Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

Mai számunkból VASUTASNAP DOMBÓVÁRON (3. old.) LACI ÉS LULU (3. old.) NAGY LÁSZLÓ EMLÉKE (4. old.) AZ EGRI MINARET (7. old.) OLIMPIKONJAINKAT BÜCSÜZTATTÁK (5. old.) Takarékoskodni és művelődni Régen dívó szokás, hogy ha felépül egy művelődési ház — például a megye egyik járási székhelyén — a vele versengő másik nagyközség illetékesei és illeték­telenjei nem nyugosznak addig, aimíg náluk nem kez­denek még reprezentatívabb kulturális helyi központ építéséhez. Valahogy így volt ez ott is, ahol nemrégi­ben — mint a nagy nyilvánosság előtt és számos szű- kehb fórumokon sok szó esett róla — valóságos csoda­palota készült volna el, ha az építési-szerelési munkák hibái nem késleltették volna az átadást. Most aztán, a gazdasági körülmények kedvezőtlen változásai miatt egyszeriben túltakarékosisági láz tört ki. Többnyire azoknál, akik még néhány év, sőt hónap előtt is úgy vélték: náluk mindent bele kell adni az új létesítménybe, amit csak lehet. Lehet-e egyáltalán a közművelődésen, a kultúrán takarékoskodni? A közművelődési párthatározat és tör­vény egyértelműen'kimondja, hogy nem. Semmiképpen nem szabad a takarékossági elveket úgy értelmezni és alkalmazni, hogy ellentétbe kerüljenek a művelődési célokkal. Ami korántsem jelenti azt, hogy ne kellene a takarékosság jegyében felülviasgálni a helyi költség- vetési tételeket, s csökkenteni Vagy akár törölni azt, ami túlzott és fölösleges. Akkor is, ha ezek a tervezett kiadások a művelődésügy számláján, keretén vannak. Mindenekelőtt az új létesítményeknél kínálkozik a takarékosság ésszerű alkalmazása. Sem a község la­kosai, sem az odavetődő idegenek nem fognak csaló­dást érezni, ha a művelődés ügyének csak akkora ott­hont építenek, amekkorára a helység mai és várható jövendő méreteinek figyelembevételével szükség van. S ha ez csupán egy korszerű építésű új iház lesz, amely nem is emelkedik ki a lakóházak sorából — még jól betöltheti hivatását. A lényeg mindenképpen az, hogy mit takar a mégoly szerény külső. S ha ott így is meg lehet — mint ahogyan általában meg lehet — terem­teni a művelődésnek megannyi lehetőségét, akkor sike­rült eleget tenni mind a művelődés, mind a takarékos­ság követelményeinek. Lehet például színházi előadáshoz alkalmas nagy­terem, ahol fogadhatják akár a fővárosi társulatokat is —, de nem feltétlenül szükséges, hogy olyan világítási, szinfalmozgatási és egyéb berendezések legyenek, mint a világvárosi színházakban. S a klubtermek lényege sem az, hogy süppedő szőnyegek, drága fotelek legye­nek benne. Megteszi ugyanezt a szolgálatot az olcsóbb berendezés is. Senki sem vonja kétségbe, hogy könyvtárakra és az újonnan megjelenő könyvek beszerzésére szükség van. Pénzt kapnak erre a művelődési intézmények — de egyáltalán nem mindegy, hogyan, mire költik el. Szakítani kell azzal a szemlélettel, hogy „közeledik az év vége, vegyünk, amit kapni lehet, csak a keret meg ne maradjon”. Ha a pillanatnyi könyvkínálatban nem talál a hozzáértő könyvtáros olyan műveket, amelyek­kel nemcsak szaporíthatja, hanem gazdagíthatja is a könyvállományt — inkább csak maradjon meg a pénz. De ide tartozik az is, hogy a művelődési intézmények, könyvtárak gazdái se csökkentsék szinte automatiku­san a jövő évi kereteket csupán azért, mert az ideiből megtakarítást érték el. A kultúra, a művelődés egyike azoknak a terüle­teknek — ilyen az oktatás, az egészségügy is —, ame­lyeken a számokban kifejezhető és csak eredményeik­ben megtérülő kiadások egyaránt előfordulnak. Ki tudná kiszámítani, hogy egy so.k embert érdeklő isme­retterjesztő előadás hatásában mennyit eredményez? Hogyan lehetne pénzre vagy bármire átszámítani, hogy egy zenei élmény vagy egy magas színvonalú színházi előadás hány embert gazdagított szellemiékben? Ilye­nekkel takarékoskodni — valójában. pazarlás. Mint ahogyan a 'fölöslegesen, csupán a tervek „kipipálása” kedvéért megtartott rendezvények is a pazarlás oldalára írhatók, bármennyi a „megtakarítás” például azért, mert érdeklődés hiányában a kevesebb fűtőanyagot, vi­lágítást igénylő .kisteremben kap helyet. Takarékoskodni kell például a papírral. De ha emiatt nem jelenik meg egy értékes könyv, az semmi­esetre sem nyereség — viszont kérdéses, hogy — ugyancsak a példa kedvéért — miért nem kell takaré­koskodni a könyvesboltokban a csomagolópapírral, ami­kor a legtöbb vásárló külön kéri, hogy ne csomagolják be a könyvet, mert a papír otthon csak fölösleges te­her, különösen a korszerű fűtésű lakásokban. Hosszan lehetne még sorolni a példákat a kultu­rális életnek szinte minden területéről. Sémákat szabni, szabályokat felállítani aligha lehet, hiszen mindenütt mások a körülmények, a tennivalók. Ezért sem szabad mechanikusan értelmezni a takarékosságot! Tudomá­sul kell vennünk, hogy ez meghatározza a következő évek — sőt lehet, hogy évtizedek — gazdálkodását. Be kell tehát rendezkedni rá, s éppen ez követeli meg a jó előre gondolkodást, az ésszerűséget. „Kultúrpaloták” helyett a célnak megfelelő művelődési házakra, luxus helyett kellemes környezetre, hetedhét országra szóló hakniműsorok helyett a művelődést és a szórakozást valóban szolgáló rendezvényekre van szükség. Régi népi igazság az, hogy „nem vagyunk olyan gaz­dagok, hogy olcsót vehessünk”. Valahogy így kell a helyi művelődési lehetőségekkel bánni: az olcsó, pil­lanatnyi látványosságok helyett a maradandóra töre­kedni. Takarékoskodni és művelődni egyszerre — csak­is így lehet. VÁRKONYI ENDRE Veszelin Gyuranovics Budapesten Női világkonferencia Megkezdődtek a magyar-jugoszláv kormányfői tárgyalások Veszelin Gyuranovics, a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság szövetségi vég­rehajtó tanácsának elnöke hétfőn Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos, bará­ti látogatásra Budapestre ér­kezett. A szövetségi kormány el­nökének különvonata 9 óra­kor gördült be a fellobogó­zott Keleti-pályaudvarra. Kí­séretében érkeztek Dusán Ilijevics, a szövetségi végre­hajtó tanács tagja, a magyar —jugoszláv gazdasági együtt­működési bizottság jugoszláv tagozatának elnöke, Milorad Pesics, a szövetségi külügyi titkár első helyettese és Mi­lan Veres, a JSZSZK buda­pesti nagykövete. A vendégeket Lázár György, Faluvégi Lajos, a Miniszter- tanács elnökhelyettese, az Or­szágos Tervhivatal elnöke, valamint állami életünk több más vezető személyisége fo­gadta. Ezt követően a jugoszláv kormányküldöttség tagjai vendéglátóik kíséretében szál­lásukra hajtattak. Délelőtt a Parlamentben Lázár György és Veszelin Gyuranovics vezetésével meg­kezdődtek a hivatalos ma­gyar—jugoszláv tárgyalások. A sz#éfytat baráti légkörű Lázár György miniszterelnök a tárgyalóasztalhoz invitálja vendégét. (Képtávírónkön érkezett.) megbeszélésen részt vett: Fa­luvégi Lajos, Roska István külügyminiszter-helyettes, Vas János külkereskedelmi miniszterhelyettes és Halász József, a Magyar Népköztár­saság belgrádi nagykövete, illetve Dusán Ilijevics, Milo­rad Pesics és Milan Veres. A délelőtti eszmecsere után Veszelin Gyuranovics a Hő­sök terén megkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét, majd a tiszteletadást köve­tően az Országházban tovább folytatódtak a kormányfői megb eszélések. A tárgyalásokon tájékoz­tatták egymást a Magyar Népköztársaság, illetve a Ju­goszláv Szocialista Szövetsé­gi Köztársaság helyzetéről, az építőmunka eredményei­ről. Értékelték a kétoldalú kapcsolatok alakulását, a gazdasági együttműködés ed­digi eredményeit, s áttekin­tették a fejlesztés újabb le­hetőségeit. Véleménycserét folytattak az időszerű nem­zetközi kérdésekről. Magyar küldöttség Koppenhágában Erdei Lászlóné országgyű­lési képviselő, az Elnöki Ta­nács tagja, a Magyar Nők Országos Tanácsa elnökének vezetésével vasárnap magyar kormányküldöttség utazott az ENSZ nők évtizede világ- konferenciájára Koppenhá­gába. A konferencia megvizs­gálja az ENSZ által meghir­detett nők évtizede első felé­ben elért eredményeket, és akciótervet dolgoz ki a nők helyzetének további javítá­sára. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára, aki vasárnap este Koppenhágába érkezett, hét­főn megnyitotta a nők világ- konferenciáját. Sztanko Todorov Varsóban Edward Babiuch lengyel miniszterelnök meghívására hétfőn délelőtt baráti mun­kalátogatásra Varsóba érke­zett Sztanko Todorov, a Bol­gár Népköztársaság Minise- tertanácsánák elnöke. A két ország nemzeti zászlóival dí­szített repülőtéren a vendé­get Edward Babiuch köszön­tötte. A hétfőn délután kezdődött kétnapos tárgyalássorozaton elsősorban az 1985-ig terve­zett gazdasági együttműkö­désből eredő feladatokkal, valamint a nemzetközi hely­zet időszerű kérdéseivel fog­lalkoznak. Megkezdte munkáját az élettani világkongresszus Befejezte látngatásat a tambovi tanácsi küldöttség K. Papp József, a megyei pártbizottság első titkára fogad­ta testvérmegyénk tanácsi küldöttségét Vasárnap a Budapesti Nemzetközi Vásárközpont­ban megkezdődött a XXVIII. élettani világkongresszus. A tanácskozás ünnepélyes meg­nyitásán részt vett a kor­mány több tagja, a politikai, a társadalmi tos a tudomá­nyos élet számos kiemelkedő képviselője, ott volt a buda­pesti diplomáciai képvisele­tek sok vezetője is. Az egy hétig tartó tudományos ese­ménysorozatot Lissáik Kál­mán akadémikus, a kongresz- szus elnöke nyitotta meg. A világkongresszust üdvö­zölte Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, a nagy jelen­tőségű tudóstalálkozó fővéd­nöke. Beszédében hangsú­lyozta: országunk és népünk nagy fontosságot tulajdonít a tudománynak, amelynek mindenkori célja, hogy az emberiség életét, jövőjét szebbé, kényelmesebbé, em­beribbé tegye. Ezért nagy megtiszteltetés számunkra, hogy házigazdái lehetünk hatvan ország hatezer tudósa — Nobel-díjasok, világhírű szaktekintélyek, és fiatál ku­tatók — eszmecseréjének, amely az eredmények és gon­doltatok cseréjén túl minden bizonnyal kitűnő alkalom­mal szolgál egymás megis­merésére, emberi kapcsola­tok, barátságok létesítésére — mondotta egyebek között az Elnöki Tanács elnöke. Ezután Sehulfheisz Emil egészségügyi miniszter emel­kedett szólásra. — Az a tény, hogy a Ma­gyar Élettani Társaságra bíz­ták a világkongresszus meg­rendezését, a hazai orvosbio­lógiai kutatások, s az egész magyar tudomány elismeré­sét jelenti — állapította meg. Köszöntötte a jelenlévőket Eric Neil, a Nemzetközi Élet­tani Társaság elnöke is. Mint elmondotta: 1974-ben Új-Del­hiiben a 28. kongresszus ren­dezési jogának odaítélésekor a Magyar Élettani Társaság munkásságát, a nemzetközi tudományos életben való te­vékeny részvételét vették fi­gyelembe. Az ünnepélyes megnyitás­ra hazánkba érkezett, s az ülésen felszólalt Federico Mayor, az UNESCO főigaz­gató-helyettese is. Az ENSZ tudományos világszervezeté­nek üdvözletét tolmácsolta a résztvevők nek, A plenáris ülésen Szent- ágotbai János, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke tartott előadást „Az idegi szerveződés elvei” címmel. A világkongresszus első napján nagyszabású orvosi műszer- és könyvkiállítás is nyílt a BNV területén; ahol több mint 1000 négyzetméte­ren csaknem 100 vállalat so­rakoztatta fel legmodernebb elektronikus diagnosztikai eszközeit, a gyógyító munkát segítő berendezéseit. Hétfőn szekcióülésekkel folytatódott a világkongresz- szus: az élettan különböző részterületeinek szakemberei 26 előadóteremben számol­hattak be kutatásaikról, vi­tathatták meg eredményeiket. Testvérmegyénk tanácsi küldöttsége: Jevgenyij Mihaj- lovics Podolszkij, a Tambov megyei Tanács V. B. elnöke, a küldöttség vezetője, Jurij Nyikolajevics Blohin, a Tam­bov városi Tanács V. B. el­nöke és Viktor Vasziljevics Magnyeva, a Kocsetovi Mező- gazdasági Terület Tanácsá­nak vb-elnöke az elmúlt na­pokban is gazdag program ré­szese volt. Szombaton látoga­tást tettek a paksi atomerő­mű-építkezésen, gyönyörköd­tek Paks panorámájában, sé­táltak az atomváros utcáin. A Tengelici Továbbképzési In­tézetben látottak is nagy ha­tással voltak a küldöttség tagjaira. Ugyancsak szomba­ton, a délutáni órákban Szek- szárddal ismerkedtek szovjet barátaink, majd felkeresték a sötétvölgyi úttörőtábort. Vasárnapi programjukról a dombóváriak gondoskodtak. A város vezetői bemutatták vendégeiknek az egyre szé- (Folytatás a 3. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents