Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

1980. július 20. ^PÜJSÄG 9 Változó Jugoszlávia Bánáti székelyek Belgrádból a pancsovai Du- na-hídon át, gépkocsin, fél óra alatt a Bánátba (Bán­ság) jut az ember. Az aszfal­tozott, keskeny országút csak Pancsováig forgalmas, onnét tovább, akár délnek, Vojlo- vica és Ivanovo, akér dél- , keletnek, Kovin és Skoreno- vac felé kevés járművel ta­lálkozni. Az út két oldalán, a hosszan tartó esőzésektől az idei nyár elején szokatlanul sáros a talaj, sok helyütt víz csillog a földeken, s a búza­táblák haragoszölden meg­dőlve a szokottnál gyengébb hozamot ígérnek. Régóta tervezgettem ezt a kirándulást. Pedig az emlí­tett községek nemcsak oda­haza ismeretiének, hanem Jugoszláviában is egy kicsit isten háta mögöttinek számí­tanak. Fellapoztam a Pano­ráma kiadásában megjelent 850 oldalas Jugoszlávia úti­könyvet. Három oldalt szán e vidéknek, de hasztalan kere­sem benne Hertelendet (Voj- lovica), Sándoregyházát (Iva­novo), Székelykevét (Skore- novac) és Kévét (Kovin). Pe­dig Keve várát már Anony­mus, Béla király névtelen jegyzője is emlegeti a hon­foglalás regényes leírásában. A vár maradványai ma is állnak. Szépen parkosították hajdani udvarát, s közepén a csinos Grad Szálló várja a látogatókat. Keve vára a történelem. Engem sokkal inkább Herte- lerid, Sándoregyháza és Szé- kelykeve vonzott, amelynek mostani, összesen mintegy hétezer főnyi magyar nem­zetiségű lakossága zömmel székely eredetű. Őseik a Szé­kelyföldön, Csik megyében éltek, s 1764-ben az osztrák sorozó bizottság elől Moldvá­ba menekültek, ahonnét egy évtizeddel később a Habsbur­gok áttelepítették őket Buko­vinába és a Szucsava folyó völgyébe, majd egy évszázad múltán, 1883-ban, mostani lakhelyükre, Dél-Bánátba... A hertelendi Tamási Áron kultúrház előtt néhány idő­sebb bácsika beszélget, ök mesélik': — -Nagyszüleink- élete Bu­kovinában és itt is nehéz volt. A Duna árterületének lecsa- polása végett hozták ide őket. Erdőt kellett irtaniuk, hogy legyen termőföldjük, sokan nem tudták elviselni a ke­mény megpróbáltatásokat, és inkább visszamentek Buko­vinába, de a többségük itt maradt. És hozzátehetném: mara­déktalanul megőrizték anya­nyelvűket, amely számomra ízes, változatos, tájszavaktól gazdag. íme mutatóba né­hány „igazi” székely szavuk: guebben (süllyed), csiperke- dik (kapaszkodik), lazsajog (mosolyog), geberdusz (pálin­ka), törökbúza (kukorica), tikacs (papucs). Gyakori az elbeszélő (adék, kérék, stb.) és az összetett (írtam volt, mondtam volt, stb.) múlt használata. Az otthoni fülnek szokatlan az effajta ikes ra­gozás: aluszom. S a sok ki­csinyítő képző: cipőcske, lá­boska, kenyérke, ’ kisebbecs- ke... A dél-bánáti székelyek éle­te napjainkban új mederbe terelődik. Jugoszlávia gyors ütemű szocialista iparosítása most már elérte ezt a vidé­ket. A Hertelendhez alig pár kilométerre levő Pancsova a tavaly decemberben elkészült Adria kőolajvezeték jóvoltá­ból az ország egyik fontos ipari központjává válik. Mind több fiatal tanul szakmát, költözik városba. Ki tudja, a jövőben hogyan változik majd a nyelvük? Mostani formájában azonban néhány évvel ezelőtt közel 300 olda­las, értékes könyvben dolgoz­ta fel két újvidéki tudós: Pe- navin Olga és Matijevics Lajos. MARKUS GYULA Magyar könyvek Varsóban Varsóban befejeződött a 25. nemzetközi könyvvásár, ahol 27 országból 1500 kiadó mu­tatott be 140 ezer könyvet. Az üzletekben a műszaki és orvostudományi irodalom, a szépirodalom és a zenei iro­dalom kapott helyet. Har­minchat kiadó képviselőjé­nek, akik az első vásár óta mindegyiken részt vesznek, emlékérmet adtak át. A ki­tüntetettek között ott voltak a magyarok is; ezüstérmet kaptak. Az idén Magyarországot 18 kiadó képviselte. A magyar kiadók több mint 500 rende­lést vettek fel. A legnagyobb érdeklődés a tudomány os és a művészeti kiadványok iránt mutatkozott. A magyar ki­adók képviselői több mint 70 külföldi kiadó képviselőjével folytattak tárgyalást és kö­töttek üzletet. VERONIKA ZIELINSKA Latin-Amerikában Kuba a jelszó „A forradalom szigete” — mondják Latin-Amerikában Kubáról, s a ma élő nemze­déknek eszébe jut az a ' hu­szonhét évvel ezelőtti nap, július 26-a, amikor a forra­dalmárok kis csoportja, Fidel Castróval az élen, megtámad­ta a Moncada laktanyát. Az az akció ugyan elbukott, de a népi forradalom, amely azon a napon színre lépett — győzött. A Batista hadsereg akkor még felülkerekedett a harcosok csoportján, de a forradalmat már fel nem tar­tóztathatta. Hat évvel ké­sőbb a népi forradalmi erők felszabadították az országot. Mit hozott a kubai népnek az antiimperialista, demok­ratikus, nemzeti felszabadító, agrárforradialom? Gyors és radikális változásit Kuba éle­tében. Szétzúzta a régi állam- gépezetet, visszaállította az 1940-es, demokratikus alkot­mányt, de kibővítve, hogy ki­sajátíthassák a nagybirtoko­kat, elkobozhassák az ellen­forradalmárok vagyonát, ál­lamosíthassák a külföldi vál­lalatokat. Végrehajtották a földreformot, államosították a kulcsipart, felmondták az USA-val kötött katonai egyezményt, csökkentették a munkanélküliséget, erőtelje­sen emelték az életszínvona­lat. S 1961-ben meghirdették az ország első népgazdaság- fejlesztési tervét. Ekkor megkezdődött az ipa­rosítás, 1962-ben megalakí­tották a Kubai Szocialista Forradalom Egységpártját, amelynek a neve 1965-től Kubai Kommunista Párt. Az elmúlt húsz évben az ipar rohamosan fejlődött, összességében 809 ipari prog­ramot realizáltak. Ebből 315 a cukor-, 152 az élelmiszer­ipar, 128 az építőipar, 37 a gépipar, 35 az agrár-, 33 a vegyipar, 27 az elektromos- energia-termelés, 82 a köny- nyűipar területén ment vég­be. A fejlődés arányszáma átlagosan évi hat százalék volt, ami nem lebecsülendő eredmény. Kuba két ismert kincse, a cukor és a dohány mellé előlépett harmadiknak a nikkel. A nicaöi és a moai nikkelüzemet korszerűsítet­ték, Puntagordában és Coma- riocasban újat építettek. Ku­ba gazdasági tényezővé vált. Tavaly a tőkés világba 900 millió dollárért exportált, a szocialista országokkal — együttműködés keretében — 3,5—4 milliárdos forgalmat bonyolított le. Külkereskedel­mi mérlege azonban a szün­telenül növekvő forgalom mellett is egyelőre negatív. A behozatal meghaladja a kivitelt. A nehézségek jórészt objek- tívek. A nikkeldúsítás na­gyon energiaigényes. Az évi 30 ezer tonna exportnikkel­hez 