Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

* KÉPÚJSÁG 1980. augusztus 24. Búcsú Ladománytól Ladomány lélekszáma 1437-ből, amikor először említik az oklevelekben, ismeretlen. 1766-ban 8 jobbágy és 1 „házatlan zsellér" családot vettek számba. 1910-ben 134 lakosa volt az akkor még „önálló kisközség"-nek, 1960-ban 105, 1971 ápri­lisában e sorok írója mintegy 80 ladományiról tudósított. 1980. augusztus 12-én 7 portán 14-en éltek. Nem valószínű, hogy 550 évvel az első feljegyzés után, 1987-ben akár egyetlen la­dományiról is hírt adhat majd az akkori idők krónikása. Az előbbi sorok szikrányi örömről se szeretnének szá­mot adni, csak a tényeket rögzítik. Tetemrehívásnak semmi értelme. Az újságíró­nak, aki 1971, április 30-án számolt be először lapunk hasábjain Ladományról, ko­rábban se volt jóstehetsége és ilyennel ma sem rendelkezik. Akkor így írt: Ladomány „létnek tényét egyetlen értel­mes gazdasági érv nem in­dokolja. A falu sorvad. Aki az alvégi keresztnél tölcsért csinál a markából, és jó to­rokkal elordítja magát, an­nak szavát Pál György fel- vég-domboldali szöllejénél biztosan meghallják.” Ma már nem Pál György hallja meg, ugyanis elköltözött. Zsók Orbánék előbb-utóbb költözni készülnek, Izsáko- vics Ferenc úgyszintén. Épp­úgy, mint a Budapestről jött Farkas Péterék, vagy Radnai József feleségestől. Utóbbi egyébként az egyetlen ősla­kos, elődei 1747-iben a fia­tal Mária Terézia király- császárnő idején települtek ide. Róla több, mint kilenc esztendővel ezelőtt így ír­tunk: „Egyetlen emberről tu­dunk, akit visszahúz a szíve Ladományba. Radnai József itt született, Bonyhádon alig - várja a nyugdíjaztatást, ő haza költözik.” A nyugdíjat azóta már régóta kézbesíti a valamikori 22 holdas parasztemberből lett kórházi műtősnek a pos­ta. A szívvel semmi hiba, nem' is adja el 27 méter hosszú, kastéllyal vetekvően szép portáját. De: — Majd Bonyhádról járok ki a méheimhez! Hatvan és egynéhány méh­családja van, melyek az idén már ötvenezer forint körüli összeget szorgoskodtak össze gazdájuknak. Amivel az eddig idézett nyers tényék birodalmából el­jutottunk a semmivel sem kevésbé nyers okok világába. Ladomány határa kitűnő. Dús legelők, szép szőlők (romjai), pompás álattenyész- tési 'lehetőség. Negyven esz­tendővel ezelőtt 80—85 téhén jóvoltából havi 16—17, ezer liter tejet szállítottak el in­nen. Ma_ tehén nincs egy se, csak egyik-másik összedön- tött porta ásatag kapufélfá­ján díszük a tábla „Gümő- kórmentes állomány”. A ter­melőszövetkezet birkafalkája jelzi, hogy kellő időben üzemegység-központ is szü­lethetett volna itt. Munkaerő­gondok nélkül. A helyiek ál­tal ismeretlen okból azonban ez nem így történt. A köves- út a Hónig-puszta nev,ű rész felé épült, mely sosem volt falu, ma sem az. Az útról mindenki beszélt kilenc évvel ezelőtt és min­denki beszél ma is, csak más • hanghordozással. Természe­tesen keserűen, de tudomásul véve a tényeket. 