Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-12 / 136. szám

^NÉPÚJSÁG 1980. június 12. A magyar tudomány arcképcsarnokából Bemutatjuk Bognár József akadémikust Bognár József 1917-ben Szombathelyen született. Édesapja mozdonyvezető volt, a családban tanár bátyja fordította érdeklődését a tu­domány felé. Bátyja példáját követve tanár akart lenni. Pesten végzett 1940-ben, ma­gyar—német—történelem sza­kon. De már egyetemista évei alatt a politika felé fordult érdeklődése. A Már­ciusi Front, az Egyetemi Kör vitáin mindinkább úgy ítélte meg: az akkor eldöntésre váró sorskérdésekre elsősor­ban a gazdaságtudomány tudna választ adni. Ezért autodidakta alapon közgaz­dasággal is kezdett foglal­kozni: a jogi egyetem köz- gazdasági jegyzeteit tanul­mányozta. A mélyebb közgazdasági ismeretekre azonban az élet, a gyakorlat tanította meg: 1947—1948-ban Budapest pol­gármestereként elég alkalma volt a közellátási, üzemi, ter­melési és pénzügyi kérdé­sekkel ismerkedni. Mint a Kisgazdapárt balszárnyának képviselője, a párt ügyveze­tő alelnökeként is tevékeny­kedett. 1949-ben pedig bel­kereskedelmi miniszternek nevezték ki. Nem volt ez há­lás feladat az akkori évek kereskedelmi-ellátási felada­tait ismerve. 1956-ig végig vezető tisz­tet töltött be a magyar bél­és külkereskedelemben: 1953—54-ben és 1956-ban kül­kereskedelmi miniszter is volt. Aki az ötvenes évek gyakori irányváltozásai közben végig helyén tudott maradni, rá­adásul pártonkívüliként, ar­ról még ellenségeinek is tud­niuk kellett: érti, amit tesz! Minisztersége idején is szüntelenül képezte magát, tanult, olvasott, hogy meg­legyen a kellő elméleti alap­ja gyakorlati ismeretei mel­lé. 1957-től kezdve pedig elsősorban tudományos tevé­kenységének szenteli idejét, energiáját. 1958-ban addigi munkássága alapján meg­kapta a közgazdaságtudomá­nyok kandidátusa címet, a tudományok doktora fokoza­Bognár József akadémikus tot pedig 1961-ben szerezte meg, a keresletkutatásról írt monográfiájával. Ekkor­tájt még elsősorban belke­reskedelemmel foglalkozott, ezt az is mutatja, hogy 1957— 1962 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a belkereskedel­mi fanszéket vezette, és a kereskedelmi kar dékánja is volt. 1962-ben történt vele az, ami érdeklődését végképpen a világgazdaság felé fordí­totta: több mint fél évig Nkwame Nkrumah ghanai elnök gazdasági tanácsadója volt. Az „Ofagyezso” („Nagy varázsló”, így hívták a gha- naiak népszerű elnöküket) mellett töltött idő során erő­södött meg Bognár József el­határozása: a fejlődő orszá­gok gazdaságának kérdései­vel tudományosan is foglal­kozni kellene Magyarqrszá- gon. 1967-ben alakult meg a Sashegy oldalában az Afro­ázsiai Kutató Intézet, amely­nek kezdettől fogva ő volt a vezetője. 1970-től kezdtek foglalkozni a fejlődő orszá­gok mellett a tőkés fejlett államok, majd 1973-tól a szo­cialista országok gazdasági életének kutatásával is, így alakult ki a mai Világgazda­sági Kutató Intézet az Aka­démia keretében. Közben, 1965-ben a Ma­gyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta Bognár Józsefet, ekkori szék­foglalójában már a fejlődő országok világgazdasági sze­repével foglalkozott. Amikor pedig 1973-ban az Akadémia rendes tagja lett, már a leg­korszerűbb kérdés: az olaj­válság utáni világgazdasági korszakváltás problematikája foglalkoztatta. Fokozatosan felhagyott egyéb tevékenységi területei­vel, hogy teljes emberként kereshesse a választ erre — túlzás nélkül — az emberi civilizáció jövőjét eldöntő kérdéscsoportra. 