600 ezer tonna kőolaj kell. A nikkel ára másfélsze­resre, a kőolajé sokszorosára emelkedett. A mezőgazdasá­got pedig az utóbbi években többféle természeti csapás érte. Gondjaikon a szocialista közösség segít. A Szovjetunió jóval a világpiaci ár alatt szállít kőolajat és a világ­piaci ár felett vásárolja meg a cukor nagy részét. Lengyel- ország citrusfeldolgozó üze­met alapít az országban, amely már jövőre termel, s az eddigi évi tízezer tonnás citruskivonat-exportot 110 ezer tonnára bővíti 1985-ig. Az NDK két malmot épít, gabona- és lisztsilókat emel, fejlesztik a cementgyártást. Bulgária a vízgazdálkodás­ban segít. A világpiaci dekonjunktú­ra persze Kubát is érinti. Ed­dig a beruházás rohamosan ívelt felfelé, az idén erejüket a már megkezdett építkezé­sek befejezésére összponto­sítják. Az életszínvonalba^ azonban nem tűrnek vissza­esést. Tovább javítják az éleim is zer-el látását, garantál­ják a gyógyszerellátást, fenn­tartják a közlekedés-, a taní­tás-, a gyógyítás jelenlegi színvonalát, folytatják a la­kásépítést — vagyis mind­azt, amiért Latin-Amerika népei büszkén így emlegetik Kubát: a forradalom szigete. F. A. A szovjet Távol-Kelet energetikája A közejövőben kezdik meg Kamcsatkán egy 200 ezer kilowatt teljesítményű geo­metrikus hőerőmű építését. A tervek szerint az új erőmű a Mutnovszkij-vulkán közelé­ben épül, ahol nemrég fedez­tek fel egy 350—450 fokos gőzforrást. Ez alig száz kilo­méternyire van Kamcsatka területi központjától — Pet- ropavlovszktól. A félszigeten a geotermikus hőalkalmazásának rendkívül jók a feltételei, ami azért is fontos, mert itt számtalan termál- és gőzforrás talál­ható, viszont a hagyományos energiahordozókat nagy tá­volságból kellene szállítani, ami jelentősen megdrágítaná az energiatermelést. Húsz évvel ezelőtt kezdték tanulmányozni a szovjet tu­dósok a geotermikus hő gya­korlati hasznosításának lehe­tőségeit. Kamcsatkán épült fel az első szovjet — 12 ezer kilowatt teljesítményű — geo­termikus hőerőmű. A termál- források vizét számtalan más területen is hasznosítják, töb­bek közt melegházak és laká­sok fűtésénél. A szovjet Távol-Keleten igyekeznek minél gazdaságo­sabban hasznosítani a helyi energetikai lehetőségeket. Az Amur mellékfolyóin — a gyors tajgai folyókon — egy­re másra épülnek a vízi- erőművek. A Zeja-folyón már üzemel egy 1 300 000 kilo- wattos vízierőmű, és most épül egy a Bureján, amely­nek összteljesítménye eléri majd a kétmillió kilowattot. A Szahalinon, ahol gazdag földgáz- és szénlelőhelyek vannak, egy új hőerőművet építettek fel. A távol-keleti erőművek nagy része egységes* energia- rendszert alkot. Ennek révén biztosítják a Bajkál—Amúr vasútvonal, a vidék városai és falvai, kikötői, ipari és bányaüzemei egyenletes ener­giaellátását. > A magyar autós turista, iáki Prágában jár, vagy ke­resztül utazik az NDK felé a sízáztornyú városon, az el­terelésekkel tarkított, zegzu­gos utakon és az idé-oda ka- kanyangó Moldva hidjai előtt, bizony sokszor kerül a kétségbeesés szélére: „Elté­vedtem! Most merre tovább? Hogyan jutok ki a városból?” És hiába a prágaiak jóindu­latú mutogatása, sokszor ők maguk sem tudják, hogy au­tóval melyik úton lehet ki­jutni. iAz áldatlan állapoton most gyors ütemben segítenek. Az óriás méretű út- és hídépí­tés szinte egész Prágára rá­nyomja bélyegét. Aki az idén jár ott kocsival, örömmel regisztrálhatja, hogy az épü­lő Budapest-Pozsony-Brno- Prága-Berlin sztráda prágai bevezető szakaszán végig fut az autó dél felől a villane­gyedéken, a külvárosokon, a nuslei völgyet átívelő gigan­tikus Gottwaild-viadukton át, egészen a Vencel-térig, sőt imímár a főpályaudvar mel­lett tovább, csaknem a Moldváig. Befejezés előtt áll ugyan­is a Barikádok hídjának átépítése. PLUSZ-MÍNUSZ EGY MILLIMETER A munkára műszaki okok­ból is érdemes odafigyelni. Az 1928-ban épített híd, amely nevében — a Bari­kádok (hídjá — az 1945-ös felkelés emlékét őrzi, ezen a tavaszon teljesen újjászüle­tett. A két hídfő, és a part­hoz közeli egyik hídrész ki­bővítése nem okozott külö­nösebb gondot. A folyómeder közepére, négy pillérre azon­ban egy 149 méter hosszú, 2100 tonna súlyú ivet kellett ráemelni, s ez nem volt gyerekjáték. A mérnökök pontosai tudták: a hídré- szek összeillesztésénél nem lehet nagyobb eltérés plusz­mínusz egy(!) milliméternél. Csehszlovákiában, ahol (a Dunát nem számítva) nincse­nek igazán széles folyók, i- lyen munkát még soha nem végeztek. Itt vezet majd tovább az E—15-os autópálya A beemelés április 11-én kezdődött. VIGYÁZAT! ÁRHULLÁM! S megindult a küzdelem. A 149 méteres acélmonstrum milliméterről milliméterre vándorolt a folyóhoz, majd ugyanilyen sebességgel kez­dett úszni a pillérek felé. A mérnökök kiszámították, hogy a Moldva vízszintjé- nek az egész művelet alatt 180,6 méter tengerszimt felet­ti magasságban kell lennie. Az eltérés mindkét irányban legfeljebb öt milliméter lehe­tett! Ha több, akkor a híd- ívet képtelenség a helyére tenni, a többihez illeszteni. A KATASZTRÓFA KÜSZÖBÉN Mégy napig utazott a mű, amíg a pillérekhez ért. Ez alatt a folyó szintjét millimé- tennyi pontossággal szabá­lyozták. Ezt könnyen meg­tehették, mert a Moldván a duzzasztók egész rendszere van, végig. De április 15-én bekövetkezett, amitől a mér­nökök rettegtek. A végtelen esőzés nyomán akkora ár­hullám vonult végig a fo­Jrámai pillánál és baráti ölelés: nem egész fél milli­méteres eltéréssel találkoznak a hídreszek lyón, amekkorát a duzzasz­tók már nem késleltethettek. Drámai órák következtek. A munkát azonnal le kellett ál. lítani, s minden óvintézke­dést megtenni, hogy a le­eresztett árhullám a 2000 tonnás tehernél katasztrófát ne Okozzon. Az eredetileg másodpercenként 300 köbmé­teres folyás most 650 köbmé­terre duzzadt. Megfeszítő munkával, haj- szálipontos számítással egy hónapig tartották az „arany középutat” és — sikerült. Május 14-én ismét megeny­hült a Moldva. Leapadt, és május 19-én, 11 óra 46-kor a 2000 tonnás hídtest a he­lyén állt. Gyors mérések kö­vetkeztek, és a CTK világgá repítette a hírt: az eltérés mindössze 0,4 milliméter volt. Drámai órák a Moldván Száz megawattos egységgel bővült a Maximo Gomez erőmű. A havannai aiállomás egyik főtranszformátora. Szovjet gyártmányú kombájnok aratják az évi nyolcmillió tonna nyers cukor alapanyagát — a cukornádat.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents