Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)
1980-06-08 / 133. szám
t 1980. június 8. NÉPÚJSÁG 11 Kiállítás Faddon Angelika Richter: Táj (gobelin) Renate Riess: Schwarzenberg (lino) Kockáztassuk azt a megállapítást, hogy a művész jellemző közönségére és a közönség a művészre. Előbbi nyújt valamit, az utóbbi befogadja azt, vagy nem fogadja be. A művészettörténelem ez utóbbira éppúgy kínál példát, mint az irodalomtörténelem. Hírt adtunk arról, hogy az elmúlt hétfőn érdekes és (ezt bocsássuk előre), értékes kiállítás nyílt Faddon. A testvérmegyei kapcsolatok jegyében, ami már azért is fontos, mert ezekbe új színt vitt. A kiállítás megszervezésében alulírott ;s tevékeny részt vállalt, éppen ezért a puszta tény részletezését nem» érzi különösebben fontosnak. Az ebben a pillanatban is látható anyag méltatását azonban annál inkább. Az „amatőr” szónak — nehéz kideríteni, hogy miért — Magyarországon valami furcsa mellékíze és kissé pejoratív csengése van. A Faddon bemutatkozott három KarliMarx-Stadt-i művésznő a mi felfogásunk szerint amatőr, az ottani minősítés „népművészek”-ként jelöli őket. Ez nem azonos azzal, amit mi idehaza e kifejezés alatt értünk. Legfeljebb csak annyiban, hogy valóban a „nép”-ből jöttek, egyikük például szakmája szerint szövőnő. Családanyák, gyakorló háziasszonyok és különböző öntevékeny képzőművészeti körök vezetői. Aki már járt Karl-Marx- Stadt-ban, az bizonyára tudja, hogy hol van a Vörös Torony, ahol például Renate Riess napjai egy részét tölti, gyerek tanítványai körében. A három művésznő közül kétségtelenül ő a legerősebb egyéniség, sok külföldi kiállítás részese. Legutóbb Rómában és Párizsban szerepelt műveivel. Férje neves bélyegtervező az NDK-ban, így a művészet tulajdonképpen a „családban van”. A legkülönbözőbb technikákat (színes lino, lino, fametszet, olajpasztel) alkalmazza és a legkülönbözőbb témák ragadják meg figyelmét. Sajátos érzéke van a mozgás ábrázolásához, melynek kétségtelenül egyik formája a tánc, főleg a "körtánc. (Tánc a szamovár körül, Szüreti nap.) Korábbi magyarországi útjának emlékeit mi, önző és kissé beképzelt magyarok, talán nem érezzük eléggé „magyarosnak”, impresszionista hatást mutató téli tájai viszont megragadjak, kiemelkedőén jók. Christiane Einmahlnak is a táj ábrázolása a legerősebb oldala. (Dars-i táj, Meredek part.) Ceruzarajzaiban még nem egészen biztos, egyformán tud iskolás színvonalút és kiemelkedően jót produkálni. Angelika Richter szőtteseire, melyek a kiállításon némi nagyvonalúsággal egyöntetűen a „gobelin” minősítést kapták, külön érdemes szót vesztegetni. Ha egyáltalán lenne ilyen kritérium, hogy „modern”, akkor ez elsősorban az ő munkáiról mondható el. Pompás, néha vakmerő színihatások (A nap), vagy legfrisebb művének, a kiállítás megnyitása előtt néhány nappal még a szövőszéken volt „A táj”- nak elevensége megragadó. Idézzük befejezésül Szabó Gézát, a megyei pártbizottság osztályvezetőjét, aki megnyitójában egyebek közt a következőket mondotta: „Nem mindegy ma az emberek számára, hogy egy köztér, középület esztétikuma, mondanivalója a köz számára mit ad, nekünk és rólunk mit mond el.” Ugyanez vonatkozik a Faddon június 20-ig megtekinthető művekre, melyek sokat mondanak, árulnak el. Nekünk és rólunk. ORDAS IVAN Fotó: Gaál Attila Christiane Einmahl: Táj (vegyes techn.) Természettudományok és világnézet (Napjainkban már szinte közhellyé váltak azok az egykor még nagy horderejű felismerések, hogy „a tudás hatalom”, „a tudomány termelőerő”. Korunk természet- tudományos eredményéin alapuló modern technika, melynek produktumai jelen vannak életünlk, tevékenységünk minden szférájában, nélkülözhetetlenné vált számunkra, munkánkat könnyebbé, életünket kényelmesebbé, pihenésünket sokoldalúbbá téve. A magnetofon, a televízió, az autó, vagy akár az űrhajó az ifjabb nemzedék számára is magától értetődő és megszokott. A természettudományos eredmények praktikus értéke, a rájuk épülő technika hatalma vitathatatlan, de ez utóbbinak a háborús, embertelen célokra történő fel- használása a félelem és a rettenet érzését is kiváltja. Mit várhatunk hát a természettudományok fejlődése adta hatalomtól? Szolgálatot vagy kiszolgáltatottságot? S egyáltalán kimerül-e a természettudományok szerepe technikai receptek kidolgozásában ? A VALÓSÁG megismerése A természettudomány önmagában nem tehető felelőssé abban, hogy miire használják fel, ez mindenekelőtt az adott társadalmi feltételektől függ. A természettudomány azok között a társadalmi feltételek. között használható fel a kiszolgáltatottság eszközeként, ahol magának a tudománynak az értelmét és lényegét is leszűkítik. A magántulajdonon, az elnyomáson alapuló társadalmi feltételek között válhat a tudomány a természetre való hatás pusztán mesterséges eszközévé, egyszerű utilitárius technikává. Az így értelmezett tudomány pusztán mesterséges eszköztár, amely bármire felhasználható. A természettudomány azonban keletkezésének pillanatától kezdődően a valóság megismerését nyújtotta, emancipációs szerepe volt a történelemben, mint igazi tudás, pozitív nevelő értéket képviselt. E nevelő értéket Lucretius ókori bölcselő így méltatja: „a lélek rémét s elme homályát Nemcsak a napsugarak, ragyogó dárdái a napnak Kergessék, de a természetnek a képe s az ész is”. „nincs jobb, mint bírni a bölcsesség kimagasló És biztos tudomány-védette derűs palotáit”. Az újkor hajnalán G. Bruno azt vallja, hogy a szabadságot az a tudás adja, amely a természet végtelenségének megismerése felé tör, a tévedésék béklyóit széttörve. Eötvös Loránd a nagy magyar fizikus mindezt a következőkben fogalmazta meg: „A tiszta tudományos törekvések meg nem becsülése nemcsak az emberiség legmagasabb eszményeit rontaná le, hanem meddővé tenné magát a gyakorlatot is”. A TUDÁS IGAZI TERMÉSZETE Korunk kommunikációs eszközei szinte naponta tudatják velünk a tudomány egy-egy szenzációs eredményét, alkalmazásának sikereit. Az így nyert információk azonban bármily frissek is, a tudás egymástól elszakított töredékei csupán, melyek legtöbbször csak addig váltanak ki érdeklődést, ameddig egy újabb, szenzáció erejével ható eredmény él nem homá- lyosítja. Az így szerzett információ, özön mit sem árul el a tudás, a tudomány igazi természetéről, rendszeréről, de kiválthatja a sznobizmust, a tudomány értékelésének, szerepé, ről alkotott véleményeknek a divat szerinti ingadozását. Az ily módon elsajátított tudománytöredékek nem adhatnak igazi kielégülést, s nem segítik egyéni és társadalmi törekvéseink összhangját, a világban elfoglalt helyünk helyes felismerését. így vész el azután a természettudomány nevelő értéke, pozitív szelleme. S végül is ijesztővé válnak egyes eredményei, amennyiben ezek elővetítenek antiihumánus, embertelen felhasználási lehetőségeket is. A kielégületlenség, a félelem vezet gyakran és sokakat például ahhoz, hogy a valóság feltárását és megértését más eszközökkel keressék, visszatérve a titokzatoshoz, a misztikus világérzésekhez, így áll elő az a paradox helyzet, hogy a kozmosz tudományos feltárása megférhet a repülő csészealják titokzatosságot kifejező misztériumával. OBJEKTÍV SZEMLÉLETMÓD A természettudomány hatékony nevelő értékét, pozitív életfelfogást adó, életcélt alapozó szellemét nem egyes eredményei, hanem egésze, egészének lényegét kifejező gondolkodásmód adja. A természettudományos gondolko. dásmód nem csupán szellemi képességeinket tökéletesíti, széliem! kvalitásainkat táplálja, hanem egyben gazdagítja és változatosabbá teszi az egyén és a külvilág kapcsolatát, alapvető szerepét tölt be világszemléletünk, vi. lágnézetünk alakításában. Megtanít bennünket arra, *’ «■ hogy ne pusztán szubjektív vágyaink szerint szemléljük a világot és értékeljük a világban elfogalt helyünket, hanem olyan objektív szemléletmódhoz igazodjunk, amely reális céljaink megvalósulásának eszmei alapja lehet. Csakis ez az objektív szemléletmód, mint eszmény, adhat valóságos és nem illuzórikus segítséget törekvéseink sikeres megvalósításához. Igazi tudás csak ily gondolkodásmóddal érhető el. S egyedül az igazi tudás, vagyis a természettudományos alapokon nyugvó átfogó világkép és általános világnézet adhat biztonságérzetet és optimizmust. Hiszen e természettudományos gondolkodásmódon alapuló világnézet tárja fel a kozmosz törvényeit, lehetőséget adva valóságos meghódítására, fejti meg az élet titkát, reális alapot nyújtva az élő folyamatok ember érdekében történő szabályozására, az ember és a természet harmonikus egységének megvalósítására. Energiagondjaink megoldását, vagy például egészséges környezetünk biztosítását csakis a tudomány és a technika további előrehaladása teszi lehetővé. A természettudományos gondolkodásmód tehát olyan világnézet kialakításának az egyik fő pillére, amely a valóságot olyannak veszi, amilyen az valójában, tehát materialista. Feltárja a valóság sokféleségét, változását, fejlődését, megmutatva átalakításának reális útját, tehát dialektikus. Szocialista társadalmunk jó feltételeket biztosít e természettudományos gondolkodás- mód és az ezen alapuló dialektikus materialista világnézet kibontakoztatásához. Ha felmerülnek tehát életünk nagy kérdései, hogy melyek az emberiség boldogulásának, az egyén megjavításának a reális útjai, akkor megállapíthatjuk, hogy a tudáson, a tudományos világnézeten kívül eső illuzórikus, misztikumokra épülő nézetek egy jottányival sem visznek közelebb a megoldáshoz. Itt a legjobb szándékolt és er. kölcsii indítékot kifejező fohász sem hoz segítséget. A jószándékot kifejező fohászokat tettekkel kell felcserélni, mert csakis a tudáson alapuló valóságos cselekvés hozhat optimális megoldást korunk problémáira. HORVÁTH JÓZSEF egyetemi tanár, ELTE TTK marxista tanszék vezetője. Értékes régészeti lelet Melanchton Dürer évszázada címmel nyílt grafikai kiállítás a Szépművészeti Múzeumban. Képünkön Dürer Me- lanchtont ábrázoló rézkarca A régészek a Zeravsáni- hegység' déli lejtőjén (szovjet Közép-Ázsia) az egyik barlangban értékes leletre, az aveszti Mithras istenség fából készült, közel egyméteres szobrára bukkantak. A tudósok szerint a szobrot körülbelül 1200 évvel ezelőtt készítette az ismeretlen művész. A szobrot páncéling borítja, részben megmaradtak a hímzett csizmák, valamint a szobor fején a Napot jelképező bronzdísz is. A szoborral egyidejűleg számos miás lelet került napvilágra, különböző ötvösmunkák, drágakövekkel ékesített ékszerek, csengettyűk, valamint egy íkőpecsétnyomó, amely vaddisznót ábrázol. Az ismert szovjet régész, Alhror Muhtárov szerint a szobor nagy régészeti és tudományos jelentőséggel bír. Ez a lelet jelenti az első bizonyítékot a középkori könyvek állításaira, miszerint Sogdiana lakossága nemcsak a tüzet imádta, hanem az Aveszta szent könyveiben felsorolt isteneket is. Korábban itt, a Mug hegyen, 76 kézírásos tekercsre bukkantak. Ezek segítségével rekonstruálták a szovjet tudósok a szogdiai nyelvjárást.
