Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-28 / 201. szám
*^D=püjság 1980. augusztus 28. A magyar tudomány arcképcsarnokából: Bemutatjuk: Falusné dr. Szikra Katalin akadémikust Furcsa életútja volt: regényes kezdet, szürkébb folytatás, kemény munka — és az azt koronázó siker. Címszavakban ennyi. Részleteiben érdekesebb: 1924-ben, Moszkvában született. A dátumból és a helyből következik, hogy szüleinek valamilyen kapcsolatban kellett lenniük a nemzetközi munkásmozgalommal. Valóban': édesapja, Szikra Gyula, a Magyar Tanácsköztársaság idején a budapesti Vörös Őrség helyettes parancsnoka volt. És mint Ilyen, automatikusan került az ellenforradalom börtöneibe. A húszas évek elején, az emlékezetes fogolycsere idején szabadította ki a fiatal szovjet állam, így került Moszkvába, ahol a jogász végzettségű kommunista a szovjet központi statisztikai hivatal életszínvonal-osztályán dolgozott. Moszkvában született leányának tehát „volt kitől örökölnie” közgazdaság iránti vonzalmát. Szülei később elváltak, édesanyja a gyermekkel 1930-ban visszatért Magyar- országra, így Szikra Katalin iskoláit már Budapesten végezte. Legalábbis az érettségiig, mert tovább tanulnia akkor nem volt módjában, Női szabósegéd lett, erre nevetve emlékszik: „Két diplomám van — mondja közgazdász és női szabó...” 1943 óta vett részt a munkásmozgalomban, 1945 óta tagja, a kommunista pártnak. A felszabadulás után a Pénzintézeti Központba került, és hogy továbibképezze magát, esti tagozaton elvégezte a közgazdasági egyetemet. Az egyetem elvégzése után dilemmába került: ekkor már az Ellenőrzési Központ munkatársa volt. Ottani vezetői úgy vélték: a pártnak munkahelyén van rá szüksége. Oktatói laz egyetemen mást mondtak: a pártnak az egyetemen van rá szüksége. Ekkor döntött úgy, hogy saját magára hallgat elsősorban — és az egyetem mellett határozott. 1961-től tanársegéde, 1960-tól adjunktusa, 1962-től docense, majd 1971- től egyetemi tanára a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemnek. És nem is akármilyen tanára. Ha van a népszerűségnek fokmérője, akkor annak számít, hogy a tanszéki adminisztrátortól a menza pénztárosnőjéig mindenki csak „Katikla”-ként emlegeti, mindenki szereti. Nem véletlenül, ez oktatási elveiből is következik, amiről ezt mondja: — A hallgató egyenrangú ember, akitől még tanulni sem szégyen, ha véletlenül így alakul. Az oktatás bizonyos fokig kollektív alkotás. Azt hiszem, a hallgatók érzik: nálam sok mindent elmondhatnak. Nem feltétlenül szükséges, hogy velem, vagy az általam tanítottakkal mindenben egyetértsének. Legyen saját véleményük — de ismerjék a „hivatalos” véleményt is! Az önálló gondolkodásra nevelés különösen fontos a közgazdasági pályán, és különösen a politikai gazdaságtan területén, amellyel foglalkozom. Tudományos pályafutása során egy meghatározott vonal követhető nyomon.: évtizedek óta foglalkozik azokkal ,a közgazdasági témákkal, amelyek ma a legfontosabbak. Egyetemi doktori címét 1958-ban szerezte, 1960-ban lett kandidátus. Értekezése könyv alakjában is napvilágot. látott, „A technikai fejlődés és az ipari munka” címmel. A tudományok doktora fokozatot 1970-ben védte meg, doktori értekezésében is felhasználta egyik könyvének anyagát, amelynek címe „Létszám, termelés, gazdasági növekedés” volt. 1976-ban választotta levelező tagjává a Magyar Tudományos Akadémia. Székfoglalójában a munka szerinti elosztás értelmezésének néhány kérdését vizsgálta. Megannyi ma is élő, fontos téma. És hogy mennyire jól látott előre bizonyos dolgokat Falusné, dr. Szikra Katalin, arra a riporter is tanú, aki tízegynéhány éve a „közgázon” szemináriumi hallgatója volt — és emlékszik: a professzornő már akkor felhívta hallgatói figyelmét az akkor