Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-11 / 161. szám
4 NÉPÚJSÁG 1980. július 11. Jaj, a hátam, derekam! Hányszor és de sokan jaj- dulunk fel így, pedig ezek a fájdalmak nem egy esetben könnyen kiküszöbölhetők. Nemcsak állás és járás közben kell ügyelnünk a helyes testtartásra, hanem munka közben is. íme néhány hasznos, gyakorlati tanács, érdemes megszívlelni. Ne várjuk meg, míg derekunk és hátunk görcsösen megmerevedik, előzzük meg a gerincfájdalmakat. Munkánkat igyekezzünk kényelmes, rugalmas testtartással végezni. Lehetőleg gyakran változtassuk testhelyzetünket és ügyeljünk a testsúlyelosztásra. Ha módunkban áll, váltogassuk az ülő- és álló munkafolyamatokat, de természetesen ülés közben is vigyázzunk a testtartásra. Ne tartsuk görcsösen a tárgyakat! Vállunkat ne húzzuk fel, hanem szokj uk meg, hogy lazán, leengedve tartjuk. Ha elkerülhetetlen, hogy huzamosabb ideig egy helyben, magasra tartott karral kell dolgoznunk, karunkat lehetőleg támasszuk meg. Ha nagyon fáradtak vagyunk, amikor délután hazatérünk, feküdjünk le 10—15 percre vízszintes helyzetbe és lazítsuk el magunkat néhány légzőgyakorlattal. Megéri a ráfordított időt, mert utána sokkal frissebb, jobb lesz a közérzetünk. Az asztal és a szék, amelyen munkahelyükön vagy otthon dolgozunk, igazodjék testrészünkhöz. Ha elfogadja tanácsainkat, a helyes testtartás idővel természetessé és automatikussá válik. Némi tornával kiegészítve elmúlnak a hát- és derékfájásai. Rajzos tanácsink: 1. Helytelen így tartania magát például vasaláskor! 2. Lehetőleg helyezze hol egyik, hol másik lábát egy kis zsámolyra, így dereka nem fárad el olyan könnyen. Rossz gyakorlat nyújtott térddel, erősen előre hajolva emelni! 4. Ilyenkor mindkét térdünket rugalmasan hajlítsuk be! 5. Ha a tárgyat távol tartjuk, derekunk homorú és merev.) 6. Sokkal könnyebb a tárgyat magunkhoz közel fogni. 7. Ha nyújtott térddel dől előre, dereka homorú, hasa lelóg. 8. Ugyanez hajlított térddel — például telefonáláskor — kényelmesebb, nem fordulhat elő derékfájás. Szerelem első látásra? A nagy szerelmi regények gyakori témája: szerelem az első látásra — mindhalálig. Bár a valóság is produkál „örökké” tartó' romantikus szerelmeket, az élet mégis azt igazolja, hogy gyakran nem tartós az ilyen első látásra ébredt szerelem. Miért érdemes ezt a kérdést boncolgatni? Mert sokszor előfordul, hogy a hirtelen fellépő vonzalom hatására két ember között olyan szexuális kapcsolat jön létre, amely érzelmileg nem megalapozott, így nem is bizonyul tartósnak. Nem is lehet az, mert két embert összefűző, emberileg értékes, tartós testi kapcsolat lelki összehangoltságot, hasonló életviteligényt, érdeklődési kört, és még sok öszekötő szálat igényel, vagyis át kell állni egymás lelki „hullámhosszára”. A mélyebb érzelmi tartalom nélküli szexuális viszony: a szerelmi egymásra találás csodálatos élményének a leértékelése. Az érzelemszegény, meggondolatlanul elkezett szexuális kapcsolat minden életszakaszban veszélyeket rejthet magában. Nemcsak egyéni, hanem társadalmi vonatkozásban is. (Ez különösen az alkohol hatása alatt elkezdett szexuális kapcsolatra vonatkozik, amikor az alkohol feloldja a józan ész diktálta gátakat, és ennek beláthatatlan következményei lehetnek). A fiatalok érzelem nélküli szexuális kapcsolatáról szólva két veszélyre hívnánk fel a figyelmet. Az egyik az érzelmi sivárság, a másik a kapcsolat nem kívánatos következménye, a gyermek. Az érzelemszegény