Tolna Megyei Népújság, 1980. június (30. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-08 / 133. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek!

AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA

Mai számunkból

XXX. évfolyam, 133. szám.

ARA: 1,60 Ft

1980. június 8., vasárnap

A falusi társadalom változásai

A közvéleményben gyakran mégjélenilk egy olyan fölfogás, mintha a városban a munikásök, a falun a parasztok laknának. Ez a kép nagyon régi, lényegében a rendi állapotok kissé leegyszerűsített, kissé .korszerűsített” (a munkások kiemelése) változata. Am ez a kép már a felszabadulás előtti társadalomban sem főijeit meg a valóságnak.

Vegyük az elmúlt 40 év néhány jellegzetes statisztikáját.

A negyvenes évek elején a községekben 40,8 százalék a mezőgazdasági önálló népesség aránya, 59,2 százaléka munkás, nem mezőgazdasági önálló (kisiparos, kiskereskedő) és szellemi foglalkozású. A parasztok aránya tehát nem érte el a 40 százalékot sem, mivel az önálló mezőgazdasági foglalkozásúak egy kisebb része nem volt paraszt, hanem földbirtokos, illetve polgár.

Tehát 1941-iben a munkások a községekben még nin- csenék többségben, de már a legnagyobb társadalmi csoportot jelentik. A parasztok már kisebbségben vannak, s a többség már nem paraszt.

Igaz, hogy a munkások körében több a mezőgazdaságban foglalkoztatott, mint az iparban és a tercier szektorban, s 1;obb a kisiparban, mint a nagyiparban, bányászatban. Az is tény, hogy a mezőgazdasági munkások között is más a helyzete a kubikosnak, a sum- másnak, a gazdasági cselédnek, a részesaratónak, napszámosnak. A falusi mezőgazdasági munkások zöme idénymunkás. Állandó munkahely és kereset hiányában a falusi pauperek (szegények) életét élik, megrekedt egzisztenciák, akik számára legtöbbször nincs előrejutás. Jelentős azonban az önálló kisiparosok és kiskereskedők aránya, akik viszonylag fejlett szolgáltatást nyújtanak.

A községek azonban meglehetősen differenciáltak. Vannak ige.l fejlett, város környéki piac, jó közlekedés mellett polgárosodó, s vannak „istenhátamögötti”, csaknem jobbágykori zártságban élő községek. S a két szélső pólus között sokféle közibülsőek. összességükben a parasztok már kisebbségben vannak, azonban a mezőgazdaságban foglalkoztatottak (parasztok és mező- gazdasági munkások együtt) még a népesség többségét jelentik.

Az 1949-es népszámlálás azt mutatja, hogy a földreform hatására „visszaparasztosodás” történt. A szellemi fogla'lkozásúakon kívül minden más csoport (mezőgazdasági és ipari munkás, kisiparos és kiskereskedő) aránya csökkent, a mezőgazdasági önállóké pedig nőtt, csaknem elérte a hatvan százalékot. A községi lakosságban, a parasztság-kisebbségből abszolút többségbe került, a falusi lakosság 40 százaléka azonban ekkor sem paraszt.

Ez a kép a szocialista tulajdonviszonyok győzelmével alaposan megváltozott 1973-ban, a községek népességére az alábbiak voltak jellemzőek.

Falun lakik az összes munkás mintegy fele. Több munkás él a községekben (56,2 százalék), mint 1949- ben a vidéki városokban (52,0 százalék). Ugyanakkor a munkások arányát tekintve lényegtelenre csökkent a különbség a községek és Budapest között. Az sem lehetetlen, hogy ma már a községekben a munkások aránya meghaladja a budapesti arányokat Egyébként is a mezőgazdaságban dolgozók összesen is (munkások és szövetkezeti tagök) kisebbségbe kerültek a községi népességben.

Jelentősen megnőtt (negyven év alatt több mint háromszorosára) a szellemi foglalkozásnak az aránya. Nagyon lecsökkent a nem mezőgazdasági önállóak aránya, (csaknem egyhatodára), mindez a szolgáltatások színvonalának bizonyos csökkenését is eredményezte.

A falusi családok mutatják a rendi zártság régi jegyeit. Részben, mert ma már nem „születnék bélé” a mezőgazdaságba az emberek, hanem azt mint munkahelyet választják. Másrészt a mezőgazdaságban nem a naturális, félnaturális háztartásgazdaságűk és csa/ládi munkaszervezetek működnek, hanem modern technikával ellátott nagyüzemek.

Ezekben a nagyüzemekben pedig a modern munka, megosztás szerint, modern munkaszervezetben részmunkát, gyakran igen kvalifikált munkát végeznek a dolgozók. A mezőgazdaság már nem olyan ágazat, ahol alacsony a tőke szerves összetétele, már nem kézimunkára és igásállatra alapozott ágazat. Az utóbbi években világossá vált, hogy a mezőgazdaság elmaradása az ipar mögött, nem törvényszerű, attól függ, hogy milyen technikát alkalmazhatnak. A mezőgazdasági munkaerő pedig már nem a családból, nem is a helyi vagy ágazati, hanem az országos munkaerőpiacról kerül ki, ugyanúgy, ahogyan más vállalatoké, s ma már a községek fejlesztésének .nincsenek társadalmi akadályai.

SIlMÓ TIBOR

Szaljut űrállomás

VASÁRNAPI BESZÉLGETÉS (6. old.)

Üjabb űrnégyes

A LEVÉLTÁR MUNKÁJA (3. old.)

A TERMÉSZETVÉDELEM — EMBERVEDELEM (7. pld.)

EGY SZÁZALÉK A SZAKSZERVEZETNEK (8. old.)

VISSZA AZ ÉLETBE (8. old.)

MELEGÜZEMI PRÓBA AZ ÖNTÖDÉBEN (3. old.)

TÜRASÄTRAK,

lakósAtrak

(4. old.)

A MEGSZÉPÜLT MÜCHLENDAMM (9. old.)

KAFFKA MARGIT SZÁZ ÉVE

(10. old.)

KIÁLLÍTÁS FADDON

(11. old.)

TERMÉSZETTUDOMÁNYOK ÉS VILÁGNÉZET (11. old.)

EGY FALU ÉLNI AKAR (7. old.)

KIS TALAJNYOMASÜ ÖRIÄSTRAKTOR (12. old.)

NÄDI HEGEDŰ (13. old.)

Moszkva, Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti:

Pénteken összekapcsolták a Szaljut—6. űrállomással az új, kísérleti szovjet űrhajót, a Szojuz—T—2 típusú szállító járművet. Az űrhajósok átszálltak az űrállomásra. Ma- lisev, Akszjonov, Popov és Rjumin most néhány napig együtt dolgozik, és azt vizsgálja, hogyan viselkedik az új űrhajó a kozmikus komplexum részeként.

Érdekesség, hogy az összekapcsolás részben automatikus, részben kézi irányítással történt. Ismeretes, hogy az elmúlt időszakban az összekapcsolás mindig automatikus vezérléssel ment végbe, az uj űrhajónak pedig az eddigieknél is korszerűbb irányító rendszere van. Mint Vlagyimir Satalov altábornagy, az űrhajósok kiképzésének vezetője elmondotta, a két irányítást ennek ellenére szándékosan helyezték üzembe, mert ki akarták próbálni annak biztonságos működését.

Mint Satalov elmondotta, annak idején éppen ő volt az, aki első ízben hajtott végre összekapcsolást a Szojuz—4.

LENGYEL VÉRADÓK (4. old.)

FEHÉR ASZTALNÁL (5. old.)

LIFT (5. old.)

és a Szojuz—5. űrhajó között, s bár az automatikus vezérlés akkor is működött már, neki is kézzel kellett végrehajtania a szükséges manővereket, éppen a berendezések kipróbálása céljából. A Szojuz—T—2 irányító berendezése sokkal korszerűbb, magasabban automatizált, a kézi irányítás kipróbálása azonban elengedhetetlen feltétel a további munkához.

Az új szovjet űrhajó személyzete csak rövid időt, mindössze négy napot tölt a világűrben, ezalatt kell kipró- bálniok a Szojuz—T—2 berendezéseit, működését. Tapasztalataik alapján esetleg még módosításokat hajtanak végre, mielőtt megkezdenék az új űrhajó sorozatgyártását. Az űrhajózási programot közben változatlanul a jól bevált Szojuz típusú űrhajókkal folytatják.

Malisev és Akszjonov első találkozása az űrállomás személyzetével derűs és vidám volt. A Szojuz—T—2 postát és kisebb ajándékokat, főként friss gyümölcsöt vitt magával az állandó személyzetnek.

ÉDES ANYANYELVŰNK (10. old.)

Fülledt éjszakán kerestük fel a szekszárdi új kenyérgyárat. Lengyel és osztrák alagútkemence, magyar gyártmányú automata dagasztógépsor segíti a pékek munkáját az üzemben. A gépsorok mellett az éjszakai műszakban összesen húsz ember dolgozik. Az első szekszárdi kenyérrel már találkozhattak a vásárlók, s a péksüteményeknek is nagy sikerük van. A gyárban dolgozók úgy végzik munkájukat, hogy a reggel munkába indulók asztalán már ott legyen a pirosbarnára sült, friss ropogós mindennapi. (Képriportunk az ötödik oldalon található.)

Reggelre kenyér, péksütemény