Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-10 / 160. szám
e Képújság 1980. július 10. Labdarúgó NYTK Sz. Dózsa-Bonyhád 5-0 (4-0) Szekszárd, 100 néző. V: Egri. Szekszárdi Dózsa: Pólyák — Szabó, Bonnyai, Varga, Somodi — Weitner, Koroknak Tóth — Pölöskei, Orosz, Lauer. Csere: Páli, Pásztor. Edző: Magasházi József. Bonyhádi Vasas: Mucska — Mészáros, Máté, Gecző II., Beke — Gecző I., Kovács, Heidecker, Bulla — György, Pfeifer. Csere: Csordás, Bajkai. Edző: Wágner József. Kezdés után Orosz lövését Mucska lábbal mentette a gólvonalról, majd a felfutó Szabó alapvonal közeli beadását mentették a bonyhádi védők. A Dózsa diktálta a játékot és a 6. percben vezetést szerzett. Lauer kapott jó átadást, kiugrott g védők közül, átadásával Pölöskei húzott kapura, amikor Mucska kézzel elhúzta a -csatár lábát, 11-es. A büntetőt Somodi értékesítette. 1-0. A 12. percben Bonnyai' cselezte át magát a védőkön, bal lábas, lapos lövését Mucska szögletre tenyerelte. Lauer ívelte be szögiéiből a labdát, Korok- nai Orosz mellé emelte, aki a bal felső sarokba fejelte. 2-0. A 20. percben Pólyák kifutással hárított György elől az ötös sarkán. A nagy melegben negyedórás mezőnyjáték következett ezután, amikor a vendégcsapat is vezetett néhány gyors ellentámadást. Ezek a Dózsa 16-osa előtt azonban rendre erejüket vesztették, semmi veszélyt nem jelentettek Pólyák kapujára. A 33, percben Orosz remekül ugratta ki a támadással felfutó Bonnyait, aki Mucskát is elfektetve a kapu közepébe lőtte a labdát. 3-0. A félidő befejezése előtt egy perccel tovább növelte előnyét az NB Il-es együttes. Orosz—Pölöskei—Orosz volt a labda útja, s Orosz közelről helyezett a hálóba. 4-0. Szünetben mindkét csapat cserélt. Ezúttal a Vasas legénysége indította útjára a labdát, de az első helyzet mégis Mucska kapujánál adódott. Az 51. percben Koroknál vezetett támadást a jobb oldalon, a 16-os oldalvonaláról pontosan ívelt középre, Pásztor közeli fejesét Mucska jó érzékkel hárította. A bonyhádiak labdatartással lassították az egyébként sem túlzott iramot. A lila-fehérek akciói most már kevésbé voltak folyamatosak. A 66. percben Lauer a 16-osról laposan, kapu elé gurította a labdát, Pölöskei közvetlen közelről Mucskába lőtte. Két perc múlva a kitörő Somodi elől mentett előrevetődve a vendégek kapusa. A 72. perctől 10 emberrel játszottak a hazaiak, Szabó rúgást kapott a lábára, s nem folytatta a játékot. A 78. percben Bulla keverte meg a védőket, a lövés pillanatában szögletre szerelték, majd Csordás 18 méteres lövését védte Pólyák. A 87. percben Korok- nai állította be a találkozó végeredményét, amikor Pölöskei beadását három méterről a kapuba pörgette. 5-0. A Nyári Totó Kupa hétközi mérkőzésén az NB Il-es csapát már az első félidőben bebiztosította győzelmét. Jók: Orosz, Lauer, Koroknai, Varga, illetve Mucska, Bulla, Pfeifer. „Mi jöhet még ezután?” Olimpia *80 Bakó Zoltán és Szabó István Még a müncheni olimpia után történt. B,alkó Zoltán életének ez volt — az a nem hosszú — időszaka, lamiikor nem ért fülig a szája, amikor nem tréfálkozott. Amikor úgy érezte, hogy nem tett meg mindént a sikeres olimpiai szereplés érdekében. — Nem úgy — mondta —, hogy nem dolgoztam eleget az edzéseken;. Azon ;a fokon, ahogyan ma a világ legjobbjai ikajiazokniak, az a legkevesebb, hogy az ember lelkiismeretes az edzéseken;, meg, hogy sokat dolgozik, meg hogy „ráitesz még egy lapáttal”. De csák az olimpiai sikertelen (négyes) szereplés után jöttem rá, hogy az én hibámból sem volt