14 ember­nek a világ semelyik pont­ján se építenek műutat. — Ladományt elsorvasztot­ták! — így Izsákovics Fe­renc, aki magányosan él négyszobás, hatalmas házá­ban. — Mondták ezt a tanácsnál is? — Mondtuk. Az volt a vá­lasz, hogy a tanács senkit nem kényszerített elköltözés­re. — Ami igaz? — Igaz! Ma sem kényszerít, de a bolt, úgy hírlik, rövidesen bezár, hisz jó tucatnyi vásárló kedvéért napi egy órát se ér­demes nyitva tartani. Ha ez megtörténik, úgy a postaszol­gáltatás is megszűnik, mert a boltosné, aki a postás nász­asszonya, szívességből hordja- viszi a leveleket, újságokat. Ladományba csak hetilap jár (a Szabad Föld), mert napila­pot előfizetni minek? Valamit a . lakosságról. Amikor behajtunk a föld­úton, először úgy tűnik, hogy A Radnai-porta ilyen nincs is. Aztán csirkék, majd malacok menekülnek előlünk, végül egy góré tövé­ben láncra kötött kutya kezd őrjöngeni — az ember ittlé­tének jelei. Az első ladomá- nyi ismerős, bár nem akarja elhinni, hogy ugyanazzal be­szél, akivel 9 éve. — Az sokkal fiatalabb volt! — így Zsókné és igaza van. Az illető pontosan 9 év­vel volt fiatalabb, mint ma. Zsókék egyébként egyéni gazdák. Az idén már eladtak 3 bikát, 2 üszőt. Van 16 anya- disznajuk, 50 malacuk, 1 pár lovuk. A baromfinak számát se tudják. — Télen néha fácán is van annyi az udvaromban, mint tyúk! Nagy a vadkár, a kukori­cást ebben a pillanatban is 4 kikötött és 2 „szabadon fu­tó” kutya őrzi. — Ladományt még a va­dászok is elkerülik! Alább Izsákovics bácsi la­kik, aki társat váró örömmel invitálja be a hívatlan láto­gatókat. Nemrég özvegyült meg, a gyerekek távol. Szép háza első szobájából kamrát csinált: — Tolvajok jártak a pad­lásomon, és kolbászt loptak! Jakab Antal a tsz juhásza, Horváth Ferenc nyugdíjas, egymaga lakja a régi iskolát. A Pestről jött Farkas Péterék városba járnak dolgozni, Is­tenesék alkalmi munkából élnek. A Radnai porta való­ságos virágoskert és emellett tele NDK-ból jött vendégek­kel. Megbeszéljük az egykor volt ladományi szőlők sorsát és iszunk a jelenleginek bo­rából. Aztán elbúcsúzunk La- dománytól. A fafluszéli gólyafészek üres. ORDAS IVAN Fotó: SZEPESI LÁSZLÓ Merész módszer - Jó üzlet Egy szálloda születésnapjára A magyar építőipar külföl­dön valószínűleg soha sehol nem aratott olyiam sikert, mint az elmúlt években Cseh­szlovákiában. A győri építők — az ÉMEXiPORTTAL együtt — tíz szállodát építettek fel Cierná nad Tisou-tól — Ág- esernyőtől — Pozsonyon át Bmóiig. Ennek a 23 hónap alatt tető alá hozott, merész, űj módszerrel, panelből épí­tett, 1400 személyes, szó sze­rint luxusszálloda építőinek feltétlenül a magyar építészet aramykönyvében a helye.*' A hmói „magyar szálloda” most augusztusban éppen egyéves és ma már elmond! hatjuk: nemcsak arról van szó, hogy a város polgármes­tere és a vendéglátóipar na­gyon elégedett vele, hanem sokkal többről. Ez a 13 eme­letes brnói szálloda, amely a híres vásárváros mellett ma­gasodik az égbe, szinte obe- lisakje a két nép — a ma­gyar és a cseh — egymásra találásának. PANEL ÉS FANTÁZIA A prágai ORBIS sajtóügy­nökség munkatársa felkereste Takáts Attilát, az építkezés vezetőjét. Az újszerű építke­zés és az újszerű berendezés részleteiről faggatta. — Panelből nem szoktak szállodát építeni — mondotta Takáts mérnök. — A szállo­da mindig, mindenütt egyedi épület. De a panel olcsóbb, gyorsabb. Finta József, a hí­res tervezőmérnök panelötle­te megragad ta a cseh és a szlovák vendéglátóipariak fantáziáját. így kaptuk a megbízást. A pozsonyi mun­ka során úgy belejöttünk, hogy Brnóban panelből olyas­mit is megcsináltunk, amit hagyományos kivitelező ma már el sem vállal. — A berendezés? — 'Egyetlen példát említek. A tíz lakóamelet 380 szobá­jának mindegyikében olyan diszpécsenbenendezós van, amely állandó kapcsolatot tart fenn. a portával. Az éjje­liszekrényen hang- és fény­jelzés közli, hogy a portán lá­togató várja a vendéget, vagy levelet kapott. Nincs szükség telefonébresztés kérésére, mert a vendég beprogramoz­za magának a telefonébresz- tést. De ez még semmi. A diszpécserrendszer, amelyet a magyar ELEKTROIMPEX tervezett és készített, további két szállal a szobaasszony szo­bájával, illetve a központi pénztárral van kapcsolatban. Az étteremben a főpincér számkóddal jelzi a pénztár­nak a fogyasztást, akárcsak a recepció a napi számlát, a szobaasszony pedig a külön­szolgáltatást. Az adatokat kompjuter összegezi és veze­ti a vendég számlájára, ame­lyet az majd távozáskor egy összegben fizet ki. És meg­említeném még a csipogót, a mini adó-vevőt, a nagyobb összejövetelek résztvevői szá­mára, hogy a szálloda bár­mely részében megtalálhas­sák őket. Sorolhatnánk a vendég ké­nyelmét szolgáló ötleteket. Helyettük álljon itt csupán a szálló igazgatójának Moj- mir Futnának a véleménye. — A Maranské Lázne-i főis­kolában végeztem. Volt tár­saimmal évente találkozunk, szemléltető szakszeminári­umra. Mi sem természete­sebb, mint hogy a tavalyi ta­lálkozót már itt rendeztük meg. Egész Csehszlovákiából ide jöttek a 'kollégák és iga­zán tetszett nékik mindaz, amit itt láttak. IRÁNY: PR AGA — Megéri-e nekünk az ilyen szállóexport, s szom­szédainknak a szállóim­port? Cseh részről ezt így látják: — Kijelenthetem, hogy egyértelműen elégedettek va­gyunk a magyarok munkájá­nak nemcsak a gyorsaságá­val, amely meglepett minket, hanem együttműködésünk stí­lusával is. Kezdetben voltak aggodalmaink, hogy reáli­sak-e a magyar tervek. A tempó, a minőség, a munka- szervezés, s főleg a tökéletes megbízhatóság minden ag­gályt elsöpört. A magyarok munkája nagyon jó benyo­mást keltett. Embereink ta­nultak önöktől. Látták a ter­vezés és a kivitelezés szinte egyidejű, hatékony formáját. Soha nem fogjuk eltitkolni, hogy ez a szálló magyar mun­ka — mondja dr. Rudolf Suehánek, brnói polgármes­ter-helyettes. — S mit mond itthon a közgazdász? — Az építőiparral gyorsan lehet külkereskedelmi mér­leget javítani, mert jó az ár­fekvés. — Megéri-e mindkét fél­nek? — Igen. Ez esetben szom­szédainknak azért, mert gyor­san hozzájutottak egy nagy szállodához, amely több év­vel hamarább törleszti a be­fektetett pénzt, mintha hazai erővel építették volna. Ne­künk azért, mert a kemény munkáért számottevő a bevé­tel is — jórészt betonacél­ban. A siker nem marad vissz­hang nélkül. A magyar épí­tők most, július vége óta már Prágában dolgoznak. Diák­szállót építenek. Parfusová—FIron Egyéves a brnói „magyar szálloda” A szálló étterme „Télen annyi a fácán az udvaromban, mint a tyúk!” Ügy tűnik, hogy nincs is lakosság...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents