Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-06 / 157. szám
1980. július 6. NÉPÚJSÁG 11 Tornyai János emlékkiállítása Szekszárdon Vasárnap a tanyán p • I "■ I " • r r Fejlődő, virágzó arany Prága Jó lenne elfogulatlanul, művészettörténeti és művészetpolitikai „előfeltevésektől” szabadultán ismerkedni Tornyai János művészetével. Friss szemmel és minden emberi üzenetre fogékony lélekkel rácsodálkozni festészeti hagyatékának erre a (mennyiségre mindenképpen) szerény töredékére, melyet a róla elnevezett hódmezővásárhelyi múzeum most a szekszárdi Béri Balogh Ádám Múzeumban mutat be. Jó lenne csak a művekre hagyatkozva megítélni: Tornyai János valóban a XX. századi magyar művészet korszakos jelentőségű alkotója-e. Jó lenne!... Tornyai körül ugyanis elfogultságok, előítéletek csatája dúl. Az „alföldi realistának” emlegetett festőt másképpen ítélik meg azok a művészettörténészek, akik a magyar festészet „megkésettségét” ostorozzák, a Nyugat-Európa szellemisége kitermelte „vívmányokhoz” méricskélnek. És másképpen azok, akik a századelő magyar művészének — nemcsak festőjének: költőjének is — társadalmi és nemzeti elkötelezettségét, „muszáj-Herkules” próféta- ságát, kifejező eszközöket kereső indulatosságát jellegzetesen magyar (vagy kelet- közép-európai?) művészetet indukáló szükségszerűségnek fogják fel. Ha állásffoglaluink a vitában, a magunk elfogultságáról vallunk. Pedig csak az elfogulatlanság „hitelesítheti” bármely kiállításról megfogalmazott véleményünket ! De: miért ne vállalhatnánk, hogy népről-nemzetről kialakult történeti élményünket bevallva hirdetjük: Tornyai nagy művész volt? Miért ne vállalhatnánk, hogy azért fontos és nekünk szóló ez a művészet, mert múltélményünket nem tudjuk és nem akarjuk letagadni? Egyetlen kiállítás természetesen aligha nyújt elegendő érvet megfellebbezhetetlen ítéletek igazolásához. Igaza lehet annak is, aki jelentős alkotóként tiszteli ugyan Tornyait, de kiállításunkat alkalmatlannak, elégtelennek gondolja a bizonyításra. Hiányoznak a „főművek” — így érvel — túlságosan sok a vázlat és a változat: vagyis pontatlanul informál a válogatás az életmű egészéről. És annak is igaza lehet, aki nem a „főműveket” vallatja — az életmű „perifériáján’.’ keres bizonyítékokat. Aki azzal érvel, hogy az igazán nagy művésznek minden képi ötlete, bármely ecsetvonása egyértelmű, mégis könnyebb „leleplezni” akkor, ha lazább az önkontrollja. Árulkodóbbak tehát az élményre-kifeje- zésre koncentráló vázlatok, a végérvényest öntudatlan nekifelejtkezéssel keresgélő Változatok. Aki csak ezt a válogatást ismert, arról meggyőződhet, hogy bármilyen igénytelen téma (az alföldi táj néhány jellegzetes rekvizítuma, egy szegényes szobabelső) felizzott a szociális elkötelezettség és az együttérző áhítat tüzében. A szemlélődés és az indulat ellentétére feszülnek fel ezek a vallomások: Tornyai sohasem csak festői feladatot akart megoldani. Ez a következtetés azonban félrevezető is lehet. A Tornyaira — és kortársaira — jellemző görcsös és megszállott „témakeresésről”, a magyar múlt és jelen jelképpé növelt „életképeinek” programos felmutatásáról vaíjmi keveset árul el a mostani válogatás. A Juss és a Bús magyar sors egy-egy változata pl. aligha mondja el bárkinek is, hogy a festő újra és újra nekifeszült ezeknek a kozmikussá lényegi- tett sors-szimbólumoknak. Emberi — prófétai! —, s nem festői feladatként vállalta ezeket a témákat; s úgy vállalta, hogy nincs jogunk „igénytelennek” minősíteni a témaközelítését — általában. Vagyis: nem árt az óvatosság, ha a vázlatokat és a változatokat érvként használjuk Tornyai mellett. Nehogy életművének egyik lényege ellen érveljünk... Csak annyit mondhatunk — s ez korántsem csekély, ha egy kiállítás élményéről kell számot adnunk — hogy találtunk egy tucatnyi „remekművet” ebben a válogatásban is. SZILAGYI MIKLÓS Fotó: Gál Attila A IX. század második felében a nagymorva fejedelemség virágkorában a cseh törzsek favárat emeltek a Vltava folyó feletti sziklás fennsíkon, s ezzel tulajdonképpen megalapították Prágát. Később a várba beköltöztek a Premysl- ház uralkodói is. A X. században a vár alatti település kiterjeszkedett a Vltava jobb partjára, és a XII. században a folyón már felépült az első kőhíd. A város a XIV. században élte egyik legszebb korszakát: IV. Károly cseh király és német-római császár itt alapította meg 1348- ban Közép-Európa első egyetemét és felépíttette az Űjvá- rost, amely a jobb parti települést övezi. Ekkoriban Prága — negyvenezer lakosával — Konstantinápoly és Róma után a legnagyobb európai város volt. A város a XV. században a huszita mozgalomban töltött be fontos szerepet, a XVIII. században pedig a cseh nemzeti újjászületési törekvések központja lett. Á század második felében az osztrák—magyar monarchia legjelentősebb iparközpontjá_ vá vált. Ugyancsak e században, 1784-ben Prága négy önálló városa, az Óváros (Staré mesto), az Üjváros (Nővé mesto), a Kisoldal (Malá Strana) és Hradcany egyesült. 1918-ban az önálló Csehszlovákia megalakulásakor Prága lett az ország fővárosa. A második világháború alatt elszenvedett hatéves náci megszállásnak 1945. május 9- én a szovjet hadsereg vetett véget. Ma Prága korszerű nagyváros, amely rég kiheverte a megszállás szörnyű éveit. Fontos iparközpont, s a turizmus kedvelt célpontja. A főváros az ország ipari termelésének 9 százalékát adja. Elsősorban gép-, élelmiszer- és vegyipara jelentős. A legnagyobb prágai iparvállalatok Európa-szerte ismertek termékeikről. A CSKD Praha kompresszo. rai, elektrotechnikai termékei és dízelmozdonyai keresettek a tőkés és a szocialista országokban egyaránt. A A fotóriporteri munka pontosan tájékoztató, bár nem minden esetben szívderítő pillanataiba „vezet be” az album címoldalán és a belső címlappal szemben látható fotó, hasonlóképpen a hátoldalon: elegáns, sötét ruhába öltözött urak (némelyik keménykalapban, másutt fedetlen fővel az érkezők miatt) állnak kezükben fo- tografáló masinákkal, térdelnek a „téma előtt”; valami történik, valaki érkezik, esküt tesz, kitüntetik. Mindig jelen lenni, mindig éberen, mindig felkészülten, teletöltött kamerával állni (hasalni, térdelni' stb.) az „esemény” előtt. A „megőrzött pillanatokat” nem a fényképész választja meg, hanem az „eseményekről tájékoztató” irodák, képeslapok igénye, legkivált az események maguk. Ily módon helye lehet egy ilyféle gyűjteményben Teleki Pál főcserkésznek és miniszter- elnöknek, Horthy Miklós kormányzónak, III. Viktor Emánuel olasz királynak, Ciano grófnak és a wales-i hercegnek vagy Pacelli bíborosnak, ugyanígy Fjodor Saljapinnak, Thomas Mann- nak, Molnár és Herczeg Ferencnek, Karinthy Frigyesnek és Szent-Györgyi Albert- nek, hasonlóképpen az egymást váltó kacagányos kormányoknak, de Szálasi Ferencnek és másoknak is. Megnyugtatással csupán az szolgál, hogy a képsorban „nem állt meg az idő”, Bár- dossy és Endre László, Szálasi kétszer is szerepel: 1945 előtt és után. A „protokoll- fotós” jelenlétein akár el is CSKD Tatra villamoskocsijai már Budapest utcáin is .közlekednek. A prágai vállalatok — akárcsak a Skoda Művek •— is részt vesznek a szocialista országok atomerőművi berendezéseinek gyártásában. A Cseh Hajógyár pedig a KGST-országok legnagyobb úszóberendezéseit állítja elő. Prágában készülnek a kedvelt AVIA szállítókocsik és a jó minőségű gumiabroncsok a közép- és nagyteherbírású teherautókhoz is. Aki Prágában jár, óhatatlanul ismeretséget köt a smichovi sörrel. A Smichov kerületi sörgyárban naponta több százezer üveg jó minőségű sört palackoznak. A város ellátásáról pedig az új, modern húskombinát gondoskodik. Prága fejlesztésére 1976 és 1980 között több mint 60 milliárd koronát fordítottak. Tavaly a fővárosban minden egyes napon harmincmillió koronát költöttek építkezésre. E pénzösszegek döntő többségét lakásépítésre és a közlekedési problémák megoldására áldozták. A Prágai Építkezési Vállalat 33 ezer alkalmazottja évente hárommil- liárd korona értékű munkát végez. A közlekedési gondokon sokat enyhített a metró. Első vonalát 1967-ben kezdték építeni és 1974-ben adták át a nagyközönségnek. A második metróvonalat 1978-ban nyitották meg, s már épül a harmadik vonal is, miközben a régebbieket bővítik. Az idén év végére húsz kilométer lesz a metróvonalak hosz- sza, s így jóval több utast szállíthatnak a szerelvények, mint tavaly, amikor naponta 600—650 ezer ember utazott rajta. Korszerűsítik az útvo. nalhálózatot, felújítják, bővítik a villamos- és autóbusz- parkot is. Prága az évi egy főre eső több mint 20 000 koronás kiskereskedelmi forgalmával jóval túlhaladja az ország többi területének forgalmi átlagát. Ez abból is adódik, hogy Prágában igen sok bejáró dolgozó, hazai és külföldi turista is bevásárol. A prágai tűnődhetünk, aligha irigyeljük az egykori jelenlétek miatt. De nem így a véleményt is alkotó riporter egyéb sorozatain : aki tollbokrétás kormányokat, zömök testű és dobogó lábú csendőrosztagot fényképez, emellett kilakoltatást és nyomort, érkezéseket és tüntetéseket, falusi kisbírót és parlamenti bevonulást — örömmel olvasnánk a maga reflexióit az ábrázoltak alatt. Ehelyett Boldizsár Iván tájékoztató igényű és lírai hangvételű bevezetője olvasható a fényképek előtt: a munkatárs-író szolgálja ismét a fényképeket. A történelmi képanyag második (és derűsebb) része 1945-től napjainkig nyújtja a riporter „képes beszámolóit”. Szomorú emlékkel, a rommá vált Budapest városképeivel indul a sor, majd minden egyre bizakodóbb. Egy 1946-os felvételen az itthon időző Károlyi Mihály gróf látható, később a fiatal arcú mai politikusok. Rajk László Ortutay mellett egy értekezleten, a Lánchíd avatása, néhány felvétel a falusi átalakulásról: villanyvezeték, mezőgazdasági gépek és főként traktorok. Az első Kossuth-díjasok, a kacska- lábú Schlosser Imre egy emlékezetes kezdőrúgás után. Kicsi és nagy, majd mindinkább derűsebb „protokoll- pillanatok”, pl. amikor a 83 éves Mari néni írni tanul. Solohov, Gagarin, Tito, Sukarno, Hailé Szelasszié, Brezsnyev és mások budapesti látogatásai. Május elsejei pillanatfelvételek. kereskedelmi hálózat ezekhez az igényekhez alkalmazkodik; a hetvenes években Prága központjában három új áruház épült. Ezenkívül több tucat nagy bevásárlási központ kezdte meg működését a külső városnegyedekben is. A prágai gyerekek számára mintegy 400 óvodát tartanak fenn, 40 000 férőhellyel. A több mint 220 alapfokú iskolában 110 000 diák tanul. A város 23 gimnáziumának 14 000 fiú és lány tanulója van, a 38 szakközépiskolában pedig mintegy 30 000 diákot képeznek. Prága az egyetemi oktatás jelentős központja. A fiatalok a Károly Egyetem tíz karán, vagy a Cseh Műszaki Főiskola öt karán tanulhatnak. Ezeken kívül Prágában közgazdasági, vegyészeti és mezőgazdasági főiskola is működik. A prágai egyetemeken és főiskolákon összesen mintegy 40 000 fiatal tanul, 40 szá. zalékuk prágai. A fővárosban 20 állandó színház működik, ezek előadásait évente 2,8 millió néző látogatja. Az élénk hang- versenyélet minden tavasszal a Prágai Tavasz zenei fesztiválban csúcsosodik ki. A Bar- randov Filmstúdió 32—35 egész estét betöltő játékfilmet forgat évente. Prága az idegenforgalom fontos központja. 1979-ben több mint másfél millió külföldi turista kereste fel. A látogatóknak mintegy 60 százaléka a szocialista országokból érkezik Csehszlovákiába, s annak fővárosába, 40 száza, lékuk a világ többi országából. Prága szállodáiban mintegy 9000 ágy áll rendelkezésükre. A gazdag és változatos képanyag csábító elmélázá- sokra ad lehetőségeket: a lapokon valóban egy fél század történelmének állóképei. Változatos hangulatértékű felvételek, afféle „mégis- történelem”. A fotóriporterek rabszolgák és koronatanúk, bár korántsem indulatmentesek. Vizsgáljuk meg jól pl. az arcokat és főként a tekinteteket, ezekről sok minden leolvasható. Rájuk írva mindaz, ami a vastag tanulmánykötetekben csak mintegy „vezérszavakban” tűnhet elő: a történelmi hangulatok. A képek így ezért is dokumentumok: láttatnak és sejtetnek is. Az album így akár iskolai „segédanyagnak” ajánlható. És bár a recenzens jobban kedveli (mondjuk) Robert Capa „nagy pillanatait” és világméretű jelenléteit, eltűnődik mégis Bojár Sándor sokféle témájú felvételei előtt. Bojár egy kicsinyke ország fotókrónikása lett, Capa előtt megnyílt a nagyvilág. De számunkra e kicsinyke ország fölött süt a nap, vagv borul be az ég: a képek előtt elfogultak és elfogódottak vagyunk. Bojár nem állt a kamerával a Normandiában partra szálló tengerészgyalogosok előtt, keménykalapban (olykor fedetlen fővel) szolgálta a „szakmát” acélsisak helyett. De nézzük meg pl. egy képen Szálasi „vezérkarát”. Nem kisebb szorongást ébreszt, mint a partvédő ütegek. Az ülésező országgyűlés (1977) olyan, mint Capa számára Párizs felszabadulása lehetett. BODRI FERENC Fél évszázad megőrzött pillanatai Bojár Sándor fényképalbuma Ereszalja Téli táj
