Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)
1980-08-27 / 200. szám
1980. augusztus 27. KÉPÚJSÁG 5 „Ne feledjék: a boltban a vevő az úr” Nyugdíjas az Otthon Áruház volt igazgatója OMÉK Clayton bácsi utódai Nem tudom megállni, hogy ne a beszélgetés végével kezdjem az írást. Wissinger Sebestyén, a szekszárdi Otthon Áruház nemrégiben nyugdíjba vonult igazgatója, arra a kérdésre, hogy mit üzen a fiatal kereskedőknek, ezt mondta: — Ha valóban ezt a szakmát választották élethivatásuknak, sose feledjék: a boltban a vevő az úr. Szeressék a vevőt és ne a vevő hátát. Becsüljék meg, amit készen kaptak és fejlesszék tovább a szocialista kereskedelmet. Életszemléletnek, ha úgy tetszik, kereskedői „világnézetnek” is fel lehet fogni ezt az üzenetet. Aki ismeri Wissinger Sebestyént, természetesnék találja^ hiszen ő is, felesége is, aki egy héttel előzte meg a nyugdíjba vonulással, ahhoz a. kereskedőnemzedékhez tartozik, amelyre szívesen emlékezünk, de amelynek képviselőivel — sajnos — egyre ritkábban találkozunk a boltokban. Egy tiszteletre méltó élet- útról beszélgetünk Wissinger Sebestyénnel. Ahonnan érdemes, és ahonnan kell kezdeni: 1950-ben nagy váltás történt a magyar kereskedelem- bem A szocializmus — engedtessék meg most nagy szavakat használnom —, ekkor lett egyeduralkodó ezen a területen. Megalakult a Népbolt vállalat és ezzel valami új kezdődött. Az alapítók között volt beszélgető partnerem és felesége is. S most az elhangzó mondatokban nosztalgiának nyoma sincs, a kereskedelem nem emlék, hiszen a kapcsolat töretlen a kollégákkal, a vállalattal], hanem a pihenés, pontosabban a más irányú elfoglaltság jól jött. — Amit eddig munka után csináltunk, most fő foglalkozásunk lett. Nem unatkoztunk még egy percet sem. Kedvenc szórakozásunk a házunknál lévő szőlő művelése és a horgászat. (A zárójelnek itt fontos szerepe van. Egyszer ki akarom mondaná, hogy a szőlő irigylésre méltóan szép. Másodszor pedig mondom, hogy ennél szebb öregséget kívánni sem lehet. Ebben az esetben különösen indokolt a zárójel, mert Laki Sándor, a Népbolt párttitkára, aki volt kolléga és barátként elkísért a találkozóra, hangsúlyozta, nehogy ki merjem ejteni a számon az „öreg” szót. Igaza volt, ilyen fiatal nyugdíjasokkal, mint Wissingerék, nagyon ritkán adatik meg találkozni.) Kezdődött 1950-ben a Népboltnál, aztán egy évvel később — tíz éven át — folytatódott) a textilnagykereskedelmi vállalatnál, hogy 1961. július 23-ától mostanáig, egyfolytában megint a Népboltnál szolgálja a szocialista kereskedelmet Wissinger Sebestyén. Legutóbb a szekszárdi Otthon Áruházat igazgatta a •vállalatvezetés, az ott dolgozók, de ami ennél sokkal fontosabb, a vásárlóközönség egyhangú megelégedésére. Felesége végig a Népboltnál dolgozott, legutóbb a szekszárdi Korzóban volt a női ‘osztály vezetője. — Szép is, jó is volt. Úgy érzem, kapcsolatom a vállalatvezetéssel, a kollégákkal több volt, mint munkatársi. Inkább baráti, pedig de sok volt a vita, a véleménykülönbség. Szeretettel gondolok vissza, és azt hiszem, ránk is szeretettel gondolnak. Rossz? Az is volt, de arról most ne beszéljünk. Wissinger Sebestyén többszörös Kiváló dolgozó, 1967- ben a Belkereskedelem kiváló dolgozója, nyugdíjba vonulása óta pedig a Munka Érdemrend bronz fokozatának tulajdonosa. Felesége nála is többször kapott Kiváló dolgozó kitüntetést, kétszer pedig a Belkereskedelem kiváló dolgozója lett. Kapcsolatuk a vállalattal töretlen és ez a kapcsolat oda-vissza érvényes. Fejezzük be hasonlóan a kezdéshez. Mit javasol, ajánl a vállalatvezetésnek? (Vegyük figyelembe, hogy 15 évig szb-tag volt.) — Az üzemi demokrácia ténylegesen legyen az. Nagy gonddal vegyék figyelembe az alulról jövő kezdeményezéseket, hiszen a legteljesebb érdekazonosságról van szó. Legvégül jó pihenést kívánjak? Azt is, de ugyanannyira jó munkát! S mivel horgásztársak mindketten: jó fogást! LETENYEI GYÖRGY Fotó: GOTTVALD KÁROLY Kakasdon, a falu végén él egy család, Győrfi Ferencék. A férj, a feleség és a fiú Szekszárdon, a húskombinátnál dolgozik, a lány még tanuló. önmagában ez még nem újság, van ilyen család Győr- fiéken kívül még millióegy. Az