szexuális kapcsolat a lányok lelki életében helyrehozhatatlan kárt, egész életre kiható kiégett- séget, különféle lelki egészségügyi problémákat okozhat. S ez veszélyeztetheti később házasságuk szexuális kiegyensúlyozottságát is. Igen súlyos helyzetet teremt, ha a meggondolatlan szexuális kapcsolat következményeképpen új élet jön létre. Bár 'társadalmunkban a leányanyáknak a házassági kötelékben élő anyákkal azonos jog és megbecsülés jár, a gyermeknevelés ezer gondját egyedül vállalni mégis nehéz feladat. Igen gyakran meg kell küzdeni a még felbukkanó társadalmi előítéletekkel is és nem egyszer a családon belüli helyzete is megrendül, ha a szülők, a családtagok nem elég megértőek. De nem könnyű akkor sem a helyzete a gyermeket váró leánynak, ha a terhesség megszakítása mellett dönt. Ez mindig egészségügyi veszélyekkel jár, ezen túlmenően lelkiismereti kérdésként is nyomasztó teher. A terhesség megszakításának nem ritka következménye, hogy soha többet nem lehet gyermeke, s talán egész életén keresztül hiányozni fog majd az anyaság semmivel nem pótolható érzése. A megalapozatlan szerelmi kapcsolatnak érettebb korban is megvannak a maga veszélyei. Nem ritka eset, hogy néhány heti ismeretség után, az új érzések hatása alá kerülve, házasságot köt két ember, mert úgy vélik, kár minden percért, amit nem használnak ki. Egyik vagy másik feladja lakását, és együtt folytatják tovább az életüket. Az együttlakásban aztán kiderül, hogy merőben más az életvitelük, nincs elég alkalmazkodó képességük — ami különösen idősebb korban kötött házasságoknál nélkülözhetetlen, — nincs elég szeretet- tartalom a kapcsolatukban. Elkezdődnek a kisebb-na- gyobb nézeteltérések, a szexuális kapcsolatot fűtő érzések kihűlnek, s a házastársak elhidegülnek egymástól. S rádöbbennek, hogy két idegen ember él egy lakásban, egymás mellett „társadalmi börtönben” összezárva. Hogyan tovább? Jönnek az idegőrlő gondok, megoldásra váró problémák tömegei. Mi legyen hát az első látásra ébredő szerelemmel? El kellene vetni? Nem. De elhamarkodott döntés helyett várjuk meg, hogy az idő igazolja-e érzelmeinket. — FK — A nadrág még mindig, vagy már megint tért hódít a női öltözködésben. Hordhatjuk reggeltől estig, munkába és ünnepi viseletnek. Készülhet selyemből, bársonyból, kordból és Jenvászonból, vagy szövetből. Lehet laza és könnyű, s lehet feszes és meleg. Téli, tavaszi és nyári ruhatárunk praktikus holmija. Választékosán elegáns és fiatalosan bolondos nadrágokat is viselhetünk az idén. A szolidabb, a sportos ösz- szeállításban a nadrág szára párhuzamos, lazán követi a csípő vonalát, derékban legfeljebb egy-két ránccal bővül. A keskeny szárú nadrágok fölé térdig érő tunikát, több rétegű blúzt viselhetünk. A lábszár formáját követő egészen szűk, diszkóstílusú nadrág a fiatalok divatja. Fényes anyagból — de csak a hibátlan alakúak számára — készülhet az alkalmi nadrág, amely fölé libe- - gő, könnyű felsőrészeket terveznek a divatkreátordk. Még feltűnik az idei nyár divatjában a buggyos szárú, úgynevezett török nadrág, kizárólag átlátszó, lenge, könnyű anyagokból, selyemből, muszlinból, organzából. Elegáns, kétsoros gombolá- sú kabát, rátűzött zsebekkel. A nadrág párhuzamos szárú, derékon ráncokkal bővül. Laza szövésű, egyenes vonalú lenvászon tunika, rusztikus övvel. Kiegészítője a keskeny szárú vászon- nadrág. A szűk szárú puplinnadrág fölött könnyű, áttetsző anyagból varrt ingruhát visel a maneken. Jenő bácsi Minden úgy van, mint a mesében, vagy abban a román népballadában, amit Bartók Béla fordított magyarra: Volt egy öregapó, volt néki, volt néki kilenc szép szál fia, testéből sarjadzott szép szál kilenc fia... De itt a ballada szokatlan fordulatot vesz, mert a mai öregapó kilenc szép szál fia, avagy lánya gyakorta úgy megfeledkezik a mesebeli öregről, mintha hírét se hal ■ lotta volna. A képlet nagyon is ismerős, környezetéből mindenki tud példát, s még ha esetenként a képzelet föl is nagyítja a fiák jómódját, a tény sajnos gyakori: magukra hagyott öregek ténferegnek az élet peremén, várva meg. váltásukat, ami néha csupán annyi, hogy emberséges hangon szóljanak hozzájuk. Az ilyen történeteken rendszerint meghatódunk, sajnálkozunk és nem egyszer fogadkozunk is, aztán legtöbbször nem is történik egyéb. Jó hát, ha időnként megmozdítjuk a képzeletet és a részvétet, ahogy a tv is tette legutóbbi riportfilmjében, aminek ezt a kissé biedermeiert idéző címet adta: Rózsaszínű mese. Valóban úgy van, mint a mesében. El a város, de tu. lajdonképpen a világ végén egy öregapó, akiről nagy nyomorúságában mindenki megfeledkezett. Aztán egyszer csak megérkezik a régóta esedékes segítség, de a jóságos tündért ezúttal a tanács jelenti, majd megmozdul a volt munkahely lelkiismerete is. A nyomorúságos odú helyett tisztességes lakást ad a tanács, a volt munkahelyen bútorokat szednek össze, s Jenő bácsi végre emberi körülmények között élhet. Valóban meghatódunk s szívből örülünk a tanács segítőkészségének, még akkor is, ha a riport egy kicsikét azt sugallja, hogy a tanács jósága kizárólag elhatározás kérdése, holott inkább Tiborccal kell kérdeznünk: „De adhatsz-é hát mindenik szűkölködönek?” Bizony nem, mert a lakás kevés, a szűkölködők száma is nagyobb a kelleténél, főleg akkor, amikor a „szép szál fiák” rendre megfeledkeznek atyjukról, anyjukról, a tanácsok pedig csak abból adhatnak, amivel rendelkeznek. Így is szép ez a történet, a tanulság is kézenfekvő, még példát is szívesen látok benne, mert a türelmetlen hivatalnokok — vannak azért ilyenek — láthatták, hogy megértéssel, körültekintő figyelemmel milyen sokat lehet segíteni. De közben mintha mégsem lenne minden olyan egyértelmű. A riportban Jenő bácsi részletesen elmondja életét, körülményeit, sanyarú helyzetét, s megtudjuk azt is, hogy fia az egyik vidéki városban orvos, saját háza van, jómódú. Jenő bácsi igazán nem tapintatos, ugyanis kétszer is bemondja, valósággal lediktálja fia nevét és címét, nehogy elfelejtsük. Természetesen nem vagyok jogosult arra, hogy véleményt mondjak apa és fia szeretet nélküli kapcsolatáról, de azért azt se feledjük, hogy a szeretethez mindig két ember kell, s bizony van. nak, akik évekkel, évtizedekkel ezelőtt a szeretet minden megnyilvánulása elől kitértek, s magukra maradván, fölróják a világnak azt, amit maguk készítettek elő. Nem vagyok illetékes, ezért le se írom a hűtlen fiú nevét és lakcímét, pedig volt időm jól megjegyezni, de itt mintha az időpontok körül is zavar lenne. J.enő bácsit ugyanis nem most hagyták magára, egy mellék- mondatból kiderült, hogy több mint három évtizede él így, márpedig akkor orvos-fia nevelésében, aki most ötvenéves, nem sok szerepe lehetett. De történt bármiként is, talán meg lehetett volna kérdezni a fiút, akinek hűtlenségéről fő-műsoridőben több millió ember hallott, a vád ugyanis, ami ismételten elhangzott ellene, nagyon súlyos. S azt se hallgassuk el, hogy Jenő bácsi szereti a bort: váljék egészségére! iDe mi van akkor, ha szesztől is tüzelt képzelete pontatlanul idézi ia valóságot, talán sugallják is neki, hogy milyen jó dolga lenne a Duna-parti városban, ahol béke van, boldogság, madár. fütty és virágnyílás. Ne értsen félre senki, mert szívből örülök Jenő bácsi szerencséjének, s annak is, hogy tanácsaink a megértésnek, emberségnek ilyen szép példáját szolgáltatják. Jenő bácsi nem maradhatott tovább a nyomorúságos odúban, de kérdés, joggal sújtja-e ilyen vád — névvel és lakcímmel — a fiút? Valljuk be, vannak nehezen kezelhető öregek is, akiknek semmi se jó, s ha igaz is panaszuk, vajon arányban van-e azzal, amit esetleg meggondolatlan szavuk kivált? S most már nem is Jenő bácsiról van szó, hanem egy lehetséges szituációról, ami ország-világ előtt lehetetlenné tehet valakit, aki esetleg, mint a film főszereplője, gondnokságra szorul. Audiatur et altera pars, — hangzik a bölcs latin mondás, ami Senecától származik, vagyis: hallgattassák meg a másik fél is. Szeressük az öregeket, gondoskodjunk róluk, de azért azokról se feledkezzünk meg, akik ezután lesznek őre- gek. CSANYI LÁSZLÓ Dada lesz! Bőséges reggelik Már azt hittem, hogy a játékos szókettőzéssel keletkezett első csecsemőnyelvi szavak (mint baba, mama, papa, bibi, csecse, pápá) közül kiveszett a dádá, a verésre utaló kifejezés. De mégsem! A Tipegőben a rádió hasznos gyermeknevelési műsorában panaszkodott egy édesanya, hogy 16 hónapos kisfia még csak három szót tud mondani. S bizony ezek egyike a dádá volt. A gyermekorvosi rendelőben ültem a minap csemetémmel, s volt ott egy tipegő apróság, aki minduntalan a szomszédos gyerek kocsijához lépkedett, tologatta. A mama egy ideig tűrte, aztán rászólt: nem szabad! Dádá lesz! S a legközelebbi alkalommal jól a popsijára csapkodott. Nem tudom, értette-e a kicsi a figyelmeztetést. Ám azt biztosan nem értette hogy akit legjobban szeret, az édesanyja, miért okoz neki fájdalmat. Előttem van egy kép: egy apróságot csépel az anyja, a kicsi sír, s kinél találhatna védelmet... a verés elől anyjához bújik. Mit is írt erről József Attila Levegőt! című versében: Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért vertek, mint apró gyermeket. —al— Az alábbiakban néhány ízletes és könnyen elkészíthető tippet adunk reggeli készítéséhez. „BÖSÉGSZENDVICS” Hozzávalók (személyenként): 2 db zsömle, majonéz, fejes saláta, 2 db paradicsom, 1 db zöld vagy piros paprika, 2 nagy szelet ementáli sajt, körülbelül 5 szelet felvágott (párizsi, vagy veronai, vagy szalámi, vagy kolbász, stb.) A zsömléket felvágjuk és megkenjük majonézzel, A salátát megmossuk, leveleire szedjük és konyharuhával megtöröljük. A zsömle alsó felébe salátalevelet, paradicsom- és sajtszeleteket, paprikakarikákat és felvágottat teszünk dupla rétegben. Majd a zsömle felső részét ráhelyezzük. Azonnal fogyasztható. Ha uzsonnára akarjuk magunkkal vinni, akkor alufóliába csomagoljuk, amely egész nap frissen tartja szendvicsünket. „AUTÓSREGGELI” Hozzávalók (2 személy részére: 15 dkg ementáli sajt, 3 dkg vaj, 4—5 evőkanál joghurt vagy kefir, 1 evőkanálnyi apróra vágott petrezselyem, 1 evőkanál apróra vágott snidling, 6—8 szelet kenyér. A sajtot megreszeljük. A vajat habosra keverjük, majd belekeverjük a sajtot és a joghurtot. Krémszerű keveréket készítünk. Hozzákeverjük a petrezselymet és a snidlinget is. A kenyeret megpirítjuk és az így elkészített krémmel megkenjük. Tejet iszunk hozzá. Igen frissítőén hat.