valóban új gazdasági mechanizmus néhány olyan problémájára, amelyet a hatvanas évek végén', az általános „mindent megold a mechanizmus” sugárzó-optimista légkörében sokan nem vettek észre, és amelyeket azóta valóiban korrigálni kellett!... Oktatói munkája mellett széles körű tudományos-közéleti tevékenységet végez. Számos bizottságnak tagja, a fontosabbak: a Tudományos Minősítő Bizottság közgazdász-tagja,, az Országos Béketanács Tudományos Bizottságának és a Közgazdasági Szemle szerkesztő bizottságának is tagja. Az említetteken kívül még két könyvet írt: A termelékenység és hajtóerői, és a Bér, ösztönzés, elosztás. Jelenlegi kutatási témája a bér és az ösztönzés kérdésköre köré csoportosul. Hallatlanul izgalmas témákat vizsgál: meddig ösztönöz a magas jövedelem, mire lehet elkölteni a .szocialista elvek megsértése nélkül, hogyan lehetne a termelésije „visszairányítani”, azaz, olyan befektetésre rávenni .a magas jövedelműeket, ami az országnak is hasznos, és nem valutáért behozott drága fogyasztási cikkeket kíván? A biztosítási tevékenységnek nincs-e olyan formája, amely vonzó lehetne a magas jövedelműek előtt? (A bankbetét az inflálódás miatt nem túl vonzó e rétegek számára...) És egy figyelemreméltó megállapítás : nem túl sok a vezető beosztás és az ezzel járó magas jövedelem egy ilyen kis területű és lakosságú országban? Ha tudósaink közül valakire, rá bizton mondható: napjaink kérdéseivel foglalkozik ! És a magánember? Falusné dr. Szikra Katalin úgy érzi: nyugodt családi élete az eredményes kutatómunka egyik biztosítéka. Ehhez sokat segít férje, aki a rádió külföldi adásainál főszerkesztő-helyettes, és nem kárhoztatja őt a „hagyományos háziasz- szony-szerepre”, sőt, ő inspirálja alkotó munkára* örül sikereinek. Fia 29 éves, gépész üzemmérnök, két unokája is van, egy kisfiú és egy kislány. Milyen lehet egy akadémikusnő „nagymama-szerepben”? Hét- végente nagyon élvezi, hogy foglalkozhat unokáival. Kedvenc időtöltése a séta, a kirándulás, az úszás — nyáron, tél'en pedig a színház, a hangverseny. Legjobban Örkény darabjait szereti. Ügy érzi, mindez regenerálja szervezetét, munkaképességét. Azt mondja magáról: ha három hétfő lenne egy héten, sokkal többet tudna alkotni... Persze, így sem kell „szégyenkeznie”. .. SZATMÁRI JENŐ ISTVÁN Szoborpark Szentendrén Ásatások A felszabadulás utá/ii időszak egyik legjelentősebb szobrászművészének állít emléket a Kerényi Múzeum. A két évvel ezelőtt felavatott emlékmúzeum a közeljövőben szoborparkkal bővül, a parkosítás során a művész több nagyméretű szobrát helyezik itt el. A Csongrád megyei Gor- zsai Állami Gazdaság területén tizennyolcszor hét méteres későkőkori ház maradványait tárták fel. Az ásatásokat vezető Horváth Ferenc régész szerint a mintegy ötezer éves, nagyméretű épület a benne talált gazdag leletekkel páratlan hazánkban. Ehhez hasonlóra ebből a korból csak Bulgáriában és Görögországban bukkantak. A három helyiségből álló ház valamilyen' közösségi célt szolgálhatott. Egykor tűzvész pusztította el és a leomlott falak alatt igen nagy meny- nyiségű élelemtároló, ételmelegítésre szolgáló és ivóedényt, kőszerszámot és más egykori használati tárgyat, valamint állatszobrocskákat találtak. Az agyagedényeket karcolt geometrikus minták és stilizált állatfejek díszítik, piros és fehér festékkel színezve. A feltárt nagyméretű épülettől 200—300 méter távolságra 2—3 méter mélységből mindenütt előkerültek az ugyancsak tűz által elpusztított, 5000 éves épületek maradványai. ÍITmiokkm • nPUBflfl Testvérlapunkban, a Tam- bovszkaja Pravdában két kitüntetésről szóló közlemény jelent meg. Az egyik anyák kitüntetéséről szól. A Szovjetunióban azoknak az édesanyáknak, akik sokat tesznek gyermekeik neveléséért, e munka elismeréseként kitüntetéseket adományoznak. A legmagasabb kitüntetés: az Anyai Dicsőség Érdemrend, amelynek három fokozata van. Az idén is vannak a kitüntetett anyák között Tambov megyeiek. Az első fokozatot Artyemova Jekatyerina Konsztantyinovna popovkai édesanya kapta, aki kilenc gyereket szült és nevelt fel. Két Tambov megyei édesanya a második, ugyancsak kettő a harmadik fokozatot vehette át. Tizenhárom Tambov megyei édesanyát tüntettek ki az Anyasági Érdemérem első, illetve második fokozatával. Az 1979—80-as, téli időszakban elért kiváló eredményeik elismeréseként az SZKP Központi Bizottsága, a Szovjetunió Minisztertanácsa, a szovjet szakszervezetek és a Komszomol Központi Bizottsága elismerő oklevelét kapta: a V. I. Csapajev, a Vörös Építő, a Harc a békéért kolhoz, a Kersinszkij, a Barátság, a V. I. Lenin, a Voszhod, a 60 éves a Lenini Komszomol szovhoz kollektívája. SOMOG/I^ A megyei tsz-szövetség legutóbbi ülésén a hatékonyabb ösztönzéssel, az új bérezési formák bevezetésével foglalkozott. Megállapították: az anyagi ösztönzés, a bér- gazdálkodás vitathatatlanul nagy szerepet játszott a termelőszövetkezetek fejlődésében, gyarapodásában. Az elismerésre méltó eredmények azonban nem feledtethetik, hogy a jobb munkára való ösztönzés lehetőségeit még korántsem használták ki. Általános gond például, hogy a teljesítmények mérése becslésen alapul, az új eljárások, fajták és eszközök alkalmazásával nem mindig jár együtt az új norma megállapítása. A norma az esetek többségében csak mennyiségi előírásokat tartalmaz, ritkán kapcsolódik hozzá minőségi követelmény. Az elnökség állást foglalt: a szövetkezetek érdeke, hogy a bérezési formákat tovább fejlesszék. E fejlesztésben fontos lépés a teljesítménybérezés arányának növelése, a végtermék szerinti bérezési formák alkalmazása nemcsak az állat- tenyésztésben, hanem a növénytermesztésben is. Nem egy példa bizonyítja Somogy megyében, hogy az önálló elszámoláson alapuló bérezés jól szolgálja a hatékonyabb munkát, fontos eszköze a gazdaságosabb, eredményesebb termelésnek. A premizálásban is olyan gyakorlat kialakítására van szükség, amely a dolgozókat, a vezetőket a minőségi munkavégzésben, az eredményes, nyereséges termelésben teszi érdekeltté. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kilencszáznegyvenhat újítási javaslatot adtak be az első félévben a Videoton Elektronikai Vállalat dolgozói. Négy gyáregységükben a dolgozók a tervezettnél lényegesen több újítási javaslatot készítettek. Az értékelés szerint a tavalyi félévhez viszonyítva javult a vállalatnál az újítások átfutási ideje is. Az eddigi több mint négy hónapról sikerült lecsökkenteni az átfutási időt 2,8 hónapra. Ez elsősorban az újitási előadók jobb, gyorsabb ügyintézésének köszönhető. Érdekes, hogy a 946 újítást 1626 dolgozó adta be. Az értékelésből az is kitűnik, hogy az újítást beadók között sok a fizikai munkás és egyre jobban bekapcsolódnak ebbe a mozgalomba a nők is. Dunantült napló Átadták Pécs legnagyobb szabadidő-parkját Lvov kertvárosban. A több mint 32 500 négyzetméter területen 8,2 millió forintos költséggel elkészült park nem csak a gyermekeknek, hanem szüleiknek, a felnőtteknek is lehetőséget kínál a szabad idő kulturált, egészséges eltöltéséhez. Ami másutt még csak óhaj, Pécsett megvalósult. Műanyag burkolatú sportpályák, szánkózódombok, csúszdák, kaland játszótér két nagy gerendavárral, öltöző, fürdő, játékkölcsönző a lakótelep betonréngetegének szélén. A Tettyén is átadtak egy új játszóteret. Szatyor Győző grafikus, fafaragó, a Népművészet Mestere faragta meg e játszótér hintáit, padjait, mászókáit, őrtornyait. A játszóteret így méltatja a lap munkatársa. „Az apró, fehérzúzalékos talaj, a barna játéképítmények, amiket