meg köztünk a teljes egyetértés. Hogy nem azt ,néztük egymásban, kinék mi a pozitívuma... Épp ellenkezőleg. Ezért nem ment a hiajó... Huszonegy éves volt akkor Bakó. Huszonegy évesen már tudott így fogalmazni. Szabó István más alkat. Nemcsak azért; mert „kaja- kos-mértékkeL” mérve nem is különösebben, magas, nem is különösebben erős. Hanem, mert sokkal kevésbé a szávak embere, mint partnere. Talán éppen ezért; jobban odá is kell figyelni arra, amit mond. Hiszen ritkán szól, de akkor.,.. Furcsák voltak nagyválo. gatottságom első évei. Bekerültem a felnőttek közé, elmentem az első edzésre, és a válogatott társak megkérdezték: „Te mit keresel itt, kisfiam ? ...” Mondtam., hogy én Vagyak Szabó. Akkor úgy tették fel a kérdést: „Mit keresel itt, kis Szabó?” És hiába kerültem be az olimpiai csapatba, hiába nyertem egy világbajnokságot, csak úgy neveztek azután is: „kis Szabó”. IMég kétszer kellett világbajnokságot nyernünk Zolival ahhoz, hogy mindenki elhiggye, nem csak. egy „jó kis páros” vagyunk. Déhát ezeket a világbajnokságokat meg is kellett nyerni. Világbajnokságot nyerni — talán mondani sem kell, nem könnyű, de Szabó még meg ils nehezítette a dolgát. Különös, hogy hogyan. „'Én alapjában véve pesszimista természetű ember vágyóik. Annyit hallottam, meg olvastam arról, hogy a csúcson nehéz megmaradni, meg hogy aki a csúcsra ér, az hajlamos eltelni magával, hogy ezt mindenképpen el akartam kerülni. Ilyen ökok miatt, de kiderült, hogy annyit edzettem, amennyit csak az akaratom bírt el, a kezem nem. ínhüvelygyulladás... De tanulságnak jó volt.” És bár tudta, .hogy az edzésből is megárt a sok, a montreali olimpiára megiiint- csak Ínhüvelygyulladással a kezében utazott ki. Ugyanakkor, alig tíz nappal az olimpiai versenyek előtt Bakót pedig vesegörccsel 'kellett kór_ házba szállítani. Ilyen előzmények után nyertek mindkét páros számban bornzér- rnet. Aztán, egy év múlva, amikor semmi nem akadályozta őket a felkészülésben, Szófiában újra világbajnokok lettek. És újabb év után, ismét Belgrádban a következő világbajnokságukat is megnyerték. A negyediket együtt. Ekkor már, hiszen külön- külön is nyerték egy-egy világbajnokságot, ötszörös világbajnokok voltaik. De a lehető legmesszebb az elégedettségtől. Szabó István azt mondta: „Most Van öt világbajnokságunk ... Mi jöhet még ezután? Egy hatodik? Egy hetedik? De az már nem is számít. Ha valaki nyer tíz világbajnokságot, de nem nyer olimpiát, az valahogy nem az igazi...” ,;Mi jöhet még ezután? Egy hatodik?” Nos, jött az újabb világbajnokság, az 1979. évi, és a Szabó, Bakó kettős ném nyerte meg sem a hatodik, sem a hetedik aranyérmét. Az olimpiai távon, mert hiszen ez a fontos, ezüstérmet szereztek a norvég Rassmus- son; Söyland kettős mögött. iBakó Zoli — tudjuk, Wachmann Tamás sem tagadta meg a jugoszláv Ljubek hasonló kérését — elutazott Norvégiába, segített nékik a felkészülésben, adott tanácso_ kát. De tudjuk, Bakó és Szabó elsősorban .az olimpiára készül. Hogy oztáin győztesként, helyezettként, vagy esetleg hely ezet lenül érnek ihaza? Nem hiszem, hogy érdemes lenne találgatni, jósolni. Mi elhatároztuk — mondja Bakó —, „hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk a sikerért. Az a legkevesebb, hogy mindent meg akarunk tenini.” És egyben a legtöbb is. NAMÉNYI JÓZSEF Kilenc nap múlva rajt Moszkvában Már csak kilenc nap, és július 19-én színpompás megnyitó ünnepség keretében fellobban az olimpiai láng Moszkvában. Megkezdődik a XXII. nyári olimpia kéthetes