1969-ig a Kulturális Kapcsolatok Inté­zetének elnöke volt, 1971-ben az egyetemi tisztségeit is „feladta”, ma már csak elő­adásokat tart — és még így is van számtalan társadalmi és tudományos megbízatása, amely külön-külön is egész embert kívánna. Bár nem díszdoktora kü­lönféle külföldi intézmények­nek, nagyobb nemzetközi te­kintéllyel bír, mintha tucat­nyi ilyen címe lenne: például a Római Klub vezetőivel is szoros munkakapcsolatot tart fenn. Bognár József azzal is fog­lalkozik: hogyan hatnak a globális problémák a világ közgazdasági rendszerére, és hogyan alakult a világgazda­sági korszakváltás utáni köz­gazdaságtudomány? Milyen kapcsolatban van a gazdasá­gi növekedés és a környezet­szennyezés, jók-e a gazdasá­gi jelzőrendszerek, hogyan változnak a közgazdaság- tudomány alapjai annak tükrében, hogy a víz és a levegő többé nem „szabad javak”, hanem esetenként komoly ráfordítással fo­gyaszthatóvá tehető árucikké válnak? Sz. J. I. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP A Mezőfalv'i Mezőgazdasá­gi Kombinátban 1977. óta foglalkoznak húshasznú szarvasmarhával. Az alaptí­pus legelőre alapozott — egész évben szabad ég alatt tartott — Hereford fajta. Az 1200 hektárnyi sárréti legelő felét kaszálással, a másik fe­lét intenzív» legeltetéssel, le­gelőkerték kialakításával hasznosítják. A jelenlegi 915- ös húshasznú tehénállo­mányból az idén 870 borjút várnak, s nem régen áttér­tek a nagyüzemben a kizá­rólagos tavaszi éltetésre. Faj­taátalakító keresztezést is folytattak magyar tarkával. A kétezres létszámú összes húsmarhaágazat tavaly 1,3 millió forint nyereséggel zárt. Ez nem túlságosan nagy jövedelem, de az összes gyepterület hasznosításának jelentőségét nem lehet fo­rintban kifejezni. A gyeptermés betakarítása -is jól szervezett. A betakarí­tás legérdekesebb eszköze a kanadai gyártmányú McKee petrencéző. Ezzel a géppel — amelynek egyre nagyobb jelentősége lesz a szálas ta­karmány betakarításában ha­zánkban is — egy ember tíz­órás műszakban tizenöt, egyenként húsz mázsás pet- rencét tud készíteni. A laza petrencézést végző gép tech­nológiája lehetővé teszi a magasabb víztartalommal történő betakarítást, s ez minőségben, gyorsaságban és energia-megtakarításban egyaránt igen előnyös. Dunántúlt napló Az állati tetemeket, a használhatatlan vágási ma­radványok egy részét a köz­ségi dögkutakba hordják. Jó néhány már annyira telített, hogy a környezetet is szeny- nyezi. A solti fehórjeféldol- gozó sem győzi a munkát. Ezért jelentős, hogy a Bara­nya megyei Baromfifeldol­gozó és Forgalmazó Közös Vállalat több mint százmil­lió forintért huliLadékfeldol- gozóit hoz létre Pécsett, csak­nem 900 négyzetméteres alapterületen. A gyár összes melléktermékét: a vért, a tollat, a belet feldolgozzák vegyes húslisztté. A földolgozóba óránként 2,4 tonna hulladék fyt be, a hasznos végtermék pedig 0,5 tonna húsliszt lesz. E fon­tos takarmányból elsősorban a vállalatot alapító, segítő tsz-eket, állami gazdaságo­kat, valamint a baromfit szállító partnereket látják el. Importot váltanak ki, hiszen a legtöbb gazdaság jelen­leg dollárért vásárolt hús­liszttel hizlalja a haszonálla­tokat. Baranya megye első húslisztüzemében csak a ba­romfifeldolgozó hulladékát dolgozzák fel. PETŐFI NÉPE Tekintélyes kárt okoz évente a mezőgazdaságnak a sorozatos elemi csapás. A mezőgazdasági nagyüzemet, a háztáji gazdaságot ért veszteség jelentős részét — a biztosítási szerződés alap­ján — megtéríti az Állami Biztosító. Négy éve 480 mil­liót, 1978-ban pedig 1,7 mil­liárd forintot fizetett fagy­kár címén Bács-Kiskun gaz­daságainak a biztosító. A ta­vaszi fagy, az aszály, a jég- és homokveréskárt senki sem téríti meg. Pedig meg­csappan ilyenkor a szőlő-, a gyümölcs-, a paprika-, a pa­radicsom- vagy a borsóter­més. Európa-szerte különböző módszerekkel igyekeznék vé­dekezni az elemi károk el­len. A tavaszi fagy leküzdé­sére sokféle módszert alkal­maznak. Hazánkban is sok­féle módszerrel próbálkoz­nak, hogy a virágba borult szőlőket, gyümölcsösöket megóvják a fagykártól. A Hosszúhegyi Állami Gazdaságban maguka készL tette szélgépekkel védekez­nek a fagykár ellen. Ezt a gépet a közelmúltban már alkalmazták a gazdaság csonthéjas ültetvényein. Nagyrészt ennek