Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-24 / 198. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Mai számunkból XXX. évfolyam, 198. szám. ARA: 1,60 Ft 1980. augusztus 24., vasárnap Régésztábor a Siónál VARALJAI naplö HELYETT (7. old.) A MAGYAR KULTÚRA LENGYELORSZÁGBAN (8. old.) A BOLGÁR GYÜMÖLCS ÉS A TUDOMÁNY (8. old.) SZIBÉRIA BÚZAFÖLDJEI (8. old.) MEGY A SZELLEM VÁNDORÚTRA (9. old.) MOSZKVICS ÉS A VÍZÖZÖN (9. old.) VILÁGSZÍNVONALÚ A SZEGEDI SZALÁMIGYÁR (9. old.) AZ ISZLÁM (10. old.) A MAGYAR KIRÁLYI KORONA A SÁRVÍZ MELLETTI KAJDACSON (10. old.) ZSONGÓ MÉHKAS AZ IRÁNYÍTÓTORONY... (14. old.) müszakvältAs (3. old.) SZEZON ELŐTTI KÖRKÉP (3. old.) BÚCSÚ LADOMÄNYT0L (4. old.) MERÉSZ {MÓDSZER — Jó ÜZLET (4. old.) ÜTEMES VASÚTI ÁRUSZÁLLÍTÁST! (5. old.) MÚLTUNKBÓL (6. old.) ISTVÁN KIRÁLY VAROSÁBAN (11. old.) ÚJVARY LAJOS KÉPEI BONYHADON (11. old.) „EZERKEZÜ” SZERSZÁMGÉP (12. old.) Közéletiség és megítélés Talán a legbonyolultabb, legnehezebben mérhető és előrelátható jelenség az értékítéletek alakulása egy tár­sadalom életében. Egy bizonyos: minden korszaknak megvan a maga elfogadott értékrendje, amely azonban jobbára az általánosítások összessége, közös tapaszta­latok, s továbbörökölt, vagy továbbadott vélemények összegzése. Ebből adódóan a konkrét megítélésre váró dolgok elbírálásánál ez a módszer a gyors társadalmi változásokat nem tudja elég rugalmasan követni. A valóságérzékenység persze nem hiányzik az értékrend­ből, az erkölcsi megítélés spontán alakulásából, de ter­mészetéből fakad, hogy először az új jelenségeket is megkísérli a saját — örökösnek és állandónak vélt — skatulyáiba gyömöszölni, s csak mikor ez majd vég­képp nem sikerül, akkor hajlandó újítani a megítélés normatíváin is. Az elmúlt három és fél évtized alatt jó néhány alap­vető dolog tényleges társadalmi értéke többet válto­zott, mint ezelőtt ezer évig. A közösségben végzett munka, az emberi élet végső nagy céljai, s velük a ma­gatartásformák, a tisztesség erkölcsi alapfogalma, vagy a hasznosság kategóriája — mind az átértékelődött dol­gok közé tartoznak. De talán semmi nem változott oly gyorsan, mint a közéletiség fogalma, amelyet az új tár­sadalmi rend lényege alakított ki, s ugyanez „futtatta be” vele villámgyors karrierjét: mostanára alapvető társadalmi erővé, az emberek megítélésének egyik alap­vető kritériumává rangosítva ezt a kategóriát. Ezért nem lehet csodálkozni azon, ha a hétköznapi, spontán értékrendben a közéletiség még nem foglalta el azt a helyét, amely a tényleges társadalmi rend ér­téke szerint megilletné. Azaz: valóságos anyagi-politikai és társadalomformáló szerepe jóval nagyobb annál, mint amekkora megbecsülést élvez arányosan a kisebb- nagyobb közösségekben kialakult megítélésben. Beszédes példák sora bizonyítja, hogy ez így van ma még. Kezdve onnan, amikor egy faluban többen kifej­tették: X az igazán „okos ember”, aki szépen hallgat, nem vesz részt semmiben, csak arra ügyel, hogy min­den jóból részesedjék, hát nem ő csinálja jól? Amikor vitáztam, hogy hiszen magukkal kapartatja ki a gesz­tenyét, magukkal, akik már vállalnak egyet-mást, több­letet, vagy akár csak a közügyeket alakító vélemény- mondás ódiumát, az volt a válasz: hát ez az ügyes benne, nem? Vagy folytatva ott, hogy a közös ügyekben követke­zetesen megszólalókat és résztvevőket jó néhány helyen hallottam „notórius felszólalónak”, „nyüzsgőnek” és „minden lében kanálnak” minősíteni. Ez is egy torz skatulyamaradvány, ha van is rá mentség és magya­rázat: korábban elég sok karrierista használta előme­netele eszközéül álközéletiségét, aki aztán a nehezebb helyzetekben hirtelen könnyűnek találtatott. S ma is vannak, akik ilyesfajta magatartással hátráltatják e rossz tapasztalatok eltűnését az értékrendünkből, s ez­zel a megítélés gyorsabb változását is. Az azonban napjaink egyre erősödő folyamata, hogy a közös ügyekben javító szándékkal és cselekvőén részt vevő egyre több ember egyre több helyen elfogadott szokássá alakítja, természetes magatartásmércévé ne­mesíti lassan azt a közéletiséget, amely életmódja szer­ves részévé vált az idők során. Anélkül, hogy a tuda­tos példamutátás szerepét lebecsülném, azt hiszem, ott alakul gyorsabban valóságkövetővé a megítélés is, ahol ez a magatartásforma természetessé válik a hétközna­pokon. És az ilyen közösségekben korszerűsödik hama­rabb az értékrend, itt válik a köztisztelet alkotóelemévé egyre több tényleges társadalmi érték. Ott a köztisz­telet az igazán jó vezetőt övezi, legyen az tanácstag, gyárigazgató, brigádvezető, vagy országgyűlési képvi­selő. Itt nem csak az elintézett ügyek, a kiharcolt ked­vezmények, az igazságos döntések — tehát nem csu­pán a tényleges és kézzel fogható produkciók — miatt tisztelik a közéleti embert, hanem a társadalomért, a többiekért élés magatartásformája miatt önmagában is. S egyszerűen azért, mert az ilyen közösségek legtöbb tagjában, kisebb vagy -nagyobb mértékben megvan ugyanez a szándék, ugyanez a készség. S ezért könnyebben épül be a közéletiség megbecsü­lése a hétköznapi értékrendbe. Alapvető erkölcsi mér­cévé kell válnia, tudatosulnia kell annak, hogy a mai, ebben a világban önmagáért és a többiekért is élő em­ber egyik legjobban becsülendő tulajdonsága éppen a közéletisége. SZTANKAY JÓZSEF A 6-os főközlekedési út és a Sió találkozásánál lévő rég észtáborról szóló képriportunk az 5. oldalon található. Nagy hétvégi forgalom Aranyérmes a szekszárdi dréncső Népes vendégsereget foga­dott szombaton az OMÉK. Már a nyitás előtt hosszú so­rok kígyóztak a pénztárak­nál, megteltek a parkolók. Nemcsak személyautók, de buszok is szép számmal ér­keztek, a megyék mezőgaz­dasági üzemeinek kollektíváit hozták el, hogy megismerhes­sék az agrárgazdaság leg­újabb, műszaki, technikai, biológiai újdonságait, a leg­modernebb technológiákat, gépeket. Nagy sikert arattak a ter­mesztési rendszerek óriás­gépei, többi között a Rába— Steiger 300 lóerős traktorja és mellettük azok a kis ker­ti gépek, amelyeket hobbi­ként barkácsoltak házi mű­helyekben, mégis a legkemé­nyebb igénybevételnél is jól vizsgáztak. Mindig sok láto­gatót vonz az élelmiszer­pavilon is, ahol nemcsak az ipar újdonságai sorakoznak fel, de ételkóstolókat is szer­veznek a SZÖVOSZ és az ÁFÉSZ-ek. A BVK szekszádi gyáregy­ségében 1979-ben kezdték el OMÉK a műanyag dréncsövek gyár­tását. A nyugati licencvásár­lással korszerű technika ke­rült a megyeszékhelyre, a gyár új termékét pedig nagyon várta a mezőgazdaság. A föld védelme, a mezőgaz­dasági földterület csökkenése napirenden van, ám kisebb sikerek, mint nagy eredmé­nyek kísérik ezt a munkát Hiszen egyre több terület szükséges utak, gyárak, vá­rosok építéséhez. A föld, a művelhető földterület növe­lése pedig csak különleges meliorációs munkával érhető el. Illetve, igen sok az olyan terület hazánkban, körülbe­lül kétszázezer hektár, amely javítható, és az élelmiszerter­melés szolgálatába állítható. A lápos részek lecsapolása, a savanyú és egyéb károsult földek átmosása, termővé té­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents