Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-10 / 160. szám

Képújság 3 1980. július 10. A tomerömű-építkexés Újabb felajánlások Tanácskoztak a szocialista brigádok vezetői Az MSZMP XII. kongresz- szusára készülve Pakson az atomerőmű-építkezésen a szo­cialista brigádok vezetői már elhatározták: a verseny fo­lyamatos lesz, nem ér véget pártunk legfontosabb esemé­nyével, mindent megtesznek a következő időszakban is hazánk legnagyobb beruhá­zásának mielőbbi befejezé­séért. Alig két hónapja pedig 11 kivitelező vállalat 24 szocia­lista brigádja tett komplex pótfelajánlást az egyes szá­mú turbina idegengőzös in­dítási határidejének szep­tember 30-ról szeptember lő­re történő előrehozatalára. A nagy jelentőségű szocialista vállalás részfeladatai eddig napra pontosan teljesültek. Tegnap délelőtt az építők 65 szocialista brigádja ta­nácskozott Pakson, a PAV irodaházának nagytermében. Csizmadia Endre, a szakszer­vezeti intéző bizottság titká­ra üdvözölte a megjelent szo­cialista brigádvezetőket, gaz­dasági és politikai vezetőket. Ezután Rokkonai István, a 22-es Állami Építőipari Vál­lalat helyszíni főmérnöke részletesen ismertette az el­következendő időszak legfon­tosabb feladatait. Többek kö­zött az építkezés kormány- biztosa, Szabó Benjamin, az alábbi feladatokat határozta meg a Pakson dolgozó válla­latoknak. Meg kell teremteni az egyes számú reaktorbox helyiségei tiszta szerelésre történő átadásának feltételeit. A tiszta szerelés fogalma az atomerőművek elterjedésével, a modern technika legújabb követelményeként vonult be a szakirodalomba. Legfonto­sabb előírása: naponta ned­vestakarítás a munkaterüle­teken, nyomó-szívó szellőzés, festett fal- és padlófelületek, fehér munkásruha, tornacipő és belépés a területre csak igazolvánnyal. A tiszta sze­relési munkálatokra augusz­tus 15-ig kell felkészülni. Az egyes számú reaktor 18,90 méteres szintjén a födémek és a felette lévő épületek megépítése augusztus 20-ig. Mindezeknek a feltételeknek a teljesítése összhangban van annak a fontos feladatnak a teljesítésével, amely az egész építkezés kiemelkedő esemé­nye. Az augusztus 20-i ha­táridők teljesítése egyben le­hetővé teszi, hogy megkezd­hessék a reaktor beszállítását a kikötői szerelőbázisról, be­emelését a reaktoraknába és ezek után a technológiai be­rendezések folyamatos szere­lékét. A következő negyedév fel­adatai közé tartozik még, hogy az egészségügyi épület valamennyi építészeti mun­káját be kell fejezni augusz­tus 31-ig. A lokalizációs to­rony átadását technológiai szerelésre pedig szeptember 30-ára kell biztosítani. ezért a technológiai szerelés feltételeinek megteremtése elsődleges. A Gyár- és Gépszerelő Vál­lalat két brigádjának (Reak­tor II. és Allende) nevében Bogos János brigádvezető tett felajánlást. Többek között 'biztosítják, hogy az üzem­anyagtároló berendezést jú­lius 15-ig a végleges helyére rakják és határidő előtt két nappal a készreszereléssel is végeznek. Több hozzászóló felhívta a figyelmet a munkák jobb koordinálására. Többek kö­zött a VERTESZ képviselője megemlítette, hogy vannak olyan berendezések, amelyek még nem érkeztek meg a helyszínre, így azoknak a beszerzése és Paksra szállí­tása még a megoldandó fel­adatok közé tartozik. A Sió­foki KW egyik vezetője a rozsdamentes burkolatok el­készítését vállalta határidőre a kollektíva nevében. Az Erőmű Beruházási Vállalat műszaki ellenőreinek nevé­ben Üjvári Endre brigádve­zető biztosította a felajánlást tévő brigádokat, hogy a reak­tor beszállításának feltételeit megteremtik és segítséget nyújtanak a feladatok koor­dinálásában is. Befejezésül Csizmadia Endre, a szakszervezeti inté­ző bizottság titkára kérte azokat a brigádokat, amelyek csak további más brigádok­kal történő egyeztetések után tudnak konkrét vállalást ten­ni, hogy javaslataikat juttas­sák el az intéző bizottsághoz annak érdekében, hogy au­gusztus 20-ra megteremthes­sék a reaktor beszállításának és beemelésének feltételeit. H. J. Fotó: Gottvald Károly A feladatok második cso­portjába tartozik, hogy 1980. december 20-ra a második reaktorbox csarnokát is le kell zárni, hogy megkezd­hessék, pontosabban meg­teremthessék a feltételét az egyes kiépítés (I—II. reakto­rának) épületeinek teljes el­készítését. A kormánybiztosi feladatok alapján készült fel­hívás után kérte a brigád­vezetőket, hogy tegyenek pót- felajánlást. A feladatok ismertetése után a brigádvezetők és gaz­dasági vezetők kértek szót. Elsőnek Becska Ferenc, a dé­li építésvezetőség főépítés­vezetője közölte a résztve­vőkkel, hogy az Alföldről ér­kezett vállalatok részt kíván­nak venni az újabb feladatok teljesítésében és egyben be­jelentette, hogy a náluk dol­gozó kollektívák mindent ha­táridőre teljesítenek. Bajsz János, az ORSZAK szocialista brigádjának veze­tője elmondta, hogy a tiszta szerelési munkák legfonto­sabb előfeltétele a helyisé­gek festése, illetve bevonato­lása. Brigádjuk jobb munka- szervezéssel, minőségi köve­telmények teljesítésével já­rul hozzá a sikeres munká­hoz. Felszólalt a tanácskozáson Nyekipelov Iván Sztepano- vics szovjet primerköri sze­relésvezető is. Elmondta, hogy a szovjet szakértők csoport­ja is bekapcsolódik a mun­kaversenybe. Felhívta a fi­gyelmet arra: az elkövetke­zendő időszak nagyon fon­tos szakasza az építkezésnek, Bogos János, a Gyár- és Gépszerelő Vállalat brigádveze' tője Becska Ferenc, a DÉLÉP fő építésvezetője a kollektíva nevében csatlakozik a felhíváshoz A szovjet szakértők nevé­ben beszélt Nyekipelov Iván Sztepanovics szerelésvezető Munkaügy presztízs nélkül Az ismert elmélet szerint az új munkahe­lyek létszámszükséglete — a szabad mun­kaerőforrások elapadása miatt — inkább csak átcsoportosítással oldható meg. Kér­dés: honnan és hogyan történjék ez a bizo­nyos átcsoportosítás. S még nagyobb kér­dés: hogyan tervezik az új munkahelyek munkaerőszükségletét, s egyáltalán terve­zik-e valahol, valakik? A kérdésekre voltaképpen rövid és egy­szerű válasz adható: a beruházások munka­ügyi koordinációja legjobb esetben is az esetlegesség határát súrolja. A Munkaügyi Minisztérium munkatársai nemrégiben 17 állami nagyberuházást vizsgáltak ebből a szempontból, s megállapították, hogy a be­ruházási javaslatok általában nem tartal­mazták a munkaerőszükséglettel kapcsola­tos munkaerőmérleget. Ugyancsak e vizsgá­lat szerint: az állami nagyberuházások munkaerőtervezésének megalapozatlanságát mutatja az a tény is, hogy a — ritka esetek­ben elvégzett — létszámkalkulációkat, a be­ruházás üzembe helyezését követően azon­nal módosítani kellett. Elvileg persze mindenki tudja, hogy a munkaerő racionális felhasználása szorosan összefügg a foglalkoztatáspolitikával. A foglalkoztatáspolitika pedig összefügg a be­ruházáspolitikával. Ám ezt a sokoldalúan bizonyított elvi tételt a gyakorlatban — az állami beruházásoknál éppúgy, mint a vállalati beruházásoknál — sokáig minden­ki nagyvonalúan mellőzte. Mellőzte már a technológiai tervező is, akinek szorosan együtt kellett volna — és kellene — működnie az üzemszervezővel. Valamiféle „együttműködés” persze felfe­dezhető, ám hogy milyen, annak jellemzé­sére példák tucatjait sorolhatnám. Olyan példákat, amelyekből rendre kiderül, hogy az új, vagy a rekonstrukción átesett üze­mek munkaerőszükséglete rendszerint sok­kal nagyobb, mint a hasonló körülmények között dolgozó régi üzemeké. Vagy, hogy az importált termelőberendezések üzemelteté­séhez, a hazai viszonyok között, jó esetben is kétszer-háromszor annyi ember kellett, mint amennyit az exportáló előírt, vagy mint amennyivel ugyanezek a gépek kül­földön működnek. Igaz: mit tehet a legjobb és legszorosabb kapcsolatban együtt dolgozó tervező és szervező, ha például irreális, vagy nem megalapozott adatok alapján kell a beruhá­zások munkaügyi terveit elkészíteniük; ha például úgy tudják, hogy a szóban forgó be­ruházás tető alá hozásáért minden áldozatra kész helyi tanács — nem minden célzatos­ság nélkül — megnyugtató válaszokat ad a munkaerővel kapcsolatos kérdésekre, s az­tán később kiderül, hogy e tanácsi informá­ciók, enyhén szólva is pontatlanok, a sza­bad létszámot illetően túlzottak? (Az úgy­nevezett „vidéki” ipartelepítéssel foglalko­zók — főként korábbi tapasztalataik alapján — sokat mesélhetnének az efféle ígérgeté­sekről.) Am mit tegyen az a tanács, amely a be­ruházás tervezésének idején még okkal, joggal ígérhette a szükséges munkaerőt, csak éppen a számításba jöhető emberek nem tisztelték a beruházások megvalósulási idejét és a tervezéstől az üzembe helyezésig eltelt öt-hat év alatt szépen elvándoroltak más, már működő munkahelyekre? Ne beszéljünk most az állami nagyberu­házásokról. Egyszerűbb példa a vállalati beruházás, termelésbővítés, melyek esetében a vállalaton belül, illetve a tanácsoktól is összegyűjhetők a szükséges munkaügyi in­formációk. Ha összegyűjthetők... Ha lenne mit összegyűjteni. Mert a vállalatok mun­kaügyi apparátusai — azon kívül, hogy „nincs ember...” aligha adhatnak érdemle­ges segítséget a beruházásokkal foglalkozó szakemberek és vezetők számára. A legtöbb esetben azt sem tudják, hogy azokat emle­getett belső létszámtartalékokat hol és ho­gyan lehetne megtalálni, s hogy mit kezdje­nek az ugyancsak sokat emlegetett relatív létszámtöbblettel? Végképp nem szolgálják a munkaügyi ter­veket, illetve a vállalat valóságos munka­ügyi helyzetét az egyes személyekkel kapcso­latos úgynevezett karriertervek. Ma sincs szerves kapcsolat a belső munkaerőmozgá­sok tervezése, az oktatási-képzési tervek és a „káderfejlesztési” elképzelések között. Nemcsak a munkaügyi és a személyzeti te­vékenység elszigetelődése miatt, hanem töb­bek között azért sem, mert a belső munka­erőmozgások tervezése is rendkívül kezdet­leges. Igaz: a munkaügy hosszú ideig mellőzött, alárendelt szerepet játszott — sokan és sok­szor írtak, s beszéltek már erről. A munka­ügyi apparátusok ma is szervezetileg megle­hetősen szétziláltak, és a komplex munka­ügyi tevékenységben — s az ennek megfe­lelő apparátusokban — való gondolkodás lényegében a mai napig is csak nyomokban fedezhető fel. Következésképpen: a szakmá­nak, a szakterületnek ma sincs túl. sok hite­le és ez is hozzájárul ahhoz, hogy e szak­területen dolgozók munkája, értékítéletei, információi sem lehetnek mérvadók a ter­melési folyamat tervezésekor. Ám mind­ezért aligha lehet csakis a vállalatokat fe­lelőssé tenni. A munkatudomány, a -ku­tatás és az -oktatás hosszú ideig való mel­lőzése is érezteti a hatását. S ha nincs kuta­tás, akkor nehéz az oktatás; s ha nincs ku­tatás és oktatás, akkor a gyakorlati munka sem lehet eléggé szervezett és szakszerű. Igaz. a tétel fordítva is igaz: ha a gyakorlati munka nem eléggé szervezett és szakszerű, akkor nehézkes a kutatás, s ha nincs presztízse a mindennapi munkának, akkor nem tanulják a szakmát. Az utóbbi évek­ben kedvező változások tanúi lehetünk, ám a gyökeres fordulat feltételeit még a jövő­ben kell megteremteni. VÉRTES CSABA Újabb kombájnok érkeznek Napirenden; A távfűtés és a táppénzes-helyzet Óit«, tartott a szekszárdi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága A szekszárdi Városi Ta­nács június 19-i alakuló ülé­sén megválasztott városi vég­rehajtó bizottság tegnap tar­totta meg első tanácskozását. A vb-ülésen többek között a távhőszolgáltatás fejlődéséről, további feladatairól, valamim a táppénzes-helyzetről tár­gyalták. Szekszárd távfűtése a nagy­arányú lakásépítés és ipar- fejlesztés során dinamikusan fejlődött az eltelt esztendők­ben, s a lakóépületeken kívül közületfk, vállalatok egész sorát kapcsolták be a távhő­szolgáltatásba. Az igényeket a Beloiannisz és a Kadarka ut­cai, valamint a déli fűtőmű elégíti ki. A fejlődésre jel­lemző, hogy ez év végére a távfűtött lakások száma meg­haladja majd a 3300-at, ami több mint kétszerese az 1975. évinek. Hasonlóan nagy a növekedés a közületeknél, vállalatoknál, ahol a távfű­tött légköbméterek öt év alatt — 1980 decemberéig — 260 ezerről 614 ezerre nőnek. Az igények kielégítése érdekében ez év októberéig bővítik a baktai ideiglenes kazántele­pet, s a déli fűtőmű teljesít-' ménye új szovjet kazánok beépítésével az 1981. évi fű­tési idényre megduplázódik. A városgazdálkodási válla­lat az elmúlt években számos intézkedést tett az energia­takarékosság és a panasz- mentes hőszolgáltatás érde­kében. Így például a Be­loiannisz és a Kadarka utcai fűtőművek átalakítása több mint 2,5-szeres tüzelőanyag­érték megtakarítást jelentett, s 1979 végéig valamennyi lakóépület hőközpontját el­látták a külső időjárástól függő hőmérséklet-szabályo­zóval. A következő időszak­ban különösen fontos felada­tot jelent majd a húskombi­nát megfelelő ellátása. A városi tanács végrehajtó bizottsága elé terjesztett, a táppénzes-helyzetről szóló jelentésből kitűnt: az egy dol­gozóra átlagosan jutó táp­pénzes napok száma csök­kent. tavaly 13,2 volt, ami kevesebb a megyei átlagnál. A gépi úton történő adat- feldolgozás korszerű módon ad képet arról, hogy milyen betegségek fordulnak elő, s egyben meghatározza a ten­nivalókat a dolgozók egész­ségvédelme érdekében. A hazlai mezőgazdáság tel­jes kombáj.nparkja, mintegy 14 800 arató-cséplőgép rövide­sen bekapcsolódik az aratás­ba. A gépeket mindenütt fel­készítették a nyári munkára. A Mezőgazdásági 'Ellátó Tröszt ügyeleti szolgálata or_ szágszerte megkezdte mun­káját. láz A gr ok er - v á'l l a la t o k telepein hétfőtől péntekig reggel 7-től este 7-ig, szom­baton pedig reggel 7-től 1 óráig tartanak nyitva. A gaz­daságok megrendeléseit eb­ben az időszakban soron kívül teljesítik. Nemcsak gépeket, hanem pótalkatrészeket is beszerezhetnék a termelők. A telepeken eddig 700 kom­bájnt adtak el. Az elmúlt idő. szakban fellendült az értéke­sítés, sok nagy teljesítményű arató-cséplőgép talált vevőre. A telepéken teljesítik a so­ron kívüli gépvásárlók igénye­it is; több mint 300 kombájn úan a raktárakban és folya­matosam újabb gépek érkez­nek külföldről. Az NDK kül­kereskedelmi vállalata jelez­te. hogy a keresett E 516-os ­gépekből a következő hetek­ben 200-at ad át az Agro- tröszt-nek. A legtöbb alkatrészből van elegendő. Néhány kombájn- alkatrész azonban csak ne­hezen beszerezhető. Az NDK- ból az 'E 516-os és az E 512- es gépekhez nagyobb alkat­rész-szállítmányt indítottak útnak. A 'készlettel néhány papon belül feltöltik a raktá­rakat és kiszolgálják az üze­mék anyagbeszerzőit.

Next

/
Thumbnails
Contents