegélyszolgálat a dolgozók­nak, jelenleg egy 1976-ban született SZOT-irányelv sza­bályozza. Eszerint a szolgálathoz forduló valamennyi dolgozó ügyében (munkaügyi, munkavédelmi, társada­lombiztosítási, családjogi, polgári jogi ügyekben, stb.) a felvilágosítás és a tanácsadás kötelező. Az irányelv szerint a jogsegélyszolgálatok fogadóóráin esetenként tanácsi dolgozók is részt vesznek, a helyi tanácsok tá­jékoztatókkal, nyomtatványokkal is ellátják a szolgá­latokat, hogy ezek miatt a dolgozóknak ne kelljen a hivatalt járniuk, helyben megkaphassák az egyszerűbb ügyekben a szükséges felvilágosítást, papírokat. Miután a jogsegélyszolgálatok legfontosabb feladata a jogi tájékoztatás, a felvilágosító és tanácsadó munka, nyilvánvaló, hogy beadványszerkesztésre, perbeli kép­viseletre csak különösen indokolt esetekben kerülhet sor. A felvilágosításon túli közreműködés elsősorban munkaügyi, társadalombiztosítási, esetleg családjogi ügyekben, valamint egyes tanácsi eljárásokban indo­kolt. Alapelv, hogy a vagyonjogi ügyekben általában tanácsadásra kell szorítkozni. Az ügyek intézése során figyelemmel kell lenni arra is, hogy a jogsegélyszolgá­lat perben, jogvitában csak akkor láthat el képviseletet, ha az adott ügy támogatása nem ellentétes a szocialista erkölcs követelményeivel és a dolgozónak ténylegesen szüksége van a jogsegélyre. Gyakran nehéz eldönteni, hogy mikor indokolt és mikor indokolatlan a szakszervezet ingyenes -jogi tá­mogatása. Az azonban nyilvánvaló, hogy a gyermekeit egyedül nevelő, kiskeresetű munkásnő a tartásdíj fel­emelése iránt indított perben bizton számíthat a jog­segélyszolgálat támogatására, ha kérelme megalapozott. Az is biztos, hogy az üzemi balesetet szenvedett dol­gozó vállalattal szembeni kártérítési jogvitájában — ha kérése jogos —, szintén indokoltan kéri a szakszervezet •ingyenes jogi támogatását, még a bíróság előtt is. Ha­sonló példa lehet a dolgozó nyugdíjvitája, vagy pedig a megalapozatlanul kapott fegyelmi, vagy kártérítési ha­tározat elleni fellépése. Nem indokolt viszont a jogsegélyszolgálat ingyenes beadványszerkesztése, perbeli képviselete azonban a munkaviszonytól teljesen független vagyonjogi ügyek­ben — például öröklés, adásvétel, stb. —, amelyekben a dolgozó ügyvédet is megbízhat. Kivételesen előfor­dulhat persze olyan méltánylást érdemlő eset, ami nem kapcsolatos ugyan a munkaviszonnyal, de a dolgozó a jogsegélyszolgálat szakszerű támogatása nélkül kép­telen lenne érvényesíteni jogait, mert ügyvédre nincs pénze, és így méltánytalanul hátrányos helyzetbe ke­rülhetne. A szakszervezeti bizottság ilyenkor is dönt­het úgy, hogy megadja a kért támogatást. A jogsegélyszolgálatok működésének ötéves tapasz­talata azt igazolja, hogy az esetek döntő többségében a szakszervezetek ezen a területen is jó, igaz ügyért áll­nak ki, és ténylegesen tudnak is segíteni a jog érvé­nyesítésében. Talán magyarázni sem kell, hogy milyen nagy politikai hatása van ennek, mennyire erősíti a se­gítségre szorult, ügyüket önerejükből elintézni nem ké­pes emberek kötődését a szakszervezetekhez, s rajtuk keresztül a párt politikájához, amelynek középpontjá­ban mindig is a dolgozó ember állt és áll, mint társa­dalmunk legfőbb értéke. A jogsegélyszolgálatok eddigi működése is azt bizonyítja, hogy a mi társadalmunk­ban minden ember ügye, jogos panasza egyformán fontos. DEÄK ANDRÄS Odanyi malacok Ha az ajtót zárva találod, és bent nem mozog senki, akkor a kerítés mellett nyúj­tózkodva kíváncsiskodhatsz be a telepre. Ha ott sem látsz mozgást, akkor jön a csöngetés. Ez errefelé nem elektromos, hanem úgymond mechanikus. Az egyik oszlo­pon ifélméter átmérőjű vas- korong, mellette egy sajátos kivitelű Vasdorong: kezdőd­het a kongatás. Kisebb ha­rang hangjával feil ér. Ezt biztosan meghallják és rövi­desen előjön valaki — ese­temben egy asszony — és miután tisztázzuk jövetelem célját, beinvitál. Először a fűrészporos ládába kell bele- tapodni, majd egy barna szí­nű, zavaros löt'tyben kezet mosni. — A gépet :is megmossam? — kérdem a fényképezőgép­re mutatva. — Annyira azért nem kell belemerülni — kapom a vá­laszt. . Míg a múzeumi látogató- papucsra emlékeztető, de hosszabb szárú, fóliából ké­szült alkat mat osságot a lá­bamra húzom, kiderül, hogy a zavaros lötty nem zavaros lötty, hanem tozános oldat, és azért kell fertőtleníteni a látogatókat, mert a telep ne­gatív. Brucella, aujeszki és egyéb fertőző betegségektől mentes és ha ezek után még a fehér köpenyt is felve­szem, akkor remélhetőleg lá­togatásom után fis az lesz. * Mielőtt kijöttem volna, ide, Ödányba, Márton Károllyal, a Hagyásai Állami Gazdaság sertéságazat árnak vezetőjé­vel beszélgettem. Engem is — mint gondolom, mindenkit — az ürgevári telepre veze­tett válna legszívesebben .mert ott láthat a látni vágyó egyet s mást, amit máshol nem, és .amire esetleg joggal büszkék a gazdaságbeliek. Miután azonban látta csökö­nyös szándékomat, hogy ti. a kántenyésztés az, ami érde­kéi, kellő mélységben kiselő­adást rögtönzött számomra. Tartók attól, hogy beszélge­tésünk lényegét .nem tudnám olyan élvezetesen visszaadni az olvasónak, mint ahogyan arról Márton Károly .beszélt, így apróbb részletek citálá- sára vállát kozhatom, annak veszélye nélkül, hogy szak­mai részi etekkel untatnám esetleg az olvasót. A sertéstenyésztésben is van divat. Szerencsére, nem olyan gyorsan változó, mint a női ruhák esetében (ha sza­bad ezt a témához nem min­den vonatkozásban passzoló hasanifatot mondanom). Hogy milyen legyen .mostanában az ideális disznó, azt mi, átla­gos magyar disznóhúsfalók határozzuk meg pontosan az­zal, hogy bevásárlásaink so­rán egyre kevésbé keressük a zsíros falatokat, sokkal in­kább a sovényabbját. A te­nyésztőnek fel van adva a lecke: olyan típusok előállí­tása amelyék nem kövérek. Ezt Márton Kárdly úgy mon­daná, hogy kedvező értékes hús részarány. Nagy sonkák, hosszú karaj, jó takarmány- értékesítés, gyors súlygyara­podás. Ezt az Ódányban te­nyésztett KAHYB 10-es és 53-as kanvonalak tenyész­állatai tudják, és ami lénye­ges, örökítik. Hogy mi mindent megcsi­nálnak a disznókkal a mi (vagyis átlagos magyar hús- fogyasztók) érdekünkben, ar­ra csak egy példa, és utána az olvasó fantáziájára ha­gyatkozom. Mostanában ke­rült napirendre, hogy elke­rülendő az úgynevezett hal­vány rózsaszínű és vizenyős húsú jószágok tenyésztése. (A szakkifejezés .angol megfele­lőjének rövidítése PSE.) Ki­derül, hogy .az ilyen hús — konzervbe zárva szivacsos állományú szövete miatt — nem kívánatos. Továbbá az is kiderült, hogy a stressz­hatásokra érzékenyen reagáló egyedek ilyen ihúsúak. Eze­ket tehát ki kell venni a te­nyésztésből. Jön a hahotán próba; a malacot tízkilós ko­rában altatógázzal elkábítják, és ha perceken belül meg­merevednek az izmai, akkor valószínűleg PSE van, és ez ugyebár nem kívánatos. Ha laza marad az izomzat, ak­kor tenyészthető. Folyama­tosan vannaik természetesen más vizsgálatok is, így .tel­jesít mény vizsg álatok, u tt ra­jiam gos szál anmavast agság­mérés és egyebek. Ez a te­nyésztői munka kontrollja. * .Ezekhez képest a itelep bé­késnek tűnik. Ódányban egyébként csak gazdasági épületek vannak és egy la­kás ahöl ia volt — ma nyug­díjas — telepvezető lakik. A jelenlegi telepvezető Csöglei János. Készségesen és pon­tosan válaszol, és az ember­nek az a benyomása, hogy a telepein is pontosan és rend­ben mennek a dolgok, mint az egy tenyészt el ephez illik. Csög leieknél .mondhatni ha­gyománya van a telepveze­tésnek. A nagyiapja volt iitt telepvezető, amikor a jelen­legi épületek egy része juh- hodály volt és imigyen a te­lep juhászat. Öu.tána nagy­bátyja következet és most Csöglei János a telepvezető, itt, ahol öt éve folyik te­nyészkanok előállítása. Körbemegyünk a telepen (évi háromszáz kant értéke­sítenek). Megnézzük .a süldőket (hét­hónapos kor után ultrahan­gos vizsgálat). Mustráljuk a tenyészkano­kat (ez a tíz a magja az egésznek). Egy asszony .permetezi a falat (sok a légy, valamit kell csinálni ellenük). 'Ezek az anyák. Száz van belőlük (kötött tartási vagyis szíj a nyakukon és megvan­nak kötve, így könnyebben kezelhetők, jobban számon- t árthatok). Íme a malacok — egy újabb és fűtött épületben. (Battérián, természetesen.) Itt meg a süldők. Értéke­sek. (Átlag tizennégyezer fo­rint darabja. Hja kérem, a tudást meg kell fizetni, még ha disznó tudja is...) Laikus is meg tudja kü­lönböztetni őket. A zömö- toebb, erős sonkával az öt­venhárma« vonal utódja, az a .kaiptaífafejű nyurga és hosszú, mint a kardpenge, az pedig, kérem szépen, a tizes vonal... Most pedig, ha lehet­ne, az egyiket lefényképez­ném. Lehet, persze, hogy le­het. Csak ki kell hajtani. Törő András ismeri őket. Ök is ismerik Törő Andrást, mert ő a .gondozójuk. Neki az a véleménye, hogy keze­sek, akár a bárány. Ez utób­bit kicsit kétkedve fogadom, végignézve a háromszázöt­ven kilós hústömegen. — Ez az 'egyik legjobb ka­nunk. Kihajtják. Törő öregnek szólítja, Csöglei Legénynek becéai. A hivatalos neve: 1001 -es. — Ezt írja föl. Fölírtiaim. .Nehéz volna ér­téket mondani. Talán száz­ezer farintot ér. öreg méltó- ságtelejesen mozog, mond­hatni, értékének tudatában. Szórakozottan kaífogtatja agyarait. Pontosabban agyar-maradványait, mert félévenként agyaraznak. Ed­dig nem tudtam, hogy a disznót — ha ,kan is — a farkával .lehet kormányozni. Most ennek művészetéből ad ízelítő Törő. öreg vagy Legény — egyáltalán nem kunkori — farkát .megragad­va szépen visszakonmányoz- za .a boxéba :a telep büszke­ségét. Mesébe illő neve van. Ezeregy... Falánk szaporulat A süldők, melyek nemsokára gombamód fognak szapo­rodni r~ ; • .......................................... ... .1............... Panaszkodik az osztályvezető. — Amióta bevezettek vállalatunk központjában a rugalmas munkarendet, lazult a munkafegyelem. Ezzel törvényesítettük a lógást, legali­záltuk a reggeli késéseket. Egyesek fél nyolc helyett nyolc­ra, fél kilencre sétálnak be. A napokban bátorkodtam meg­jegyezni a gépírónőnek, hogy sorozatosan elkésik, mire az arcomba nevetett, s könnyedén odavetette: „Rugalmazok osztályvezető szaktárs. Leellenőrizhet, este hatig itt verem majd a gépet!” Az osztályvezető tudhatná, hogy a rugalmas munkaidő- rendszer nem magyar találmány, több nyugat-európai or­szágban évtizedek óta alkalmazzák, elsősorban a nem fi­zikai munkakörökben. Célja, éppen a munkaidő jobb, ész­szerűbb kihasználása: a nyolc órából a legexponáltabb idő­szakban (délelőtt 9 órától délután 2-ig) mindenkinek kö­telező hivatalában tartózkodni, nem kérhet kilépőt magán­ügyeinek intézésére. A fennmaradó munkaórákat pedig saját életviteléhez, napi elfoglaltságához igazítva dolgoz­hatja le, reggel hat és délután hat óra között. Szabadon oszthatja be idejét, s választhat: mikor pótolja azokat a munkaórákat, amelyeket magáncélra használt fel. Termé­szelesen belátható időn — ké t héten, vagy egy hónapon — belül. A rugalmas munkarenddel tehát jól jár a vállalat, az intézmény, mert alkalmazottai havi átlagban nézve aktív munkával töltik 190—200 órájukat, jól járnak a dolgozók is. Az utóbbi két évben egyre több vállalat, intézmény is­meri fel előnyeit, jelenleg mintegy ötszáz ipari, kereske­delmi, tanácsi stb. területen működő hivatal, tervezőiro­da alkalmazottai dolgoznak ebben a munkarendben. Ál­talánosan bevált. Kétségtelen, nagyobb önállóságot, köte­lességtudatot, fegyelmezettséget kíván az új forma a dol­gozóktól, ugyanakkor a vezetőktől is áttekintőbb irányí­tást: ha a „főnök” a rugalmas munkarend szerint szervezi osztályán a munkát, s rendszeresen számon kéri, ellenőr­zi a feladatok elvégzését, akkor majd megszűnnek aggá­lyai, miszerint: akire nem nyitja rá tízpercenként az aj­tót, az nem dolgozik. HORVATH ANITA Törő András és az Öreg

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents