Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-09 / 159. szám

A NÉPÚJSÁG 1980. július 9. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Hétköznap is „...A Népújság június 25-i számában az ön kérdez — Mi válaszolunk rovatban községünk lakói a „Buszjá­rat” című cikkre hívták fel figyelmemet. Az írást elol­vasva és előszedve az ügy­ben folytatott levelezéseimet, az alábbiakat kívánom kö­zölni: — így kezdi levelét Bödő Lajos, a szakcsi Köz­ségi Tanács elnöke. — A szó­ban forgó járat teljes egészé­ben lakossági igényt elégítene ki, s ezért nekünk kötelessé­günk cselekedni. Ez az igény már akkor felvetődött, ami­kor a Várong—Somogyszil közötti utat kövezni kezdték. Azóta egyre többen beszéltek róla. Téma volt falugyűlésen és a 47 körzetben megtartott tanácstagi beszámolók 70 százalékában. Mint közérde­kű bejelentést tartottuk és tartjuk nyilván jelenleg is, és az idevonatkozó jogszabá­lyok értelmében tettük és tesszük meg a szükséges in­tézkedést és bízunk abban, hogy egyszer valaki érdem­ben dönt is ebben az ügy­ben. Bár nem sok reményünk van, mert a Volán Tröszt is elutasította kérelmünket, mondván, hogy átszállással el lehet jutni mindkét helyre, Tamásiba is és Kaposvárra is. Első esetben 1980. március 5-én fordultam kérelemmel a 11. Volán dombóvári kiren­deltségéhez, kértem őket, in­dítsanak járatot Kaposvár és Tamási között, községeinket érintve. Indokoltam, hogy mit jelentene ez a környéken lakó emberek számára. Ezt köve­tően vb-ülésen is foglalkoz­tunk április 11-én ezzel a kérdéssel, amikor azt a vá­laszt kaptuk, hogy 'nekik (dombóvári Volán) nem érde­kük, hogy a lakosságot Igái­ba szállítsák fürdőbe, inkább az az érdekük, hogy a dom­bóvári fürdőbe biztosítsanak járatot. Ezután április 21-én a Vo­lán Trösztnek írtam Buda­pestre. A levélben indokol­tam, hogy a lakosságnak több mint 20 éves vágya válhatna valóra. Kérésünket itt is el­utasították. Ezt követően személyesen felkeresett az igali Községi Közös Tanács elnöke, s el­mondta, hogy szeretnének az általam is szorgalmazott út­vonalon autóbuszjáratot indí­tani (Somogy megyei Volán), ehhez azonban az kell, hogy a szakcsi tanács is kérje ezt. örültünk, hogy végre meg­oldódik a problémánk. Ne­künk mindegy, hogy ki indít­ja a járatot, az a lényeges, hogy az mindennap közle­kedjen. Sajnos, a mai napig sem történt érdemi intézke­dés. Igaz, hogy Szakcs és Igái között a munkaszüneti napokon van járat, de jó vol­na, ha hétköznapokon is köz­lekedne busz, hiszen rohanó világunkban nem mindegy, hogy fél napon át kell utazni, amíg elérünk Kaposvárra, vagy Tamásiba, vagy pedig egy órát...” Forgalmi engedély Egyik olvasónktól kaptuk a következő levelet: „...Már régóta szerettem volna venni egy kismotort. De nagyon sokat kell rá vár­ni. Ismerőseim azt tanácsol­ták, vegyek egy rendszám- táblával ellátott Simsont, amit kis átalakítással le le­het vizsgáztatni, mint kisiho- tort. En éltem a lehetőséggel, de előbb elmentem a Dom­bóvári Vasipari Szövetkezet­hez, ahol azt mondták, min­den további nélkül vehetek, csak adjam le a rendszám- táblát és ők a többi tenni­valót elintézik, kb. 500 fo­rintért le is vizsgáztatják, mint kismotort. Miután vet­tem egy kismotort és le akar­tam adiu a rendszámot a szekszárdi közlekedésrendé­szeten, ott azt mondták, hogy ez nem lehetséges. Kérem, szíveskedjenek utánajárni, hogy mi a való­ság? Mert én kiadtam 6000 forintot és nem használha­tom a motort, mivel csak személygépkocsira van jogo­sítványom...” Megkérdeztük a Tolna me­gyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági és közlekedési osztályának vezetőjét, Eigner Györgyöt, aki az alábbiakat válaszolta: „...A motorkerékpár forgal­mi engedélyét és rendszámát a gépjármű-nyilvántartóknál hivatalos idő alatt leadhatja, és motorkerékpárját az autó­felügyelet segédmotor-kerék­párrá átminősítheti...” Szerkesztőségi üzenet Kérjük Csordás Ferencné bonyhádi olvasónkat, hogy mielőbb közölje velünk pon­tos címét, mert csak ebben az esetben tudunk panaszá­ra válaszolni. T elefonszámunk: 12-284 Ml VÁLASZOLUNK A gépjárművezető- képző tanfolyamok és gépjárművezetői vizsgák díjáról szóló korábbi jogszabályt módosítja a közleke­dés- és postaügyi miniszter 11/1980. (VI. 19.) KPM számú, a Magyar Közlöny 1980. évi 41. számában megjelent ren­deleté, amely szerint a gépjár­művezető-képző tanfolyamok díja, ha a vezetési gyakorlat­hoz a gépjárművet és az üzemanyagot a tanfolyamot rendező szerv adja, „A”, „B”, „C” járműkategóriába tartozó gépjárművek vezetőinek tan­folyama esetén — a kategó­riától függően — 700, 3000, ill. 5100 forint, a „B” és „C” jár­műkategóriába tartozó gép­járművek vezetőinek egyesí­tett tanfolyama esetében 7400 forint, a „D” kategóriába tar­tozó gépjárművek vezetőinek tanfolyama esetében 3700 fo­rint. A gépjárműkezelői tan­folyam díja 1650 forint. Meg­határozza a jogszabály a fize­tendő díjakat arra az esetre is, amikor a vezetési gyakor­lathoz a gépjárművet és az üzemanyagot a tanuló adja, és rögzíti a kötelező vezetési gyakorlati óraszámon felül adott további vezetési gyakor­lati órák díját is. A rendelet kihirdetése napján — 1980. június 19-én — hatályba lé­pett, rendelkezéseit a hatály­ba lépés után indult tanfolya­mokra kell alkalmazni. A méhekre veszélyes vegy­szeres védekezés bejelentése tárgyában jelent meg köz­lemény a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő idei 10. számában. A közlemény a vonatkozó jogszabályokra utalva hívja fel a figyelmet arra, hogy ha a vegyszeres védekézés csak méhekre ve­szélyes növényvédő szerrel végezhető el, porozás vagy porlasztás nem alkalmazható hanem a'védekezést permete­zéssel kell végrehajtani. A termelő köteles a védekezés helyének pontos megjelölését, megkezdésének időpontját valamint az alkalmazásra kerülő növényvédő szer meg­nevezését legkésőbb a véde­kezés megkezdését megelőző nap 14 órájáig a területileg illetékes tanácsi szakigazga­tási szervnek írásban beje­lenteni, a szakigazgatási szer­vek pedig a bejelentések alapján kötelesek a védekezés helyétől 5 km-es körzetben levő méhesek tulajdonosait, és ha az érintett területen méhész szakcsoport működik, annak vezetőjét haladéktala­nul értesíteni. Az OKISZ Értesítő f. évi 15. számában irányelvek jelentek meg az anyag- és készletgazdálkodás színvona* Iának emelésére, továbbá a gazdálkodó szervezetek ipar- jogvédelmi munkájának fej­lesztéséhez. Az előbbiből itt csupán annyit idézünk, hogy „A zárolt jutalom feloldását az intézkedések hatékonysága alapján bíráljuk el”, az utób­biból pedig, hogy: „A válla­lat aktuális iparjogvédelmi célkitűzéseit, feladatait, és a végrehajtás eszközeit a komp­lex fejlesztési tervekkel össz­hangban, azok szerves része­ként éves és középtávon rend­szeresen meg kell tervezni.” DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi—járási szervezetének elnöke Üffcainlc emlékei Petőfi szülőföldjeként is­meri az ország Kiskőröst. A csinosodó, városiasodó, s már város rangú, nagy település impozáns főterén, modem épületek szomszédságában húzódik meg a tér sarkán a gondosan karbantartott szülő­ház, mindig vendégvárón. Előtte élére állított papír- tekercsre emlékeztető tér­plasztika — szobor — emel­kedik, nem messze pedig a hadvezér szobra, kit fiúként tisztelt, szeretett, kiért — mondhatni — rajongott a költő: Bem tábornoké, vagy meghittebben, Bem apóé. EGY ÜTMESTER GYŰJTÉSÉBŐL A szülőház előtt a tér ol­dalán a tábla azonban más kiskőrösi látványosságra is felhívja a figyelmet. Egy sa­játos, mondhatni, egyedülálló múzeumra. A neve: Közúti Múzeum. Nincs messze a vá­rosközponttól. A Sölt felé ve­zető út bal oldalán, a kerítés mögül kilátszanak a régi köz­úti gépek. Főleg úthengerek. Ott a múzeum, amely ez év őszén már ötéves fennál­lását ünnepelheti. 1975. no­vemberében nyílt meg. Egy felvidéki származású útmes- ternek, az azóta elhunyt Lé- várdy Imrének a magán- gyűjteménye képezte az alap­ját, amelyet az ágazat széles körűvé gyarapítóit, s azóta is gazdagít, meg-megújít. A múlt őszön is új kiállítást rendeztek be. NYUGALMAZOTT MUNKAGÉPEK Ahogy belépünk a kapun, elsőnek mindjárt egy-két ré­gi jelre vetődik a tekinte­tünk. Régi mérföldkő áll a kerítés közelében, hirdetve, hogy Pozsony. 14, Varasd pe­dig 35 és egyhatod mérföld. A szomszédságában egy út- elágazási tábla, mintha azt mutatná: honnét hova „ro­bog” a mögötte lévő nyugal­mazott úthenger... Nemcsak az útépítés múltjának, ha­nem egyúttal a MÁVAG gép­gyártási történetének az emlékműve. Körültekintve, különböző évekből való útmunkagépe- ket — hengereket, aszfalt- főzőket, hóekéket és -maró­kat, stb. — láthatunk, s egy épülő útszakasz szerkezetét, Üthengerek, kátrány főző, marógépek Honnan — hova...? Régi mérföldkő rétegeit is bemutatja a sza­badtéri kiállítás. AZ ELSŐ KŐVESÜTTÓL De nemcsak az udvar kínál látnivalókat! A múzeum bel­ső kiállítóhelyiségeiben van a régebbi és a több magyará­zatot nyújtó emlékanyag. Tér­képek és tárlók mutatják be úthálózatunk fejlődésének egy-egy fontos szakaszát. Lát­hatjuk Széchenyi István köz­lekedési terveit, az al-dunai SzéChenyi-utat, az első alföl­di kövesút 300 km-es pályá­jának vonalát, s építését 1895 és 1900 között, a két világ­háború közötti időből pedig a budapest—balatoni, illetve a tó körüli betonút építését. Láthatjuk a XIX. századi főbb földutaink — postaút­jaink — s az 1936. évi útháló­zatunk rajzát. Megtekinthet­jük a közlekedésrendészet 1863 és 1952 közötti fejlődé­sét tükröző dokumentumo­kat. S mindemellett a mun­kák szerszámait, az utak és települések jelzőtábláit, egy makadámút metszetét, s munkaeszközeit, a munkások öltözeteit és holmijait is. Egészében látványos, érde­kes, a múltat emberközelbe hozó, s az útépítés és -fenn­tartás fejlődését meggyőzően bemutató látványt nyújt ez a kiállítás, érdemes felkeres­nünk! Az olvasó hangja Akinek nincs kocsija A múlt héten vettem egy Mini tévét a tolnai villamos- sági boltban. A készülék üze­meltethető hálózati árammal és akkumulátorral egyaránt. Nekem ez utóbbira lett vol­na szükségem. De a boltban azt mondták, hogy ők nem tartanak ilyet. Nagyon ked­vesen közölték velem, hogy menjek el Szekszárdra és va­lamelyik villamossági bolt­ban érdeklődjek. Voltam a megyeszékhely minden villa­mossági szaküzletében, az Otthon Áruházat és a Skálát is beleértve. Sajnos, sehol sem kaptam. Ezek után men­tem el az AUTÓKER-szaküz- letbe. Ott kérdésemre az el­adó kijelentette, hogy van akkumulátor, de csak akkor, ha kocsival vagyok és őt ki­fuvarozom a raktárba. Én er­re azt feleltem, hogy sajnos, nincs kocsim. Kérdeztem, mi­kor hoznak be az üzletbe, és mikor érdeklődhetnék legkö­zelebb, de a válasz ugyanaz volt. Hazafelé, a buszon elgon­dolkozva a történteken, egy megoldás jutott eszembe. El­megyek az OTP-be. Befize­tem a nem létező 40—50 ezer forintomat egy kocsira, amit talán 4—5 éven belül meg is kapok. Ezután a jogosítvány megszerzése már gyerekjáték. Ha ez mind megvan, akkor odaállok a kocsival az üzlet elé, beültetem az eladó kar­társat és elfuvarozom a rak­tárba. Ha szerencsém van, talán még kapok is akkumu­látort. S máris nézhetem a tévét, amit valamikor 5 éve elcsomagoltam egy dobozba. Tanulság: akinek nincs ko­csija, az ne akarjon Mini tévét nézni, és főleg ne ak­kumulátorral. SEBŐK ISTVANNÉ Tolna NÉMETH FERENC

Next

/
Thumbnails
Contents