körben átölel a hangulatos park dús zöldje, esztétikai élményt ad, akkor is, ha csupán gyönyörködik bennük és az önfeledten játszó apróságokban az ember.” PETŐFI NÉPE Jó közepes termésre számítanak szőlőből a Bács-Kiskun megyei gazdaságok. Bács- Kiskun megyében a közel 52 ezer hektár szőlőből 43 ezer a termő. A kiskertben lévő lugasokkal együtt összesen mintegy 300 ezer tonna termés várható. A termést csonkította, hogy mintegy ezer hektáron pusztított a jég, a peronoszpóra pedig 5—15 százalékos kárt okozott ötezer hektár szőlőben. Az idén különösen nagy figyelmet fordítanak a szőlő fajta- és beltartalmi értékére az_ átvételkor. Az árszínvonal hét százalékkal emelkedik átlagosan. Ezt a megemelt árat természetesen differenciáltan kapják a gazdaságok. Figyelembe veszik az átvett szőlők eladhatóságát, a termés megbízhatóságát... Ma már Bács-Kiskun megyében is érződik: egyre több termelőszövetkezet törekszik arra, hogy minél jobb minőségű bort állítson elő, mert ezeknek a boroknak magas áron történő értékesítése nem jelent gondot. Kisbók, a Dráva holtága A homok itt minden nedvességet elnyel. Mohón issza be az esővizet, a legnagyobb zivatar után is járható a néhol hatalmas fák között kanyargó keskeny kis út, amely a 6-os út mellett egy fatörzs- re erősített táblától — „Horgásztanya” a felirat — vezet egészen a természetvédelmi terület határáig. Hajdan a Dráva zabolátlan vize görgette itt a kavicsokat. Gyors vizét már visszaparancsolták, csak egy kifli alakú, néhány kilométer hosszú holtág maradt a nyomában, mélyen bevágott, széltől védett mederben: a Kisbók, a Dél- Dunántúl egyik legszebb tava, a barcsi horgászok ákom- bákom stégekkel „háziasított” törzshelye. A horgászállások ellenére is a Kisbók érintetlen víznek tűnik: a csend uralja a környékét, a vadkacsák hápogása, az ugró rablóhalak nyomában loccsanó víz, a vég nélkül hangoskodó kakukkok kiáltása harsogó zajnak hallatszik. A napsütötte időben felmelegedett, a. középen néhol 7—8 méter mély víz a virradat hűvösében párafelhőkbe burkolózik. Mozdulatlanok ilyenkor a tó fölé hajló évszázados fák nyúlánk ágai, a csónakkikötőben várakozó ladikok kátrányfekete tömbjei, a túlparti nádas zöld fala és a horgászstégek tükörképe sem rezdül. Mesélik a helybeliek: régen nagyon gazdag volt halakban a Kisbók! A gödrökben jókora harcsák, a nád mellett termetes pontyok, a sűrűben mohó törpeharcsák, a vízbe dőlt fák kusza ágai között süllők és csukák, a vízfelszín közelében súlyos amurok éltek. Egyszer azonban egy gyors áradás után a megemelkedett víz átlépett a gáton, rohant a Dráva felé, s vitte magával a rengeteg halat is. Azért a horgászok kitartanak. Naponta leereszkednek a meredek parton, ladikba ülnek, vagy a stégjükhöz mennek, legyezőszerűen szétterítik a botjaikat — póznának hívják errefelé a 3—4 méteres hosszú husángokat —, hallgatják a csobbanáso- kat, s várják: a régi nagy halak közül mikor mozdítja már egy az úszót... Ha fekete ladikjában hangtalanul arra lapátol a halőr, suttogva mondott szavaik is mesz- sze hallatszanak: — Semmi... — és maradnak tovább. A tó közel van Barcshoz, a másik oldalról — ha Pécs felől megyünk — nem messze a híres ősborókástól. Ide mindig sokan mennek, sokan megállnak, a kényelmes pihenők, tűzrakó- és szalonnasütőhelyek, a sétautak marasztalók. így a Kisbókhoz csak kevesen jutnak el, elrobognak a kocsik a bekötőút kezdeténél tarkálló cigánytelep mellett. Pedig ritka élmény a tó partján leereszkedni. A táj szépsége és a csend önmagában is megéri a fáradságot. Ezt mondom egy helybeli horgásznak is, bólogat, hümmög, s csak egy kifogása van az idegenekkel szemben: — De azt nem tudják, mennyi hal volt itt — régen... MÉSZÁROS ATTILA Részlet a szoborparkból Ladikok a holtágon