köszönhető, hogy a tavalyi 50 tonna he­lyett az idén mintegy ezer tonna kajszibaracktermésre számítanak. A fagyvédelem költsége nem csekély, de a többlettermés értékéből bő­ségesen megtérül. SOMOGYINöw Ismét példa született az összefogás erejére, értékére. Ha megyénk szövetkezetei­nek külön-külön, magukra utalva kellett volna a jó kezdeményezést a beteljesü­léshez segíteni, akkor való­színű, már a kezdet kezde­tén kátyúba jut az egész el­gondolás. A XII. kongresszus hatá­rozata kimondja, hogy foko­zott gondot kell fordítani a pihenést, az üdülést szolgá­ló intézmények bővítésére. Ennek szellemében döntött úgy a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, hogy az ország termelőszövetkezete-. inek, ezek érdekképviseleti szerveinek összefogásával szövetkezeti üdülőt építenek Zamárdiban. A húszezer négyzetméteres vízparti területen Kétszáz- negyven személyes, téli-nyá­ri üzemeltetésre alkalmas üdülő felépítéséit határozták el. Olyan meggondolásból, hagy az üdülés mellett — fő­ként a téli időszakban — különböző továbbképzések­nek is kultúrált feltételeket biztosítsanak. Az oktatási részi költségeit a TOT és a szövetségek saját költségve­tésükből biztosítják, az üdü­lési rész költségeit pedig részjegyek kibocsátásával fe­dezik. Egy részjegy —amely évente 180 üdülőnapra jogo­sít — ára az előzetes számí­tások szerint háromszáz- ötvenezer forint. A zamárdi üdülő ismét egy lépéssel közelebb került a megvalósuláshoz. A beru­házás kivitelezésére, az üze­melés szervezésére rövidesen üdülővátlatatot alapítanak az ország azon termelőszövet­kezetei és szövetségei, ame­lyek részjegyvásárlással tu­lajdonosi jogokat szereztek. Országjáróknak A régi Pápa Érdekes, jellegzetes kis vá­ros Pápa a hegyek lábánál, a dombos Pápai-síkság szé­lén. Délre, s .keletre lapulnak el az Északi-Rakony nyúlvá­nyai, üzenetüket sebes pata­kok viszik északnyugatra a dombvidéken át a Marcal és a Rába felé. E patakok közül a Tapolca szeli át a városkát, a házaik hálta mögött ma már lefedve siet el. BAROKK VÁROS E város jellegzetessége on­nan ered, hogy nagy tűzvé- vészak után épült újra a XVIII. század végétől, a ba­rokk hatása alatt. Legrégibb, legsajátosabb emlékei így a barokkot tükrözik. Minde­nekelőtt a nagyszabású kas­tély, amelyet a hatalmas parkba az Eszterházyak épí­tettek az elbontott vár kö­veiből, csakúgy, mint az „öregtemplomot”. A vár le­bontását nagy nehezen esz­közölték ki a királytól 1752- ben a pápaiak azért, hogy megszűnjenek a katonaság tartásával, elszállásolásával kapcsolatos kötelezettségeik. így már akkor énekelhették volna „Söprtik a pápai ut­cát” kezdetű nótát, mert ugyancsak meneteltek a reg- ruták: A barokk adja meg a jel­legét a főtérnek, amelyen a templom áll, s amelyet kö­rülvesz a már említett temp­lomon kívül az árkádos, úgy­nevezett lábasház, a régi plé­bániaépület, amelynek telkét még 1510-ben Szapolyai Já­nos ajándékozta a városnak, s még több jeles épület. Ám ezen kívül is, több épületem­léket érdemes felkeresnünk sítlusáért, vagy mert Petőfi, Jókai lakott, diákoskodott bennük. S miközben bejár­juk ezeket, nem kerülhetjük el a sajátos helyi elnevezé­sű, szűk közöket, utcácská­kat, pápai'asan „közieket” sem. EGY MANUFAKTÚRA Ezúttal azonban nem eze­ket vesszük sorra — az úti­könyvek megteszik ezt —, hanem egy ipari műemléket keressünk fel, egy hajdani „gyárat”. Ez a Március 15-e t^ren egy hajdan híres kék­festő család üzeme. Bizonyos Kluge Károly alapította 1783-ban. Apja szakmáját folytatta, aki a pozsonyi fes­tőcéhben kezdte és Sárváron folytatta iparát. Fia a mes- terlegényi vándorúton bejár­va Ausztriát, Csehországot, Németországot és Svájcot, Pápán telepedett le. A Kllugék szorgos nemze­dékei nyolcvan év alatt a pápai első kékfestőüzemmé tették a manufaktúrájukat, segédeik betegsegélyező tár­sulatot is alapítottak, amely­be fejenként, s hetente 5 krajcárt fizettek be. A le­gények szállását megtekint­hetjük a múzeumüzemben: a tarkázó szobában volt, amit fűteni lehetett. 