küzdelemsorozata. A világ- verseny színhelyén minden rajtra kész, az olimpiai faluban eddig már több mint félszáz nemzet sportdelegációja foglalta el szálláshelyét. Végső hajrájához érkezett a felkészülés a magyar olimpikonok táborában is. Köztük a kerékpárosoknál, ahol valamennyiünk nagy örömére, három Tolna megyei versenyző is helyet kapott a jövő héten elutazó csapatban. Kapitonov - a kapitány Nyolcszor győzött az országos kerékpáros, bajnokságon. Érmet nyert a világbajnokságon, és e sportág első szovjet olimpiai bajnoka volt. Nevét jól ismerik világszerte. Viktor Kapitonov most negyvenhét éves. Hosszú és eredményes pályafutása alatt gyakran láttam versenyezni. Nem egyszer olyankor is, amikor valóban fölényes győzelmet aratott. Sohasem felejtem el azt az emlékezetes nyári napot 1960-ban, a római olimpián, amikor szinte az egész város kiment az utcára, hogy biztassa honfitársait az országúti versenyen. Olyan hőség volt, hogy a fényképezőgép valósággal elégette a kezemet. A versenyzőket az úton hideg vízzel locsolták. Mindenki az olaszok sikerét várta. Az olasz Trapé vezetett, amikor már csak néhány méter maradt a célig. Úgy látszott, hogy a verseny sorsa eldőlt. Ekkor Kapitonov ellenállhatatlan véghajrába kezdett, és a célban megelőzte versenytársát. A díjkiosztás után Viktor elmesélte, milyen nehézségek árán jutott el a győzelemhez. Rengeteg kitartó edzésre volt szükség. Egy kerékpáros évente körülbelül 25 ezer kilométert tesz meg. Kapitonov tíz évi aktív sportolás alatt többször is megkerülhette volna a Földet. Néhány esztendővel a római diadal után Kapitonov befejezte versenyzői pályafutását. Edző lett 1970-ben az általa irányított szovjet csapat a 100 kilométeres versenyben megszerezte a világbajnoki címet. . Két év múlva Münchenben tanítványai olimpiai aranyérmet nyertek. Ismét négy év — és a montreali olimpián megint a szovjet négyes bizonyult a legjobbnak. Viktor Kapitonovot, érdemeinek elismeréséül, Le- nin-renddel tüntették ki. Kapitonov jó tudja, hogy a nagy nemzetközi versenyeken igen nehéz megvédeni a bajnoki címet. Erőt és fáradtságot nem kímélve dolgozik. És tanítványai kitartóan készülnek az újabb olimpiai szereplésre. V. KIVRIN Elektronika nevezi meg a bajnokot Régen elmúltak azok az idők, amikor a nagy versenyeken a versenybírók szemmértékkel mérve állapították meg a bajnokokat és helyezetteket. Ma viszont már egyes sportágakban olyan szorosak az eredmények, hogy bonyolult technikai eszközök alkalmazású szükséges a győztes megállapításához. Ilyen eszközöket fognak alkalmazni például a XXII. olimpián. Ugorjunk néhány hetet előre és ismerkedjünk meg azzal a technikával, amely majd „megnevezi” a moszkvai játékok hőseit. Kezdjük az olimpiai főstadion, a központi Lenin- stadion nagy arénájával. Itt egyebek közt az atlétikai futószámokban egy olyan speciális berendezést fognak használni, amely „blokkolni” tudja a pisztolyt a rajt pillanatában. Abban az esetben, ha valamelyik versenyző kiugrik, lövés nem hangzik el, hanem egy elektronikus műszer rögzíti és jelzi az atléta futópályájának a számát, valamint a futam sorszámát. Természetesen a célban is elektronikát alkalmaznak. A célvonalban a nézők nem fogják látni a hagyományos időmérő-együttest. A speciális időmérő-helyiségben felszerelt műszer helyettesíti őket. Ez a berendezés filmfelvevő. Csakhogy az objektívjét a szokásos kerek objektívtői eltérően hajszál vékonyságú rés formájában alakították ki. A műszert a képkereső segítségével úgy állítják be, hogy a rés egybeessen a célvonallal. Mivel ebben a készülékben a célba érkező versenyzők sebességével arányos állandó sebességgel fut a film, ezért rögzíthetők a táv utolsó méterein bekövetkező események. A filmszalag nemcsak minden futó helyzetét fogja rögzíteni a célvonalban, hanem a rajt pillanata óta eltelt időnek megfelelő speciális jelzéseket is. A sportcsarnokban, ahol a tornászversenyekre kerül sor, ugyancsak bonyolult elektronikus berendezést helyeznek el. Egyebek közt a rigai VEF gyárban készült „Gimnasz—2” új automatizált versenybírói-információs komplexumot. Ennek az a rendeltetése, hogy megköny- nyítse a versenybírók munkáját, továbbá, hogy a tornában a bíráskodást objektívebbé tegye. A gyakorlatban ez a következőképpen fog történni: minden pontozóbíró előtt lesz egy billentyűkkel ellátott pult. A gyakorlat bemutatása idején a pontozóbíró a versenyzőt figyelheti, nem kell feljegyzéseket készítenie, elég, ha megnyomja az elem nehézségi fokáért járó felülértékelésnek vagy az elkövetett hiba miatti levonásnak megfelelő billentyűt. A gyakorlat befejezése után a pontozóbírók, felmérve a versenyző teljesítményét, ugyancsak a megfelelő gomb lenyomásával rögzíthetik azt. Minden más a gép dolga: a gép hozza ki a pontszámot, továbbítja az értékelést a vezető bírónak, s készíti elő a versenybírói jegyzőkönyvet. A vezető bíró minden versenyző eredményét a központi számítógéphez továbbítja, amely aztán maga írja ki az értékeléseket az általa „kiválasztott” eredménytáblán. S mindez legfeljebb két percet vesz igénybe. A „Gimnasz—2” nemcsak, hogy segítséget nyújthat a versenybíróknak, hanem maga is betöltheti mondjuk annak a vonalbírónak a szerepét, aki arra ügyel, hogy szabad gyakorlat közben a tornász ne lépje át a gyakorlat végrehajtására megszabott területet. Egészen más berendezést helyeznek el az olimpiai uszodában. Mint ismeretes, az úszóknak nem kell „mellükkel átszakítani” a célszalagot. Elég, ha beütnek a célba, vagyis, ha kezükkel megérintik a medence falát. Nos, a medence falán elektronikus időmérőhöz kapcsolt kontakttáblákat helyeznek el. Ezeket az órákat ugyanúgy, mint az atlétikai futószámokban, a startpisztoly hozza működésbe. De nemcsak az említett központi sportarénákban jelennek meg elektronikus berendezések. Ilyen vagy olyan modifikációjuk gyakorlatilag Moszkva valamennyi olimpiai színhelyén beállítható. Az olimpiai faluban számjegyíró berendezéssel ellátott, nagy pontosságú mérlegek jelennek meg. A maratoni futás, valamint a 20 és 50 kilométeres gyaloglás útvonalán új, speciális eredményjelző táblával felszerelt elektromobil jelenik meg, amelyről a versenyző leolvashatja a résztávon elért eredményét. A nézők és a sportolók azokkal a készülékekkel is megismerkedhetnek, amelyek „önállóan” teszik fel a lécet a rúdugrók számára, a megfelelő magasságra, vagy „önműködően” állapítják meg a távolugrók eredményét. Általában azokat a vitákat, amelyek •valaha a futamok győzteseinek megállapítása, az ugrás pontos, abszolút hossza, magassága, vagy a végrehajtott tomagyakorlat-elem technikai értéke körül keletkeztek, objektív bíró fogja megoldani : az elektronika. T. MASSZING A moszkvai olimpia számára szükséges sportfelszerelés és -berendezés egyik legnagyobb szállítója a „Mors” lengyel cég. A képen: elektronikus műszerek vitorlások számára. Ezek a műszerek állapítják meg a hajók sebességét, az általuk megtett utat, a vitorlák helyzetét. „Mi elhatároztuk, hogy mindent megteszünk a sikerért.”
