Tolna Megyei Népújság, 1980. augusztus (30. évfolyam, 179-204. szám)

1980-08-01 / 179. szám

XXX. évfolyam, 179. szám. ÁRA: 1,20 Ft 1980. augusztus 1., péntek Mai számunkból ZSEBSZÁMOLÓGÉPET AZ ELSŐSÖKNEK? 3. old. CSALÁD — OTTHON 4. old. MAGYAROK A TENGEREN 7. old. HÚSKOMBINÁT­ÉPÍTKEZÉS 3. old. Helsinki évfordulóján Ünnepi pillanat volt. Európa, az Egyesült Államok és Kanada vezetői öt éve a finn fővárosban aláírták az európai biztonsági és együttműködési értekezlet do­kumentumát. Sokat olvastuk azóta az újságokban, gyakran hallot­tuk beszédekben ezt a kifejezést: a helsinki okmány. Papír, gondolhatná valaki, eltehető az iratszekrénybe. Nem így van. Ennek az aláírásnak a jelentősége mesz- sze túlnőtt a szokványon, a dokumentum maga törté­nelmi változások jele és foglalata lett. Az európai eny­hülésé. Az aláíró magas felek elfogadták az adott eu­rópai helyzetet. Megnyílt a lehetőség, hogy ezen az ala­pon szinte tiszta lappal indulhasson Európa a béke és az együttműködés útján, egy új jövő felé. Programot adott a helsinki záróokmány, minden fon­tos vonatkozásban, útmutatást és ajánlást a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett éléséhez. Mintha ez lett volna fölírva a száz oldalas kötet fedőlapjára: „Az ellenséges szembenállás helyett így kell cselekednetek!” Benne foglaltatik az együtt­élés politikai tízparancsolata, a határok sérthetetlensé­ge, az egymás belügyeibe való beavatkozás tilalma, a gazdasági kapcsolatok fejlesztése, a hátrányos megkü­lönböztetések leépítése, de még a hétköznapok nem egy gondja, például a szabványok egységesítése. Tudo­mányos területeket sorol fel, amelyeken közösen, az erőket összefogva lehetne és kellene kutatni. Nem elég­gé ismerik egymás kultúráját a népek — szögezte le az okmány — vannak még humanitárius feladatok. E rö­vid felsorolásból is kitűnik, hogy ez az okmány a hideg- háborús feszültség ellentétele és olyan program, amely nem évekre — évtizedekre szól. Mégis már Helsinkiben nyilvánvalóvá lett, hogy az útnak csak a felét tették meg a magas felek. Tudták, a politikai enyhülést mielőbb katonai enyhüléssel kell kiegészíteni, különben veszélybe kerül az egész mű. Az idők, sajnos, megerősítették e gondolatot. Igaz, a hel­sinki okmány nem maradt pusztába kiáltott szó. Má más az európai helyzet, mint korábban. Jobb az álla­mok kapcsolata. Gyakrabban találkoznak a vezetők. Többet utaznak és látnak az emberek. De az utóbbi hónapokban árny borul erre a fényre. Ha nem sike­rül lefékezni a fegyverkezési versenyt, ha a nyugatiak — elsősorban az amerikaiak — nem mondanak le a furkósbot-zsarolásiról, nem lehet tovább haladni az enyhülés útján. A Varsói Szerződés államai Helsinki óta többször is terjesztettek a nyugatiak elé fegyverkorlátozási, lesze­relési tervet — a nukleáris eszközök tilalmától a ki­sebb, a kölcsönös bizalmat erősítő intézkedésekig. Az egyik szocialista előterjesztés azt javallja, hogy ülje­nek össze a „helsinki államok” küldöttei, szervezzenek európai katonai enyhülési konferenciát, a katonai eny­hülés ma az európai kibontakozásnak, a helsinki ok­mány további sorsának a kulcsa. öt esztendeje a harmincöt állam küldöttei megálla­podtak abban, hogy időnként megvizsgálják: hogyan ölt testet a béke és biztonság okmánya? Ilyen eszme­csere zajlott le két és fél éve Belgrádban, most pedig Madrid van soron. Az európai értekezlet” előrelát­hatóan november 11-én nyílik meg a spanyol főváros­ban. Közös erővel, egyetértéssel kellene ott meghatá­rozni az európai enyhülés útján a további lépéseket, úgy, ahogy a helsinki záróokmány sugallja és ajánlja. Belgrádban a nyugati küldöttségek nem mindig tartót- - ták magukat ehhez. Most ezt várná tőlük az európai népek nagy családja. Szóba került már a szocialista országok, majd né­hány nyugati vezető elképzeléseiben az a terv, hogy a madridi találkozón döntsenek a katonai enyhülési kon­ferencia összehívásáról, időpontjáról, helyéről. A len­gyel kormány felajánlotta színhelyül Varsót. A helsinki okmány nem katonai dokumentum, a madridi találkozó maga tehát nem is lehetne alkalmas a fegyverzetkorlá­tozás alapos megvitatására. Arról azonban dönthet, hogy az aláírók hívjanak össze ilyen témájú konferen­ciát, majd kezdjenek hozzá a bonyolult, és valószínűleg hosszú tárgyalást igénylő kérdés megbeszéléséhez. Helsinkitől Madridig fél évtized telt el. A tanulság világos. Európa meg tudta teremteni és fenn tudja tar­tani az enyhülést, ha akarja. A fegyverkezés szószólóit azonban el kell hallgattatni. Kádár ]ános fogadta a francia külügyminisztert Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a KB székházában fogadta Jean Francois-Poncet ' francia külügyminisztert. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Jean Francois-Poncet francia kül­ügyminisztert. A megbeszé­lés során áttekintették a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseit. Aczél György, a Miniszter- tertanács elnökhelyettese, szintén délelőtt, az Ország­házban fogadta a francia külügyminisztert. A szívélyes légkörű talál­kozókon részt vett Púja Fri­gyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József, hazánk párizsi nagykövete, és Jac­ques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagy­követe. • Jean Francois-Poncet, a Francja Köztársaság külügy­minisztere csütörtökön dél­előtt megkoszorúzta a ma­gyar hősök emlékművét a Hősök terén. A koszorúzáson jelen volt Bényi József, a Magyar Népköztársaság pá­rizsi nagykövete, Jacques Lecompt, a Francia Köztár­saság budapesti nagykövete, Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség pa­rancsnoka. Ezután a Külügyminiszté­rium Dísz téri vendégházá­ban Púja Frigyes külügymi­niszter és Jean Francois- Poncet magyar—francia jog­segély és kiadatási szerződést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisztérium több vezető beosztású mun­katársa, ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt kö­vetően folytatódtak Púja Frigyes és Jean Francois- Poncet hivatalos tárgyalásai. Hivatalos látogatását befe­jezve délután elutazott Bu­dapestről Jean Francois- Poncet. A vendéget a Feri­hegyi repülőtéren Púja Fri­gyes búcsúztatta. Jelen volt Bényi József és Jacques Le­compt. Közlemény Jean Francois-Poncet, a Francia Köztársaság külügy- nisztere Púja Frigyesnek, a (Folytatás a 2. oldalon) • • Ünnepi ülést tartott az európai biztonság és együttműködés magyar nemzeti bizottsága A heteink! záróokmány aláírásának ötödik évfordu­lóján csütörtökön kibővített ünnepi ülést tartott az euró­pai biztonság és együttmű­ködés miagyar nemzeti bi­zottsága. A Parlament Va­dász-termében megtartott tanácskozás elnökségében he­lyet foglalt Sarlós István, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikái Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtit­kára és a nemzetközi Lenin- békedíjas Raymond Goor kanonok, az európai bizton­ság és együttműködés nem­zetközi bizottságának ‘elnöke is. Az ünnepi ülést Kállai Gyula1, a HNF OT és az EBiEMNB elnöke nyitotta meg, a többi között hangsú­lyozva: — A helsinki záróokmány aláírása a békés egymás mel­lett élés híveinek Sikere volt. Megszületésével a világ ha­ladó közvéleménye joggal re­mélhette: a dokumentum a különböző társadalmi beren­dezkedésű országok közötti együttműködés alapja lesz. Az európai biztonság és együttműködés ‘madridi ér­tekezlete előtt feladatunk, hogy közösen, reálisan fel­mérjük az utóbbi öt évben megtett utat, az élért ered­ményeket, s megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek (Folytatás a 2. oldalon.) Bővül a déli fűtőmű Sikeresen földet ért a Szojuz-36 — A csütörtök délután, magyar idő szerint negyed hatkor sikeresen végrehaj­tott leszállással véget ért a nyolcnapos szovjet—vietna­mi űrkísérlet. Viktor Gorbat- ko és Pham Tuan utolsó munkanapját a világűrben teljes egészében a legizgal­masabb és legfelelősségtelje- sebb művelet, a leszállás elő­készítése és végrehajtása töltötte ki. A két visz- szatérő űrhajós valamivel 11 óra előtt beszállt a Szojuz— 36-ba, majd bezárult az űr­hajót a Szaljut—6-tal össze­kötő zsilipkamra. A fékező hajtóművet az utolsó előtti fordulatnál, ma­gyar idő szerint 16.25-kor kapcsolták be. A megadott időpontban a leszálló kabin levált az űrhajóról és beju­tott a légkörbe. Az űrhajó ej­tőernyőrendszere a sűrű lég­rétegekben nyílt ki. A sima leszállást a földfelszín felett közvetlenül működésbe ho­zott kis fékezőrakéták biz­tosították. A Szojuz—36 űrhajó le­szállóegysége a Szovjetunió területének megadott térsé­gében, Dzsezkazgan várostól 180 kilométerrel délkeletre ért földet Viktor Gorbatko és Pham Tuan közérzete jó. Szekszárdon a városgaz­dálkodási vállalat déli fűtő­művében két új kazán be­állításával közel meghárom­szorozzák a kapacitást. Ha befejeződik a másfélszázmil­lió forintos beruházás, a vál­lalatnál szétválasztják majd a lakások, a közületek, s az ipari üzemek hőenergia­ellátását. Ezzel gazdaságo­sabbá válik a hőszolgáltatás. A fűtőmű bővítésének ge­nerálkivitelezője a TOTÉV, s a munkát a szerződés szerint 1981. október 15-re fejezik be. Az idei télen a megye- székhely távfűtésbe bekap­csolt épületeinek hőellátását még a régi kazánok biztosít­ják, amelyet kiegészítenek egy, a baktai lakótelepet el­látó ideiglenes kazánházzal. Szerelők dolgoznak az új kazánokon _ Fotó: Sz. L.

Next

/
Thumbnails
Contents