már inkább, hogy mit lát az emberfia Győrfiék udvarában, a háztájiban. * A házhoz négy udvar tartozik. Az elsőben a virágoskert, a másodikban a ketrecek, meg a vízzel telt betonmedence, a harmadikban gyümölcsfák, a negyedikben a konyhákért. Egy vörös ásólúd totyogott felém. Hogy az volt, efelől nem volt kétségem, hiszen az ember többnyire kapásból felismeri a vörös ásóludakat. Hogy az amerikai tőkés récéről, a fehér fácánról, no és természetesen a chilei és a mandarin récékről ne is beszéljek. Kivénhedt körtefák alatt, libasorban tipegtek a vadkacsák — bocsánat: a hazai tőkésrécék —, mit sem törődve Katival, a tojóhattyúval. Kati sokkal barátságosabb teremtés, mint „férje” a gúnár, no de nálunk, embereknél is gyakorta megfigyelhető a nemek között jellembeli különbség. A harmadik udvarban végre rábukkantunk egy igazi háztájiba való állatfajra, mégpedig a hazai vágósertésre. Békésen röfögtek mindhárman, kitakarított óljukban. Fel-fellibbentek a zöldből a fehér pávák is, amelyek hímjéért Győrfi Ferenc a pécsi állatkerttől egy egész póni- lovat kaphat, ha belecsapja tenyerét az igazgató markába. Egyelőre azonban fontosabb a szárnyasok tenyésztése, s az üzlettel várni kell, míg nem lesz ifjú kakas, a fehér páva tojók minden bizonnyal nagy örömére. A háztetőn huszonegyféle galamb turbékolta el szerelmét, s közülük is az egyébként ritkaságszámba menő, Lahora volt a leghangosabb. * Győrfi Ferenc okleveleket mutatott, galambjaiért kapta valamennyit. Később a garázsba kísért, ahol éppen a legszebb álmukat aludták a pár hetes foxikölykök. Kati, a hattyú valahogy ma nem hagyta provokálni magát, a világért sem fogadta el gazdája kezéből a kenyérdarabot. Közben, csak úgy mellékesen, elősétált a sufniból egy gyémántfácán pár is. ♦ Bohém állat a hattyú. Tavaly télen bizony odafagyott Kati püspökfalatja az iszapba, gazdájának komoly erőfeszítésébe került, mire kiszabadította kedvenc madarát. A harmadik udvarban megindultak a vadkacsák. Hangos hápogással igyekeztek tányérjuk felé. A sor legvégén, a hazai tőkésrécék után, természetesen egy amerikai tőkésréce kullogott. Nem giccs — valódi Legény ugrik A vörös ásólúd A gyémántfácán A hattyú a császár sárközi fotó: kapfinger OMÉK (Munkatársunk írja a vásárról) Miután kellő szájfátogatás kíséretében — ez egy kiállításon a tisztelet és a „Jé, hót ilyen is van” kezdetű ámulat kifejezője — végigvizsgáltuk a két- és háromszáz lóerős, úgymond univerzális nehéztraktorokat, a harminc méter munkaszélességű, szántóföldi permetezőket, önrakós és önürítős szénafelszedőket, a föld miszlikre aprítását célzó — ne feledjük: tökéletes magágy-előkészítés — talajművelő ketyerókat, nos akkor ánlatunk — ha lehet — még csak fokozódni fog, megpillantván a kiállított régirégi traktorokat. Mit keres-,, nek ezek a múzeumi ócskavasak a csillog-villogó gépcsodák világában? így teljesebb a kép — mondják a kiállítók. Lássa csak a földtől és a mezőgazdaságtól elrugaszkodott látogató, hogy mivé fejlődtünk harminc év alatt. Honnét indultunk és lám, hol tartunk. Valóban, a mai gépekhez szokott ’szem, kétkedve szemléli a harminc évvel ezelőtt még divatos traktorokat — ezzel egyáltalán lehetett dolgozni? Az első Hofherr—Schrantz —Clayton—Shuttleworth már-már fantasztikusnak tűnő mechanikai megoldásai, aztán a húszas-harmincas évek sztárjai, amelyek a lovas nemzet földműveseiből először kacajt fakasztottak, aztán a teljesítmény nyomán csodálkozást, az amerikai Fordson, Case és a legendás McCormik. Persze, a hazai- gépipar is megpróbált fölzárkózni és a fejlesztés első kézjegye itt áll, a HSCS (G—35) és egy Rába — indítása kurblival és bivalyerejű traktorossal. Valamennyi múzeumi régiség saját kerekén . gördült ide, vagyis működőképes, a kétegyházi szakmunkásképző intézet jóvoltából. Ha megnézzük ezeket a darabosnak, nehézkesnek tűnő ócskaságokat, mosolygunk, de kíváncsi' leszek, lesz-e alkalmunk, mondjuk az ezredforduló után — úgy 2010- ben — mosolyogni egy mai gyártású Rába—180-as traktoron. Én szívesen megtennem, de hát vannak gyártók is a világon és a mai gépgyártás csak a holnapra figyel, hiszen ilyen fejlődés mellett holnapután már más kell. Ha nem is- eldugott helyen, de távolabb a ma gépeitől, láthatók Clayton bácsi utódainak járgányai. A kiírás szerint barkácstraktorok. Mindenesetre olyan ketyerók, amelyek traktornak csak némi merészséggel nevezhetők, de olyasformán üzemelnek és így a célnak megfelelők. A vásárlátogatók némelyiknek úgy állnak neki, mint egy keresztrejtvénynek, vajon miből is berhelték össze ezt? Ez egy SZK—4-es felhordólánca — itt lánctalp. Ez egy háromötvenes BMW-motor. Emez pedig egy Trabant- ventillátor... "és így tovább. Az emberi találékonyságon és műszaki érzéken valószínűleg a néhai Clayton bácsi is elcsodálkozna, és meglehet, hogy némelyik műszaki megoldást még meg is jegyezné, mint célszerű yalamit. Van itt minden, ami a teljesítményt, kis fogyasztást, több- hasznúságot, célszerűséget és olcsó kivitelt képviseli, babakocsi méretű lánctalpas kerti művelő — önindítóval. És van olyan bütykölmény, amely szánt, ekéz, tárcsáz — munkagépek mellékelve —, szivattyút hajt, permetez, és — berhelők, most figyeljetek — az orrán egy kalapácsos daráló. Ügy bizony, mert sosem lehet tudni, mikor van áramszünet és akkor nem kell kézzel tekerni a darálót. Jó néhány gép rendszámmal ellátva, vagyis közúti forgalomra alkalmas. Van Tolna megyei barkácsoló kezemun- kája is, így a dunaföldvári Braun Lajos, az iregszemcsei Varsányi István és a sióagárdi Fejős Mihály kerti traktora. Ezeket a gépeket a műszaki alkotókedv és _a kényszer hozta létre. Akinek ugyanis nagyobb a kertje két lépésnél, az szívesen kíméli magát egy kisgéppel. Igen ám, de egy valamire való kis- traktor százezer forint fölött van, de a kétkerekű, önjáró rotációs kapának is olyan az ára, ami már nem borsos, hanem némelyek számára egyenesen megfizethetetlen. Ezért az ötletesebbje szétnéz a MÉH-telepen és nekiáll bütykölni, izzadni. Végül is összeáll az öszvér — valami, ami esetleg nem hasonlít semmilyen addigi kistraktorhoz, de pöfög, megy, lehet vele dolgozni és esetleg hatezer forint az anyagköltség. Ha mindent összevetünk, akkor az annyira hangoztatott takarékosság egyik emblémája lehetne egy ilyen ketyeró. — stelner — Sikeres munkaverseny a textiliparban A textilipari vállalatok szocialista brigádjainak munkaversenye egyre eredményesebben segíti a gazdasági feladatok teljesítését — állapította meg keddi ülésén a Textilipari Dolgozók Szak- szervezetének elnöksége. Az idén a textilipar több ezer szocialista kollektívájának vállalásai elsősorban a termelékenység, a hatékonyság emelését, a minőség javítását, az export növelését, az anyaggal és az energiával való takarékosságot szolgálták, a feladatok konkrét megjelölésével közvetlenül kapcsolódtak a vállalatok gazdasági céljaihoz, örvendetes, hogy a gazdasági és társadalmi szervezetek irányító munkájának javulásával csökkent a brigádvállalásokban a korábban gyakorta tapasztalható formalitás. A Pamutfonóipari Vállalatnál több mint 300 szocialista brigád, a dolgozóknak 60 százaléka vesz részt a munkaversenyben. Vállalásaik teljesítéseként kiemelkedő eredményt értek el például a vegyszer- és festékmegtakarításban. Eddig a tervezettnél 2,5 millió forinttal kevesebb vegyszert és festéket használtak fel, a re- ceptúrák előírásainak pontos betartásával, a technológiai fegyelem önként vállalt megszilárdításával. Ez egyúttal a minőség jelentős javulását is eredményezte. A Magyar Posztógyár szocialista brigádjai vállalásaikkal a hazai gyapjú jobb felhasználását segítették, a hulladék csökkentésével. A Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál is sikerrel teljesítették hasonló felajánlásaikat a kollektívák, a budakalászi szövőgyár MSZBT szocialista brigádja például a keletkező fonalhulladékot napi 2 kilogrammról 40 dekára csökkentette. A Pamutnyomóipari Vállalatnál, a Magyar Selyemipari Vállalatnál a termék- szerkezet átalakítását, a korszerű és értékesebb termékcsaládok kialakítását segítették a brigádvállalások. A kötszövő iparban kiemelkedő eredményeket értek el a habselyem kötöttárugyár, a magyaróvári és a váci kötöttárugyár kollektívái. Ez utóbbinak különösen a jászapáti varrodájában járt a vártnál is nagyobb sikerrel a termékváltás. Nyugdíjban
