Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
a Képújság 1980. július 1. Moziban Kojak Budapesten Kőjüknek kár volt Budapestre jönnie, Amerikában sem valami szellemes, • hát még Budapesten. A tanulság az, hogy egyetlen ötletből nem lehet egész estét betöltő filmet rendezni, még világszínvonalú filmszínészgárdánk közreműködésével sem. A figurákat ugyanis először ki kell találni, aztán lehet csak eljátszani, de még ehhez is kevés egy jó színész, kell egy történet, és elmondható .szöveg, amelynek a segítségével megeleveníthető a személyiség. Ebből a filmből mindez hiányzott. Inke László becsülettel eljátszotta Kojak hadnagyot, úgy, ahogy az amerikai filmben szerepel, de maguk a szerzők nem tudtak mit kezdeni saját ötletükkel. Krimi-komédia, hirdeti a főcím, de se nem krimi, se nem komédia, ami a vásznon helyenként pereg, a profi krimikhez és komédiákhoz szokott honi mozi- és tvnéző számára leginkább csak folydogál. A szerzőpáros, Kállai István és Szálkái Sándor, ez utóbbi rendező minőségében is, nem döntötte el, hogy krimi-paródiát, valódi krimit, vígjátékot, vagy társadalmi szatírát kíván-e rendezni. Van benne néhány humoros, inkább szatirikus ötlet, de egyik sincs „megcsinálva”, a színészek tehetsé. ge kiaknázva. Esztergályos Cecília, Harsányi Gábor, vagy akár Őze Lajos olyan jó színészek, hogy akár egy egész filmet lehetne rájuk építeni, az alig összefüggő 'epizódokban felvillannak még olyan nevek, mint Tol- nay Klári, Gobbi Hilda, Márkus László, Pécsi Ildikó, akik szintén többre képesek, mint ami ebben a filmben megadatott nekik. A színészvezetés sem egységes, mert amíg Szirtes Ádám realista stílusban alakítja a magyar rendőrtisztet, Harsányi Gábor némán is parádés paródiát alkot. Szegény Kojak meg csak- téblábol egyik helyről a másikra, dramatur- giailag elég indokolatlanul. Rá vár az a kellemetlen feladat is, hogy egy 'hosszadalmas kihallgatási jelenetben „szájba rágja” az , eszmei mondanivalót, .de a szocialista törvényesség miatt, még egy jó ízű verekedésben sem lehet része. A korhatár nélküli megjelölés pedig egyéb élményektől fosztja meg, amire a csinos, szőke bérgyilkos és bártáncosnő társaságában alkalma lehetne. Ihárosi Színházi esték A József Attila Színház vendégjátéka Két estén át vendégszerepeit Szekszárdon a József Attila Színház kitűnő együttese, két olyan művel, amely az elmúlt évadban megérdemelt siker volt. Száraz György drámája, az ítéletidő, kényes történelmi eseményt idéz fel. 1949 májusában Abrudbányára érkezett Kossuth kormánybiztosa, hogy békét kínáljon a román felkelők vezérének, Avram láncúnak, akit a „havasok ki. rályának” hívtak s egyes források szerint 40 000 ember harcolt vele. A történelem készen kínálja a drámai helyzetet, mert ami ekkor Abrudbá- nyán történt, nemzedékek életére kihatott. Száraz György ismeri a színpadot, kitűnőre vizsgázik történelemből is, tud feszültséget teremteni, s tökéletesen ki tudja aknázni a szituációban rejlő drámát. Az természetesen szuverén joga, mint minden drámaírónak, hogy sűrítse az eseményeket; a dráma szelleme legyen hű a történelemhez. Hősei tudják, hogy most kellene új fordulatot adni a történelem menetének, Száraz György pedig nem kételkedik abban, hogy a végsőkig kiélezett helyzetben művészi hitele azon áll vagy bukik, hogy szembe mer-e nézni a történelemmel, tud-e mai érvényt adni annak, ami tragikus fordulatot adott az abrudbányai eseményeknek. A valóság természetesen mindig összetett, a történelem nagy alakjainak útja is ritkán vezet, töretlenül kitűzött céljukhoz. Avram láncú — ebben a források megegyeznek — tiszta és szilárd jellem volt, aki tudta, hogy a császári ház ellen a magyarokkal kell szövetkeznie, ugyanakkor Bécs is igyekezett saját érdekei szolgálatába állítani. Azóta napvilágra került az osztrák minisztertanács 1849. augusztus 18-i ülésének jegyzőkönyve, melyben szó szerint ez áll: „A belügyminiszter visszatér arra a többször is előterjesztett javaslatára, hogy láncú oláh vezérnek kitüntetést kellene adni, annál is inkább, mert nevezett időközben már kapott orosz kitüntetést”. (Magyarul: Az aradi Vértanúk II. kötet, 1979). Jóval később meg is kapta, de nem fogadta el, sőt tüntetőén távol maradt az ifjú császár köszöntésétől, mikor 1852-ben Erdélyben járt. Börtönbe vetették, s így valójában osztozott a magyar szabadságharcosok sorsában, s az már történelmi események tragikuma, hogy azok ellen a magyarok ellen fordult a szabadság- harc alatt, akiknek sorában harcolni akart, hisz az is történelmi tény, hogy hajlandó lett volna tábornoki rangban belépni a magyar hadseregbe, de a történelem ezt a lehetőséget is elmosta. Száraz drámája nem láncú története és tragédiája, hanem két népé, amelyeket elválaszt a nemzeti türelmetlenség: az abrudbányai események majd másfél évszázad távolában is így kapnak általános érvényt. Az előadás — Berényi Gábor rendezése — végig feszült, valóban a történelem izzik a levegőben. Láng József, Káló Flórián, Solti Bertalan, Horváth Sándor, s a rendkívül szuggesztív Borbás Gabi nevét emeljük ki a kitűnő együttesből. Divatba jött a múlt századi francia vígjáték, s a színpadra és sikerre dolgozó szerzők gazdag névsorában előkelő hely illett meg Eugen Labiche-t, akiről a nagyon komoly irodalomtörténeteknek is van néhány elismerő sora, annyival is inkább, mert a Francia Akadémia, a „negyven halhatatlan” is méltónak találta a tagságra. Több mint száz színdarabot írt, csaknem kizárólag bohózatot, melyeket kivétel nél-' kül a pazar meseszövés jellemez, az ötletek káprázatos gazdagsága, s ha nem is tartozik a nagy jellemábrázolók közé, gunyoros kritikája nem kímélte a második császárság élvhajhász újgazdagjait. Korán bevonult a magyar színpadra, s a régi Nemzeti Színház nézőit már a múlt század második felében is gyakran megnevettette. Frissessége ma is hat, s igazán nem véletlen, hogy a József Attila Színház évek óta játsz- sza egyik legjobb darabját, mely a magyar átültetésben a Mézeshét címet kapta (eredeti címe: Célimare le Bien- Aimé, vagyis a hőn szeretett Célimare). 1863-ban írta, s az elmúlt százhúsz év mit sem koptatott rajta. A József Attila Színház Romhányi József és Aldobölyi Nagy György társszerzőségével (de ugyan ki fordította?) némileg pestiesítette, ami esetenként új ötleteket is jelent, máskor viszont nem. Mindegy, a darab jó, az előadás kitűnő, a szereplők pedig a közönséggel együtt élvezik a pergő játékot, melynek iramát legföljebb néhány dalbetét (mintha a kelleténél több lenne belőlük) akasztja meg, hogy aztán annál vidámabb iramban peregjen tovább az öregedő Célimare nősülésének története. Mit mondjunk a szereplőkről? Velünk együtt örültek a gondtalan szórakozásnak. CSÁNYI LÁSZLÓ A Magyar Játékszínre emlékeztek Ünnepséget tartottak vasárnap Balatonfüreden a csaknem másfél évszázaddal ezelőtt létesült Magyar Játékszín alapítására emlékezve. A délelőtti órákban fúvószenekar hangversenye fogadta az érkezőket. Az ünnepség megnyitásaként megkoszorúzták az alapító, Kisfaludy Sándor szobrát. Gubicza László városi tanácselnök-helyettes és Czine Mihály irodalomtörténész mondott beszédet, majd neves színművészek adtak elő részleteket a Magyar Játékszín alapításának idején született irodalmi alkotásokból. Délután az arácsi temetőben megkoszorúzták a Magyar Játékszínben fellépő művésznők sírját. Este a SZOT-szanatórium színháztermében emlékeztek a 149 évvel ezelőtt megalakult Magyar Játékszín közművelődési jelentőségére. Az emlékesten Rácz István, a városi tanács elnöke mondott beszédet. Az emlékesten a Madách Színház és a Vígszínház művészei, a Magyar Állami Operaház és az Országos Filharmónia szólistái adtak ünnepi műsort. Rádió Lexikon igény Amennyire megítélni tudom, a Rádió már jó ideje szerencsés kézzel tapintott rá a művelődni, szellemileg gyarapodni vágyó emberek lexikonigényére. A téma kissé messzire vezet és itt csak körvonalaiban érzékeltethető. Amiként, hogy a polihisztorok kora már régen lejárt, az átlagembernek (tehát átlagos jövedelmű és átlagos lakással rendelkező hazánkfiának) egyre nehezebb lesz az érdeklődési körének megfelelő, lehető legtöbb könyvet -összegyűjtenie. Kiszorítja a lakásából, ahelyett, hogy a könyv szolgálná őt, maga válik a könyv szolgájává, rabjává. A mikrofilmre vett művek gyűjtésétől még igen távol vagyunk és ez igazán nem az a hely, ahol a jövő (esetleg) holdas távolába menetjegyet lehet váltani. Éppen ezért van egyre nagyobb jelentősége az okos összesítőknek, kézikönyveknek, lexikonoknak. Hátranézek a könyvespolcomra és épp 21 ilyen kötetet számolok meg, ami persze kevés. A Nagy Révai-m sajnos nincs meg, hasonló részletességű művel pedig egyelőre adósom a magyar könyvkiadás. A Rádió a maga módján, sajátos eszközeivel igyekszik segítségemre sietni. Az elmúlt vasárnapon például Anna Karenina netáni modelljeiről, a Balatonról és az Ös-Duna medréről készített amerikai űrfelvételekről tájékozódhattam. Oriana Faliad: Ha meghal a Nap című könyve jutott az eszembe, amikor arra a kérdésre válaszoltak megfelelő szakemberek, hogy sugárzik-e még a Nap. Az már .szinte csak mellékesnek tűnt, hogy a neutrínók nyugalmi tömegének és a világmindenségben elfoglalt arányának kapcsán a válaszolók szinte metafizikai mélységekbe nyúltak és érintették az örökkévalóság cseppet sem újdonat új témáját. Végül még Anaxi- mandrószról is kaptam némi felvilágosítást, aki iránt pillanatnyi más irányú elfoglaltságaim miatt minden bizonnyal nem érdeklődtem volna. Ezzel el is jutottunk a Rádió-lexikon műsorainak (mert természetesen erről van szó) jelentőségéhez. Az ügyes, szellemes, szakem_ bereket közérthető stílusban megszólaltató, ugyanakkor részben játékos közműveléshez.-s. -n. Tv-jegyzet Kevesebből - többet! Az első öt hónap tapasztalatai azt mutatják; óvatosabbak lettünk a beruházásokkal. Nem növeljük, hanem pár százalékkal csökkentjük az új üzemekre, gépekre fordítható összeget. De ez nem azt jelenti, hogy leállítottuk fejlődésünket. Az évi 170—180 milliárd forintot továbbra is beruházásokra költjük. A legfontosabb a folyamatosság, és azokat kell gyorsan,"hatékonyan befejezni, amelyek'építése kevesebb időt vesz igénybe. A péntek esti Kockázat című televíziós műsorban gazdasági, kereskedelmi és bankos szakemberek beszélgettek Gubcsi Lajossal, a televízió fiatal közgazdász-riporterével a beruházásokról. Szó esett — ami eddig is nagyobb hangsúlyt kapott —, a kockázatról, az ésszerű kockáztatásról. A vállalatoknak nem kell lemondani az új, a korszrű, a versenyképes termékek továbbfejlesztéséről. A nagyobb haszon megköveteli, hogy beruházzunk. A beszélgetés során az is előtérbe került, hogy az is kockáztat, aki egyáltalán nem vállal kockázatot. Amelyik vállalat megelégszik azzal, hogy ma van jó piaca, korszerű terméke és ül a babérokon, a jövőjét kockáztatja. Egyre többször bebizonyosodik: sokkal többet adnak fel, mint gondolnák: a további létük lesz veszélyben. Az ésszerű kockázat, a rugalmas piacpolitika is hordozza a vesztés lehetőségét, de sokkal kevesebbet, mint ott, ahol semmit sem tesznek. Az új gazdasági helyzetben a beruházásoknál a hangsúly: kevesebből — többet! Erre ösztönöz a bank is. Az első öt hónap tapasztalatai, mint az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülésén megfogalmazták: jók. Hatékonyabb lett a munka, javult külkereskedelmi egyensúlyunk, a beruházások megvalósítása tervszerűbb. A péntek esti televízióvita ehhez még annyit fűzött, hogy a vállalatok kissé óvatosak, de egy gazdasági év tapasztalatai után várhatóan a visszahúzódás megszűnik, többen vállalnak kockázatot is. Olyat, amely a kevésből gzdaságosabb, hatékonyabb, versenyképesebb terméket eredményez. H. J. Akiket a film elkísér Történik 1922-ben. Ezzel az eligazító felirattal indult az Akiket a pacsirta elkísér című, Ranódy László rendezte magyar film. Mi is történt 1922-ben? A kezdő képsorok bemutatták a nagy pusztát, a nagy „sörnmit”. A horizontra fehér falú tanyák ültek. Megismertük: Sándort a bérest, aki 22 évesen a kovácsműhely lűzcsilla- gairól álmodott. Csiszér gazdát és feleségét, a szomorúan is szépséget őrző Ágnes asszonyt, meg Julist, a szolgálólányt. Nem a délibábos, ostorpattogtató puszta aligszavú emberei voltak ők. Más típust képviseltek. Egy világot, amely a mai tizenévesek ismeretébe csak történelmi leckeként jut. Ezért kell szólni a szándékról, mely krónikás szerepet is adott a filmnek. Gyerekeink ösztönösen nyúlnak a piros színű csaphoz, ha fürdéskor meleg vízre van szükségük. PEBE játékukkal agyafúrt szerkezeteket építenek. Diafilmek meséit hanglemezeken is hallgatják. Könyvespolcukról Saint-Exuperi hercegi bölcseletéit olvassák. Bolygókat sorolnak. így van jól! Viszont nem ismerik, nem értik az istráng, iga, cseléd, gyalogszék fogalmát, a fejőke tárgyi képét. Meg a tanítót, aki a tanfelügyelő látogatására a földekről gyűjti be diákjait. Baj ez! Hisz ez a tegnap! Pedig a tegnap a gyerekeknek a nagyapát jelenti, meg a parasztsorsot feledni igyekvő apát is, aki az ismeretterjesztés tiszteletreméltó feladatát inkább átengedi a filmnek. Ami aztán hitelesen, vagy kevésbé valósan, mozdítja a gebehúzta ekét, kantározza a lovat, feji a tehenet. Akiket tehát a film elkísér, olyan emberi, tárgyi világ képeit mozdították ki 1922-ből, amelyek ma már múzeumok mozdulatlan világát jelentik. Múzeum a film, múzeum a múlt. Tekintsd a múltat, építsd a jövőt. Messze jövendővel pedig komolyan vess össze jelenkort — hangzott a tanítás tegnap, de ami érvényes holnap is. DECSI KISS JÁNOS Várfesztivál Siklóson Szombaton és vasárnap rendezték Siklóson a tizenharmadik várfesztivált. A hagyományos baranyai eseménynek az idén is sok ezer látogatója volt. A legnagyobb produkcióban, a fúvószenekarok találkozóján a hazai együtteseken kívül Csehszlovákiából és az NSZK-ból érkezett zenekar is részt vett, de nagy sikerrel szerepelt a magyar és a szovjet katonazenekar is. Felvételünkön Kolín (Csehszlovákia) város zenekara vonul be a várba. Fotó: Bakó Jenő Művészeti tábor A Somogy megyei Marcaliban vasárnap megnyílt a negyedik dél-balatoni művészeti tábor. A kéthetes táborozáson .amatőr művészeti csoportok tagjai vesznek részt, mintegy százötvenen. A táborozás második hetében a Ba- laton-part több üdülőjében lépnek fel. Gyermekműsort adnak többek között Ba- latonföldváron és Bala- tonaligán, Balatonfenyve- sen, Balatonszemesen, s valamennyi együttes részvételével gálaműsort rendeznek Balatonföldváron, Ba- latonszemesen és Marcaliban. * Megyénkben amatőr szobrászművészek kiállítását nyitották meg tegnap Marcaliban, ahol az érdeklődők Bakó László, Heritész Gábor és Fusz György alkotásait láthatják. ( i * Következő heti film jegyzetünket a Vasárnapi szülök című színes magyar film ről írjuk.
