Tolna Megyei Népújság, 1980. július (30. évfolyam, 152-178. szám)
1980-07-13 / 163. szám
1980. július 13. rtÉPÜJSÁG 11 Kőbe zárt zene Varga Hajdú István rajza Fellini a nőkről Az olasz rendezősztár új filmjével, melyben 800 nőt szerepeltet, félni akarja megtanítani a férfiakat. A 60 éves rendező a világ minden tájáról szerződtetett színésznővel és statisztával forgatta új filmjét, az „Asszonyok városát”. Alig kezdődött meg a forgatás, néhány harcias nő máris nagy patáliát csapott. A „Donna” című nők számára kiadott újságban azt nyilatkozták, hogy a szexuális extrém szituációk ábrázolása miatt „kihasználva, megsértve és megalázva” érzik magukat. A film bojkottálását követelték. A jól megrendezett felhívás következmények nélkül maradt. Az „Asszonyok városa” középpontjában egy férfi áll: Marcello Mastroianni. A „Nyolc és fél” óta először forgat ismét Fel-, Imivel. Akkor, 1962-ben egy művészt testesített meg, aki hirtelen arra kényszerítve érezte magát, hogy életének minden értékét újra átgondolja. Az .Asszonyok városában egy még fontosabb krízist él át a férfi: az asszonyokhoz való viszonyának a krízisét. A „nő álma és ezzel maga a nő is megváltozott”, mondja Fellini. Ez súlyosan érinti a mai férfit: álmai asszonya a valóságban már nem létezik. Tehát a férfinek is meg kell változnia. Ha a „történetről ma még keveset is lehet megtudni, vannak már azonban leforgatott jelenetek. Álom formájában meséli el Mastroianni utazását egy olyan országban, mely alig különbözik a valóságostól, s melynek társadalma a mai társadalmunkéhoz hasonlít. A vonaton Mastroianni a toalettre követi a nőt. (Bernice Stegers), aki kecsegtető pillantásokat vet felé. Ott csókolja meg. De tovább nem jut el, mert a vonat hirtelen megáll egy szabad területen, és a nő eltűnik egy bokorban. A nő keresése közben eljut egy furcsa szállodába, ahol éppen feminista gyűlést tartanak. Szobáról szobára téved, és különös szituációkba kerül: az egyik nő arra kényszeríti, hogy húzzon fel egy görkorcsolyát, egy föld alatti konyhában pedig erőszakkal felültetik egy motorra. Az egyik teremben egy nő büszkén vezeti elő nyolc férjét véleményeztetésre. Mások kis jeleneteket rendeznek, melyek a nők rabszolgaságát demonstrálják a tűzhely, a vasaló- deszka, a bölcső mellett és az ágyban. Mastroianni menekül, és eközben egy öregedő Don Juan kertjjébe jut. Az éppen ünnepet ül 10 000 szeretőjével együtt. Az orgiát a női rendőrség veri szét. Mastroianni az ágy alá menekül, és egy nyíláson keresztül égy toronymagas csúszdához ér, melyen lecsúszik. A száguldó zuhanás közben fiatalságának különböző asszonyai tűnnek fel a pálya szélén. Az biztos, hogy mindent, amit eddig elmondott Fellini az asszonyokról, ezzel a filmmel kérdésessé akarja tenni. Bár itt is feltűnik az összes, ismert Fellini-típus — a kövér cirkuszi lovarnő, vagy a buja zongoristanő —, melyek megfelelnek a férfiak hagyományos elképzeléseinek. De ebben a filmben ezek csak üres klisék. Zsörtölődő feministák, mitologikus walkürök és frissen áldozatul esett szüzek között tanácstalanul bolyong Mastroianni — mint rendezőjének „alteregoja”. „A biztonságunk — mondja Fellini — minden síkon kérdésessé vált. Korábban hihetetlen magabiztossággal találtuk ki a világunkat. Úgy adtuk a szerepeket másoknak, mint a moziban. A nőket klasszifikálták: háziasszonyok, hetéra, szemérmes nővér, amazon. Ha a nő elég erős volt, elvetette a szerepét. Mégis egy új férfit kellett keresnie, aki új szerepet talál ki a számára. Vagy egyidejűleg különböző szerepeket élt meg”. „Azt, hogy a nő is ki tudja ránk, férfiakra osztani a szerepeket, soha nem ismertük el. Mert hozzászoktunk ahhoz, hogy mindig a férfi az, aki egy viszonyban az első lépéseket megteszi. Milyen gyakran vezetett viszályra az, ha a másik olyan „szemtelen” volt, és kivonta magát a szerep alól, amit neki adományoztunk. Hogyan merészel nem az lenni, amit én elképzeltem?” Valóban Fellini sem hiszi azt, hogy az emberi kapcsolatokról „csak egyszerűen ki lehet találni” egy új elméletet... „Az én filmem végén senkinek sincs igaza. A mi mai világunkról, úgy vélem, nem mondhat végérvényeset a művész. Már az is :sok, ha sikerül neki a vészharangot megkondítani”. (b-a) Játék, művészet, ipar lításra is gondolok, az északiak érdeklődésére. Jó néhány éve profilírozták a gyártmányokat. A játék a csehszlovákoknak jutott. Ez a mesterséges besorolás szerencsére nem vált be. Az csináljon játékot, aki erre alkalmas. Nem véletlen, hogy a pártkongresszus az alkalmasságra, a tehetségre hívta fel figyelmünket. A játék: felkészülés az életre. Nem mindegy, hogy milyen játékot adunk gyermekeink kezébe. A finnek, mielőtt a játékot nagy szériában gyártanák, a formatervezőkkel egyetértésben kipróbálják óvodákban, bölcsődékben, rehabilitációs intézményekben. Ezeket a most kiállított játékokat nálunk is bemutatták az óvodákban. A játék munkaeszköze a gyermeknek és ezért kiválónak kell lennie. Nézzünk körül já_ tékboltjainkban. A játékok többsége selejtes, hitvány, hazug. Pedig a jól megtervezett játék nevel. A játék tervezőjét nagy felelősség terheli. Kevesen tudják, hogy nemzetközi rendelkezés határozza meg a játékok biztonsági szerepét. A felhasznált fának például szilánkmentesnek kell lennie, a sar- kításai nem lehetnek élesek, kampósak, a hasítékok csak akkorák, hogy a gyermek az ujját könnyen kihúzhassa belőlük, színező festékük ne oldódjon és ne legyen mérgező. Ezek a most látott játékok eleget tettek a nemzetközi előírásnak. Nem a szabálynak,, hanem a gyermeknek, akiben tervezőik gondolkodnak, akiért élnek. A játék az az ipairi termék, mely megszámlálhatatlan sokszorosításban az egyetlenegyhez, a gyermekhez igazodva, mégis, művészi megformálásban születik. Mi benne a művészet, akkor, amikor al_ kalmazkodik tömérdek gyermek tömérdek igényéhez? A művészet a jó játékban éppen az, hogy megtalálja ennek a megszámlálhatatlan igénynek egyetemes, jelképes kifejezési formáját. A jó játék tartós, öröklődik. Kétszeresen is művészet. Megtalálhatja benne alkotója saját kifejező for_ máját, a gyermek is művészi képzeletének eszközét, részeit. melyből új egészet formál. Figyeljük meg, melyik játék kerül a szemétbe, melyik él már évtizedek 'óta? Csak a klasszikusokra emlékeztessünk: a malomjátékra, fejlettebb fokon a sakkra, a dominóra. Ám művészet az is, ha egy hajó alapformáit úgy tudjuk fogalmazni, hogy abba beleképzelhesse a gyermek a maga teremtő világának ezernyi formáját, művészet egy olyan kézzel mozgatható rongybéka-báb is, amelyik ha kell béka, békaformájú ember, vagy éppen emberformájú béka. Ha ezt az egyetemes megfogalmazást a játékterve, zés megtalálta, akkor "művészet. Ha nem, mit sem ért a munkája. KOCZOGH ÁKOS Először a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum fogadta be az ipar művészeti termékeit, 1964-ben. Akkor a város Hódiköt nevén ismert gyára munkáit — kötöttárukat állítottak ki, váratlanul nagy látogatottsággal, siker, rel. Most Budapesten nyílt olyan kiállítás, mely előzmények nélküli. A Fényes Adolf Terem rangos kiállító fóruma festőknek, szobrászoknak, iparművészeknek, de hogy játékokkal töltsék meg, erre nem volt példa. S még érdekesebbé teszi, hogy egy művész házaspár: Antoni Rozália és Nádas László játékait mu_ tatták be májusban. Nem tudjuk még elég hangosan, nyíltan kikiáltani egy ilyen, még a féltékeny szakmai körökben is elismert kiállítás fontosságát. Antoni Rozália az Iparművészeti Vállalat bábüzemének vezetője, Nádas László munkái nem csupán a hazai játszótereken ■láthátók, s mit se mond, ha díjait, tisztségeit felemlítjük, akár azt, hogy játékait gyártják, megvásárolhatjuk, s még Norvégia sem volt rest rendelni belőlük. Itt és most nem két, az alkotásnak, a közösségnek, a gyermeknek elkötelezett emberről van szó, hanem a játékról, mellyel visz- szaélnek a nyerészkedők, s egy életre megronthatják azt a gyermeket, aki előítéletek nélkül, bizalommal veszi kezébe. Arról van szó, aminek igaz kifejezési formáját megtalálták művészeink. S nem véletlenül olyan helyen mutathatták be, ahol. az „alkalmazott művészetnek” leértékelt játéktervezés az „autonóm művészetek” megdicsőült rangjára emelkedhetett — ha a kiállítóhelyiség minősítésére -gondolunk. A kiállítás a kész játékok mellett sok „kreatívet” ad a gyermek kezébe, vagyis olyasmit, amilyen a csutkaökör volt gyermekkorunkban, a libameHcsont- ból lett bika, a rongybábú, kukoricaszárból a hegedű és a Matador, a Márkiin. Valójában annak a játéknak van teljes nevelő értéke, amelybe a gyermek beleképzelheti a maga világát, amit ő maga teremt meg, állít össze azokból a „töredékekből”, azokNádas László: Mászófák modellje Nádas László: Ha jó játék Részlet a kiállításról Antoni Rozália: Békabáb ból a „semmikből”, melyek végülis képzeletében reális, valóságos, élhető, elfogadható világgá, igazsággá lesznek. Hogy milyen nagy szerepe van a játéknak, nem csupán a gyermek életében, de az egész társadaloméban, néhány példával jelezném. Európában mintegy háromszáz cég gyárt fajátékot. Vagy: a finn fajátékok negyven százalékát exportálják. Közben erre a kiálMŰVÉSZET Álom Dabóczi Mihály faszobra Róma születése Ezzel a címmel kiállítás nyílt a Szépművészeti Múzeumban. A római és Róma környéki ásatások, leletek anyagából az dlasz múzeumok gyűjteményéből láthat válogatást a kiállítás látogatója. Terrakotta Silénos-maszk (templomdísz az V. század elejéről) Férfisír-Ielctek az i. sz. előtti 10—9. századból
