Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-10 / 134. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XXX. évfolyam, 134. szám. ARA: 1,20 Ft 1980. június 10., kedd Mai számunkból ÚTKÖZBEN ’80 (4. old.) BEFEJEZŐDÖTT A MEGYEI LABDARÚGÓ­BAJNOKSÁG (5. old.) A SZEKSZÁRDIAK SIKERESEN SZEREPELTEK LENGYELORSZÁGBAN (6. old.) SPARTACUS UTÓDA (6. old.) Békés jövőnkre, szocialista rendszerünkre szavaztunk június nyolcadikán Az országos választási elnökség közleménye Június 8-án az országgyűlési képviselők és a helyi tanácstagok általános választása törvényesen, rendben megtörtént. Hazánkban 7 809 407 választásra jogosult állampolgárt vettek fel a választók névjegyzékébe. Közülük az or­szággyűlési képviselők választásán 7 577 401 (97 száza­lék) vett részt. Szavazataikból érvényes 7 516 663 (99,2 százalék), érvénytelen 60 738 (0,8 százalék). Az érvényes szavazatokból a képviselő-jelöltekre 7 462 593-at (99,3 százalék), ellenük 54 070-et (0,7 százalék) adtak le. Megválasztottak 350 képviselőt. A Békés megyei 3. szá­mú országgyűlési választókerületben egyik jelölt sem kapta meg a megválasztásához szükséges szavazatokat; a budapesti 15. számú országgyűlési választókerület je­löltje meghalt. Az országos választási elnökség a pót­választást ezekben a választókerületekben június 14-ére (szombatra) tűzte ki. A helyi tanácstagok megválasztásában a 7 762 766 választójogosult állampolgár közül 7 517 626 (96,8 szá­zalék) vett részt. Szavazataikból érvényes 7 450 725 (99,1 százalék), érvénytelen 66 901 (0,9 százalék). Az érvényes szavazatokból a tanácstagjelöltekre 7 390 263-at (99,2 százalék), ellenük 60 462-t (0,8 százalék) adtak le. A vá­lasztásokon 59 249 tanácstagot választottak meg. A képviselők és a helyi tanácstagok megválasztásában részt vevő állampolgárok számában az 59 775 eltérés azért van, mert a szavazás napján az állandó lakó­helyüktől távollévők a helyi tanácstagra nem szavaz­hattak, az ideiglenes tartózkodási helyükön pedig csak a képviselőjelölt választásában vehettek részt. A megválasztásához szükséges szavazatokat 21 vá­lasztókerületben egy tanácstagjelölt sem kapta meg. Ezekben a választókerületekben is június 14-én (szom- baton) tartják a pótválasztásokat. AZ ORSZÁGGYŰLÉSI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS EREDMÉNYE TOLNA MEGYÉBEN: Megyénk a választások napján Tolna megye1 191 335 vá­lasztópolgára közül jó han­gulatiban és légkörben járult az urnák elé 187 528 június 8-án, az országgyűlési kép­viselő- és tanácstagi válasz­tások napiján. Este hatig a választásra jogosultaknak töibb, mint 98 százaléka adta le szavazatát a Hazafias Népfront jelöltjeire. Körül­belül ötezerre tehető azok­nak a száma, akik állandó lakóhelyüktől távol, telepü­léseink valamelyikén igazo­Szekszárd lássál szavaztak. Valamennyi kerületben megválasztották a kerüLet országgyűlési kép­viselőjét. Kettős jelöltjeink közül a bátaszéki képviselő- jelölt került megválasztásra, minimális szavazatkülönb­séggel. A megyében 1944 he­lyi tanácstagot választottunk. A tanácstagok megbízóleve­leiket e hét folyamán veszik át, majd ezután kerül sor az alakuló tanácsülésekre. Pótválasztást településeink közül Madocsán kell tartani. 22504 választópolgár A sugárzó napsütésben vá­rosszerte korán benépesed­tek az utcák. — Ki korán kel, az sza­vaz! — hallottuk a közmon­dás vidám áíköltését. Való­ban, hiszen például a tűzol­tóság tőszomszédságában lé­vő szavazóhelyiségben az el­ső 20 percben már 25 szava- zópolgár jelentkezett. Amint azt a városi válasz­tási elnökségen megtudtuk, 30 szavazókor 70 pontján összesen 22 ezer 504 szek­szárdi illetőségű választó- polgár szerepelt a választók névjegyzékében. Természe­tesen többen szavaztak, lé­vén a megyeszékhelyen ideiglenesen tartózkodók száma nagy. Minden helyi­ségben rendelkezésre állt mozgóurna, melyek elsősor­ban természetesen a megyei kórházban, de máshol is, szükség szerint kerültek al­kalmazásra. Kilenc órakor a megyei választási elnökségen dr. Pajger Vince elmondta, hogy a választás megyeszerte a legnagyobb rendben megy. Panasz legfeljebb csak azzal kapcsolatban érkezett, hogy az életükben először válasz­tókat nem mindenütt fo­gadták kellő ünnepélyeség­gel. A kora délutáni órákban ismét érdeklődtünk a külön­böző szavazóhelyiségekben és a választási elnökségen. A legtöbb helyen délutánra „időzítették” a mozgóumák kivitelét a mozgásképtele­nekhez. A választópolgárok zöme már korán reggel leadta szava­zatát. Nagy volt a forgalom a szekszárdi 25-ös számú sza­vazókörzetben is a reggeli órákban. Szekszárdon, a 8-as számú szavazókörzetben — a tanító­képző főiskolán — dr. Gulyás István, a szavazatszedő bizottság elnöke gratulál Hargitai Ágotának, a Skála Áruház gyűjtő pénztárosának, abból az alkalomból, hogy most volt első választó. Vándorurna A vándorurna intézménye lehetővé teszi, hogy a be­tegek is élhessenek szava­zati jogukkal. Szekszárdon, az egészségügyi szakiskolá­ban székelő 25-ös számú szavazókörzetből a megyei kórház betegszobáiba indí­tottak vándorurnákat, hogy a betegek is leadhassák szavazataikat. Tolna a kórházban Az atomerőmű tolmácsa édesanyjával jött Tolna és a társközségek választópolgárai az ország- gyűlési képviselőjelölt éken felül 56 hélyi tanácstagje­löltre adhatták le vóksuikat. A tolnai V. számú szava- zókörben az első szavazót, a szava zatszedő bizottság el­nöke méleg hangol köszön­tötte. ' Édesanyjával együtt reggel korán érkezett szavazni Go­dova Károly, a paksi atom­erőmű tolmácsa. — Milyen érzés az elsők között lépni az urnához? — kérdezitüik tőle. — Szavazni mindig fel­emelő érzés — válaszolta Godova Károly. — De úgy látom, ma mindenki korán jön. Én most szavazok itt élő&zör, mert az elmúlt vá­lasztás idején még Budapes­ten dolgoztam. (Folytatás a 3. oldalon.) Nemzeti egyetértésben A VÁLASZTÁSI eredmény tanúsága szerint az ál- lampolgárilag felnőtt magyarországi lakosok elsöprő többsége a népfront színeit képviselő programra és an­nak képviselőire szavazott. Ellene és ellenük kevesen. Mindez nem a régi horthysta viszonyok között honos, kényszerítő rendszabály között történt, hanem a szemé­lyiség véleményét messzemenően tisztelő titkosság felté­telei között: sok helyen, aki nem akart belépni a sza­vazófülke függönyei mögé, udvariasan megkérték, ne kerülje azt ki. Majdnem hogy észre sem vettük, az idő múlásával kialakult valami sajátos, vitatkozó egyetértés. Ezt a kívülállók talán meg sem tudják érteni. Valami nagyon trükkös manipulációt, gondolatbefolyásoló ravaszdisá- got szimatolnak mögötte határainkon túli ellendrukke­reink, és mondják is hangosan. A kívülállók azt is nehezen értik, hogy ez a nagy­vonalú és bensőséges egyetértés nem jelent a gondol­kodás és cselekvés szürke monolitját, hanem ellenkező­leg: feltételezi, sőt valósággal követeli a mind színe­sebb személyiségekből, karakteres egyéniségekből álló társadalom létezését és fejlődését. Aki nem ismer jól bennünket, úgy képzeli el a ma­gyar társadalom nemzeti egységét, mint a formaruhás diákok szervezett vonulását — kirándulásra, iskolai ünnepségre. Mi viszont tudjuk, hogy mennyire felnőtt emberekből álló lett nemzeti közösségünk. Nincs ebben semmi rafinált titokzatosság. EZ A TÖRTÉNELMILEG még fiatal, önmaga gond­jaival is viaskodó, szüntelenül saját tapasztalataiból okuló társadalom a maga friss erejével és sohasem volt lehetőségeivel nyit utat ahhoz a fejlettségi szinthez, ahol létrejön a közösség és az egyén érdekeinek összhangja. Ahol mindenkinek kiküzdhetően kibontakozhatnak a képességei, ahol mindenki megtalálhatja azt a társadal­mi szerepet, amely az egyén számára joggal tűnik fő­szerepnek. Ahol senki sem érzi és tekinti magát mel­lőzött és oktalanul háttérbe szorított statisztának. Ez olyan történelmi lehetőség az ember számára, hogy ér­te érdemes harcba szállni, küzdeni. Vagyis cselekedni és tenni a szocializmusért. Ez a személyiségért való küzdelem nem önös könyöklés többé, nem kíméletlen tiprása másoknak a vagyonok erejével — hanem közös, társadalmi cselekvés a szocializmus tökéletesítéséért. Felismerése és alkalmazása annak a törvényszerűség­nek: akkor lesz jobb nekem is, ha jobb, gazdagabb, erősebb maga a társadalom is. A szocializmus. Valahogy így találkozik az egyén és a társadalom olyan színes, vitatkozó egységben, amelyről a vasár­napi választások is tanúskodtak. Mi a legfontosabb programunk, melyet a párt lenini politikája fogalmaz meg egy egész nemzet számára? TEKINTSÜNK EL most az egyébként fontos részlete­zéstől. Attól tehát, hogy miért és hogyan kell létrehoz­nunk azt a gazdasági egyensúlyt, amely lehetővé teszi majd az újabb lendületes előrehaladást az anyagiakban, beleértve első helyen az életszínvonalat is. Attól tehát, hogy miért és hogyan kell korszerűbbé tenni az életün­ket. Attól, hogy milyen tennivalóink vannak az egész­ségügy, a kultúra, az emberek testi és lelki bajainak megoldásában. Sűrítsük mindezt egy fókuszba: fel kell szabadítani minden alkotó emberi energiát annak érdekében, hogy minden jobb és gazdagabb legyen az eddiginél, a voltnál. Ma már világos: olyan időszakban élünk, amikor az eredményességhez nem elég a föllángolás, a hirtelen jött és hamar kihunyó nekibuzdulás. Következetes, áll­hatatos és egyben bátor, változtatni tudó munkára van szükség, megértve újfajta dilemmáinkat, újfajta való­ságunkat. Azt már kezdjük megtanulni, hogyan lehet az embert kiszolgáló termelőgépeket és -berendezéseket úgy hasz­nálni, hogy azok képességeinek legjavát gyümölcsöz- tessük. Apránként azt is kezdjük megtanulni már, ho­gyan kell gazdálkodni a javakkal, amelyeknek forrása a természet, tehát az anyaggal, az energiával, a vízzel, a tiszta levegővel. Tovább nem halogatható tennivalónk, hogy elmélet­ben és gyakorlatban elsajátítsuk, megvalósítsuk, hogyan lehet az ember alkotóenergiáit felszabadítani! Nem­csak önmagunkra az új generációkra is gondolva, oly nemzedékeket nevelni, amelyeknek természetes létele­me a közösségi cselekvés. BÉKÉS JÖVÖNKRE, szocialista rendszerünkre sza­vaztunk június nyolcadikán. A cselekvés örömével és reményével tettük ezt. SOLTÉSZ ISTVÁN

Next

/
Thumbnails
Contents