Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-29 / 176. szám
a Képújság 1980. július 29. Moziban Szegfű, vodkával Tv-jegyzct Szembekötősdi „Több millió forintot érő javaslatot nyújtott be Hűk- kér János, az Elzett Művek Lemezárugyárának beállító lakatosa. A gyár vezetői jónak találták újítási ötletét, megvalósítása eredményeként júliustól a húzózáraknak csaknem a fele már hazai cérna felhasználásával készül. Ez évente 400 ezer márka megtakarítást hoz a vállalatnak." A fenti idézet a Népszabadság hírrovatából való. A televízió híradósai a híradás nyomába eredtek. Bemutatták az egyszerű ötletet, a maga egyszerűségében. Hukker János is véletlenül jutott az újításhoz. Édesanyja az egyik cérnaüzemben dolgozik, s ő mondta a fiának, hogy két éve új (!) cérnát gyártanak. Az újító megnézte a cérnát és alkalmasnak találta a húzózárhoz. Kipróbálták, megfeleli, alkalmazzák... A televízió bemutatta, Hukker János felmarkolta a 150 ezer forintnyi újítási dijat. Es így tovább... örülök Hukker János 150 ezer forintos jutalmának, annak ellenére is, hogy nem talált ki semmit, nem törte a fejét évekig, csak kihasználta azt az érdektelenséget, ami a cérnagyárban és az Elzettben uralkodik. A műsort látva felvetődik a kérdés: vajon nincsenek másutt is hasonló kiaknázatlan lehetőségek? —i — f. Rádió Sajnos, műsorváltozás... A kellemes című film lengyel és állítólag vígjáték. Ez utóbbi attól függ, hogy kinek min van kedve nevetni. Min-- denesetre jól tette a megyei moziüzemi vállalat, hogy csak egy napon vetítette Szekszár- don, mert félő, hogy a további előadásokon sem hemzsegtek volna a nézők. Pedig amúgy sok minden van a filmben, amire a honi nézők is ráismerhettek volna. Egy nagyberuházás a színtere a játéknak, ahova érkeznek ilyen emberek is, olyanok is. Filmünk hősei éppen menekülőben vannak. A Diák, egész családja — Rekedt, a felesége elől —, aki kitűnő rétest tud sütni —, a harmadik Tytus, pedig a múltja elől. Közlekedési- baleset-okozás miatt üR börtönben. Munkába álltak, új életet szeretnének kezdeni. Adva van tehát három fiatalember és egy építkezés. A magánkonfliktusok után jöhetnek a társadalmiak. A főnök, Ko- lecki mérnök ragyogóan fenntartja a látszatrendet. A tervet teljesítik is, de a háttérben burjánzik minden, aminek burjánoznia kell. A termetes asszonyság például a szegfű mellé vodkát is biztosít a lazább munkaerkölcsű dolgozóknak. A nagyhatalmú mérnöknek megvan minden oka rá, hogy ezt ne vegye észre. Nem is veszi. Aztán eltűnik egy munkagép, amit „véletlenül” eltemettek a tereprendezéskor. A három vidám ifjú tüstént kiszúrja a mérnök viszPályázat A pályázók kérésére a VII. Duna menti folklórfesztivál szervező bizottsága meghosz- szabbította a „Folklór a mai életben” című pályázat beküldési határidejét: október 30-ig fogadnak el műveket, amelyek értékelésére 1980. decemberében kerül sor. A legjobb munkák gyűjteményes kiadásban jelennek meg, s a három legjobbat külön is díjazzák: a pályamunkákat a Magyar Néprajzi Társaság önkéntes gyűjtőszakosztálya, 1055 Budapest, Kossuth Lajos tér 12. címre kell beküldeni. szaéléseit, a sofőrként dolgozó Tytus pedig még hangosan is kimondja véleményét, ezért természetesen bekövetkezik a főmérnök, bosszúja, ahogy ez már az életben és a filmekben lenni szokott. De mivel teljesen nyilvánvaló, hogy az ember önmaga elől még egy nagyberuházáson sem tűnhet el, ismét a magánélet szférája következik. A Diák szerelmes lesz egy lányba, akit persze, hogy jobban vonz a sikeres mérnök, mint a „félbemaradt” fiatalember. A mérnök közeledési módja is közhelyszerű: titkárnői állás a „csábítás trükkje”. Szentendrén a városi tanács dísztermében rendezett záróünnepséggel vasárnap befejeződött az egyhónapos kulturális rendezvénysorozat. . A Szentendrei nyár, hasonlóan az előző évekhez, az idén is népes vendégsereget vonzott a Duna-kanyar festői szépségű településére. A látogatók, az előadások nézőinek száma — a frissiben elkészült statisztika szerint is — meghaladta a korábbi rendezvényekét. A kiállításokat Már-már teljes a három ifjú veresége, amikor mégis fény derül Kolecki üzelmeire, felelősségre vonják, lemond. És mi történik? Még jobb álláshoz jut. Megérkezik Re- kedtné is — mivel befejeződött a beruházás kivitelezése — és hozza a rétest, legfőbb, csáberejét. Kibékülnek, letelepednek, a másik kettő elindul, de aztán -mégis visszafordulnak, pedig akár mehettek, volna is. Olyan mindegy. A film kópiája színes, írta és rendezte Janusz Kidawa, operatőr Wladis Nagy. Igazán zavaróak csak a kísérőzenének szánt csasztuskák voltak. Ihárosi 180 ezer ember tekintette meg, s közülük százezren gyönyörködhettek Kovács Margit szépséges kerámiáiban. A Teátrum, amely a tavaly nagy sikert aratott vidám játékot, a Dundo Ma- roje-t újította föl, estéről estére telt házat vonzott. Sikere volt a most első alkalommal műsorra tűzött Duna-parti vigasságoknak is, ezt bizonyítja az alkalmankénti 3—4 ezres nézőszám. Kossuth-könyvek A polisarió íront A szerző, Lengyel István 1972 és 1977 között hazánk algériai külképviseletének volt a munkatársa. Az idén megjelent könyve -nemi csupán a függetlenségi harcokról számol be, hanem a térség vázlatos történelmi áttekintését is nyújtja. A Szahara a világ legnagyobb sivataga. Határai, amelyeket nem lehet pontosan meghatározni, kelet— nyugati irányban az Atlanti- óceántól a Vörös-tengerig 5000 km, észak—déli irányban pedig átlagosan 2000 km távolságra vannak egymástól. Területén Nyugat- Szaharán kívül 10 ország található. A lakosság csupán néhány millióra tehető. Azért csak tehető, mert ezen a területen mindmáig nem tartottak népszámlálást, ami már csak azért is lehetetlen, mert a törzsek egy része ma is az évezredes szokások szerint él és változtatja lakhelyét, Történelmükben az első változás a gyarmatosítás volt, bár a nomádokat ez is alig érintette. A második változás az első következményeként, az ötvenes évek első felében kezdődött, amikor felfedezték és elkezdték feltárni a természeti kincseket : olajat, foszfátot. Végül harmadik szakasznak tekinthető a Szahara területén élő népek felszabadulása a gyarmatosítás alól. Marokkó 1956, Mauritánia 1960, Algéria 1962 és ezután következik a polisarió története. A katonai, diplomáciai harc részleteit lépésről lépésre követi a könyv, egészen 1980. április 15-ig, amikor a Szilárdság Frontja, Algéria, Líbia, Szíria, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság és a Palesztin Felszabad ítá- si Szervezet hivatalosan el* ismeri a Szahara! Arab Demokratikus Köztársaságot, majd május 10-én a mauri- tániai elnök Pekingbe érkezik. A történelem és politika iránt érdeklődőiknek ajánljuk a két dátum között eltelt időszak ismertetését, Lengyel István, A polisarió című könyvét. Vasárnap délelőtt tíz órára Zoltán Péter műsora, Ahol a fák állva halnak meg címmel volt jelezve a rádió- újságban. Sajnos, műsorváltozás történt, mert közbeszólt az élet, közbeszólt a halál... Meghalt az egyik legismertebb rádiós-tévés személyiség, újságíró, Komlós János, s „a kabaré egy korszaka zárult le halálával” mondta az emlékműsor nekrológjában Marton Frigyes, a rádió- kabarék rendezője, Komlós János rádiós munkatársa. Tizennyolc esztendeje ostorozták együtt a hibákat, problémákat a rádió hullámhosszán. így érthető, hogy a mikrofonközielben élő Marton Frigyes megha- tottan búcsúzott tőle, búcsúztatta a rádióhallgatók nevében a feledhetetlen Komlóst, s ez alkalommal 6 konferálta be a négyrészes sorozatot, a Hányszor mond- jam-ot, Komlós egyik — hiszen sok van — emlékezetes műsorát. Ezzel is emlékének adóznak a „rádiósok”. Aztán „jött’ az ismerős hang, Komlós konferált. Szavaira, mondandójára jól emlékezvén mégis számtalan újat fedeztem fel mondataiban. S most, utólag megrendítő volt, ahogy műfajáról, a bizonyos „dühös vagyok” műfajáról beszélt. Ügy mondta, hogy „kérem, én fütyülök a halhatatlanságra, mert halhatatlan az, aki már meghalt, én pedig élve akarok dühös lenni”. Szívesen hallgattuk vasárnap, s szívesen hallgatjuk ezután is kabaréműsorait, sajnos, immár egy -szócskát elé téve: emlékműsorokat. —vhm— Következő heti filmjegyzetünket az Előttem az élet című francia filmről írjuk Véget ért a Szentendrei nyár ThUringiai nyár (L) Wartburg Iskolai történelemórákon úgy tanultuk, hogy a kalandozások kora az az időszak volt, amikor mai utódaiknál lényegesen kevésbé elpuhult eleink jól szervezett lovastúrák keretében látogatták meg Európa különböző iájait. Olykor roppant távoliakat is. Ez népmozgalom — itthoni másirányú elfoglaltságaink miatt — később megszűnt, majd történelmileg nem túl régen, ismét elkezdődött. Természetesen már nem nyeregben. Annak részletezésébe most ne merüljünk, hogy a mai kalandozásoknak mennyire célja a zsákmányszerzés. Ha az élmények, tapasztalatok gyűjtését ide soroljuk, akkor nyugodtan lehetünk optimisták is. 1980 őszies júliusának első háromnegyed részében a távoli Thüringiában nem volt ritka a magyar szó. Ezzel az előrelátó NDK idegenforgalmi szervek alighanem épp úgy számoltak, mint honfitársaink idegen nyelvtanulási készségének híjával, mert a megfelelő helyeken (például a weimari Liszt-, az eise- nachi Luther-házban és a jóval távolabbi potsdami képtárban is) kapni lehetett nyelvünkön írt prospektusokat, kalauzoló füzeteket. Alig hihető, hogy a szocialista német államnak ezen a részén sokan hallottak volna Balogh Edgár író kedvelt kifejezéséről, az „idegenforgalmat” helyettesíteni szánt „vendég- forgalomról”. Mindenesetre eszerint igyekeznek eljárni. Az idegen nem félreérthetetlen pénztárca-könnyítési céllal körüludvarolt, kétlábon járó kuriózumnak, hanem valóban vendégnek érzi magát. Ennek a természetes állapotnak azzal az előnyével együtt, hogy ha nem igényli, nem ügyelnek rá különösebben — érezze otthon magát. De ha igényli, úgy a segítőkészség általános. Valamelyes kivétellel talán csak a munkaerő-hiányt csúcsforgalmi időben különösen megérző éttermek szolgálnak. Igaz, a sorállást is meg lehet szokni, ami ebédtájc általános. Főleg, ha az ember nem — a távolról mindig csábosnak tűnő — otthoni viszonyok átültetésének híján kesereg, hanem tudomásul veszi a helybelieket. Érdemes. Thüringiának természetesen sok városa van, de az itteni kalandozásokat okvetlenül Eisenachban kell kezdeni. Nemcsak azért, mert a legtávolabbi pontról visszafelé haladni ésszerű, hanem mert itt érez meg a látogató legtöbbet a táj levegőjéből, múltjából és jelenéből. Az NDK-ban nem felejtik a múltat, ami nemcsak a számlál- hatatlan műemlék háború utáni kényszerű restaurálásán mérhető, hanem a félhivatalosan használt elnevezéseken is. Eisenach például „Wartburg-város Eisenach” (Wartburg-Stadt Eisenach), Weimar „Goethe-Schiller-vá- ros Weimar”, északabbra pedig ott a Luther-város Wittenberg. Ez úgy talán jobban érzékelhető, ha elképzeljük, hogy megyénk székhelyét „Babits-város Szekszárdnak” hívnák. Hazai köztudatunkban a „Wartburg” szó elsősorban a hasonnevű autómárkáról ismert. A gyár nem, autótörténeti érdekességű kiállítócsarnoka azonban megtekinthető. Maga a vár, az „igazi” Wartburg már a pályaudvarról kilépve szembeötlik és izmot próbáló gyalogtúra árán érhető el. A legmeredekebb szakasz kezdetén, jó idegen- forgalmi ötletként, szamáristálló várja a turistákat. Akinek van szíve hozzá, az 13 melankolikus négylábú közt válogathat, hogy valamelyikük hátán, életunt tempóban tegye meg az utolsó százméterek kaptatóit. Maga a vár 900 éves. Legszebb része egyben a legrégibb, a három-árkádsoros palota a románkori német építészet egyik remeke. 1211-től itt élt a katolikusok által már korán szentként tisztelt Árpád-házi királylány, Erzsébet. Róla az idfegenvezető is ilyenként emlékezik meg. Életét XIX. századi historizá- ló freskók örökítik meg. Ódon szobáját az ugyané korbeli ízlés (telenség) ál-bizáncias pompájúvá változtatta, az útikalazuban azonban már Thüringiai Erzsébetként szerepel. 1867-ben a cseppet sem szerencsés sorsú magyar királylány emlékezetére, Wartburg alapításának 800. évfordulójakor, maga Liszt Ferenc vezényelte itt neki szentelt oratóriumát. Mellékesen megjegyezhetjük, hogy nemcsak szent Erzsébetnek van legendája, hanem a vár alapításának is. Ez az 1067-es évhez kötődik, bár az első hitelesen ismert dátum 1080-as. Tehát akár az idén is lehetne jubileumot ünnepelni. A vár termei egyébként csak idegenvezetővel látogathatók, aminek a építészeti szépségek ellenére sincs sok értelme. Jobbára üres termekről van szó, melyekről táblákon is felvilágosítással lehetne szolgálni. Az egész épületegyüttes gyönyörű és középkoriasan szűk, Az útikalauzban említett monumentalitása jó szándékú lokálpatrióta túlzás. A látogatóra különösen mély benyomást az a két cellányian szűk szoba tesz, melyek egyikében 1521/22 telén Luther Márton félelmetes munkabírással, 10 hét leforgása alatt görögről németre fordította az Üjszö- vetséget. A reformáció legnagyobb alakjának világtörténelmi jelentősége kétségtelen. Azt valószínűleg maga se tudta, hogy ezzel a munkájával — csak úgy „mellékesen” — a modern német irodalmi nyelv alapjait is megteremtette. Luthernek egyébként szobra van odalenn a városba. Áll a félezer éves Cotta-ház, ahol lakott, és emléktábla hirdeti régi iskoláján, hogy ott tanult. A Cotta-ház éppúgy múzeum, mint nem sokkal távolabb J. S. Bach szülőháza és az „Arany Oroszlán”, a Német Szociáldemokrata Munkáspárt 1869-beli megalakulásának és a munkás- mozgalom történetében fon- tes „Eisenachi program” megalkotásának, elfogadásának színhelye. (Folytatjuk.) ORDAS IVAN Wartburg vára J. S. Bacb szobra és szülőháza