1869 és 1929 között — ameddig jegyezték az említett befizetéseket — 200 segéd fordult meg ott. KITÜNTETÉS — SZÁZ ÉVE Ma úgy látjuk a üzemet, ahogyan korszerűsítették. Már az épület is érdekes, s különösen az az élethű, ere­déül berendezés. A szárító, vagy a hataltnas mángorló a pincében, a kékfestő kádak Árkádos köz vagy pápaia- san: közle és a -minták, a munkák le­írása. Húsz-huszonöt férfi, s ugyanannyi nő is dolgozott az üzemben, ahol a század elején nyertek teret a mind erősebb gőzgépek. (Később, az első világháború után az­után visszatértek a kézmű­vességre, mert nem bírták a versenyt a gépi nagyüze­mekkel.) Itt nemcsak gyártották a kék-, s főleg fehérmintás kel­mét — hordták is. Az volt a segédek „egyenruhája”, vagy munkaruhája, járandósága, abból volt a lepedő az ágyon és a terítő az asztalon, a hu­zat a párnán és a dunyhán. S szép és jóhírű kékfestett vásznak kerültek ki e mű­helyből: éppen száz éve is kitüntették kiváló munkái­ért mesterüket, Kluge Feren­cet egy kiállításon. NÉMETH FERENC A legnagyobb mezőgazdasági kiállításra készülnek A HUNGEXPO-nál lezárultak az augusztus 19.—szep­tember 4. között megrendezésre kerülő 69. országos mező- gazdasági és élelmiszeripari kiállítás és vásár hazai és külföldi nevezései. A végleges kiállítói lista szerint 18 ország és Nyugat-Berlin vesz részt a nagyszabású bemutatón, amelyre több mint 100 hazai vállalat, gazdaság és intézmény is jelent­kezett. A bemutatók területe kereken 20 ezer négyzetméterrel haladja meg az öt évvel ezelőtt’megrendezett 68. OMÉK-et és ezzel a mezőgazdasági kiállítások hazai történetében az idei rendezvény lesz a legnagyobb. A szovjet vállalatok 1000 négyzetméter fedett és 600 négy­zetméter szabad területen mező- és erdőgazdasági termékeket, valamint egyebek között nagy teljesítményű gépi berendezé­seket mutatnak be. Az NDK vállalatai korszerű mezőgaz­dasági vegyszereket és keresett állategészségügyi készítmé­nyeket, gyógyszereket népszerűsítenek. Érdeklődésre tarthat­nak számot a kiállításon a csehszlovák mezőgépipar korszerű konstrukciói, valamint a bolgár kertészeti termelők modern eszközei. A tőkés országok vállalatai közül az angol ipari üzemek nagy hatású vegyi anyagokat, továbbá az állattenyésztés kor­szerű gépeit kínálják majd eladásra. A francia kiállítók el­hozzák Budapestre modern mezőgazdasági technológiarendsze­reik különféle egységeit, például a pneumatikus vetőgépeket, to­vábbá az új szállítási és raktározási berendezéseket. A hol­land kertészeti termelők üvegházi kisgépekkel jelentkeznek. A japán exportőrök széles választékban állítják ki Budapes­ten a legújabb mezőgazdasági vegyszereket. A kanadai kiállí­tási részleg érdekességének ígérkezik a növénytermesztés újabb eredményeit szemléltető anyag. Elküldik legfrissebb termékeiket az osztrák vegyi gyárak is. A Német Szövetségi Köztársaságból a többi között fejőgépek, továbbá hatásos nö­vényvédelmi eszközök érkeznek. Az Egyesült Államok válla­latai egyebek között mezőgazdasági know-how-okra hívják fel a figyelmet, továbbá az állattenyésztés és a növénytermesz­tés újabb szakmai anyagaival várják a látogatókat. Gazdag anyaggal jelentkezett Svájc, Svédország és Űj-Zéland is, amely először vesz részt magyar mezőgazdasági kiállításon. A hazai kiállítók, szám szerint 109-en, a mezőgazdasági termelés szakmai-műszaki eredményeit teszik közzé az OMÉK-on, amely — a jelentkezések adatai szerint — jó al­kalom lesz az élelmiszer-termelés háttériparának, például a vegyiparnak és a mezőgépgyártásnak a bemutatkozására is. A szakma kutatóintézetein kívül más népgazdasági ágazatok tudományos intézményei is ott lesznek a kiállításon. A barokk Pápa maradványa: a város főterének részlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents